Pihiztünk és kacsákat néztünk

Ma valahogy mindenki kicsit fáradtan ébredt reggel, a Mama annyira, hogy ő csak jóval később, mint mi a Papával.
Amíg ő aludt, addig mi a Papával reggeliztünk, játszottunk, és beszéltünk a Cica Nagyival a számítógépben.

Aztán elmentünk együtt a vásárlós helyre, és az nagyon vicces volt, mert én tolhattam a huzi-vonit egészen odáig, és az nagyon tetszett mindenkinek.
A boltban vettünk matracot, meg egy másik boltban mindenféle ennivalót későbbre, aztán hazajöttünk aludni.

Alvás után volt egy kis ebédelés, és amikor aztán a Papa is felkelt a pici alvásból, akkor elővettük a bicikliket, és elmentünk megnézni a High parkban a kacsákat. A kacsák nagyon érdekesek voltak, ették a füvet és itták a vízet, meg uszitak rajta. Mi dobáltunk kavicsokat a vízbe, néztük a pillangókat és a kutyusokat, meg ettünk fagyit és Cheerios-t is.

Aztán hazajöttünk, és kipróbáltuk az új matracunkat, amit előbb fel kellett pumpálni, ami egy vicces dolog. A matrac felpumpálva viszont még viccesebb, és azon aztán lehet ugrálni, meg bukfencezni, amit már majdnem tudok egyedül is.


Aztán volt vacsora, finom virsli, és jó sokat ettem belőle, meg a mustárból is, amit nagyon szeretek. Utána meg volt fürdés, és a Papa mesélt nekem a kisvakondos könyvemből, aztán meg mentem aludni.

Párizsnál kenuztunk

Képzeljétek, ma az Ilonáékkal hajóztunk a vízen, nagyon jó volt!

Szóval, reggel jöttek értünk az Ilonáék, és én a saját ülésemben ülhettem az autójukban, az Adrienn helyén. A Mama szerint az Adrienn, az Adrienn mamája és ő egy kicsit szorosan voltak ugyan a hátsó ülésen, de végül is szerintem elég gyorsan odaértünk, úgyhogy nem volt baj.

Mikor odaértünk, bementünk egy boltba, és ott adtunk pénzt embereknek, hogy cserébe használhassuk a hajójukat, amit úgy hívnak, hogy kenu. De akkor még nem adták oda a hajót, hanem vissza kellett ülni az autóba, menni egy kicsit, kiszállni, enni, és várni, és akkor jött egy busz, abba beleülni és menni vele, és akkor utána odaadták a kenut is. Meg kaptunk evezőket is, azok nekem tetszettek, meg mentőmellényt is, na, az nem annyira tetszett. De muszáj volt felvenni a gyerekeknek, és mikor láttam, hogy az Ilona is kapott, akkor már én se bántam, hogy fel kell venni.

Aztán a Mamával gyűjtöttünk kavicsokat a vödrömbe, és mondta, hogy ezeket majd mind belodobálhatom a vízbe a hajóból, és ez engem nagyon érdekelt, úgyhogy nagyon szívesen be is szálltam velük együtt. És nagyon jó volt dobálni a kavicsokat a vízbe!


Meg aztán jöttek utánunk az Ilonáék is, és minden nagyon érdekes volt, úgyhogy egyáltalán nem féltem, sőt nagyon élveztem az egészet.
Aztán, mikor elfáradtam, a Mama adott szopit, aztán meg kikötöttünk, és megint lehetett enni.
Az Ilona akkor aludt, de az Adrienn és a Papája elmentek békát keresni.

Aztán megint visszaszálltunk a hajóba, és akkor meg kis fadarabokat lehetett dobálni a vízbe, meg evezhettem is a saját kis evezőmmel, amit még otthonról hoztunk.
Aztán megint kaptam szopit, akkor el is aludtam picit, de arra felébredtem, hogy a Mama le akart fektetni a hajó aljára, és akkor úgy döntöttem, hogy nézelődök inkább. Ez jó döntés volt, mert így nem maradtam ki a fürdésből a vízben. Ugyanis a Mama, meg a lányok és a Papájuk egyszer csak beleugrottak a vízbe fürödni, és akkor én is akartam. A Papa bele is tett a Mamához, és először nagyon furcsa volt a víz, mert hideg volt és ment, de aztán jó volt, kicsit usziztunk is.


Aztán már tényleg hideg volt, úgyhogy visszamentem a Papához, és a Mama is bekecmergett vissza a hajóba, az vicces volt (de szerencsére nem borultunk fel).

Aztán még volt egy-két nagyon hullámzós rész, és az nekem tetszett, és kaptam Cheerios-t is, azt megeszgettem, és akkor már vége is volt a kenuzásnak, ki kellett szállni.

Hazafelé az Ilonával mi aludtunk, aztán itthon még egy picit lehetett játszani, de utána már menni kellett vacsorázni (az nagyon jó lesett), meg fürödni-aludni.

Itt volt a Dávid!!!

Képzeljétek, ma itt volt a Dávid, aki az én barátom!

Mama már mondta reggel, hogy jönni fog, mikor picit szomorkodtam, mert a Papa elment a biciklivel dolgozni (szoktam neki mindig integetni, mikor megy el a folyosón a lfithez). Aztán tényleg meg is jöttek a Mamájával, és ő is örült nekem.
Akkor gyorsan elkezdtünk játszani, főleg az autókkal, de a vonatokkal is.
Mikor már eleget játszottunk, akkor meg elindultunk kicsit sétálni, mert a Mamának el kellett intézni valamit a filmes boltban. El is intézte, és aztán a Dáviddal dobálhattunk pici pénzeket a csodamasinába, ami gyűjti a pénzt a beteg gyerekeknek, és olyan viccesen gurulnak le a pénzek bele a pocakjába.

Aztán hazajöttünk, de még nem a lakásunkba mentünk, hanem a füvön szaladgáltunk egy nagyot Dáviddal, meg ettünk kekszit a padon ülve.
Itthon meg a Mama főzött ebédet, és addig mi autózósat játszottunk a Dávid Mamájával.


Utána meg menni kellett aludni, de én nem nagyon akartam. Csak az vígasztat, mikor a Mama mondta, hogy a Dávid is alszik, és akkor végül beadtam a derekamat és elaludtam.

