Első nap az oviban

Nem is volt olyan vészes! Sőt, egészen az utolsó fél óráig szuperül elvolt a Barnus, pedig nem is voltam ott vele igazán.

Úgy kezdődik a program, hogy kint játszanak egy háromnegyed órát az udvaron. Elvileg ilyenkor ott lesz az Ilona is, de most nem volt (kiderült, hogy nehezen tudtak elkészülni reggel, így csak olyan 10 körülre futottak be, de akkor mi már a másik szobában vagyunk).
Így Barnus kicsit egyedül érezte magát, bár azért elég jól eljátszott. A legelején kis is szökött egy picit az elkerített udvarról, én szaladtam utána. Az óvónők utána szabadkoztak, hogy nem tudták még, hogy ő idevaló. Azért örülök, hogy ott voltam, és visszahoztam.
Utólag azt mondta Barnus, hogy fel akart menni az "oviba". Aztán később is mondta párszor, hogy menjünk már az "oviba", úgyhogy mindannyiszor elmondtam neki, hogy ez már az ovi, csak az udvar, és hamarosan felmegyünk majd a szobába is.

Végül el is jött ez. Én addig leginkább egy hasonló cipőben járó anyukával beszélgettem: Angela lánya Geneviev novemberben lesz 3, neki is van kistesója, és neki is ez volt az első napja, bár ő ezelőtt már járt daycare-be. A gyerekek ekkor felsorakoztak a fal, illetve a kerítés mellett, mi is megtaláltuk a megfelelő sort. Megszámolták őket, és következett a két emeletnyi lépcső megmászása. Ez nagyon jól ment Barnusnak, és láthatóan örült, hogy megérkeztünk végre a végén a Rabbit room-ba.
Ott már ott volt a másik két óvónéni (angolul teachernek hívják őket): Gina és Sonia, az udvaron pedig Rosa és még 2 másik óvónő vigyáztak a gyerekekre.
Megjegyzés: azért nem voltak annyira szemfülesek, mint szerettem volna, egy gyerek pl. pont mellettem tanyázott egy hatalmasat a kismotorjával, és nem rohantak azért annyira hozzá, mint vártam. Úgyhogy én vígasztalgattam egy ideig. Remélem, ez nem mindig van így!

A szobában először mindenki lepakolt, aztán leültek egy szőnyegre (nagyon hangulatos, olyan mintha egy fa alatt ülnének a fűben), és elénekelték Soniával a Good morning song-ot. Aztán beszélgettek kicsit Ginával arról, hogy milyen jó volt a fall fest. Barnust is megkérdezték, hogy mi volt a kedvence, de nem nagyon válaszolt, csak mosolygott.
Aztán lehetett menni játszani, illetve, aki akart, ehetett tízórait. Barnus akart, így ment kezet mosni a többiekkel, és én mentem vele, hogy pisiljen is. Sikerült ez is, sőt, utána nagy hatást tett rá az, hogy látott egy másik kisfiút állva belepisilni a wc-be.

A snack után játszani kezdett, és olyan jól elvolt, hogy ki is mentem a folyosóra. Ez olyan 10 körül volt, aztán már nem is mentem vissza, csak bekukucskáltam. 11 körül feljöttek Bencéék Borival és megetettem a babácskát. Ekkor jött ki Barnus, és utána már nem akart visszamenni.
Valószínűleg már fáradt volt, meg emlegette a lovacskákat is, hogy le akar menni hozzájuk. Biztos az is rosszul eshetett neki, hogy látta, mind a hárman ott vagyunk kint, ő meg nem lehet ott, így, mikor a Sonia visszavitte, keserves sírásba kezdett. Nem is hagyta abba már a végéig, és nagyon rossz volt kintről hallgatni. Nagy nehezen megálltam, hogy bemenjek megvígasztalni, azt gondoltam, hogy majd az óvónő eldönti, hogy van-e szükség rám. Végül is megnyugodott kicsit, de persze, mikor meglátott a végén megint rákezdte.
Szerintem ez jó, így kiadta magából a szomorúságát, és aztán elég hamar megnyugodott. Hazafelé már szépen eszegetett és nézte az autókat. Még jó párszor emlegette aztán, hogy ő nagyon sírt, de megegyeztünk abban, hogy ez előfordul, és más gyerekek is szoktak, és ha szomorú, akkor az a legjobb, ha kisírja magát, és utána akkor jobban lesz.

Az óvónők egyöntetűen azt mondták, hogy legközelebb már ne maradjak ott, mert könnyebb neki, ha nem lát. Azt hiszem, így is teszek majd, de azért ott leszek a közelben, hogy ha nagyon vészes a helyzet, tudjak hamar jönni.

Mikor hazaértünk Bori hamar elaludt (ő egész délelőtt csak 40 percet szundított), Barnus viszont elképzelhető, hogy nem is aludt egyáltalán, amit nagyon furcsállottam a történtek fényében. Jó sokat evett, aztán kb. 1 órát csönd volt a szobájában, de mikor benéztem, ott ült az ágyán és kicsit vinnyított. Kiderült, hogy kaki volt a pelusban, és azt állította, hogy ő már aludt is. Peluscsere után rávettem, hogy maradjon még egy kicsit, és próbáljon aludni, de ez után már biztos nem aludt. Még egy órácskát bent volt így, aztán olyan jókedvűen jött elő, hogy már nem is erőltettem tovább az alvást.

Egész délután ezerrel pörgött, Breszi nagyiékkal is hihetetlenül beszédes volt (pedig nem szokott) a számítógépes beszélgetésben. Aztán kimentünk a parkba (Bori fél 5 körül ébredt fel, kipihenten), és nagyon jól szórakoztunk. Barnus csúszdázott, lógaszkodott a mászókán, rugóshintáztunk és simahintáztunk is. Közben egy csomót beszélt angolul és szerzett magának egy aranyos kislány barátot is, akivel csomót csúszdáztak-lógaszkodtak együtt. Nagyon jó volt ezt látni!

Mikor hazaértünk következett a gyors vacsora, fürdés, és alvás. Na, ezúttal már gyorsan ment az elalvás!

A helyzet a pelus fronton...

... két hét után a következő: szinte teljesen elimináltuk a Barnus-pelust az életünkből!
Már csak alváshoz használjuk, illetve akkor, ha olyan helyre megyünk, ahol előre láthatóan nincs, vagy nehézkes wc-t szerezni (ilyenkor az ún. pull-ups van használatban). Ez utóbbi esetben is szinte mindig száraz marad a pelus, és vagy kibírja Barnus hazáig, vagy mégis keresünk egy szimpatikus fát, vagy más alkalmatosságot.
Még van azért tanulni való, ugyanis legtöbbször akkor pisil Barnus, amikor mi erre kérjük, magától nem szól, hogy menni kéne. Úgyhogy, egyelőre mi tanultuk meg azt, hogy kb. mikor kell wc-re mennie.
Szóval, ezen még dolgozunk. Na, meg a kakilás programpont is csiszolandó még.
De visszatartani és elengedni már tökéletesen tudja a pisit, illetve azt is tudja, hogy mikor nem kell neki (bár ez néha csalóka).

