Szuper zenélős

Barnus a mai zenélősön eszméletlenül jól érezte magát!

Általában is jó élmény szokott lenni a zenélős neki, de legtöbbször csak figyelő pozícióba helyezkedik, és nem nagyon aktív, kivéve, mikor a zeneeszközök kerülnek elő. Ma viszont végig énekelgetett, nem is ült az ölemben, vagy mellettem, hanem előttünk, és nagyon figyelt a Cyndire. Emellett a mellettünk ülő két nagyobbacska gyerekkel is együtt őrültködtek, mikor mozgásos zenék voltak, és szinte teljesen pontosan leutánozta azt, amit a Cyndi a ritmusbotocskákkal csinált. Nagyon jó volt így látni őt!
Cyndi a végén meg is jegyezte, hogy milyen ügyes a Barnus. Azt is hozzátette, hogy teljesen elképesztő, hogy milyen kedvesen, szeretettel bánik a Borival a Barnus.
Ez igaz is, mindig, a legnagyobb zenélés közben is szokta simizni, kedvesen ütögetni a ritmust a lábiján, vagy megpuszilgatni.

Én is nagyon jól szórakoztam egyébként, jókat bolondoztunk Barnussal, Borival meg együtt tánciztunk, nagyon figyelte, hogy miket énekelek.

Amúgy Bori elég fáradt volt mikor elkezdődött a dolog, meg egész délelőtt csak 20 percet aludt a babakocsiban odafelé. Sajnos rögtön felébredt, ahogy odaértünk, pedig reméltem, hogy kicsit még pihizik. Így most nem akart annyira feküdni velünk szemben, hanem sokat volt az ölemben, ami persze nem baj egyáltalán. Közben kicsit eszegetett is.

A végére viszont teljesen kifáradt, így nem is tudott könnyen elaludni hazafelé. De azért mire a könyvesboltba elértünk már aludt (előtte rendesen fellármáztuk ezt a csendes családi házas környéket).
Megígértem ugyanis Barnusnak, hogy ha szépen engedi, hogy Bori ülhessen a kék kocsiban, ő pedig sétál, akkor visszafelé megnézzük a vonatokat. Így is lett.
A vonatokkal nem játszott ugyan annyit (valahogy most nem is volt igazán sok vonat kirakva), de nézegettünk újságokat, könyveket. És vettünk is neki egyet, egy olyat, amiben nagyon sok fajta mozdony/vonat képe látható, mind különlegesek (pl.: TGV, emeletes vonat, hókotró vonat, japán intercity, monorail). Nagyon tetszik neki, abból kellett mesélni elalvás előtt, és legalább tízszer elmondatta velem az összes vonat nevét.

Délután aztán óriásit aludtak. Barnus ébredt fel előbb, valamivel 5 előtt (Bori egyszer felkelt szopizni, de rögtön vissza is alud: jól kifárad a sok új élménytől, ami a zenélősön éri) Kicsit melegnek éreztem a homlokát, de nem volt láza. Ezt nehezen hittem el, így többféle módon is megmértem neki (homlok, hónalj, fül). Kicsit az orra szüttyög, talán azért ezzel küzd a szervezete, és azt éreztem. Estére már nem volt meleg a homloka sem.

Én jógázni mentem aztán, Bence pedig elvitte őket a játszótérre. Mikor mindenki hazaért, indult a szokásos esti menet, és 8 körül már mindketten aludtak.