Amikor felébredtem, a Mama és a Kati éppen ebédeltek, és akkor nekem is adtak, nagyon finom volt!
Aztán felébredt a Dávid is, és akkor lehetett együtt játszani, mert ő még akkor nem volt éhes.
Szóval, játszottunk, és aztán sajnos a Dávidéknak el kellett mennie, mert jött a Papája értük az autóval.
Mi is elindultunk velük együtt, mert a boltban kellett vennünk dolgokat (főleg nekem pelust), és aztán hazajöttük.
Akkor már itthon volt a Papa, és nagyon örültünk egymásnak. Aztán felültünk mindannyian a biciklikre, és elmentünk a vízhez, hogy fürödjünk egyet. Mivel nem volt azért annyira meleg, ezért nem maradtunk sokáig a vízben, hanem kijöttünk és újságot nézegettünk, meg körbenéztünk a Papával, hogy ki hogyan fürdik.

Aztán hazajöttünk és ettünk jó sok finom vacsorát. Utána mentünk fürödni, meg mesét olvasni és aludni.

Vissza a rácsot

A Mama ma este megkérte a Papát, hogy tegye vissza az ágyamra a rácsot, mert szerinte mégsem vagyok még annyira nagy fiú, hogy már tudjak úgy aludni.

Igaz, hogy éjszakánként mostanában nagyon gyarkan fel szoktam ébredni, és akkor a Mama mindig átjön és ad tejcit, ami jó. Azért szoktam felébredni, mert fáj a pocakom, vagy mert nagyon viszket a hátam, vagy a hasam, ahol mostanában olyan kis kiütések vannak. Ez a Mamát és a Papát aggasztja, és szoktak rá kenni olyan pamacsolót is, mielőtt lefekszem, amitől jobb, de aztán megint vakarni kell, mert nagyon rossz. Szóval, lehet, hogy megint a doktornénihez kell menni, de még nem biztos, mert a Mama szerint ez lehet, hogy csak a melegtől van, de igazából nincs is olyan nagy meleg. De az is lehet, hogy csak allergia, ami nem tudom, mi, de ha ez az, akkor az nem jó.

A rács viszont igazából nem csak az éjszakai felébredések miatt került vissza, azt tudom, hanem azért is, mert sajnos nagyon elszomorítottam ma délután a Mamát. Az volt, hogy nem akartam aludni, és sírtam sírtam, meg lemásztam az ágyról, meg játszottam alvás helyett, és megint lemásztam az ágyról. A Mama sokszor bejött és próbált meggyőzni arról, hogy feküdjek le és aludjak, de mivel tudtam, hogy úgyis le tudok mászni, nem akartam aludni.
Viszont ettől a Mama nagyon szomorú lett, és még kiabált is velem, mert mérges is lett, és akkor én sírtam, meg lemásztam. És ez így ment, mert én tényleg nem akartam aludni, hanem játszani akartam.

Úgyhogy végül is mehettem játszani, de éreztem, hogy ez azért nem tetszik a Mamának, mert szomorú maradt, és nem beszélgetett velem olyan kedvesen, ahogy szokott. Sőt, egyáltalán nem nagyon beszélt velem.
Aztán megjött a Papa, és akkor a Mama elment jógázni.

A Papával elmentünk a másik játszótérre, nem oda, ahová mostanában szoktunk, de az is nagyon jó volt. Csúszdáztam, meg homokoztam, meg néztük a baseball-ozó gyerekeket is.
Aztán, mikor hazajöttünk, akkor már a Mama újra jóban volt velem, és kaptam levest meg tésztát vacsorára (a tészta már ebédnél is volt), amit nagyon szeretek.

Aztán mentem fürödni a Mamával, meg a Papa olvasott nekem mesét, és aztán odabújtam a Mamához és mentem aludni a rácsos ágyamba.

Igék

Aludtam, felriadtam, sírtam, szopiztam.
Aludtam, felriadtam, sírtam, szopiztam.
Aludtam, felriadtam, sírtam, szopiztam, felkeltem.

Autót tologattam, rajzoltam, zenét kértem, labdáztam, szaladgáltam, tánciztam.
Reggeliztem, szaladgáltam, néztem a biciklit, integettem a Papának.

Rajzoltam, ruhákat pakoltam, vizeztem, ruhákat pakoltam.
Ráültem a kutyusomra, kutyagoltam vele, vittem a kutyusomat, toltam a kutyusomat. Ruhákat pakoltam, visszalifteztem.

Újságot pakoltam, dobozokba dobáltam, szemetet dobtam ki.
Beültem a babakocsiba, lelifteztem, metróztam, fellifteztem.

Bementem a fodrászhoz, néztem a Mama hajvágását, pityeregtem, olvastam, néztem a Mama hajvágását.

Ettem zsemlét és Cheeriost, ittam vizet, hazaértem.
Ruhákat pakoltam, pici kutyussal szaladgáltam.

Fellifteztem, kiszálltam a babakocsiból, bementem a szobámba.
Szopiztam, lefeküdtem, felkeltem, sírtam, lemásztam.
Visszafeküdtem, sírtam, lemásztam.
Visszafeküdtem, figyeltem, lemásztam, játszottam a szobámban.
Visszafeküdtem, sírtam. Szopiztam, elaludtam.
Felébredtem, sírtam, szopiztam, visszaaludtam.

Felébredtem, kijöttem, beültem a székembe, ettem.
Beszéltem a Nagyival, ettem, játszottam.
Elköszöntem a Nagyitól, játszottam.

Biciklire ültem, vásároltam, visszaültem a biciklire.
Játszottam a parkban, üldöztem madarakat, csúszdáztam, homokoztam, hazajöttem a biciklin.

Örültem a Papának, levittem a szemetet, visszajöttem.
Játszottam a Papával, vacsoráztam, kiszálltam a székemből.
Játszottam a Papával, megnéztem a fagyisautót, mentem fürdeni.
Játszottam a Papával a vízben, kijöttem a vízből, felöltöztem.
Mesét hallgattam, elköszöntem a Papától, szopiztam.
Lefekdütem az ágyra, kicsit sírtam, megöleltem a Mamát, lefeküdtem az ágyra, aludtam.

Izgalmas háromnapos hétvége

Képzeljétek, olyan jól éreztük magunkat most hétvégén a Mamával és a Papával!
Jó sokat voltunk vízben, meg dobáltunk kavicsokat, meg találkoztunk az Ilonáékkal és a Eli-ékkal, meg még az autót is sikerült visszaszereznünk azoktól, akik elvették tőlünk!