A mai program egyébként High parkozás volt, megígértem Barnusnak ugyanis, hogy elmegyünk és felülünk a High park vonatjára.
Jó korán indultunk, hogy még időben haza tudjunk majd érni az ebédkészítéshez. Mikor odaértünk a vonatmegállóhoz kicsit elszontyolodtunk, ugyanis az volt kiírva, hogy csak szeptember 10-ig jár a vonat.
Azért megnéztük az autókat a parkolóban, és elmentünk a közeli játszótérre játszani, közben a szemünk sarkából figyelve a megállót, hátha bezötyög a vonat. És így is lett! Olyan fél 12 tájt megérkezett a nagy piros (leginkább traktorra emlékeztető) mozdony húzta alkalmatosság, úgyhogy gyorsan szaladtunk is oda hozzá.Barnus iszonyúan örült, és mi is boldogok voltunk, hogy sikerült betartani az ígéretet.Hamarosan elindultunk, és körbezötyögtük a High parkot. Nagyon élveztük!
Bori kicsit fáradt volt, de azért leginkább nézelődött.Egy érdekesség adalékul.
Mikor felszálltunk, láttuk, hogy egy apuka szépen a megállóba állítja a vadi újnak kinéző dupla babakocsijukat és felszáll a gyerekekkel a vonatra. Gondoltuk is, hogy elég bátor, hogy csak úgy itt hagyja őrizetlenül. Mikor visszaértünk természetesen sértetlenül ott állt a kocsi. Megállapítottuk, hogy milyen jó kis ország ez, hogy ezt így meg lehet csinálni.
De ezzel még nem volt vége. Ugyanis Barnus előreszaladt megnézni közelebbről a mozdonyt is, és mikor utánamentünk láttuk ám, hogy a kendő ott hever a megálló mellett a fűben. Először nem is értettük, hogy mi van, de hamar rájöttünk, hogy az bizony azt mi ottfelejtettük induláskor, mikor kipakoltunk a babakocsi aljából, hogy össze tudjuk csukni. És szépen megvárt minket ott. Elég mázli azért, hogy ráleltünk így a körmenet végén (ha nem megyünk előre, nem látjuk meg valószínű!

Mikorra hazaértünk Bori elaludt, a kendőből könnyen be tudtam tenni az ágyába felébredés nélkül. Itt kell megjegyezni, hogy Barnus valami miatt egyáltalán nem szereti, hogyha Bori a kis kék összecsukhatós babakocsijába beleül (ma ezt vittük, mondván, hogy az kicsi, mindkettejüknek jó, a másik meg vagy gyalogol, vagy kendőzik). Ez ellen általában hevesen tiltakozik, mondván, hogy ő akar odaülni, mert nagyon fáradt. Szerintem azt a babakocsit nagyon a magáénak érzi, és ezért ragaszkodik hozzá, hogy ő ülhessen benne. Próbálom szelíden szoktatni a gondolathoz, hogy a Bori is használhassa azért, mert nagyon klassz kis kocsi ez, tömegközlekedéshez ideális.

Délután volt egy időszak, mikor egyszerre aludtak, akkor mi ebédeltünk és tv-ztünk, aztán Barnus ébredt először. Hamarosan Bori is követte, és akkor elindultunk a játszótérre. Még sárkányt is vittünk magunkkal (ez egy új), de az eregetés hahotázásba fulladt, mert annyira bénák voltunk a sárkány összeszerelésében (és amúgy se nagyon fújt a szél).
Bori elég nyűgös volt: a fáradtságától nehezen tudott elaludni, meg ellen is állt ennek minden erejével. Azért végül a kendőben elnyomta az álom.
Barnus legtöbbet a lehullott levelekkel játszott, nagyon élvezte, hogy feldobálta őket, és azok visszapotyogtak.
A játszóra egyébként a biciklijével mentünk, amit már szuperül tud egyedül tekerni. Hazafelé azért már elég lassan haladt, így mi a Borival előre mentünk, és már fürödtünk, mire ők megérkeztek.
Ma megkapta Barnus a régen ájhított Rolley-t is, aki egy úthenger figura a Bob the Buuilder-ből. Ez volt a jutalom az egész napos bepisilésmentességért!
Végül Bori nehezen (mostanában elkezdett harapni a cicin, így azt nem szeretem altatáshoz használni, de igazából nem ez volt az ok, talán melege lehetett), Barnus elég könnyen aludt el ma este.

Éljen az ifjú pár!

Drága Marcsi és Miki,

Összeházasodásotok alkalmából kívánunk nagyon sok szeretettel hatalmas adag boldogságot Nektek!

BBBZs

Fall fest az oviban

Ma annyi mindent szuper dolgot csináltunk, hogy csuda, és nagyon jól éreztük magunkat!

Azzal kezdődött, hogy délelőtt elindultunk a Christie Pitts parkba piknikezni a Papa munkatársaival. Mikor a Papa mondta, hogy piknikre megyünk, én nagyon megörültem, és többször is hangsúlyoztam, hogy én nagyon szeretem a pikniket.
Ahogy odaértünk, kiderült, hogy az Ilona is ott volt, és attól fogva mi sokat játszottunk együtt: csúszdáztunk, körhintáztunk, hintáztunk. Sajnos az Ilona nemrég nagyon beteg volt, de már jól van, viszont még elég gyenge, úgyhogy a sok játék után már nem nagyon volt kedve semmihez.
Amikor vége lett a játszóterezésnek (piknikezni végül is nem is volt időm), akkor az Ilonáékkal együtt átmentünk az ovihoz (két dupla babakocsi egymás után!), ahol éppen fall fest volt.

A fall fest az egy nagy heppening, ahol mindenféle érdekes dolgokat lehet csinálni. Én először inkább azt szerettem volna, hogy menjünk fel a szobába, ahol már voltunk párszor, játszani. De aztán kiderült, hogy oda most nem lehet menni, hanem kint, az udvaron van minden.
Először vettünk jegyeket, és akkor lehetett mindenfélét szórakozni. Én például gyorsan felültem egy pónira. Teljesen egyedül mentem, egy bácsi vezette a pónit, és tartottam magam nagyon ügyesen.
Aztán jött egy nagy piros tűzoltóautó, és akkor azt néztük meg, de belemenni nem akartam, csak kívülről néztük. Utána mentem ugrálni az ugrálóvárba, és az Adrienn is jött. Az ugrálás nagyon tetszett, én voltam a legkisebb az összes gyerek közül, és akkorákat ugrottam, hogy csak na!
Volt aztán ebédelés: hot dogot kaptam, ami végül is egy virsli meg kifli. Nagyon fincsi volt. Aztán vettünk sütit is, és nekem végül is jobban ízlett az, amit a Mama kapott, úgyhogy cseréltünk.
Ezután elmetnünk a Mamával wc-re, és simán belepisiltem a nagy, felnőttes wc-be, a Mama nagyon büszke volt rám!

Ezután ugráltam kicsit a másik ugrálóvárban is, de ott egy gyerekkel összeütköztünk, és akkor sírtam, és a Papa kihozott. Úgyhogy akkor inkább csúszdáztam egyet, meg másztam, és a Papa hozott chipset és azt ettem. Nagyon ízlett! Ezután még vattacukrot is kaptam, és az is nagyon finom volt, és míg ettem, megnéztük kicsit még egyszer a tűzoltóautót.
Mikor végeztem (adtam a Mamának és a Papának is), akkor meg még visszamentem kicsit a jó ugrálóvárba, és megint jókat ugráltam.
Ezután már csak a tortanyerés volt hátra. Az úgy ment, hogy a Papával, meg másik gyerekekkel körbe-körbe kellett táncizni egy zenére, és mikor megállt a zene, akkor megálltunk (mindenki egy-egy torta rajzéra helyezkedett), és kisorsolták, hogy ki nyer, és mi nyertünk, mert a mi tortánkat húzták ki. Akkor odamehettünk az asztalhoz, ahol a torták voltak, és lehetett választani, és a Papa szerint egy szuper jó tortát választottam.

Mikor ez is megvolt, akkorra a Bori már nagyon fáradt volt, úgyhogy elindultunk haza. Itthon még ehettem kicsit a tortából, aztán mentem aludni.

Délután meg a Papával elmentünk a filmes boltba, meg a banánosba is, és közben a Wal-Martban kipróbáltuk a fiúwc-t, nagyon jólment a pisilés ott is!

Este, mikor hazaértünk a Bori már az ágyban volt, én meg gyorsan vacsiztam, fürödtem, aztán mentem aludni.

Tudok biciklizni, a Bori meg fogni!

