Bori négy hónapos!

Elhiszitek? Bori már négy hónapos! Én alig!
Még csak most volt, hogy hazahoztuk a kórházból...
Szóval, Bori négy hónapos nagylány lett, 6400 gramm, 60 cm (a mérés alapján, de ezt nehezen hiszem el, mert a Barnus-örökségből már a 68-as ruhákat hordja). Szép, fejlett, okos, vidám, elégedett nagylány.
Mindezt a mai orvosi vizsgálat is megerősítette. A dokit egyébként Bori teljesen elbűvölte, alig tudott betellni vele. Sokszor hangsúlyozta: "you have made my day!" és Bori csak mosolygott rá ezerrel.

Volt oltás is, ami sajnos két bökéssel járt. Az elsőn még hamar túltette magát megint, de a másodiknál kifejezetten felháborodott, hogy milyen eljárás ez?!! Aztán hamar megnyugodott szerencsére.

A vizsgálat után szaladtunk Barnusért, és még pont időben odaértünk. Ma azzal fogadott, hogy "nem sírtam!" és tényleg nem!!! A Bencétől való búcsúzáskor sem (pedig nem volt ott az Ilona), és egész délelőtt sem! A Sonia megint mondta, hogy sokat mosolygott, játszott, Barnus elmondásából pedig azt lehetett kihámozni (nem túl beszédes ebben a témában, szerintem nem érti, hogy mi nem vagyunk ott Bencével, és ezért nem tudjuk, hogy mit csinált, hacsak nem mondja el), hogy evett a tízóraiból, és még pisilt is. Valószínű kivitték, de elképzelhető, hogy szólt, hogy kell, mert itthon tanítgattuk, hogy azt hogy kell mondani, és nagyon tetszett neki.

Készített egy tészta-nyakláncot is:
Ezt sajnos délután aztán sikerült véletlenül eltörnöm, mert lesodortam az asztalról. Kicsit elkeseredtem ezen, mert tényleg nagyon szép volt, meg akartam őrizni. Ő is szomorú lett, de mikor látta, hogy én hogy sajnálom a dolgot (természetesen bocsánatot kértem tőle), akkor mondta, hogy "ne legyél szomorú Mama, majd csinálok másikat!" Édes kis Husikám!

Délután óriásit aludtak mindketten (3,5 órát majdnem): Bori az oltástól, Barnus az egész hétvégi terheléstől és az ovitól volt nagyon fáradt. Mikor felébredtek nekiálltunk a mosásnak, aztán meg a Bencével közösen elmentünk bevásárolni. Bori olyan fáradt volt, hogy még egyet aludt eközben, és ez után is alig várta, hogy mehessen aludni. Barnust is hamar elnyomta az álom, és szerencsére már egész jól kap levegőt az orrán át is, talán elmúlóban a náthája (mi még Bencével csak most megyünk bele...).