Szóval, az első napon délelőtt itthon voltunk, és megszereltük az ágyamat. Főleg a Papa csinálta, és a szerelés végén az a rács, ami miatt az ember nem tud lemászni az ágyról, az lekerült az ágy alá, és helyette egy másmilyen, de sokkal alacsonyabb dolog került oda, ami a Mama szerint segít abban, hogy ne essek le. És az ágyam így már teljesen nagyfiús lett, és így bármikor felmászhatok meg lemászhatok róla, de azért ha felébredek éjszaka, akkor inkább mégis csak hívom a Mamát ezentúl is, az a biztos.
Miután ki is próbáltam az új ágyamban az alvást,
megebédeltünk, és beleültünk az Ilonáék autójába, hogy elmenjünk a vízhez. Kicsit hosszú ideig tatott, míg odaértünk, a szüleim mérgesek is voltak, mert gyorsabban is odaérhettünk volna, ha nem kell mindig másfelé mennünk, mint amerre szerettünk volna az építkezések miatt.
De aztán odaértünk, és ezt a vizet úgy hívják, hogy Bronte Creek park, és nagyon jó! Kétszer fürödtünk is, meg volt, hogy kint játszottunk a parton, meg ettünk gyümülcsöt és kekszit. Meg rajzoltam is a zsírkrétáimmal a könyvembe.
Mikor bezárt a medence és ki kellett menni, akkor elmentünk még megnézni az állatokat, és a malackák kifejezetten tetszettek most. Meg még játszottunk egy kis kavicsdobálósat is az ottani játszótéren, aztán jöttünk haza.

A hétvége második napján meg délelőtt elmentünk kiproszívózni az Ilonáék autóját, utána meg megnézni a halacskákat a vásárlós helyen. Az alvás után meg beültünk az autóba és megint mentünk a vízhez. Ezt a vizet úgy hívták, hogy Woodbine beach, és nem volt annyira jó, pláne, hogy a végén még az autónkat is elvitték!
Szóval, mikor megérkeztünk, akkor mi előrementünk a Papával, mert nem volt hely, ahol az autót otthagyhattuk volna. A Mama később jött utánunk, és mondta, hogy végül is leparkolt. Aztán játszottunk, de a vízbe nem annyira mentünk be, mert hideg volt és hullámzott nagyon. Viszont a Mama hozott nekem a vödrömben vizet, és akkor azzal nagyon jól játszottam, meg rajzoltam is a könyvembe.
Aztán, mikor mentünk vissza, akkor meg nem találtuk az autót ott, ahol a Mama hagyta. Kiderült, hogy elvitték, egy másik autóval. Ami azért volt baj, mert kellett volna nekünk az autó, hogy haza tudjunk menni, és különben is, az Ilonáéknak vissza kellett már adni az autót, mert aznap jöttek haza messziről.
Úgyhogy a Mama meg a Papa összedugták a fejüket, hogy akkor most mi legyen, és telefonáltak sokat. És akkor jött egy taxiautó, amibe beültünk, és kicsit mentünk, és akkor odaértünk, ahol az autónk volt. Már sokan mások is voltak ott fürdőruhában, mert ez egy olyan becsapás, hogy nincs elég hely az autóknak, és akkor aki rossz helyre áll, azoknak mind ide kell jönni az autóért végül. Kiderítettük azt is, hogy melyik a mi autónk, kifizettük a pénzt és akkor végre megkaptuk az autót is, jöhettünk haza.
Viszont otthon már csak ketten voltunk a Papával, mert a Mama elment az autóval a repülőtérre az Ilonáékért (miután kaptam búcsúszopizást). Minden jó is volt odáig, hogy vacsoráztunk, fürödtünk és mesét olvasott nekem a Papa, de akkor kiderült, hogy a Mama még mindig nincs itt, és nem lesz szopi az elalváshoz. Na, én ebbe egyáltalán nem akartam beleegyezni, és kértem, hogy legyen szopi. De nem volt, és akkor a Papa énekelt nekem, meg lefektetett az ágyamba, de én nem akartam aludni így. Úgyhogy végül is kijöttünk a szobából és megnéztük, hogy mi van az erkélyen, meg játszottam. De azért már elég fáradt voltam, úgyhogy sokszor kértem a szopit, de nem volt, úgyhogy sírtam. Aztán a Papa mondta, hogy nézzük meg a kutyusokat a tévében, és az tetszett. Közben meg egyszer csak megjött a Mama! Nagyon örültem, és akkor mentünk rögötön a szobába, és kaptam szopit, és úgy már lehetett aludni.

Ma meg, ami a harmadik napja a hétvégének, hát ma is nagyon jó volt! Biciklivel indultunk el reggel, amit nagyon szeretek. Ma is vízhez mentünk, ezt a vizet úgy hívják, hogy Ontario-tó, és ott volt az Ilona, az Adrienn, az Eli és a Sophie is! Mindenki biciklivel jött, és mindenki felszállt egy nagy hajóra, és akkor átmentünk vele a vízen és megérkeztünk a szigetekre. Ott megálltunk és lepakoltunk egy strandon, és ott nagyon jól lehetett a homokkal játszani,

meg kavicsokat dobálni a vízbe, meg az Ilonával kukucskálósat játszani.

És ettünk is ebédet, meg picit fürödtünk is.
Aztán mentünk egy kicsit a biciklivel, és mikor megint megálltunk, akkor mindenki kapott fagyit, aki kért. Volt aki nem fagyit kért, hanem söribörit, és a Papáéból én is kaptam kicsit, nem is rossz!
Aztán megint mentünk, de akkor már nem találtunk igazi jó strandot megint, úgyhogy végül is visszaszálltunk a hajóra (csak ez egy kicsit kisebb volt, mint amivel jöttünk),

és akkor mentünk haza a biciklivel. Én akkor elaludhattam, mert nem emlékszem pntosan, hogy kerültünk haza, de mikor felébredtem, már majdnem itthon voltunk. Akkor odabújtam a Mamához, és mikor hazaértünk, akkor megpróbáltam megint elaludni, de már nem sikerült, úgyhogy inkább mentem a Papával zuhanyozni, ami jól esett. Aztán a Mamával is zuhanyoztam, az is jó volt.
Este meg elmentünk a Papával vacsorát szerezni, addig a Mama itthon aludt. Amíg csinálták nekünk a vacsorát, addig játszottunk a játszótéren, és találkoztunk a Daniékkal, akiket már régen megismertünk, de mostanáig nem láttunk újra.
A vacsora nagyon finom volt, és aztán mentem fürdöni, meg aludni.

