Bicikliutánfutó

Mama és Papa sokat gondolkodott, hogyan tudna az egész család együtt biciklizni. Végül egy nap Barnus, Borcsa, Mama és Papa elmentek a boltba és hazahoztak egy nagy dobozt, amiben egy bicikliutánfutó volt. Másnap reggelre Mama és Papa összeszerelték az utánfutót.Barnus és Bocsra felvették bukósisakjaikat és vidáman beültek az utánfutóba. Az útra mindenféle finomságokat is kaptak Mamától, hogy ne unatkozzanak. Az utánfutót Mama húzta a biciklijével.Borcsa az ennivaló és a játékok ellenére is kicsit panaszkodott a szokatlan helyzet és a túl nagy bukósisak miatt, de végül vidáman ért a család a Trinity-Bellwoods parkba. A parkba érve Barnus és Borcsa kiszálltak az utánfutóból, Barnus pedig kipróbálta, hogy milyen könnyű tolni a szerkezetet babakocsiként.A parkban Barnus először sárkányt szeretett volna eregetni, így Mama és Papa kerestek egy kevés fás részt, ahol nem volt sok ember. Papa összeszerelte a sárkányt, ami először rakoncátlankodott: körbe-körbe akart repkedni. Rövid alakítás után már szállt is magasan a sárkány, mert meglehetősen erősen fújt a szél.Míg Barnus és Papa sárkányt eregettek, Borcsa kíváncsian nézte őket és ismerkedett a fűvel és a sárkány farkával.Aztán Mama is beszállt egy kicsit a játékba, Barnus lelkesen segített neki is a kötelet húzni és szaladni.Amikor Barnus, Borcsa, Mama és Papa elfáradtak a sok szaladgálástól, a család átment a közeli játszótérre. Bori hintázott, Barnus pedig a mászókára és az ugrálóhídra ment fel. Aztán Barnus és Borcsa együtt csúszdáztak.Végül Papa felkiáltott: "Nézd, Barnus, ott egy fagyiárus"! Barnus és Papa nagy egyetértésben szaladtak el fagyiért, aztán Barnus mindenkinek adott a finomságos eper és vanília ízű pálcikás jégkrémből. Borcsa csak a fagyi papírjával játszhatott, mert ő még túl kicsi a fagyizáshoz.Hazafelé Borcsa fáradtan dőlt Barnusnak az utánfutóban, Barnus pedig énekelt neki, és finomságokat adott a kezébe, amikor Borcsa panaszkodni kezdett.
Este még arra is volt idő, hogy Mama gyorsan levágja Barnus haját. Barnus igazán nagyon csinos lett!


Ezt most olyan AnnaPetiGergősre csináltam, mert Barnusnak ez a nagy kedvence. Remélem, Bartos Erika megbocsátja!

Könnyek és mosolyok

Ezek voltak ma. De főleg könnyek. Így:Továbbra is növesztjük ezt az igen nehezen kinövő negyedik fogat, vagyis hát Bori növeszti, de ez az egész családot érinti. (A textilpelus a nyakában a nyál felfogására szolgál, és 2-3 óránként cserélni kell, mert átnedvesedik. Ilyen se volt még eddig!)

Mi Bencével nem igazán alszunk Bori kb. 1-2 óránként kel éjszaka. Nap közben meg próbáljuk kezelni Bori hirtelen kedv-változásait. Egyik pillanatban vidám, jön-megy, kiborítja a filceket, mindent megpisztergál, játszik, a másikban pedig teljesen hirtelen hatalmas ordításban tör ki, kikészülve kiabál, hogy elege van már a fognövesztésből.
A fog továbbra is átlátszik már az ínyén (már napok óta ez van), de még nem érezhető kézzel megtapogatva.

Adjuk neki a fájdalomcsillapítót, de érdekes módon ez nem igazán segít rajta, legalábbis reggel nem volt túl sok hatása, amikor fél 8-kor hatalmas sírással ébredt. A homeós bogyók viszont segíteni látszanak, ezek nélkül most nem is tudom, mit tennénk. Maga a kis tartó műanyag-üvegcse is nagyon hasznos, azt nagyon szereti rágcsálni a fognövesztő. A kis bogyókat már egyedül felcsippenti Bori a tenyerünkről és egyesével szépen beteszi a szájába, megeszegeti.

