Gyönyörű, Thomasos bicikli, rögtön beleszeretett, ahogy először ráült. Alig akart leszállni róla arra a kis időre, míg leellenőrizték, hogy minden rendben van-e vele (összeszerelt utolsó darabot hoztunk el). Már a boltban (kb. 2 perc alatt) megtanulta tökéletesen hajtani és használni a kontra féket.
Hazafelé is végig tekert vele, és iszonyú gyorsan tud haladni így.
Nézem, ahogy ügyesen teker és borzasztó nagy büszkeséget érzek: ott megy a fiam, egyedül, egy igazi biciklin! És közben összeszorul a szívem, mert olyan nagyfiúnak tűnik, ahogy ott halad, szélsebesen. Hamarosan lekerülnek majd a pótkerekek is, aztán mindjárt iskolába megy, érettségizik, munkát talál és neki is gyerekei lesznek, jajjjj! Pedig még csak most volt, hogy egy hideg decemberi reggelen először tették a pocakomra azt a kis nyekergő csomagot.
Kérem vissza a kisbabámat!
Borcsa meg már 10 hónapos...
Imád álldogálni, ma már a könyvesboltban a nagyok vonatozásába is bekapcsolódott.
A terepasztal szélébe bőszen kapaszkodva álldogált, néha oda-odakapott a vonatokhoz, el is érte őket és már röpültek le az asztalról a Thomasok és Bertie-k. Nagyon élvezte! A játszótéren is álldogálni szeret a legjobban (na, meg hintázni).Tíz hónaposan már ő sem kisbaba többé, igazi kis ember lett: véleménye van, tud pörölni, panaszkodni, beszélgetni, kedveskedni, tud helyet változtatni és persze elkeseredni. Tud kanállal enni, és már szeret is (a fordulat kb. 1-2 hete történt meg, most már szinte mindegy neki, mi jön a kanálból, eszeget szépen). Minden iránt érdeklődik, imádja a testvérét, szeretne minél több mindent együtt csinálni vele, és minden játékát kipróbálni.
Hát, így állunk: kisbaba nélkül maradtunk (egyelőre).
No comments:
Post a Comment