Két különleges hely

Ma voltunk Torontó egyetlen (és egyben legjobb) hullám-medencéjében szülinapi uszizáson, este pedig Bencével kettesben (!) elmentünk a világ egyik legelegánsabb éttermébe, nyolc fogásos vacsorát enni.

A szülinap Dávidé volt, ő most lett 4 éves. Ez alkalomból meghívtak minket is a Richmond Hill-en (tőlünk kb. 40 perc kocsival) található wave pool-ba, ahol először is usziztunk egy nagyot, aztán 4-től 5-ig a party room-ban együtt ünnepeltünk a szülinapost.
A hely két medencével rendelkezik: van egy kicsi, ahol kényelmesen leér a felnőttek lába és jó meleg a vize, ebben tanyázott leginkább Bori. A nagy pedig szép lassan mélyül, kellemesen hidegecske a vize és ebben időnként beindul a hullámzás. Nagyon sok játék van mindkét medencében, a nagyban még olyanok is, amikre ráülve klasszul lehet hullámlovagolni. Ezt is csináltuk! Barnus végig mentőmellényben volt, ebben szuperül elevickél már egyedül is.

Jó másfél órát töltöttünk a vízben, mindkét gyerek (plusz a szülők és a Nagyi is) nagyon jól szórakozott.
A felöltözés után aztán felmentünk finom sk. készített pizzát enni, aztán meg persze jöhetett a torta! Hát, az is isteni volt!
Este természetesen senkit nem kellet különösebben altatni (még Nagyit sem).

Mi szülők viszont nem pizsibe bújtunk, hanem csinosba, és elindultunk a világhírű Susur étterembe vacsorázni. Ez volt a 30. szülinapi ajándékom, és egyben házasságunk 7. évfordulóját is kicsit ünnepeltük ezzel.
Az étterem nincs is messze tőlünk, ráadásul most autóval mentünk, mert a medenceparty miatt volt bérelt kocsink. Nagyon hangulatos, félhomályos terembe érkeztünk, a különösen kedves pincérek azonnal a helyünkre vezettek minket. Kezdődhetett a lakoma!

A Susur-ban nem étlapról rendel az ember, hanem különlegesen összeállított menüsort lehet végigenni. A kis étvágygerjesztő falatkák után rögtön a főfogás következik, majd egyre csökkenő méretű adagokban következik a többi fogás. A kétszemélyes asztaloknál két különböző menüsort szolgálnak fel (bár bizonyos pontokon volt egyezés), így igazán sok féle ételt, sok féle elkészítéssel lehetett megkóstolni. Minden fogáshoz külön tálalás járt, külön evőeszközzel, és mindig szépen, ritmusosan érkezett a következő eledel, ha már végzett az ember.
Ettünk bölényhúst, libamájat, kacsamellet, különböző tenger gyümölcseit, füstölgő tányéron tálalt parfét, spárgakrémet, szószokat és még ki tudja mi mindent. Merthogy elmondták ugyan mindig, hogy mi van a tányérunkon, de legtöbbször, mire az étel a szánkhoz közelített már el is felejtettük, hogy mit eszünk. Minden nagyon finom volt, eszméletlenül különleges, és nagyon szép a szemnek is. A menüsor egymást követő ételei klasszul kiegészítették egymást, a pont jókor érkező könnyebb ételek klasszul lehetővé tették, hogy ne érezzük magunkat túlzottan telítettnek. Kilencre mentünk és fél 12-re készültünk el az utolsó fogással, ami sok különböző finomságot tartalmazó desszert-válogatás volt.

Itthon alvó gyerekek fogadtak bennünket (Borit egyszer vissza kellett altatni, ami fél óra sírás árán sikerült is Nagyinak), hamarosan mi is csatlakoztunk hozzá, nagyon jó érzéssel a pocakunkban.