Barnusra is kihat ez a sok szenvedés. Ő nagyon empatikus, így a reggeli sok-sok sírás biztosan rá is hatással volt. Mikor Bence otthagyta az oviban nagyon elszmorodott és sírt is, ami már nem is tudom mikor fordult elő utoljára. Szerencsére az ovónők szerint hamar megnyugodott és nagyon jót játszott ma is. A Rabbit room-ban ma kis sátrakat állítottak fel nekik (kemping nap volt) és azokat nagyon élvezte. Annyira, hogy a wc-re is elfelejtett kimenni, de szerencsére van bent váltó ruhája. Szerintem ebben is benne lehetett az, hogy a reggel olyan zavarodott volt itthon.

Délutánra aztán már kicsit jobban lett Bori, az ebéd után végre tudott egy jó nagyot aludni is, és ez után már nem is sírt olyan sokat. Remélhetőleg most már hamarosan megkönnyebbül.
A fogmanó mindenesetre nagyon gyorsan monnyon le!

Ilyen nálunk a tavasz

Zöldelőfás:
Virágbaborulós:
Lombnövesztős:
Aranysárga:
Harsogóan trillázó:

Csikorgatom

Képzeljétek, rájöttem, hogy ha összedörzsölöm az alsó és a felső fogaimat (vagyis felül csak a fogamat, mert ott még csak egy van), akkor nem olyan rossz érzés a fognövesztés nekem.
Úgyhogy most ezt csináltam ma elég sokat. A Mama jól szórakozott ezen, és mondta, hogy régebben a Barnus is csinált így. Most éppen itt tartok a növesztésben (a negyedik jön):
Reggel egyébként a Mama nem nagyon tudott előjönni a szobából, bárhányszor próbáltam bejutni hozzá, mindig csak feküdt az ágyon, és aztán a Papa kitessékelt onnan. Állítólag aludni szeretett volna még kicsit a Mama, mert éjszaka nem nagyon tudott.

Aztán a Barnus elment oviba, én meg aludni, de hamar felébredtem, megint a fogamra. Azért örülök, hogy felkeltem, mert így segíthettem a Mamának felébreszteni az alvásból egy csomó játékot, meg jópárat eltenni is, amik most mennek pihenni. Emellett zenét is hallgattunk, meg a Mama főzött, és nagyon jókat táncikált is nekem, jót mulattam rajta.

Délután, míg odakint esett én aludtam, aztán indulni akartunk villamosozni meg a Papával találkozni, de akkor történt egy baleset. A Barnus nekiesett a nagyágy szélének és nagyon sírni kezdett. A Mama megrémült, mert vérzett is a szája. Gyorsan befejezte a pelusomat és szaladt a Barnushoz. Én is nagyon megijedtem, úgyhogy nem tudtam jól megülni és eldőltem, bevertem a fejemet. Az nagyon rossz volt. Aztán mind bementünk a fürdőszobába, a Barnusnak pluszba még pisilni is kellett, és akkor ott sírtunk, ő a wc-n, én a Mama ölében.
Hamarosan azért vége lett a sírásnak, kicsit jobban lettünk, Barnus kiöblítette a száját, és kiderült, hogy nincs komoly baj. De azért még egy jó ideig fájt neki utána.

Végül is elindultunk aztán, és mikor leszálltunk a villamosról már ott volt a Papa! Bementünk a boltba, és megnéztük amiért mentünk: a Mamának meleg pulcsit (azt vettünk is), nekünk meg biciklis utánfutót. Legjobban Barnussal nekünk a sátrak tetszettek, bele lehetett mászni mindbe, és ezzel nagyon jól elvoltunk. Fel is merült a kérdés, hogy menjünk-e sátrazni majd a nyáron. Én benne lennék!

Hazafelé a fiúk biciklivel mentek, mi meg villamossal és metróval, és ugyanakkor érkeztünk meg. A Papa közben megmutatta Barnusnak a dolgozóját is. Remélem, majd én is láthatom egyszer azt!
A fürdésre én már elég fáradt voltam, de azért vicces volt, mert volt vízszínező és habszappan-fújó is, de legjobb az volt, mikor már a Mamához lehetett bújni és pihenten elnyúlni mellette.

