Iszonyú jó volt, mindig erre vágytam!
A Mama azt mondta, hogy a múltkor megkérték, hogy menjen ma is segíteni, és mondták, hogy végül is, kivételesen akkor én is mehetek vele.
Úgyhogy reggel együtt átmentünk, és én rögtön bementem a babás szobába, és egy jó ideig ki se jöttem onnan. A Barnus is ott volt velem, meg a többi gyerek, és főleg orvososat játszottak. Én meg leginkább pakolásztam.
Aztán átmentünk a másik szobába (mindig ott voltam, ahol a Barnus), és ott megláttam a felesborsós kádat, ami nagyon tetszett, úgyhogy onnantól azzal foglalkoztam. 
Hamarosan odajött Micah is, akinek nagyon tetszem, és a Mamával sokat beszélgettek is arról, hogy milyen aranyos vagyok, és hogy miket csinálok.Együtt is játszottunk.
A Barnusnak közben dolga akadt, egy néni megkérte, hogy játsszon vele a számítógépén.
Erről a Mama azt mondta, hogy valami kutatást csinálnak, és a Barnus nagyon ügyes volt benne.A játék végén még felmentünk a Micah-val a lépcsős rész tetejére, és kiderült, hogy ott egy nagyon kellemes kis szoba-féleség van, ahol még egy igazi fényképezőgép meg telefon is volt. Én alig győztem fényképezni és telefonálni ez után.
De hamarosan le kellett jönni, mert kezdődött a tízórai idő. A Mama segített kitenni az ennivalót (közben én már kaptam kóstolót mindenből, főleg a kekszi ízlett), a gyerekek meg leültek szépen az asztalokhoz és megették a részüket.Utána a Mama letisztította az asztalokat és elmosogatott, a gyerekek meg mind átmentek a másik szobába könyveket nézegetni. Én is ott voltam kicsit, de aztán inkább visszamentem a Mamához, segíteni.
A legvégén mind beültünk a többiekhez meghallgatni, hogy miről van szó: éppen a bacilusok életéről és tevékenységéről szóló mese volt. Akkor kipróbálhattam a helper széket is.
Szóval, mát tudom, hogy milyen ovisnak lenni, és nagyon várom, hogy én is mehessek minden nap!
No comments:
Post a Comment