Ma kiderült, hogy már olyan ügyes nagyfiú vagyok, hogy már tudok biciklizni teljesen egyedül és elég gyorsan. Mondjuk, csak idebent bicikliztem (a basementben a legjobb, mert ott nincs szőnyeg, és könnyű tekerni), mert rossz idő volt és a Mama fáradt volt és így nem nagyon mentünk ki.
Szóval, a biciklizés nagyon jó volt!

Aztán az is jó volt, hogy ma pizzát ettünk ebédre, mert én azt nagyon szeretem. Szívesen ennék akár minden nap is pizzát, de azt nem lehet. Ma ananászos volt, és majdnem annyit ettem, mint a Mama, aki ezen nagyon csodálkozott, és nagyon örült neki.

A Mama azt mondta, hogy van egy nagy újdonság is, az, hogy a Borcsa már tud fogni dolgokat (ha akar), és ez nagy dolog, mert eddig még nem tudott. Szóval, ennek is nagyon örülünk.

Délelőtt egyébként a Bori nagyot aludt, és addig mi játszottunk, meg pisiltem többször, meg vonatoztunk, meg felsepertünk, meg megnéztem a kukásautót, meg zsetonoztunk, meg megnéztük az interneten, hogy mi az a sandpiper (az egyik dalban van benne), és kiderült, hogy az egy madárka, méghozzá a sárjáró libuc (jót nevettünk a nevén).
Aztán, mikor felébredt a Bori, akkor lementünk mosni, és akkor mentem a biciklivel. Úgy került elő a bicikli, hogy a Mama a kék babakocsimba akarta levinni a Borit, és én azt annyira nem akartam, hogy nagyon sírtam, és akkor inkább eltette a kocsit, és a kendőben hozta a Borit, én meg megkaptam a biciklit, hogy megvígasztalódjak.

A pizzáért aztán ki kellett mennünk kicsit sétálni, aztán hazajöttünk megenni, és utána én mentem aludni. Amikor felébredtem a Bori már aludt, de azt mondta a Mama, hogy nem sokkal előtte aludt el.
Délután is mehettem egyet a biciklivel, mikor lementünk a száraz ruhákért, aztán még sokat játszottunk este és mikor megjött a Papa, ragasztottunk is autókat.
Vacsorára nagyon sok pici paradicsomot ettem egy kis Lucky Charms után. Aztán lefekvés előtt még pisiltem egyet (most már elég könnyen tudok, ha akarok), és ezután jöhetett a mese meg az alvás.

Bori is jött a zenélősre

Képzeljétek, ma végre megint volt zenélős! És a Cyndi volt ott újra, és nagyon örült nekem, mikor meglátott! Én is neki, de azért inkább nem köszöntem, csak mosolyogtam rá.
Nagyon jó volt a zenélős, egy csomó új gyerek volt, és a zenék is újak, de nagyon tetszettek. Legjobban a hangszerezés és a táncolás tetszett nekem.

És az is nagyon jó volt, hogy most már ott volt a Bori is velünk. Csomószor odamentem hozzá (a Mama egy takaróra tette le elénk, vagy fogta őt is az ölében, mint engem) és megsimiztem meg megpuszilgattam.
A Mama azt mondta, hogy nagyon ügyes volt a Bori, mert egyáltalán nem sírt, hanem inkább nagyon figyelt, és végig a Cyndit nézte, mint aki tudja, hogy ő a tanárnéni. A táncoláskor is velünk táncolt a Bori a kendőben, és az altatónál meg kapott cicit, mert akkor egy kicsit elkeseredett.
Szóval, nagyon jó volt a zenélős!

Engem is nagyon megdícsért a Mama, hogy milyen ügyes voltam ma, a zenélősön is, meg a bilizésben is. Például a zenélős alatt ugyan pelus volt rajtam, de megbeszéltük a Mamával, hogy nem pisilek bele, hanem majd csak itthon, és így is lett, teljesen száraz volt a pelus, és mikor hazaértünk, akkor a bilibe pisiltem is.
A Mama azt mondta, hogy szerinte holnap már egyáltalán nem lesz pisis alsógatyóm, és akkor kapok egy Roley-t, amit nagyon szeretnék!

Délután egyébként nem aludtam sokat, viszont tovább csináltuk az autós könyvemet és már nagyon jól haladunk. Majd, ha már minden oldalon lesz elég autó felragasztva, akkor a Mama összefűzni nekem és így lesz belőle könyv.
Aztán délután elmentünk a játszótérre, és odafelé lefényképeztük az összes autót meg engem. És volt egy markoló is, és a Mama megkérdezte a bácsikat, hogy azt is lefényképezhetjük-e, és mondták, hogy igen, sőt, még fel is ülhettem rá, és vezethettem kicsit, de jó volt!
A játszón csúszdáztam, meg hintáztunk megint együtt a Boirval, aztán jött a Papa és akkor hamarosan indultunk haza.
Itthon volt vacsi, meg fürdés, aztán diafilmet néztünk a Papával, de a vetítő folyton elszakította a filmet, úgyhogy végül inkább olvasott nekem a Papa. Aztán mentem aludni.

Barnus olvas?!

Ma kétszer is olyan volt, mintha Barnus tudna olvasni:

Jöttünk haza a játszóházból (ahol mindannyian nagyon jól szórakoztunk, Bori úúúúúgy figyelt!), és láttunk egy régi minivant. Barnus odament, ránézett és ezt mondta: "Jé, ezen Plymouth jel van. De az van ráírva, hogy Dodge Caravan." És tényleg az volt ráírva. Hoppá!

Délután meg elmentünk a Wal-Martba játékautót venni Barnusnak (jól megérdemelte, a játszóházazás ügyesen szárazon telt, aztán itthon szépen beletermelt a bilibe). A duplával mentünk, úgyhogy kosarat kellett vinnem, mert abba egyelőre nehéz bepakolni amiatt, hogy Bori ülése le van fektetve. Állunk a sorban, Barnus egyszer csak megszólal a kosárra mutatva: "Oda az van írva, hogy Wal-Mart".És tényleg! Utána pedig még sok másik Wal-Mart feliratra is rámutatott, hogy oda az van írva.
A Dodge-ot még csak-csak megértem, hogy ismeri, mert már annyiszor látta, de honnan tudja a Wal-Martot, amit eddig soha senki nem mondott neki???

Ma egyébként a bili-nem bili arány: 3-1. Itt köszönetet is mondok a Breszi nagyinak, aki felhívta a figyelmemet a vízcsobogás pisiliés kiváltó hatására, ezt ma kétszer is sikeresen alkalmaztuk a bilin. Éljen!

Bori nevet

A mai nap nagy eseménye, hogy Bori nevetgél! Igaz, hogy ez a nevetés néha kicsit hasonlít ahhoz, amikor panaszkodik, de legtöbbször teljesen egyértelműen a "jólérzemmagam, csináldmég" kifejezésére szolgál ez a hangsor nála.
Ma a délutáni alvásból ébredése után kihoztam a nappaliba és lovagoltattam a térdemen, valami halandzsa szövegű verseléssel kísérve, és ezen nevetgélt. Nagyon élvezte!
Sikerült pár mosolyt a Breszi nagyiéknak is bemutatnunk, úgyhogy ők is nagyon örültek.

Mostanában kezd beállni egyébként az, hogy Bori kétszer alszik naponta, aminek nagyon örülök, mert eköré már lehet szervezni a dolgokat, kicsit kiszámíthatóbbak lesznek így a napjaink. Persze még gyakran előfordul, hogy a délelőtti alvását két részletben tudja le, de már látszik a tendencia. Na, és a cicizések száma se igazán csökken, olyan 2-2,5 óránál többet nem bír ki kajálás nélkül nappal, cserébe viszont éjszaka általában 1-2-szer ébred csak.

Ma délelőtt egyébként jógázni voltam, és szuper jó volt, még kézenállást is csináltunk! Ez egy pörgősebb, változatosabb óra, mint amire délutánonként járok, szimpatikusabb is volt. Sajnos Bori megéhezett míg én jógáztam, így elég sokat sírt, nem is tudott elaludni. Mikor megérkeztem, gyorsan teletömte a pociját és egy jó nagyot aludt.