A manduláim

Ma voltunk a Papával abban a kórházban, ahol a Bori született.
De nem a 15. emeletre kellett most menni, hanem a nyolcadikra, és aztán elég sokat kellett várni.
Nem volt teljesen világos nekem, hogy miért mentünk végül is, mert nem éreztem magam betegnek, de a Mama és a Papa szerint a doktorbácsi megvizsgálta a fülemet, orromat meg a torkomat, hogy minden rendben van-e vele, mert sokszor nehezen kapok levegőt, amikor alszom.

Na, szóval, sokat kellett várni, addig a Papa mesélt nekem az AnnaPetiGergőből meg az új Thomasos könyvemből. Aztán jött a doktor bácsi, sokat beszélgetett a Papával, megnézett engem, és már jöhettünk is haza.
Állítólag nagyok a manduláim az orromban és a számban is, de én nem tudom, hogy mi az. Minden esetre nem kell őket kivenni egyelőre állítólag (még jó, nem is adnám oda őket), viszont esténként egy sprével kell csöppenteni az orromba, és azt ma már ki is próbáltuk a Mamával. Elég vicces volt, a Mama először a saját orrába csinálta, aztán nekem is, de először nem sikerült, aztán igen. Nem olyan túl jó érzés, de állítólag muszáj csinálni, és ettől jobb lesz majd. Meglátjuk.

Délelőtt viszont nagyon jó volt, akkor a Mamával és a Borcsával elmentünk a Value Village-be. Már nagyon régen voltunk, el is felejtettem, hogy milyen jó is ez a hely! Hamar találtunk nekem egy szuper piros széldzsekit, meg jövő télre egy egybe kabát-hónadrágot (olyan síelős overáll a Mama szerint), ezeknek nagyon megörültünk. Aztán a Mama még keresett nekem nadrágokat meg pólókat, én meg mehettem játszani (a Borcsa aludt majdnem végig). Volt mindenféle érdekes játék, és választhattam is egyet: rögtön egy vonatos készlet mellett tettem le a szavazatomat. Sajnos hazafelé kiderült, hogy a mozdonynak csak három kereke van összesen a készletben, de azért így is tetszik a dolog. A Bori is kapott egy neki való vonatosat, és aztán jöttünk is haza.

Ebédre finom borsóleves volt, és a Papa is velünk evett együtt, mert hazajött! Másodikra kaptam csokis-szendvicset, amit már a metróban ettem meg a kórház felé, mert sietni kellett. Nagyon ízlett!
Ezután volt a doktorbácsizás. Mikor hazaértünk majdnem rögtön indultunk is tovább, most már a játszótérre a biciklimmel, hármasban a Mamával és a Borival.

A játszótéren volt homokozás, csúszdázás, aszfaltkrétázás, buborékfújás, és sok triciklizés, biciklizés (a játszótéren most sok közösben beadott járgány van szerencsére). Mikor a Papa is utánunk jött, akkor meg játszottunk körbefutós-stopperelőset vele (ő mért engem triciklivel, meg én mértem őt, ahogy fut, aztán én is futottam és ő mért). Játszóttunk még mindannyian együtt bújócskás ipiapacsosat is.
Itthon aztán volt hatalmas vacsora-evészet meg gyors alvás, mert mind jól megéheztünk és elfáradtunk ebben a sok jövés-menésben.

Bevásárlás két gyerekkel, dupla babakocsival és biciklivel

Ma délután gondoltunk egy merészet és (pontosabban Barnust nem igazán lehetett lebeszélni arról, hogy) biciklivel mentünk nagybevásárálást intézni.
Na, de előbb még játszótereztünk is, szóval, igazán full program volt.

Jó koszosan érkeztünk a banános boltba, mi ugyanis mostanság nem nagyon csinálunk mást a parkban, mint homokozunk. Ez Barnusra nézve is igen koszolódós mutatvány, de különösen Borcsa az, aki ugye testközelből ismerkedik a homokkal. Jut eszembe, tudja valami, mennyi egy 10 hónapos baba egészséges napi adagja játszótéri homokból???