Szóval, látjátok, milyen jó hétvégénk volt!

Javul a pocak

Tegnap is, meg ma is már egészen jól volt a pocakom. Bár éjszaka azért még nem volt tökéletes minden, még sokszor kellett hívnom a Mamát, de nap közben ma példálul már ettem is egész sok rizsit és husit, a Mama meg volt elégedve. Szóval, most már remélem, ezzel tényleg nem lesz többet gond, ahogy a Mama mondaná.

Amúgy tegnap volt az utolsó zenélős, nagyon jól éreztük magunkat a Mamával. A Cyndinek, aki a tanárnéni csináltunk még itthon egy "thank-you note"-ot, ami egy papírlap, amire rá kell nyomni az embernek a zöld-festékes tappancsát előző este, és aztán reggel rajzolni kell rá. Meg a Mama ragasztott rá egy fényképet rólam, ahogy zenélek és még írt is rá valamit. Ezt aztán a zenélős végén odaadtam a Cyndinek, aki nagyon örült neki. Aztán hazajöttünk. Hazafelé még a Mama beszélgetett a Nora anyukájával, és megbeszélték, hogy majd játszhatunk együtt a Norával, aki egy nagyon aranyos kislány (bár nálam nagyobb).

Aztán tegnap volt még olyan is, hogy a Mama elment jógázni, és akkor én a Papával voltam itthon, de nem lehetett lemenni a parkba, mert esett az eső, úgyhogy itthon játszottunk. Az eső miatt (ezt a Papa mondta) azért most már nincs olyan meleg se, úgyhogy végül is nem rossz ez az eső dolog. És aztán, mikor elindultunk a Papával kivinni a szemetet a ledobóhoz, akkor egyszer csak megláttam a Mamát a folyosón szembejönni, és nagyon megörültem neki és szaladtam hozzá és jól megölelgettük egymást.

Ma meg már nem esett az eső, úgyhogy délelőtt bevásároltunk, délután meg elmentünk a parkba, és ott játszottunk. A víz nagyon hideg volt a pancsolóban, de azért bementünk a Mamával most is, és a Mattyvel is találkoztunk, aki tudja a nevemet és jót beszélgetett a Mamával.
Aztán csúszdáztam, és a Mamával lecsúsztunk a nagy csúszdán is, mint régen, és mikor másodszorra mentünk, akkor megláttuk, hogy jön a Papa, és akkor nem mentünk többet, hanem odaszaladtunk a Papához és örültünk neki.
Aztán a Papa adott nekem pizzát is,

ami nagyon finom volt, és azután még játszottunk a vízben meg a sarazóban, de aztán már jöttünk haza vacsorázni meg menni aludni.

Stomac flu

Ma délután voltunk a doktornéninél, aki a Mama szerint azt mondta, hogy nem kell aggódni miattam. Picit elkaptam valami vírust, ezért pocak-influenzám van, de nem baj, mert ez elmúlik magától.
Én annyira nem figyeltem arra, hogy mit mondott a doktornéni, mert inkább arra koncentráltam, hogy minél előtt kint legyünk a vizsgálószobából, mert nem szerettem ott lenni.
A váróban jó volt, mert ott érdekes játékok voltak, de aztán be kellett menni egy kicsi szobába, ami a vizsgáló, és az már nem tetszett. Akkor a Mama énekelt nekem, meg mutatott érdekes dolgokat, és már éppen kezdtem jól érezni magam, mikor jött a doktornéni, akitől megijedtem. Pedig a Mama szerint nagyon aranyos a doktornéni, és aztán meg is nyugodtam egészen addig, amíg meg nem akart pisztergálni. Na, akkor nagyon féletm, hogy fáji fog, de szerencsére vége lett hamar, és akkor már mehettünk is haza, és akkor már integettem a doktornéninek, mert örültem, hogy eljöhettünk.

Ez előtt egyébként főleg itthon voltunk és melegünk volt, aztán elmentünk a könyvtárba, kivettünk még két könyvet nekem. Aztán hazajöttünk és aludtam.

A doktornéni után meg hazajöttünk és a Mama felporszívózott, aztán meg elővettük a biciklit és elmentünk a vízhez. Az nagyon jó volt, különösen, hogy jött a Papa is, és együtt usziztunk. Még a beugrálást is gyakoroltam a medence széléről, az vicces volt.

Este meg volt finom vacsora, a leves, amit a Mama adott (már ebédre is) az különösen ízlett. Aztán meg fürödtünk, volt mese és mentem aludni.

Feels like 48

A Mama azt mondta, hogy ma volt az idei nyár legmelegebb napja itt nálunk, és tényleg nagyon meleg volt. Mindenféle számokat mondtak, amit én nem értek, de ideírom, mert ti biztos tudjátok, hogy ez milyen sok. Szóval, volt ma 35 fok is, de a páratartalom 75% volt, és amiatt olyannak érezte az ember, mintha 48 fok lett volna.

Nekünk ez az egész azt jelentette, hogy már délelőtt is kimentünk a Mamával a parkba, és pancsolhattam a pancsolóban (ami viszont az elején nagyon hideg volt, de azért belementünk). Délután meg elmentünk egy jó kis hideg vásárlós helyre és könyveket nézegettünk, meg játszottunk a vonatokkal.
Aztán meg még mindig nagyon meleg volt, és akkor meg elmentünk a kinti usziba, és ott találkoztunk a Papával, ami nagyon jó volt!

Ma egyébként nem voltam egyáltalán éhes, de a Mama mindig kínálgatott, hogy nem kérek-e egy kis rizsit, gyümölcsöt, Cheerios-t, valamit, meg, hogy sokat igyak. Annyira nem kértem enni (inni azért ittam), mert még nem igazán jó érzés a pocakom. Viszont ma nem hánytam, és aztán, amikor hideg volt a vásárlósban, akkor ettünk a Mamával pizzát (én csak a szélét), és sütit, és az jól esett.