A pelus-fronton az a helyzet, hogy rájöttem, Barnus a "kell pisilni?" kérdésre már rutinból azt válaszolja mindig, hogy nem.
Ez nem jó, mert így nagyon nehéz rávenni, hogy üljön rá a bilire, ellenkezik. Délután pl. a játszón pont az történt, hogy már ideje lett volna egy pisinek, kérdezgettük is, hogy menjünk-e, de mindig azt válaszolta, hogy nem kell. Aztán egy perc múlva meg bepisilt. Szóval, nem lehet mindig elhinni neki, amit állít, és rá kell venni, hogy időnként próbálkozzunk. Próbálnám nem kényszeríteni, mert nem akarok rossz szájízt a dologba vinni, de azt hiszem, kicsit keményebben kell eljárnom ezentúl. Ma amúgy a mérleg 2-1, a jó helyre került pisik javára, és mindkétszer Bence vette rá, hogy termeljen (alváson kívül végig pelus nélkül volt).

2 - 2

Ebben az arányban sikerült ma Barnusnak pisit termelni a bilibe illetve nem a bilibe. Szóval, most a kirándulásos hétvége után (amikor nem nagyon volt idő/lehetőség ezzel foglalkozni) kicsit újrakezdünk pelusmentesítés terén.

Én reggel, mikor Barnus minden szólás nélkül, simán odapisilt a szőnyegre kicsit csalódott voltam, és szerintem ezt meg is érezte. Utána nagyon igyekezett, és még a délelőtt során szépen szólt és bilizett is egyet. Aztán, mikor indultunk a bevásárlásba, kérte, hogy ne vegyünk pelust, alsógatyóban akart jönni. Ráálltam, de végig nagyon feszült voltam, mert nem szerettem volna, hogy a bolt kellős közepén pisitócsát gyártsunk. Nem is lett ilyen, mert Barnus nagyon ügyesen végig kitartott, és csak itthon lett termés. Azt is majdnem elkaptuk, de végül is nem sikerült. Aztán alváshoz ment a pelus, délutánra viszont alósgatya volt megint. Meg is jegyezte Barnus, hogy ő nagyon szereti, ha alsógatya van rajta, és, hogy az milyen kényelmes (éljen!!!).

A délutáni játszózást is gatyában, baleset mentesen csináltuk végig, és addigra már egészen jól visszajött benne a bizalmam, nem is aggódtam, hogy mi lesz (a parkban persze ez könnyebb). Nyugodtak is voltunk, és aztán itthon szépen pisilt is vacsora után, fürdés előtt Bencével.
Szóval, végül is jól állunk, remélem, holnap folytatódik ez a jó sorozat!

A mai nap másik nagy eseménye, hogy Bori életében először hintázott, és nagyon tetszett neki!
Délután ugyanis kettőtöl-ötig nagyot aludtak (ez nagyon kellett nekem a délelőtti fárasztás után), így kipihenten ébredtek, és hamarosan indultunk is a játszóra.
A hintáknál gondoltam egyet, és beültettem Borit. Szépen tudott ott üldögélni, mert ez a hinta klasszul körbefogta. Azért tettem a háta mögé egy vastag takarót, hogy még kényelmesebb legyen. Ott lengedezett és nézelődött, láthatóan teljesen elégedetten jó sokáig. Barnus is bekéredzkedett persze a hintába, és így együtt hintáztak, ez meg neki tetsztett nagyon. Aztán ezt a mutatványt még egyszer megismételtük, mikor Bence megérkezett, és neki is nagyokat vigyorgott Bori a hintából.

Awenda túra Marciékkal

Megint egy csudajó hétvége van mögöttünk: az Awenda parkban voltunk barátainkkal Marciéval és Rékával. Egy szuper cottage-ban laktunk (saját strand!), nagyon szép idő volt, jókat kirándultunk. Mi kell még?

Szóval, pénteken délelőtt a fiúk elmentek a bérelt autót elhozni. Kisebb bonyodalom után (nem akarták elfogadni a magyar jogsit... ez egy másik bérlő cég volt, eddig ezzel sose volt gondunk) sikerült is megszerezni az autót, egy Dodge Grand Caravan-t. Miután bevásároltak, eljöttek hozzánk a játszóra megmutatni az autót: nagyon elégedettek voltunk vele, főleg Barnus.
Aztán már csak az ebéd és a bepakolás volt hátra (minden simán befért, pedig nem kevés cuccunk volt), és már indulhattunk is. Az úton, ami kicsit több mint két óra, a gyerekek többé-kevésbé aludtak, sőt, még Réka és én is szunyiztunk kicsit.
Egy kisebb szopi-megállót követően már ott is voltunk a cottage-nél, ami ezalkalommal tényleg egy amolyan nyári lakhoz hasonlított, persze mindennel felszerelve. Rögtön ki is mentünk a saját strandunkra, és nekiláttunk köveket dobálni, kicsit fürödni (ezt csak Réka), illetve a stégen üldögélni, nézelődni.
Mikor már kezdett hideg lenni, és éhesek is lettünk, bevonultunk és elköltöttük a melegszendvics-vacsoránkat. A gyerekek lefekvése után mi beszélgettünk és jókat játszottunk.

Az éjszaka elég kevéssé volt pihentető nekem: Barnusnak a szokatlan hely, Borinak a szokásos éhsége fújt többször is ébresztőt. Azért így is mi keltünk a leghamarabb, pontosabban Barnus és Bence. Reggelire finom croissant volt, aztán felcuccoltunk és elindulunk kirándulni az Awenda parkba (figyelmes olvasók már kiszúrhatták: igen, itt jártunk már).

Először a Kettle's Lake-et jártuk körbe. Itt rögtön az elején láttunk egy aranyos kis kígyót, meg hernyókat, chipmunk-okat (azokat aztán végig az erdőben nagyon gyakran lehetett látni), de Barnus kis szomorúságára szarvassal nem találkoztunk. Azért szeretett volna szarvast látni, mert odafelé felhívtuk a figyelmét az autóban a "vigyázz, szarvas" táblára, és így gondolta, hogy akkor biztos lehet itt szarvasokkal találkozni (később persze próbáltuk neki magyarázni, hogy az nagyon ritka dolog, de azét reménykedett).
Természetesen ebbe a tóba is dobáltunk egy csomó kavicsot.

Az ebéd szendvicsekből állt, és miután ezzel végeztünk, következett a Georgian Bay megtekintése egy kis fagyizással kísérve. Ez mindenkinek nagyon jól esett, Réka még aludt is egyet a parton.

Ezután hazafelé vettük az irányt, majd elköltöttük a finom lazacvacsoránakat. Bori kicsit nehezen aludt el, mert már túl fáradt volt, de azért én is tudtam enni később, és este megint jót játszottunk.

Vasárnap fahéjas csiga készült reggelire, és elég hamar el tudtunk indulni megint a parkba. Ma egy dűne-néző kirádulás volt a terv, és bár a végén a dűne nem volt túl impozáns, de maga a túra nagyon kellemes volt. Barnus kicsit fáradt volt egész délelőtt (pedig ez az éjszaka már egész nyugodtan telt), így nagyon jó hasznát vettük a hátihordozónak, sőt, visszafelé még Marci is cipelte egy jó darabon Barnust. Amilyen nehezen lehetett rávenni Barnust, hogy üljön be a hordozóba, olyan jól szórakozott Marcival. Borit pedig visszafelé Bence hozta (odafelé rajtam aludt), aki nagyon jót nézelődött a Papa pocakján.
Aztán már csak az ebéd (hamis túrós csusza, ugyanis a túrót itthon felejtettük) és a bepakolás volt hátra, és 4 körül elidultunk haza. Barnus ma sem aludt egyáltalán, Bori meg egy picit, aztán sírdogálni kezdett, így megálltunk egy picit, hátha a szopi segít rajta. Segített is, de mikor visszaszálltunk, újra rákezdte. Ekkor bevetettük a csodafegyvernek bizonyuló zenélős cd-t, és így a hátralévő egy órában Bori sírára helyett mindenki az én éneklésemet hallgathatta az úton. Ez talán egy fokkal kellemesebb volt a sírásnál, és Bori nagyon élvezte, nagyokat vigyorgott.
Itthon gyors fürdés után még gyorsabb elalvás következett a gyerekek részéről, mi meg nekiállhattunk a kipakolásnak.

