Bori átaludta

Pillanatnyilag Bori a legbetegebb közülünk sajnos. Nincs is jól, és ez meglátszik az éjszakákon: gyakran kel, nyugtalanul alszik, keveset.
Reggel azért akkor kelt, amikor szokott, és egy ideig el is volt, de aztán elkezdett kifáradni. Így hamarabb indultunk el egy kicsit a szokásosnál, hogy ő tudjon aludni az úton.
Kivételesen bejött a számításom, hamar elaludt, olyannyira, hogy még arra sem ébredt fel, hogy megállt a kocsi, megérkeztünk a zenélősre. Sőt, végialudta az egészet ritmusbotozással, villanykapcsolgatással, gyerekzsivajjal és zeneszerszámos hangoskodással együtt. Aztán pontosan a good-bye song végére felébredt. Legtöbben azt hitték, hogy nem is volt ott ma velünk. :)

Majdnem elkéstünk egyébként, mert abban a hiszemben voltam, hogy sok időnk van odaérni, és csak akkor eszméltem, hogy ez nem így van, amikor megláttam, hogy az előző csoportból egy család jön felénk az utcán. Na, akkor felkaptam Barnust, másik kezemmel toltam Borit és rohanás! Szerencsére megvártak minket.

Szóval, most olyan volt a zenélős, mint még Bori érkezése előtt, ketten voltunk lényegében Barnussal. Jó sokat ökörködtünk. Barnus most egy kicsit kevésbé volt aktív mint azóta, hogy Borival járunk. Érdekes.
Azért ő is nagyon jól érezte magát, és mindenki el volt ámulva rajta, hogy milyen ügyesen segít, hoz-visz mindent (ott természetesen tökéletesen viselkedik). És amikor az egyik dalban improvizálni kellett a szöveget, és beleénekeltem, hogy a Barnus már nem visel pelust, akkor mindenki megtapsolta.
Tényleg, még nem is írtam, hogy ez volt a második zenélős, amit simán pelus nélkül csináltunk végig. És már a délutáni "alváshoz" is gatyót kap pár napja (saját kérésre), ami nem okoz gondot.

Az alvással kapcsolatban azonban ez az egyetlen jó hír. Ugyanis nagyon úgy néz kis, hogy Barnus már nem akar délután aludni.
Még nem akarom feladni, hogy rávegyem valahogy, de egyelőre ez egy hatalmas flusztráció forrás nekünk, nem pihenés... Azért próbálom még tartani ezt a szokást, mert úgy érzem, hogy elfárad, csak nem sikerül elaludni mégsem. Na, és persze jó nekem is egy kis szünet napközben. Ma kipróbáltam mindenféle módszert az alvásra késztetésben: felajánlottam neki finomságot jutalmul, majd, amikor ez nem működött, akkor fenyegetőztem, hogy elveszem az autóit és nem játszhat velük ma. Ettől meg is ijedt, kis ideig próbálkozott erősen, de mégsem ment az alvás. Így aztán délután nem engedtem autózni, de nem tudom, hogy ez bármilyen hatást kiváltott-e (ígérgette, hogy máskor majd aludni fog).

Amúgy is elég fárasztóak most a napjaim, Barnus nem túl könnyen kezelhető továbbra sem, plusz beteg is vagyok (meg a Bori is). Az, hogy mennyire visel meg Barnus viselkedése, attól függ, hogy mennyire vagyok fáradt, mennyire húzom fel magam rajta, és mennyire tudok türelmes lenni. Tegnap nem ment ez túl jól, ma viszont egészen elégedett vagyok az eredménnyel. Egyébként egyre inkább úgy tűnik, hogy ha nem idegelem fel magam egy-egy próbálkozásán, hanem higgadtan válaszolok neki, akkor egy idő után nem is próbálkozik már, tehát, valószínű egyszerűen azt teszteli, hogy mennyit bírok. Ha látja, hogy nem érdekel, nem tud felhúzni, akkor nem is éri meg az egész.
Illusztrációnak itt egy kép, ez a zenélősről hazafelé készült, mikor azon "vitáztunk", hogy menjünk-e a könyvesboltba (már odafelé megmondtam neki, hogy nem megyünk, és így is lett).

Délután elmentem jógázni, ami nagyon jól esett, aztán együtt fürödtünk a gyerekekkel. Barnus ezután ment aludni mint egy angyalka, Bori viszont elég sokáig sírt kitartóan. Minden vígasztalási kísérletünk (még a szopi is) csak hangosabb ordításra sarkallta, így a végén (pár perce) feladtam, és egyszerűen kijöttem a szobából. Ez volt az eredményes, mert mostanra el is hallgatott. Talán azt akarta közölni, hogy neki már mindenből elege van, hagyjuk végre aludni...