Este aztán a szüleim teljesen kiterültek, mikor hazaértünk az usziból, és akkor én játszottam kicsit egyedül a betűimmel, aztán mentünk fürödni a Papával, és aludni. Remélem, holnap már nem lesz ilyen meleg!

Júliusi képek

Feltettem Barnus honlapjára a júliusi kollekciót.
Zs.

Pici pocak

Ma sajnos megint hánytam, nem volt jó.
Amikor felébredtem az alvásból délután, akkor elég éhes voltam, és akkor ebédeltünk, és közben már éreztem, hogy fáj a pocakom, és mondtam a Mamának, hogy már nem kérek többet. Akkor kivett a székemből, és mentünk pelust cserélni, de közben már hánytam is. Jól megijedtem, de aztán már tudtam, hgy ez nem is olyan nagy dolog, és mikor a Mama lemosta a lábamat a fürdőszobában, akkor már inkább a vízben való pancsizás érdekelt.

Azért nem volt jó egyáltalán ez a hányás, mert utána elég fáradt voltam, úgyhogy amikor lementünk a megszáradt ruhákat felhozni a basement-be, akkor a Mama a kocsimban tolt le. Akkor már jól voltam, de így jobban esett lemenni, pláne, hogy kaptam Cheerios-t is, és azt jól megettem, meg ittam sok vizet is, az jól esett.

Szóval, ez volt félután, meg nagyon meleg is volt. Úgyhogy, mikor megvoltunk a ruhákkal meg a felépüléssel, akkor elmentünk biciklivel az usziba, és jót vizeztünk a Mamával. Előtte még a Mama beszélt telefonon a doktornénivel, és majd megyünk hozzá, hogy megmondja, mitől hányok én mostanában. De remélem, több nem lesz!

Szóval, voltunk az usziban, és az nagyon jó volt, de a végén már haza akartam menni a Papához, mert már régen nem láttam a Papámat. Úgyhogy, amíg öltöztünk, akkor sokat mondogattam a Mamának, hogy "Papa, Papa!", és ez megtette a hatását, mert mikor felöltöztünk, megjelent a Papa és nagyon örültem neki!

Aztán itthon egy picit ettem vacsorát, és mentünk egy nagyot fürödni a Papával, meg aludni.

Presqu'ile

Ma hajnalban egyáltalán nem hánytam, úgyhogy már biztosan nem fogok megint, aminek nagyon örülök, és a Mama meg a Papa is.

Viszont reggel jó sokáig aludtunk, ami mindenkinek jól esett, és utána volt reggeli, ami croissant volt, a Papa csinálta. Együtt reggeliztünk mindannyian, és aztán beültünk az autóba és elindultunk. Jó sokat kellett menni az autóval, és amikor megérkeztünk, akkor kiderült, hogy egy nagy vízhez mentünk kirándulni és fürödni. Ezt a helyet úgy hívják, hogy Persqu'ile Provincial Park, és az Ontarió tó partján van.

Elsőször én is sétáltam, de aztán a Papa a hátára vett, és úgy még viccesebb volt, mert olyan nádas szerűségbe mentünk, és mindig nekünk jöttek a sások és a nádak, és csikiztek, és azon én nagyon jókat nevettem.

Aztán láttunk madarakat is, meg pillanókat és békákat. De nem volt nagyon hosszú kirándulás, mert aztán leültünk ebédelni. Én nem nagyon voltam éhes, viszont a madarakat szívesen kergettem, meg a hangyákat is szerettem nézegetni. És amikor volt fagyi az ebéd után, abból azért szívesen ettem.

Aztán picit megint mentünk az autóval, és elértünk egy Nature Center nevű helyhez, ahol voltak igazi halacskák, meg békák és nem igazi madarak is. Ezek nekem mind tetszettek, de a kígyó az nem, azt nem akartam megnézni.

A következő program viszot végre kődobálás volt, azt nagyon szerettem, és a Papa is segített. Aztán mentünk egy kicsit, és megint lehetett dobálni, akkor csak egyedül dobáltam, és a Mama fogott, hogy ne essek bele a vízbe a szikláról.
És aztán volt fürdés is a vízben, ami nem volt túl tiszta, ezért a Papa nem is jött be, csak mi a Mamával, meg a Platypusz. Mi főleg azt csináltuk, hogy a Mama eldobta a frizbit és akkor utána szaladtunk a vízben, ez nekem nagyon tetszett.

Aztán már jönni kellett haza, és nagyon gyorsan hazaértünk, vagy legalábbis nekem úgy tűnt, mert végig aludtam az utat. Itthon meg finom halacska volt a vacsora, a Papa csinálta, és utána mentünk fürödni.
A fürdés után el kellett búcsúzni a Platypusztól, mert ő hazament, és most egy jó ideig sajnos nem is fog jönni, mert másik országban lesz. Reméljük, hogy minden jól fog neki ott sikerültni, és télen majd találkozunk (akkor hideg lesz és esni fog a hó).
Én aztán mentem is aludni a Mamával, mert már nagyon fáradt voltam.

Kenuztunk!

Ma hajnalban nagyon rosszul voltam, hívtam is a Mamát: melegem volt és fájt a pocakom. Amikor jött a Mama, akkor jobb lett, együtt feküdtünk a kanapén, és már majdnem visszaaludtam, de aztán megint roszabb lett, és aztán a végén még hánytam is, ami nagyon rossz. Amikor ez történt, akkor már a Papa is átjött a szobámba, és én nagyon féltem, de aztán odabújtam a Mamához és akkor megnyugodtam. Nem is hánytam többet, és aztán elaludhattam, mert következőre arra emlékszem, hogy felébredek, és a kanapén fekszem, a Mama alszik mellettem.
Akkor kaptam tejcit, és utána kiderült, hogy már reggel van, úgyhogy mentem játszani.

A játékaimnál ott volt a Platypusz, és jött a Papa is, és akkor játszottunk együtt.
Reggel még beszéltünk a Cica nagyival is, és kaptam reggelit, és már jól voltam, nem is jött vissza a rossz többet.

Aztán a Mama is felkelt, és akkor összepakoltunk, és elindultunk. Kiderült, hogy a Platypusz hozott magával autót, és azzal mentünk, és az út alatt hallgattunk zenét, meg rajzoltam és ettem Cheerios-t is.

