Kavarodás az oviban

Bár éjszaka kicsit melegnek éreztem megint Barnus homlokát (adtam is neki egy kis lázcsillapítót), de reggel, méréskor mégsem volt láza, meg jól éreztem magát, így az oviba menés mellett döntöttünk. Bíztam benne, hogy a mai könyvtárlátogatás kicsit megkönnyíti majd a helyzetét, talán így nem lesz ideje elszomorodni a sok újdonság hatására.
Hát, nem így lett...

Kiderült, hogy a könyvtáros megbetegedett, így a könyvtárazás lefújva, és ráadásul az Ilonáék is később értek oda Barnuséknál, így Bencének Ilona nélkül kellett otthagynia Barnust. Plusz még nem is az eddigi óvónők voltak ott, hanem olyanok, akikkel eddig nem találkoztunk, és nem is az udvaron kezdődött a nap, hanem egy másik szobában, ahol még eddig nem jártunk. Hát, ennyi minden kavarodás persze, hogy azt eredményezte, hogy Barnus nem akarta elengedni Bencét, kérte, hogy maradjon ott vele egész nap. Mikor ezt nem lehetett, akkor persze, hogy elszomorodott és sírt...

Hamarosan megérkeztek Ilonáék azért, és Bálint elmondása szerint Ilona rögtön vígasztalni kezdte Barnust. Már nem is maradtak ott sokáig, mert a szép idő lehetővé tette, hogy felkerekedjenek a közeli parkba (ahol már eddig is sokat játszott együtt Ilona és Barnus). Az óvónők elmondása szerint ott már megvígasztalódott Barnus és játszottak is. Érdekes módon, mikor erről kérdeztem Barnsut, először azt állította, hogy nem voltak a parkban. Aztán később azt mondta, hogy autósat játszottak, és azt mondogatták felváltva az Ilonával, hogy "it's my turn". Ez nem tudom pontosan mi lehetett, de aranyosan hangzik. Azt is mondta, hogy egy piros ruhás néni kezét fogta, mikor mentek a parkba.

Mikor visszafelé indultak, akkor Barnus újra szomorú lett, sírt is, de mikor kijöttek a végén, már rendben volt, nem is látszott rajta, hogy gond lett volna. Kaptam tőle egy összetekert narancssárga papírt, amin a pumpkin cookies receptje volt. Nagyon aranyosak az óvónénik, hogy ilyesmikre is gondolnak.

Érdekes módon ma nem volt ott Sonia, hanem egy másik óvónő engedte ki a gyerekeket, de ő is aranyos volt. Barnus viszont hiányolta a Soniát.

Mikor kijött, megint mondta, hogy sírt, de nagyon örült nekünk, külön a Borinak is. Aztán már az utcán mondta, hogy azért sírt, mert hiányzott neki a Mama, és mivel akkor éppen a Bori is sírt, azt mondta, hogy biztos a Borinak is hiányzik a Mama.

Aztán itthon megint lement a már-már szokásos cirkusz az elalvás körül. Nevezetesen az, hogy nem akart/tudott elaludni, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon fáradt volt. Vajon az lehet ennek az oka, hogy már túlfárad, és nem tud elpihenni a pörgéstől? Vagy annyira örül, hogy itthon lehet, velünk, hogy nem akar megint elszakadni az alvással?
Minden esetre 2 körül kezdtem altatni, és fél 4-ig mindent bevetve ellenállt. Akkor már-már feladtam a dolgot, de végül is elaludt egy kicsi időre. Még jó, hogy eközben a Bori szépen aludt végig (kis szopiszünettel), így legalább vele nem kellett ügyködnöm.

Az ébredés után Bence hamarosan meghozta a hétvégére bérelt Chevy Cobaltunkat (piros). Sajnos a vezető oldali ajtó kívülről nem nyitható, ami már csak itthon derült ki, így holnap valszeg mehetünk vissza kicserélni a kocsit. Amúgy teljesen jó kis autó.
Elmentünk vele egy próbaútra Rékáékhoz, nagyon szép, otthonos a lakásuk, bár még van rajta rendezni való. Barnusnak különösen a kilátás tetszett, ugyanis az erkélyről rá lehetett látni a Chevynkre.

Bori nagyon elfáradt mire hazaértünk (pedig jó sokat aludt előtte), de azért a közös fürdésünket most is nagyon élvezte. A vízben már nagyon megy neki minden átforduláshoz szükséges kígyózás, így nagyon kell figyelni, hogy ne ott mutassa be életében először ezt a mutatványt, annak ugyanis nagy víznyeléses ordítás lenne a következménye.

Barnus is jó fáradt volt mire ágyba került, így az esti altatással nem is volt gond (bár az orra eléggé be van dugulva).