Első nap az oviban

Nem is volt olyan vészes! Sőt, egészen az utolsó fél óráig szuperül elvolt a Barnus, pedig nem is voltam ott vele igazán.

Úgy kezdődik a program, hogy kint játszanak egy háromnegyed órát az udvaron. Elvileg ilyenkor ott lesz az Ilona is, de most nem volt (kiderült, hogy nehezen tudtak elkészülni reggel, így csak olyan 10 körülre futottak be, de akkor mi már a másik szobában vagyunk).
Így Barnus kicsit egyedül érezte magát, bár azért elég jól eljátszott. A legelején kis is szökött egy picit az elkerített udvarról, én szaladtam utána. Az óvónők utána szabadkoztak, hogy nem tudták még, hogy ő idevaló. Azért örülök, hogy ott voltam, és visszahoztam.
Utólag azt mondta Barnus, hogy fel akart menni az "oviba". Aztán később is mondta párszor, hogy menjünk már az "oviba", úgyhogy mindannyiszor elmondtam neki, hogy ez már az ovi, csak az udvar, és hamarosan felmegyünk majd a szobába is.

Végül el is jött ez. Én addig leginkább egy hasonló cipőben járó anyukával beszélgettem: Angela lánya Geneviev novemberben lesz 3, neki is van kistesója, és neki is ez volt az első napja, bár ő ezelőtt már járt daycare-be. A gyerekek ekkor felsorakoztak a fal, illetve a kerítés mellett, mi is megtaláltuk a megfelelő sort. Megszámolták őket, és következett a két emeletnyi lépcső megmászása. Ez nagyon jól ment Barnusnak, és láthatóan örült, hogy megérkeztünk végre a végén a Rabbit room-ba.
Ott már ott volt a másik két óvónéni (angolul teachernek hívják őket): Gina és Sonia, az udvaron pedig Rosa és még 2 másik óvónő vigyáztak a gyerekekre.
Megjegyzés: azért nem voltak annyira szemfülesek, mint szerettem volna, egy gyerek pl. pont mellettem tanyázott egy hatalmasat a kismotorjával, és nem rohantak azért annyira hozzá, mint vártam. Úgyhogy én vígasztalgattam egy ideig. Remélem, ez nem mindig van így!

A szobában először mindenki lepakolt, aztán leültek egy szőnyegre (nagyon hangulatos, olyan mintha egy fa alatt ülnének a fűben), és elénekelték Soniával a Good morning song-ot. Aztán beszélgettek kicsit Ginával arról, hogy milyen jó volt a fall fest. Barnust is megkérdezték, hogy mi volt a kedvence, de nem nagyon válaszolt, csak mosolygott.
Aztán lehetett menni játszani, illetve, aki akart, ehetett tízórait. Barnus akart, így ment kezet mosni a többiekkel, és én mentem vele, hogy pisiljen is. Sikerült ez is, sőt, utána nagy hatást tett rá az, hogy látott egy másik kisfiút állva belepisilni a wc-be.

A snack után játszani kezdett, és olyan jól elvolt, hogy ki is mentem a folyosóra. Ez olyan 10 körül volt, aztán már nem is mentem vissza, csak bekukucskáltam. 11 körül feljöttek Bencéék Borival és megetettem a babácskát. Ekkor jött ki Barnus, és utána már nem akart visszamenni.
Valószínűleg már fáradt volt, meg emlegette a lovacskákat is, hogy le akar menni hozzájuk. Biztos az is rosszul eshetett neki, hogy látta, mind a hárman ott vagyunk kint, ő meg nem lehet ott, így, mikor a Sonia visszavitte, keserves sírásba kezdett. Nem is hagyta abba már a végéig, és nagyon rossz volt kintről hallgatni. Nagy nehezen megálltam, hogy bemenjek megvígasztalni, azt gondoltam, hogy majd az óvónő eldönti, hogy van-e szükség rám. Végül is megnyugodott kicsit, de persze, mikor meglátott a végén megint rákezdte.
Szerintem ez jó, így kiadta magából a szomorúságát, és aztán elég hamar megnyugodott. Hazafelé már szépen eszegetett és nézte az autókat. Még jó párszor emlegette aztán, hogy ő nagyon sírt, de megegyeztünk abban, hogy ez előfordul, és más gyerekek is szoktak, és ha szomorú, akkor az a legjobb, ha kisírja magát, és utána akkor jobban lesz.

Az óvónők egyöntetűen azt mondták, hogy legközelebb már ne maradjak ott, mert könnyebb neki, ha nem lát. Azt hiszem, így is teszek majd, de azért ott leszek a közelben, hogy ha nagyon vészes a helyzet, tudjak hamar jönni.

Mikor hazaértünk Bori hamar elaludt (ő egész délelőtt csak 40 percet szundított), Barnus viszont elképzelhető, hogy nem is aludt egyáltalán, amit nagyon furcsállottam a történtek fényében. Jó sokat evett, aztán kb. 1 órát csönd volt a szobájában, de mikor benéztem, ott ült az ágyán és kicsit vinnyított. Kiderült, hogy kaki volt a pelusban, és azt állította, hogy ő már aludt is. Peluscsere után rávettem, hogy maradjon még egy kicsit, és próbáljon aludni, de ez után már biztos nem aludt. Még egy órácskát bent volt így, aztán olyan jókedvűen jött elő, hogy már nem is erőltettem tovább az alvást.

Egész délután ezerrel pörgött, Breszi nagyiékkal is hihetetlenül beszédes volt (pedig nem szokott) a számítógépes beszélgetésben. Aztán kimentünk a parkba (Bori fél 5 körül ébredt fel, kipihenten), és nagyon jól szórakoztunk. Barnus csúszdázott, lógaszkodott a mászókán, rugóshintáztunk és simahintáztunk is. Közben egy csomót beszélt angolul és szerzett magának egy aranyos kislány barátot is, akivel csomót csúszdáztak-lógaszkodtak együtt. Nagyon jó volt ezt látni!

Mikor hazaértünk következett a gyors vacsora, fürdés, és alvás. Na, ezúttal már gyorsan ment az elalvás!