Aztán odaértünk, és kiderült, hogy vízhez mentünk, aminek nagyon örültem. Úgyhogy fürödtünk, meg dobáltam kavicsokat és homokot a vízbe, meg játszottam a játékaimmal, és megint fürödtünk. Nagyon jó volt!

Aztán a Mama meg a Papa kitalálták, hogy üljünk be egy hajóba, és menjünk azzal rá a vízre. Én nem akartam menni, de aztán a Mama becsábított, és végül is nem bántam, hogy mentem, mert kaptam tejcit, és úgy nem féltem. Meg aztán már nem is kellett odabújnom a Mamához, úgy se féltem, hanem nagyon érdekes volt, hogy mennyi mindent lehet látni a hajóból. Akkor a Mama is evezett, és énekelt is, és nagyon tetszett az egész.


A végén kiszálltunk a hajóból, és az is jó volt, mert akkor megint lehett fürödni, meg ettünk is virslit meg kenyeret meg barackot és szőlőt is.

Aztán felöltöztünk, és kicsit odébbmentünk az autóval, hogy kirándulni is menjünk egy kicsit. Na, az alatt én aludtam, mert elég fáradt voltam. De nem lehetett sokat alduni, mert felriadtam arra, hogy a Papa egy nagyott zökkent, és akkor inkább egy kicsit még én is kirándultam.

Aztán meg már jöttünk haza, az úton jól odabújtam a Mamával és úgy pihentünk.
Itthon meg kaptam vacsorára joghurtot és Cheerios-t, meg almát, aztán a Mamával fürdötünk (levágta közben a lábkörmömet, fúúúúj), és mentem aludni.

Eső és víz

Ma voltunk a Mamával a könytárban, és teljesen egyedül sétáltam el odáig a saját lábamon! Nagyon jó volt, mert mindenhol volt víz az úton, mert előtte esett az eső a Mama szerint.
Az esőt akkor még nem tudtam, mi, de aztán délután megláttam, és most már tudom. Szóval az eső az víz, és valahonnan fentről jön, és kicsit hideg, de nagyon vicces, lent meg összegyűlik a földön, de aztán eltűnik.
Mi délután az esőt az erkélyről néztük, a Mama bent ült a szobában, én meg kimehettem nézelődni, és igaz, hogy kicsit vizes lettem, de nagyon tetszett a dolog.

A könyvtában meg választottunk könyveket (én is választhattam egyedül), amiket hazahoztunk, meg olvastunk is kicsit ott, meg játszottam, nagyon jó volt.

Aztán még a filmes helyre is bementünk, és onnan is hoztunk haza dolgokat, a Mama szerint nekem is vettünk ki filmet, de azt még nem láttam.

Viszont mikor hazaértünk, akkor már nagyon álmos voltam, és lehetett menni aludni. Jó sokat is aludtam, és mikor felébredtem, már a Papa is itthon volt! Igaz, hogy akkor kezdett el esni, és a Papa el is ment aludni, de azért nagyon örültem, hogy ő is itt van.

Szóval, akkor néztük az esőt, és aztán meg rajzolhattam a könyvembe a zsírkrétáimmal, és aztán a Papa is felkelt meg az eső is elállt, úgyhogy lehetett menni a vízhez!
Bicilkivel mentünk, ez a kinti uszi így van a legközelebb. És a víz az nagyon jó volt, végig benne voltunk, és lehetett beugrálni kintről, meg a Mamától a Papáig uszizni és vissza. A víz alá is lementem párszor, meg volt olyan rész, ahol leért a lábam, és akkor ott szaladgálhattam is. A Mama a nagy vízbe is belement, ahol bele lehet ugrani magasból, sőt a vízicsúszdán is lecsúszott. Aztán a Papa is lecsúszott a végén, de nekem azt még nem lehet.

Este meg vacsoráztunk, és közben megjött a Platypusz, akivel már reggel is találkoztunk, és nekem nagyon szimpatikus. A vacsora után meg mentem fürödi és aludni, ami nagyon jól esett, mert már fáradt voltam.

Újra én írok

A Mama azt mondta, hogy most már írhatok megint én, mert ő már olyan sokat írt, és különben is, most már újra itthon vagyunk, és megy minden a régi kerékvágásban.

Szóval, mostanában, hogy megint a régi lakásunkban lakunk sok mindent csináltunk, amit már régen nem:
- Voltunk uszizni a kinti nagy vízben, hát az nagyon jó volt! Ott volt a Percy és a Mamája is, de a Percy még annyira nem szereti a vizet. Én viszont nagyon és mindig szeretek beleugrani meg kimászni, és szaladgálni benne meg uszizni, ha a Mama fog. Néha kipróbálom, hátha tudok egyedül is, de akkor mindig elsüllyedek, és a Mama kiment, szóval, még nem tudok egyedül.
- Voltunk a parkban és a játszótéren. Ott is elsősorban vizezni szeretek, na, meg sarazni is. És voltunk a másik játszótéren is, ahová nem megyünk olyan gyakran, de az is nagyon jó, ott meg csúszdázni szeretek.
- Voltunk biciklizni a Mamával, és az nagyon jó, mert akkor nagyon jól lehet látni az autókat, és akkor én mindig mondom, hogy melyik autó pici és melyik nagy, és hogy mikor jönnek a buszok meg a teherautók.
- Voltunk zenélősön is újra, hát, az nagyon jó volt! Sokat nevettünk, és a Mama bohóckodott, meg táncolt nekem, és aztán megnéztük magunkat a tükörben, és énekeltünk is, és amikor állathangokat kellett utánozni, akkor én is mondtam, hogy beee-beee.
- Voltak nálunk a Percyék, és együtt mentünk a játszótérre is.

Én tulajdonképpen nagyon kedvelem a Percy-t, csak azt nem szeretem, ha a játékaimat akarja elvenni.

Hát, ilyeneket csináltunk, meg vásároltunk a vásárlós helyen, és autóztunk is, meg metróztunk, meg ebédeltünk és vacsoráztunk, és fürödtünk meg aludni is mentünk.

Most már majd megint minden nap elondom majd nektek, hogy mi minden történik velem.

Egy év

Ma van a Kanadába érkezésünk egy éves évfordulója.