Újra csak azt mondom zárszóként, hogy nagyon örülünk, hogy elmentünk erre a hétvégi kirándulásra!

Az elő pisilés kint

Megint részletes pisibeszámolóval kezdek.

Szóval, Barnus szuper ügyes volt ma is: iszonyú büszkék vagyunk rá! Itthon már rutinosan alsógatyóban van, nem is történik baleset. Mivel ma sem került semmi a bilibe míg itthon voltunk, megerősítve láttam azt a teóriámat, hogy visszatartja a pisit és megvárja, míg a pelus rákerül. Így délután, mikor elmentem jógázni, megbeszéltük Bencével, hogy amikor kimennek a játszóra, lesz-ami-lesz, ne adjon rá pelust. A trükk bevált, mikor megérkeztem a játszóra a jóga után (ami egyébként szuper volt) nagy örömhírrel fogadtak: Barnus szólt odafelé, hogy pisilni kell, és szépen le is pisilte a legközelebbi fát! Éljen!!!!!
Így egész délután, lefekvésig gatyóban volt, és teljesen jól működött minden!
Nem győzök álmélkodni rajta, hogy milyen ügyes!

Az ovi témában: ma délelőtt volt az első hivatalos ovilátogatásunk, ahová Bence is eljött megismerni a helyet. Nagyon teszett mindenkinek minden, Barnust rögtön beinvitálták a csoportszobába játszani, míg mi vártunk Marilynre, hogy megbeszéljük a dolgokat. Pár dolgot megkérdeztem, amit szerettem volna, és nagyon rugalmasnak tűnnek, nagyon kedvesek. A beszoktatásra nincsenek kőbe vésett szabályok, így lényegében úgy csináljuk, ahogy szeretnénk. Talán az első héten megyek vele, vagy Bence, a másikunk vigyáz a közelben Borira. Aztán, ha lehet, kivonulunk majd a látóköréből, a közelben maradva, ha gond van. Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Reggel az udvaron (rossz idő esetén egy nagyobb csoportszobában) kezdenek, aztán 10 körül felvonulnak a szobákba, van egy kis szabad játék, meg lehet sznekkelni (ez olyan tízórai szerű), aki akar. Végül az utolsó fél órában van meseolvasás, éneklés. Vannak kimenős programok is: park, könyvtár, néha pedig hívnak vendégeket, pl. zenészeket. Nagyon szimpatikus.
Megcsodáltuk a szoba nyusziját is, Barnusnak nagyon tetszett. Amúgy is szuperül eljátszott abban a 15 percben, míg ott voltunk, szerintem neki is tetszik a hely.
Még gondolkodom, hogy hogy lenne a legjobb a heti 3 nap elosztása: ők a h-sz-p-et javasolták, ami azért nem annyira jó, mert akkor meg kell szoknai hogy egyik nap megy, másik nap nem. De az egy blokkos (hksz) megoldás meg azért nem jó, mert akkor nagy szünet van a szerda és a következő hétfő között. Mi lenne a jobb vajon?

Miután eljöttünk az oviból, átmentünk a közeli Ilona játszóterére (így hívjuk a Cuire-ék házához legközelebb eső játszót, nagyon kellemes hely ez), és nagyon jót játszott Barnus. Bori eközben eszegetett, nézelődött. Hintáztunk is együtt, meg lovagoltattam a térdemen, és ez utóbbi különösen nagyon tetszett neki. Óriásiakat vigyorgott közben, sőt, mintha nevetett is volna kicsit. Aztán szépen belaudt a kocsiban, és hazáig aludt.

Ebéd után a gyerekek óriásit aludtak, ez nekem is nagyon jól esett, aztán Barnus ébredése után nekiláttunk az autós könyve elkészítésének:Ha majd befejeztük, be fogom mutatni részletesen is.

Délután nekem jóga volt a program, Bence meg a játszóra ment a gyerekekkel. Együtt jöttünk haza, aztán én fürödtem Borival (ez is nagyon kellemes program, imád fürdeni, szinte lubickol), Barnus pedig vacsi és fürdés után diafilmet nézett mese gyanánt. Most ez az új szokása, így nincs is tv nézés, aminek örülök. A Répamesét ill. a Hét napjainak meséjét nagyon szereti.

Miután mindenki elaludt, mi gyorsan bepakoltunk a holnapi induláshoz (Midland-hoz közel egy cottage-ben fogunk megszállni, Marciékkal megyünk és kirándulni fogunk a környéken).
Legközelebb vasárnap este jelentkezem megint, mindenkinek jó hétvégét kívánunk!

A benttartás már megy!

Ma Barnus körülbelül 5 órát töltött pelus nélkül két részletben (itthon), és ezalatt egyáltalán nem történt baleset. Igaz, hogy bilibe se került semmi, mert akárhányszor kérdeztem (igyekszem nem túl gyakran, mert képzelem, az milyen zavaró neki), mindig azt válaszolta, hogy nem kell neki. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy most visszatartja addig, míg pelus nem kerül rá, bár végül is az se lenne nagyon vészes, mert az azt jelentené, hogy már vissza is tudja tartani.

Délelőtt egyébként, mikor indultunk a játszóra, akkor adtam rá ugye a pelust, és utána pár perccel szólt, hogy belement a pisi. Aztán este megint volt egy ilyen, akkor éppen fürödtem Borival, és odajött megkérdezni, hogy nem baj-e, hogy ő kakilt (akkor még pelus volt rajta az előző séta miatt). Szerintem ez jó jel, mert eddig mindig letagadta, hogy ő egyáltalán kakilt, még akkor is, mikor már igencsak érezni lehetett a lengedező illathalmazt körülötte. Szóval, talán egyre inkább tudatossá válnak ezek a funkciói is, haladunk. A következő lépés az lenne, hogy már képes legyen elengedni a termékeket pl. indulás vagy lefekvés előtt.
Hát, elnézést, hogy ez ilyen részletesre és kimerítőre sikerült, remélem, nem tart már soká.

A másik nagy esemény az, hogy eldöntöttük: Barnus októbertól részidőben ovis lesz. Hétfő-szerda-pénteken fog menni, 9-től 11.30-ig. Bence viszi majd, mi megyünk érte a Borival. Nem az Ilona csoportjában lesz, de az udvaron reggel 10-ig együtt játszanak majd. Az ún. Rabbit room-ban lesz, ahol a névhez híven van is egy igazi nyuszi, sőt akvárium is van, és szép világos a terem. A személyzettel még ismerkednem kell, amire talán holnap lesz is lehetőség, mert akkor megyünk felvenni a "registration package-et", amit ki kell aztán tölteni, meg gondolom talán igazolásokat szerezni, és visszavinni. Még van egy csomó kérdésem is (miket kell bevinni, hogyan megy a beszoktatás, telefonszámok, nevek). Barnusnak egyelőre nem mondtuk a dolog komolyra fordulását, szerintem majd pár nappal előtte kezdem el felkészíteni, hogy ne aggódjon feleslegesen korán, hogy mi lesz.
A döntés egyébként nehezen született meg, pontosabban mindig is láttam a pozitívumait a dolognak, csak nehéz volt ezekre koncentrálni ahelyett, hogy "elveszik tőlem a kisbabámat". Aki már nem is kisbaba, és különben sem veszik el, és csak 2,5 óra, és nem is minden nap. De akkor is, nehéz az elszakadás, na.

