2+1 oltás

Pihenés után a Mama mondta, hogy megnézhetünk egy Dorát (a Bori azt nagyon szereti, úgyhogy tegnap azt néztük és ma is azt szerettem volna), de utána el kell indulnunk, hogy 4-re odaérjünk a doktor bácsihoz, mert oltást fogunk kapni. Mind a ketten.
Mondta, hogy fájni fog, kicsit, de aztán hamar jobban leszünk, sőt, még a játékboltba is elmegyünk utána, hogy ne érezzük rosszul magunkat. Úgyhogy nem izgultam.

A Dora közben gondolkodtam a dolgon, és megkérdeztem a Mamától, hogy melyikünk fogja először kapni az oltást. A Mama nem tudta, azt mondta, még kigondolja. Úgyhogy én mondtam, hogy először kapjam én, és akkor majd megmutatom a Borinak, hogy nem kell sírni, mert nem is fáj nagyon. Úgy, mint a körömvágásnál, vagy a hajmosásnál szoktuk (bár azok nem fájnak egyáltalán).

Végül is így is lett, igaz, hogy a Bori addigra már sírt, mert mikor beléptünk a rendelő folyosójára ő már akkor nem szerette a dolgot. Viszont a kis kezelő szobában megnyugodott, eszegettünk egy kis kekszit, meg rajzoltunk a táblára míg vártunk.
Aztán jött a nővér néni, és akkor odaültem a Mama ölébe, hogy jöhet az oltás, nagyon bátor voltam. Csak aztán megkaptam az oltást, és NAGYON fájt. Nem is kicsit. Úgyhogy sírtam. És aztán kaptam még egyet, pont a másik mellé, és az is NAGYON fájt, és akkor még jobban sírtam. Mondták, hogy kész, már vége is, de nekem ez nagyon fájt, és nem is múlt el olyan gyorsan, úgyhogy nem tudtam abbahagyni.

A Mamán láttam, hogy rosszul érzi magát emiatt, de akkor még hátra volt a Bori, és neki is kapnia kellett egy szurit (neki most csak egyet). Én akkor ott ültem már a másik székben mellettük, és mikor a nővér néni megszúrta a Borit, akkor hatalmasat visítottam, mert tudtam, hogy mennyire fájt neki. Ő is sírt.

Aztán kicsit jobb lett azért, és a Mama gyorsan kivitt minket onnan, vissza a váróba.
Ott én már nagyon szeretek lenni, mert mindenféle érdekes játék van, és akkor már jobban lettünk és lehetett játszani a számítógépekkel: színeztünk, mert különbség-keresősöztünk és még más dolgokat is kipróbáltunk. Mikor ez megvolt, akkor meg átmentünk a játékboltba (nekem még fájt azért az oltás helye, a Borin nem látszott ez), és az nagyon jó volt, mert mindenki azt választott, amit csak szeretett volna. Én egy szuper csuda-gyurmát választottam, ami olyan kis ragacsos golyókból áll. A Bori meg kapott egy teáskészletet a babáinak, és a Mama választott egy közös társasjátékot is, ami olyasmi mint a Mikiék denevér-lógatós játéka, csak ez majmos.

Mikor hazaértünk már itthon volt a Papa, és mindenki nagyon örült egymásnak. Az oltásra akkor már nem is nagyon emlékeztünk.