Szinte hihetetlen számunkra, hogy eltelt ez az egy év! Meg is próbálom összegezni, hogy miket csináltunk ezidő alatt:
- Lakást kerestünk és találtunk.
- Megjártuk az összes közeli IKEA-t, garage sale-t és apróhirdetésben hírdetett címet, ahol bútorokat adtak olcsón és berendezkedtünk.
- Barátokat talátunk.
- Autót béreltünk és bejártuk a környéket, meg a nem-annyira-környéket is.
- Megismerkedtünk a helyi viszonyokkal, beszereztünk majdnem minden szükséges papírt és igazolványt.
- Megfelelő orvost, fodrászt, kontaktlencsést találtunk.
- Tűrtünk nagyon meleget és nagyon hideget.
- Megtanultunk járni és picit beszélni (na jó, ezt néhányan közülünk már ideérkezéskor is tudtak).
- Teljes frizura változtatáson estünk át (kivéve Bence).
- Sokat matematikáztunk, nagyon eredményesen (ezt leginkább Bence).
- Jógáztunk, squasholtunk, usziztunk, korcsolyáztunk, szánkóztunk, görkoriztunk, bicikliztünk.
- Zenélősre, könytárba, játszóházba jártunk.
- Sokat nevettünk, néha szomorkodtunk.
- Bevertük a fejünket, lenyúztuk a bőrt mindenféle testrészeinkről, becsíptük az ujjunkat sok helyre, leestünk mindenféle magas helyekről, de nem lett semmiféle komolyabb bajunk (na, ezeket azért leginkább Barnus csinálta).
- Ettünk, ittunk, jót mulattunk, néha aludtunk, de leginkább csibészkedtünk.

A változást ilusztrálandó, íme egy-egy montázs-kép, amin egy egy évvel ezelőtti és egy mostani pillanat látható.

Barnus a Papával:
Barnus a Mamával:

A család:

Képek a nagy utazásról

Feltettem Barnus oldalára 100 képet a Calgary-Vancouver utazásunkról (fú, de nehéz volt az 1200 közül kiválogatni). Akit érdekel, kukkantsa meg!
Zs.

Nagy utazas - 12. nap, hazaerkeztunk

Ma este, helyi ido szerint fel 8-kor megerkeztunk rendben Torontoba! Kicsit faradtak vagyunk, es tele elmenyekkel.

Az utazas rendben ment, reggel leadtuk az autot a repteren, becsekkoltunk es a repulok nezegetesevel meg szaladgalassal toltottuk az idot a felszallasig. Barnus a levegoben gyorsan elaludt, pedig meg eleg koran volt, de nem bantuk. Aludt vagy ket orat, ugyhogy csak a fele uton kellett a szorakoztatasarol gondoskodnunk. Ebben segitsegunkre volt a kis tv, amin mindeki azt nezhetett, amit akart (bar a rajzfilmek nem tul sokaig foglaltak le), meg a rajzolos konyve is, es eleg sokat kukucskaltunk ki az ablakon.

A csomagokra kicsit varni kellett a megerkezeskor, de vegul minden meglett, es a taxi olyan fel ora alatt hazaszallitott minket.
Itthon mindent a legnagyobb rendben talaltunk (kulon koszonet Marcsieknak a viraglocsolasert), Barnus azonnal ravetette magat a jatekeira. Elegge hianyozhattak neki, mert mint aki se hall, se lat jatszott veluk egeszen vacsoraig.
Most eppen furdik, es hamarosan megyunk aludni vele, mert bar ahonnan jottunk meg csak du. 6 ora van, de itt mar 9, igy probalunk gyorsan atallni. Meg hat, faradtak is vagyunk.

Micsoda nyaralas volt!

Nagy utazas - 11. nap

Reggel jo koran ebredtunk, es erosen elkezdtunk keszulodni, hogy mielobb indulhassunk, mert el akartuk erni a kompot visszefele a szarzfoldre. Aztan rajottunk, hogy nem 9.40-re, hanem 10.40-re kell odarernunk Tofinoba, igy lazitottunk a tempon.
Sot, a szallas elhagyasa utan meg meg is alltunk egy nagyon rovid kis turara a Cathedral Grove-nel, amit mar idefele is kineztunk magunknak, hogy milyen hangulatos. Ezen az uton csodaszep 800 eves cedrusok es fenyok allnak, oriasiak. Barnus is nagyokat csodalkozott, hogy micsoda nagy fenyok ezek, mindannyian nagyon elveztuk ezt a setat.


Aztan meg egyszer megalltunk egy kis internetezesre a celallomas elott, mert Tundi baratnomekkel kellett kapcsolatba lepnunk valahogy, hogy ma delutan tudjunk talalkozni.

Vegul is az egy oraval korabbi indulas ellenere mar nem fertunk fel a megcelzott 10.40-es kompra, szombat leven sajnos nem is olyan egyszeru ez a dolog. Igy varnunk kellett a kovetkezore, ami 12.05-kor indult. De vegul is jol jott ki a dolog, mert igy Barnus jol kifaradt, mire feljutottunk a kompra, ahol meg jatszott egy sort a gyerek-sarokban, meg ettunk egy kicsit, aztan kisebb nehezsegek aran elaludt szepen. Megint sikerult betenni az autoba felebredes nelkul, igy mikor le kellett szallnunk a komprol, meg mindig aludhatott.

Amig o jol kialudta magat, addig mi az autobol varostneztunk. Eloszor felmentunk a Cypress Provincial Park kilatojara, ahonnan altalaban szepen ra lehet latni a varosra. Ma eleg paras volt az ido, igy sajnos nem sokat lehetett latni, meg nagyon meleg is volt, ugyhogy hamar tovabb indultunk. Atautoztunk a Lions Gate hidon a Stanley Parkba, ami egy nagy zold terulet a felsziget csucskeben. A parkban szinten autos varosnezest csinaltunk, mig Barnus fel nem ebredt (neha megalltunk fenykepzni is azert, amolyan japan-turista stilusban: stop-klikk-go). Amikor aztan a fiatalur kozolte, hogy felebredt, akkor leparkoltunk, es elmentunk egy kicsit osszevizezni magunkat. Volt ugyanis itt egy splash park, ahol a folbol es mindenfel alkotmanyokbol jo kis husito viz lovellt elo, es azet a fiuk (apa es fia) nagyon elveztek, en meg oriztem a csomagokat.