Ma amúgy délelőtt a parkban voltunk, Barnus talált magának egy aranyos kisfiút, gyorsan összebarátkoztak (Cole a neve, bár lehet, hogy ne, így kell írni). Mivel Bori aludt én is tudtam beszélgetni az anyukájával (aki nagyon aranyos), és kiderült, hogy cipőben járunk: ők is eddig együtt voltak és most kezdenek közösségbe járni, pont ugyanígy, ahogy mi. Jó volt beszélgetni erről. Aztán később megérkeztek Ritáék is, és a három fiú nagyon jót játszott együtt.
Közben felébredt Bori is, megetettem, tisztába tettem, aztán indultunk bevásárolni, kellett pár dolog. Érdekesség képpen: így néz ki a babakocsi felcuccolva, amikor bevásárolni indulunk (a fekete textilzacsikba teszem a bevásárlást, meg a kocsi aljába). A lepel alatt Bori alszik, hátul, azon a kis "gördeszkán" utazik Barnus. Kicsit félek, hogy hamarosan beadja a kulcsot a kocsi a sok terheléstől...

Bori még nem volt álmos délután, mikor Barnus lefeküdt (ő a boltból hazafelé aludt egyet még), és most először volt, hogy igazán érdekelni kezdték a játékok, amit kitettem neki. A játszószőnyegre tettem le, és egy pár játékot le is lógattam mellé. Ezek közül az egyiket el is kezdte ütögetni a kezével, direkt, és nagyon érdeklődve figyelte, hogy az zörgött. Ezzel olyan negyed órát el is volt, aztán elálmosodott, letettem. Nem tudott könnyen elaludni, még szopi is kellet, de aztán jó nagyot aludt.

Közben felébredt Barnus, úgyhogy ragasztottunk megint autókat (az egész szobája ki van már tapétázva ezekkel az autós poszterekkel), meg aztán festettünk is. Volt egy csibészkedése is, ugyanis, mikor felébredt Bori és szopizott, addig Barnus az ecsetek elmosása címszó alatt szépen elmosta a wc-papírt, egy csomó papírzsepit és a Papa borotváját is. Mikor bementem, nem tudtam hirtelen, hogy leszidjam, vagy nevessek a dolgon, olyan elmélyülten mosogatott. Aztán azért rászóltam, és meg is ijedt, mert félt, hogy elrontotta a borotvát (a drága!!! ebből is látszik, hogy nem tudta, hogy ezt nem szabad. Na, jó, azért sejthette...). Meg is kért rögtön, hogy próbáljuk ki, működik-e. Működik.

Délután volt megint egy nagy közös ordi: Bence hívott, hogy jön haza, és mikor letettem a telefont, Barnus teljesen elkeseredett, hogy ő még akart beszélni a Papával. Mivel nem hívtam vissza (már biciklizett haza), és Barnus fáradt volt, óriási sírás lett ebből. Kiderült, hogy Bori is együttérzett Barnussal, ugyanis a sírás hallatára neki is legörbült a szája, és ordítani kezdett. Hát, nem volt egyszerű végetvetni ennek, mert Bori sírt, mert Barnus sírt, Barnus meg nem tudta abbahagyni. Mind a kettő hozzám akart bújni közben. Végül is letettem Borit, Barnust leültettem, és gyorsan összekaptam magunkat, és elindultunk sétálni. Ez általában megoldja a dolgokat, most is így lett.
Vettünk gyümiket, aztán csatlakozott hozzánk Bence, és elmentünk autókat nézni a környékre. Borit egy idő után kendőbe tettem, mert nézegetni szeretett volna, és most már lehet arccal kifelé kötni, így nagyon szépen elvolt, nézegetett.

Este aztán mindenki gyorsan ágyba került, és még Marciékkal is leegyeztettük a hétvégi kirándulásunk részleteinek egy részét (megint megyünk cottage-ba!).

Ráadás

A Mama mondta, hogy ez egy ráadás, és hogy azért érdekes, mert mi vagyunk rajta a Barnussal, és ugyanaz a ruhánk, és ugyanannyi idősek vagyunk.
Mit szóltok?

Pelusmentesítés indul!

Tegnap délután, mikor pelust cseréltem Barnusnak, és éppen nem volt rajta semmi, hirtelen felkiáltott: "Segítség, jön a pisi!". Gyorsan odaadtam neki a bilit, és tényleg bele is pisilt! Közben kommentálta: nézd, pisilek!
Na, hát ezt jelnek tekintettem arra, hogy akkor már készen van a pelus nélküli életre. Úgyhogy nekikezdtünk, de most már tényleg (volt ugyanis már egy kísérlet a nyáron, bár akkor még nem éreztem ennyire késznek, meg az elég közel esett Bori születéséhez, és nem is határoztam el szilárdan, hogy akkor most, így nem is volt sikeres: flusztrálta, hogy folyton bepisilt, így abbahagytuk).

Szóval, tegnap esete egy kicsit, ma reggel meg már ébredéstől pelus nélkül, alsógatyában járkált Barnus itthon (vettünk neki ma még pluszba 6 alsógatyuszt). Este volt egy baleset, mert már fáradt volt, és filmnézés közben nem figyeltünk. Aztán reggel is, de utána semmi, sőt, kétszer teljesen jól szólt, és rá is ült, és bele is ment. Éljen!!!!

A reggeli baleset után egyébként levettem róla a hosszúgatyát és egy szál alsóban volt onnantól, ez szerintem segített neki, mert így volt, ami emlékeztette arra, hogy most már bili van. Tök jól érezte, hogy mikor jön, nem is volt csak egy téves riasztás. Az egyébként nagyon tetszett nekem, mert nem is voltam ott vele, telefonáltam. Egyszer csak látom ám, hogy ott ül a bilin, szépen letolt gatyával. Akkor nem sikerült beletenni semmit, de ez már nagy előrelépés, hogy teljesen egyedül ráült. Szeretném is, ha így lenne, mert nem mindig van időm segíteni neki.

Amúgy most már a kézmosás is megy neki teljesen egyedül. Eddig nem tudta csinálni, mert nem érte fel, de most a kis kék székét odaviszi, megnyitja a vizet, szappannal kezet most, elzárja (na, ezen még dolgozni kell, mert elzárás helyett általában nagy pancsolásba kezd, meg iszik, meg minden, csak ne kelljen abbahagyni a vizezést - szoktam hagyni egy ideig), kezet töröl, visszaviszi a széket. Ezt nagyon élvezi most, ma legalább nyolcszor kezet mosott.

A bilizésre visszatérve. Most az a tervem, hogy amikor itthon vagyunk, akkor gatya van, ha elmegyünk, ill. alvás alatt bugyipelus, estére rendes. Aztán innen folytatjuk, ha már további előrehaladás lesz.

További Barnus mondások

Barnussal már egészen jól lehet társalogni, azaz már nem csak a feltett kérdésekre válaszolgat, vagy ő tesz fel kérdést, vagy magában monologizál, hanem egy-egy felmerült témát röviden meg lehet vele beszélni, kifejti a véleményét egyes kérdésekről. Például:

Bori elégedetten nézelődve fekszik a nappali kanapéján, mi meg Barnussal mellett ülünk és nézzük. Szóba kerül, hogy régebben milyen pici volt a Bori és már hogy megnőtt:
- Milyen szép nagy már a Bori, hogy megnőtt!
- Igen, megnőtt, a cicitől és az alvástól. - Mondja Barnus.

