Ma volt ugyanis a picture day, azaz az a nap, amikor mindenkit jól lefényképeznek az oviban (csoportkép és egyéni képek). Ez tegnap derült ki, pontosabban az, hogy mi is hivatalosak vagyunk erre annak ellenére, hogy nem is szoktunk kedden járni. Nagyon jól esett a figyelmességük, hogy fontos nekik, hogy Barnus is rajta legyen a képeken, úgyhogy el is mentünk hármasban ma reggel az oviba.
Barnus egy kicsit megzavarodott attól, hogy kedd ellenére mentünk, meg, hogy én vittem. Sokszor el kellett magyaráznom, hogy ma nem maradunk ott, és hogy különleges nap van, csak fényképezkedni megyünk. Végül is nem bánta, de mikor odaértünk nem akart bemenni a szobába. Aztán beédesgettem, és akkor meg nagyon figyelt, hogy nehogy megszökjek. Nem is tettem, ott voltunk mellette, Borit különben is nagyon érdekelte az egész ovi.
Aztán a csoportkép készítéséhez kiküldtek minket (más szülők is voltak, akiket szintén hívtak csak a kép miatt), de az már nem volt baj neki. Belestem, mikor készült a kép, és nagyon aranyosan mosolygott éppen. Olyan édesek voltak, egy csomó gyerek egyrakáson.
Itt látszik is picit ez:
Ez akkor készült, amikor mindenkinek le kellett ülni a szőnyegre, hogy utána be tudják állítani, hogy ki hol álljon a képen. Amíg vártak a fotósra, addig a gyerekek kaptak könyveket, olvasgatni.
A csoportkép után jöttek az egyéniek, és a fotós nagyon profin csinálta, még mosolyokat is ki tudott csalni a megilletődött ovisokból. Barnust pont nem láttam, hogy milyen arcot vágott, mert Bori szopizott akkor, de a Sonia szerint nagyon ügyes volt. Utólag Barnus azt mondta, hogy a Bácsi odament hozzá, hogy csapjon bele a tenyerébe ("give me five!"), és mikor belecsapott, akkor azt mondta, hogy "auchhhh!". Ez a Barnus szerint nagyon vicces, úgyhogy egész délután emlegette.
Nagyon jó volt látni, hogy az óvónők milyen profin kezelik a gyerekeket (vagy 60 gyerek volt összesen), ide-oda terelgették őket, hangos szavak nem is voltak, a gyerekek mégis szép csöndben megcsinálták, amit kértek. Plusz, amikor várniuk kellett, akkor szépen lefoglalták őket. Könyvet adtak nekik, meséltek, énekeltek nekik, viccelődtek velük.
Barnus meg játszogatott picit, könyvet olvasott, amikor várni kellett a fényképezésre, nagyon aranyosan elvolt, sokat mosolygott.
Aztán eljöttünk, olyan 1 órát tartott ez az egész.
Nem haza mentünk, hanem egy jó kis közeli játszóházba, és ott találkoztunk a Percy-ékkel. Ezt a helyet nagyon szeretem, nagyon kellemes, nem túl nagy, sok játék van, és még benti csúszda is! Bori odafelé elaludt, aztán, mikor felébredt, kivettem és nagyon élvezte a sok érdekes dolgot. Egyszer lependeredett az ölemből, mert már nagyon kukacka, akkor letettem a földre, és onnan érdeklődött.
Ettünk ebédet is Percyékkel,
Bori addig egy nagyon hasonló pihenőszékben üldögélt, mint ami nekünk van.
Aztán még játszottunk egy kicsit (mi meg Ritával jól dumáltunk), és közben Barnus két csoporttársa is megjelent, akiknek nagyon örültünk.
Hazafelé metróval jöttünk, és megint sikerült Barnust elaltatni, egész könnyen (bár jó későn) aludt el.
Délután sokat játszottunk kettesben mert Bori maratonit aludt. Hatkor végül felébreszettem az éjszakai alvásra való tekintettel. Akkor már Bence is megjött, így volt még közös családi együttlét is.
Bori a fürdés előtt nagyon jót meztelenkedett a nagyágyon, iszonyúan élvezte, hogy nincs rajta ruha, és ide oda tekergett, emelete-lecsapta a lábait. Ezt csinálja a fürdésnél is, akkor aztán csak úgy loccsan a víz minden felé.
Ma is hármasban fürödtünk, aztán mindenki ment aludni.
No comments:
Post a Comment