Aztan mar siektni kellett: megszaradni, feloltozni es indulni, mert fel 5-re megbeszeltuk Tunidekkel, hogy talalkozunk a Lynn Canyon parkban. Sikerult is megtalalnunk egymast, es nagyon orultunk a viszontlatasnak, mert mar olyan regen lattuk egymast. Laura es Barnus egyidosek, es bar ez elejen kicsit bizalmatlanok voltak egymassal, azert eleg hamar osszemelegedtek, es aztan Laura mar az etelebol is akart adni Barnusnak, ami nala nagyon nagy szo.


Kirandultunk egyet kozosen a parkban (a fuggohid nagyon felelmetes volt), kozben megalltunk egy kisebb tisztason beszelgetni, meg gyereket futtatni, eteni. Aztan egyutt megkerestuk a mai szallasunkat, a Cassandra Hotelt, es becsekkolas utan elmentunk egyutt vacsorazni. Sajnos nem tudtuk igazan kibeszelgetni magunkat, mert a gyerekek rohamosan elkezdtek mutatni a kifaradas jeleit, igy visszajottunk a hotelbe, es egymas utan megfurodtek a toportyuk. Aztan mar el is kellett bucsuznunk, remeljuk, hamarosan ujra talalkozunk valamilyen uton-modon.

Barnust nem kellett igazan rabeszelni az elalvasra, nagyon gyorsan bedobta a szunyat, igy este meg nyugodtan rendezhettuk sorainkat, hogy holnap visszarepulhessunk Torontoba.

Nagy utazas - 10. nap

Ma is nagyon ugyesen aludt Barnus, egeszen fel 6-ig nem is ebredt fel, akkor viszont mar a nagyagyban volt csak hajlando tovabb aludni. De megerte, mert igy fel 9-ig aludhattunk a nagyon kenyelmes agyunkban. 9-re hoztak a reggelit, pancake es gyumolcs volt narancslevel. Barnusnak is nagyon izlett a palacsinta, es lenyegeben az osszes szolot befalta elolunk.

A szallast elhagyva elindultunk Tofino varosa fele, es mivel szikrazoan sutott a nap, ugy dontotunk, hogy a turazas elott egy kicsit strandolunk. A Wickaninnish Beach-et valasztottuk, ami egy szep homokos tengerpart, viszont nagyon hullamos, igy uszni nem is szabad ott. A tabla, amin ezt kiirtak kicsit meg is ijesztett bennunkat, igy az elejen csak neztuk a vizet, de aztan azert bemereszkedtunk, persze nem tul melyre, csak bokaig, mert a viz nem csak hullamzott, hanem nagyon hideg is volt. Viszont Barnus egy ujabb vizes-szorakozast eszelt ki, a fussunk-a-hullam-elol cimut. Ez abbol all, hogy bemereszkedunk a viz szeleig, es mikor jon a hullam, azaz a viz kijjebb jon, akkor gyorsan hatat forditunk, es sikitva kirohanunk.

Na, hat ezt nagyon sokszor megismeteltuk (a vegen mar csak o egyedul, mert mi nem birtuk), es ezzel el is ment az ido, del lett. Nagy nehezen lemostuk magunkrol a homok es a sos viz egy reszet (amennyit csak birtunk a kis palackos asvanyvizek segitsegevel), es tovabbindultunk.

A kovetkezo megallo a rainforest seta volt, ahova Barnus hatihordozoban jott, es az ut felenel el is nyomta az alom (meg az auotban evett jo sok kekszit, igy a tele pocak is elosegitette az elalvast).


Az esoerdo nagyon szep volt (itt is boardwalk-on setaltunk), az oriasi es nagyon oreg cedrusok igazan tiszteletet parancsoloak. De az igazi izgalom csak ez utan kovetkezett.

Kiderult ugyanis, hogy majdnem talakoztunk ket medvevel! A parkolobol, ahol indultunk, ket raiforestes setautat is el lehet erni es mi az A uton indultunk el eloszor. Ha viszont a B uton megyunk, akkor nagy valoszinuseggel talalkoztunk volna a medvekkel, ugyanis, mikor az alvo Barnussal elindultunk arra fele, akkor megallitottak minket a ranger-ek (olyan erdesz fele), hogy par perce itt ket medvet is jeleztek, ugyhogy inkabb most nem menjunk arra, mert meg nem tudjak, hogy hogyan viselkednek ezek a bizonyos medvicsekek. Igy letettunk errol a turarol es inkabb visszeafordultunk, nsgybsn orvendezve, hogy eloszor inkabb nem arra mentunk.

Sikerult viszont az alvo Barnust beultetni az autoba, igy el tudtunk menni ebedert Tofino-ba, ma fish&chips volt a menu a tegnapi lazac sikerre valo tekintettel. A kajat elvitelre kertuk, es vegul is a Chesterman Beach egy arnyekos reszen ulve ettuk meg (mire odaertunk, Barnus is felebredt). Megint nagyon izlett a kis falanknak a lazashusi.

Aztan kovetkezett a tovabbi nagy strandolas. Most mar mi is atvettuk a furdoruhankat, de vegul is nem vizeztuk be, mert az ocean tovabbra se lett melegebb. Viszont nagyon jol lehetett itt is rohangalni ki-be, homokot es koveket dobalni, rajzolni a homokba, stb.
Mikor elfaradtunk, letisztitottuk magunkat es feloltoztunk, majd nekivagtunk volna a mai utolso turanak. De kiderult, hogy ez nem fog menni.
Talan a delelotti medvek lehettek az oka annak, hogy az ut egyszer csak le volt zarva elottunk, indoklas nelkul. Voltak olyan turazok, akik erre fittyet hanyva tovabbmentek, oket valoszinuleg megettek a medvek.

Mi viszont inkabb beultunk a kocsiba, es Port Alberni fele vettuk az iranyt, ami olyan jo ket oranyi vezetest jelentett, mindenfele girbegurga hegyi utakon.
Mikor megerkeztunk, kiderult, hogy itt bizony nagyon meleg volt nap kozben, meg este 7-kor is 35 fokot mutatott a homero, ugyhogy ma biztosan nem lesz szukseg meleg takarora a szobankban (mint az elozo szallasunkon).

Barnus estere annyira kimerult, hogy mar furodni sem akart, csak aludni menni, es mi is hamarosan kovetjuk a peldajat (bar mi nem fogunk orditani a zuhanyzas kozben).