Kis fifikás is egyben Barnus, most már nem lehet olyan könnyen elterelni a figyelmét valamiről, amit nem akarunk megtárgyalni. Plusz, ha akar valamit, akkor legtöbbször érvek és ellenérvek párharcában alakul ki az egyezség közte és az éppen felelős felnőtt között.
A Wal-Martban vásárlunk, Barnus megkér, hogy vegyünk pudingot is (látja, hogy ott van a polcon). Bele is megyek, a pudingot betesszük a kosárba. Aztán, a fizetéskor eszébe jut a puding és kéri, hogy hadd ehessen belőle. Azt válaszolom neki, hogy most nem lehet, mert nincs kanalunk, és különben is, majd akkor kap, ha megette szépen a vacsorát otthon. Úgy látszik, hogy ő az első érvre koncentrál, mert miután fizettünk és én már teljesen másról beszélgetek vele a pudingról elfelejtkezve, hirtelen azt mondja:
- Akkor te szaladjál el arra, és hozzál kiskanalat, és aztán gyere vissza, és akkor ehetünk pudingot.
(Persze akkor elmondom neki még egyszer a vacsorás dolgot, és ezt el is fogadja. Aztán vacsora után eszik is egy kis pudingot).

Barnus autóimádata is vicces tud lenni néha:
A legutóbbi autóbérlésünkkor kapott Toyota Corollát vissza kellett vinnünk, mert kigyulladt egy jelzőlámpa, ami motorhibára is utalhat. Már az új autóban (Chevrolet Impala) ülve Barnus még sokáig mondogatta, hogy "a Toyota elromlott, és ezért kaptunk egy Chevy Impalát". Aztán elkezdte kifejteni, hogy ha a Chevrolet is elromlik, akkor majd kapunk egy Hondát, ha az elromlik, akkor kapunk egy Mercedest, stb. és úgy megyünk tovább a cottage felé. Aztán hirtelen eszébe jutott ez: "ha majd a BMW elromlik, akkor kapunk egy betonkeverőt, és azzal megyünk a cottage-be".

Amúgy pár hete Barnus mindent megindokol és elég nehezen lehet eltéríteni a szándékaitól, mert az akaratától eltérő irányú kéréseimre mindig úgy kezd válaszolni, hogy "inkább, inkább..." és már mondja is, hogy ő hogy szeretné.

Az Algonquin parkban harmadszorra

Megjöttünk a hétvégi nagy kirándulásunkról, nagyon jól éreztük magunkat!

A megszokott "cottage"-ünkben voltunk most is, Curie-ék és Emeséék voltak velünk még ott (Emese Bálint huga, férjével Krisztiánnal van egy 7 hónapos kisfiuk, Benjámin).

Pénteken reggel Bence elhozott egy Toyota Corollát az autóbérlésből, és mi már azzal mentünk hármasban bevásárolni Bori szokatlanul nagy délelőtti alvása után. Bori a kendőben, Barnus a bevásárlókocsiban ülve segített összeszedni a listán lévő dolgokat. Bori be is aludt egy idő után.
Bence nem sokkal utánunk ért haza, és így az ebéd és a bepakolás után indultunk is.
Az első öt méteren kigyulladt azonban a "check engine" lámpa a Corolla műszerfalán, így útba ejtettük az autóbérlősöket, és szó nélkül kicserélték az autót: kaptunk egy Chevrolet Impalát. Jó is, mert Bence éppen kezdett volna panaszkodni, hogy nincs elég hely a lábának. Na, és Barnusnak is jobban tetszett aztán az Impala.

Bori lényegében végig aludt az odaúton, és Barnust is elnyomta az álom egy órára, mikor éppen egy óriási felhőszakadáson mentünk keresztül.
Hat óra előtt érkeztünk meg valamivel a "kis nyári lakhoz", ami ugye egy minden luxussal felszerelt három szintes palota.

Birtokba is vettük a házat (mindannyian egy szobában aludtunk, Barnus egy rendes nagy ágyon, Bori az utazóágyon,a mi egyben leesésgátlóul is szolgált Borinak) és kipróbáltunk a lenti biliárd és air-hoki asztalokat is (eddigi ittléteink alatt ezekre sose maradt idő). A többiek csak éjfél körülre érkeztek meg, és akkor még beszélgettünk egy jót, úgyhogy elég későn kerültünk ágyba.
Az éjszaka nem volt túl pihentető, mégis mi keltünk legkorábban. Na, persze, a gyerekek időben ágyba bújta, így nem is számítottunk másra.

A reggeli készülődés után, olyan fél 12-kor indultunk útnak, és az első túránk a két évvel ezelőttről ismert Whiskey Rapids trail volt. Barnus és Ilona diktálták a tempót, alig győztük követni őket. Iszonyú aranyosak voltak: két sárga kapucnis manócska.
Bori végig aludta a túrát, és ez a későbbi kirándulásoknál is mindig így volt.

Nem volt nagyon meleg, sőt, így mikor visszaértünk az autókhoz és megettük a szendvicseket, úgy döntöttünk, hogy visszmegyünk a cottage-be felmelegedni, és a gyerekek aludhatnak is. A melegedés bejött, és Bori aludt is, de Barnus nem tudott elaludni, de végül is bírta egész estig.

Délután elmentünk egy másik kirándulásra is, a Hardwood lookout-hoz (itt is voltunk két éve, csak akkor tél volt). Íme a majdnem teljes csapat:Aztán este isteni finom kacsavacsorát ettünk: omlós, aszaltszilvával, mazsolával, dióval és cranberry-vel töltött sült kacsát. Nyami!!!
A gyerekek szépen elaludtak, így este még biliárdozásra és beszélgetésre is maradt idő.

Vasárnap reggel már kicsit gyorsabban ment az elkészülés (az éjszaka megint nem aludtam sokat, így én reggel még picit rápihentem egy kicsit), pedig finom palacsinta is készült reggelire (Barnus és Ilona is segítkezett ebben). A csapat egyik része kenuzni indult, mi pedig Curie-vel, Sebastiannal és Adriennel elmentünk a közeli vízesést megnézni (ahogy két éve is). Nagyon kellemes és nyugis séta volt ez, visszafelé pedig találkoztunk is a kenusokkal.

A tradicionális Bence féle tejszínes-baconös spagetti ebéd zárta az ittlétünket, olyan 3 óra körül indultunk haza.
Ezen a képen rajta van az összes gyerek (plusz Emese):Bori a hazaút felét átaludta, a másik felében változó intenziátssal ordított a fáradtságtól, mert nem tudott visszaaludni a technikai megállót követően. Barnus pedig alvás helyett nézelődött, filmet nézett. Szerencsére nem volt vészes dugó befelé, így 3 óra alatt hazaértünk, és gyorsan ágyba dugtuk a fáradt gyereksereget.

Mindenki nagyon jól érezte magát a hétvégén, úgy örülök, hogy elmentünk!

Been there, done that

Ezt akkor mondják, ha valaki már jól ismer valamilyen dolgot, sokszor csinálta, azaz az már nem újdonság számára. És, hogy hogy jön ez ide? Mindjárt kiderül.

A tegnap éjszaka elég rémes volt: Bori vagy háromszor kelt szopizni (talán fázott, elég hideg volt), és ami újdonság, hogy kétszer is arra ébredtem, hogy Barnus ott alszik köztünk az ágyban. Egyszer még el is feküdte a karomat a fejecskéjével.
Ilyet eddig még sose csinált, arra gyanakszom, hogy az Ilona bölcsi látogatás kavarhatta fel. Beszéltünk ugyanis arról vele, hogy mi lenne, ha ő is járna bölcsibe, és hogy akkor a Mama nem lenne ott. Kérdeztem tőle, hogy az baj lenne-e? Azt mondta, hogy igen, az baj lenne. Mondtam neki, hogy de lesznek játékok, meg ott lesz az Ilona és én is hamar jövök érte, és akkor már azt mondta, hogy akkor nem baj, ha nem leszek ott. De azért látszott rajta, hogy nem esett jól neki belegondolni ebbe. Huhhh.

Szóval, ez így összeadva azért elég sok volt, mert persze visszavittem Barnust mindig a saját ágyába, és ez nem nagyon tetszett neki.
Ennek, és Bori hajnali 5-ös kakigyártásának köszönhetően bazi fáradtan keltünk.
Hamarosan a játszótér felé vettünk az irányt, és ott Barnus szépen eljátszott. Bori viszont egy idő után nagyon nyűgös lett, és nem tudott bealudni a kocsiban. Gondoltam, egy kis szopi talán segít rajta, de nem, csak még jobban felhergelődött, és úgy ordított, hogy minden figyelem ránk irányult.
Nem tudtam vele mit kezdeni, és talán látszott is rajtam az elkeseredettség, mert egy idő után odajött egy anyuka és kérdezte, hogy hogy vagyok. Jól esett a kérdése, mégis elveszítettem az önfegyelmemet és könnyek szöktek a szemembe (főleg a fáradtságtól).
Kedvesen vígasztalni kezdett, és akkor mások is odajöttek, mindenkinek akadt egy vígasztaló szava, és mindenki elmondta, hogy "been there, done that", azaz, az ő gyerekük is sokat sírt, és nagyon fáradtak voltak.
Jól esett minden vígasztaló szó (meg persze tudom, hogy nem lesz ez mindig így), és aztán Bori is elhallgatott és egy idő után bedobta a szunyát. Egy tejes fél órára...

Szerencsére, miután hazaértünk és megebédeltek, mindketten aludtak egy szép nagyot, így én is össze tudtam szedni magam. A délután így már jól sikerült, ráadásul jógázni is elmentem, ami nagyon jól esett.

Este együtt fürödtem a Borival. Ráfektettem a lábszáramra, feje a térdemnél, így nagyon kényelmes volt neki, és annyira élvezte a pancsizást a vízben.

Holnap pedig hétvégi cottage-túrára indulunk Curie-ékkel az Algonquin parkba (a már megszokott cottage-ünket béreltük ki), úgyhogy legközelebb vasárnap jövök beszámolni a fejleményekről. Addig is, mindenkinek kellemes hétvégét kívánunk!

Hangos gondolkodás

Ma délután voltunk a gyerekekkel megnézni egy ovit, ahová Barnus esetleg járhatna, és most nagy gondlkodásban vagyok, hogy mi legyen.
Ha valakinek van hozzáfűznivalója, javaslata a témában, szívesen venném, ha megírná (e-mail is jöhet).

Szóval, van egy lehetőség, miszerint októbertől Barnus mehetne napi 2,5 órára (9-11.30) egy jó kis daycare-be (ez olyan ovi szerű, vegyes korcsoportos -2,5-től 5 évesig- gyerekmegőrző, fizetni kell érte) heti háromszor.
A hely szimpatikus, a barátnőm Curie oda járatja a gyerekeit. Kicsit messzebb van, mint ami ideális lenne (olyan 20 perc gyalog tőlünk, valszeg gyalog járnék, mert a metróba elég gáz lejutni kocsival és két gyerekkel).
Eredetileg januártól szerettem volna járatni Barnust közösségbe, de itt most van hely, és úgy tűnik, hogy ha nem fogadjuk most el ezt az ajánlatot, akkor nem lesz hely januárban már. Ilonával ugyebár nagyon jól elvan Barnus (innen is az ötlet, hogy járjon ide Barnus), és szerettük volna, ha együtt járhatnak.
Ma derült ki, hogy pont abban a szobában, ahol Ilona van, nincs hely, és nem is lehet megoldani, hogy legyen, de a napi 2,5 órából egyet együtt lennének az udvaron (azzal kezdene reggel), plusz vannak közös programok is, mikor együtt vannak.

Barnus ma egy kicsit játszott ott, mikor elmentünk bekukkantani, és nagyon jól érezte magát. A tanárnő, akivel lenne főleg elég aranyosnak tűnt, bár nem beszéltem túl sokat vele. Azt mondta, hogy szívesen menne máskor is, de persze nem hiszem, hogy érti, hogy az mivel járna pontosan (hogy én nem lennék ott).

Amúgy az eredeti terv szerint a Renátához tudna járni januártól (az egy home daycare, kisebb csoport, de minden gyerek kisebb lenne nála, és nem is annyira színvonalas, viszont közel van, és rugalmasabb), de ez a hely nekem kicsit szimpibb annál. Persze nézhetnék még másikakat is a környéken, ezt eddig nem tettem.

Most egyelőre így állunk. Következő lépésként 25-re megbeszéltem egy randevút a vezetővel, hogy bemutatja az intézményt nekünk, akkor Bence is jönne, és addigra nagyjából el kéne dönteni, hogy mi legyen.

Bori tölcsére

Ma a Mama csinált a Borinak egy copfit a hajába, és olyan cukin nézett ki vele szerintem! És a copfi az olyan volt, mint egy kis tölcsér, és mikor mondtam ezt a Mamának, akkor ő ezen nagyon jól szórakozott.
Meg az is volt, hogy ma két különböző zokni volt rajtam, és ez nekem nagyon tetszett. Én választottam őket!
Egyébként meg ma egyáltalán nem volt jó idő, úgyhogy nem is voltunk a játszótéren, hanem főleg itthon. Ez nagyon jó volt, mert elpkerült egy csomó régen látott játékom, amikkel nagyon jókat tudtam játszani.

Először is a Mama reggel elővett a Borinak pár babajátékot, háta érdeklik már őt. Hát, nem igazán érdekelték, inkább elment aludni a Bori. Engem viszont annál inkább érdekelt a doboz a babajátékokkal, meg is nézegettem a összeset.
Aztán a Mama megkérdezte, hogy szeretnék-e felébredszteni néhány alvó játékot, és szerettem volna, és akkor azokkal játszhattam, és nagyon örültem nekik. Előkerült például a Dorás készletem, meg a zenélős autó (ami szerintem egy Dodge caravan) és még a piros nyomkodós táblám is. Azt a mosáshoz is levittem magammal, sőt, délután a sétához is magammal vittem a dupla babakocsiban.

Ma egész nap Lucky Charms cerealt ettem minden étkezéskor, és nagyon jól esett. A Mama szerint ez azért így nem járja, de egy napig még elmegy, mert végül is az egészséges.
Aztán volt alvás is, nem túl sok, délután meg elindultunk a Papa dolgozója felé, hogy megnézzük, hogyan ugrabugrál ő ott (szerintem azt csinálja, amikor dolgozik), de végül is nem jutottunk el oda, mert már késő volt. Hanem egy útba eső játszótéren vártuk meg, hogy megjöjjön a biciklivel. Ott jót csúszdáztunk mindannyian, és aztán hazajöttünk. Vacsi után fürödtem, és tettünk a vízbe szinező tablettákat is, így még viccesebb volt a fürdés.

Elaludni nehezen sikerült, mert pont akkor vihar lett, és én azt nem szeretem, de aztán végül csak elnyomott az álom, miután a Mama és a Papa is megnyugtatott, hogy nincs semmi baj.

Amit szeretek csinálni a játszótéren

Mi sokat járunk egy helyre, amit a Mama és a Barnus játszótérnek hívnak. Én szeretek ott lenni legtöbbször.

Szeretem,
- ha a Mama a narancssárga pólójában van, a sárga csipivel, és azt nézegethetem,
- amikor a Barnus felveszi a piros kalapját, és abban jön-megy, és azt nézegethetem,- amikor a Mama a Barnussal autózósat játszik, és én is ott ülök az ölében, és mikor jön a kanyar, akkor dülöngélünk, amikor meg hepehupás az út, akkor zötyögünk (ezen még nevettem is ma, ez nekem is furcsa volt, mert eddig még nem csináltam),
- amikor a Mama különböző dalokat költ és énekelgeti őket,
- azt, ahogy a döcihintán fel-le rugózunk a Mamával,
- nézegetni a faleveleket odafent,
- szopizni, amikor megéhezek, vagy megszomjazok,
- visszaülni a kocsimba, mikor kifáradok és elszunnyadni.

Hát, ezeket szeretem én a játszótéren.