Az egész bevásárlás azért érdemel említést egyébként, mert ugye biciklivel voltunk. Barnus egyszerűen elképesztően fegyelmezett volt végig, mikor biciklivel jött mellettem!
Odafelé is klasszul kerekezett, aztán a bicajt lezártuk a banános bolt üres doboz tároló rekeszeihez, és összeszedtük a cuccokat. Ez utóbbi kihívást jelentett, mert kb. a felénél Borinak elfogyott a türelme, és már a Cheerios-szal se nagyon lehetett meggyőzni arról, hogy még jó pár dolog kosárba pakolását végig kéne várni. Úgyhogy Bori ki, Barnus be (a másik helyen a bevásárlókocsi ül), fél kézzel 9 kilós gyereket tart, másikkal a kocsit tol, mindemellett folyamatos magyarázás, Barnus kérdéseire válaszolás. Csoda, hogy sikerült lényegében mindenre emlékeznek a lista támogatásával, amit venni akartunk.

Hazafelé volt csak igazán izgi az út, pontosabban lehetett volna, mert a sok cucctól jó nehéz lett a kocsi, Barnus kerekezett, Bori meg fáradt volt. Mégis simán ment minden. Barnus klasszul mellettem maradt, lassított, ha kellett, tolta a bicajt felfelé, ha nem tudott felmenni a dombon. Bori meg egy újabb Cheerios adaggal foglalta el magát (hála érte a kis gabonaköröcskék feltalálójának!).

Gyors kipakolás, Barnusnak vacsi, közben még Bence is hazaért, így a fürdés és az altatás már kifejezetten kellemesen és nyugisan telt.

Volt csap!

Ma valami igazán különleges nap volt a parkban, délutánra még a csapot is megnyitották a nagy homokozóban, azaz újra lehetett sarazni! Szuper jó volt!

Délelőtt a Mama jógázni ment. Bár először azt mondta, hogy nem is megy, mert a Bori korán elaludt, és a Papa is visszaaludt még egy picit, úgyhogy inkább hagyta volna őket aludni, de aztán a Bori felébredt, és látszott, hogy itt már nem lesz pihenés. Így végül a Mama mégis elment, bár kicsit késve indult a biciklijével.
Mi meg összeszedelődzködtünk és kimentünk a játszótérre. Olyan szép idő volt! Akkor is jót lehetett játszani, bár végül is nem maradtunk nagyon sokáig, mert haza kellett jönni ebédelni. Találkoztunk a Percy-ékkel is egy rövid időre.

Ebédre a Mama hozott finom indiai ételeket. Nekem mindegyik ízlett, de főleg az tetszett nagyon, hogy az egyik dolgot úgy hívták, hogy papadam. Azt gyorsan meg is ettük mind egy szálig.

A pihenés után meg újra visszamentünk a parkba, és akkor volt a sarazás. Én már nem is emlékeztem, hogy régebben ezt mennyire szerettem csinálni, de aztán hamar eszembe jutott, és nem is csináltam egész délután mást, csak ezt. Előkerült sok régi játék is, amikre még őszről emlékeztünk, és jó sok ember is volt a parkban.
Mondjuk a végére aztán kicsit beborult az ég, és hazafelé már aggódtunk is, hogy nehogy esni kezdjen, de végül nem lett eső. Voltunk hazafelé a filmes boltban is, és választhattam magamnak egy Bob-os filmet.
Aztán hazamentünk, és jó nagyot fürödtünk, hogy lejöjjön a sok sarazás rólunk.

Az Ontario tó partján

Képzeljétek, olyan klasszul lehet legelészni, meg kutyusokkal ismerkedni ebben a jó időben az Ontario tó partján, hogy csak na!
Mi ezt csináltuk ma délután, és nekem nagyon tetszett!

A délutáni alvásom után indultunk, és Barnus az új biciklijén jött. Mondjuk a metrón és a villamoson leszállt róla, de amúgy nagyon klasszul tekert. Én meg a babakocsiban ültem, és mikor megéheztem, a Mama adott nekem olyan igazán finom csemegét, amit ő Cheerios-nak hív. Hát, én azzal nem is tudok betelni, ha elfogy, akkor azonnal kérek újat, mert annyira finom!

Egy klassz réten telepedtünk meg a tóparton, és először fényképezkedtünk kicsit, aztán folytattam a Cheerios-evést. Pontosabban a Barnus evett, és én is nagyon szerettem volna, úgyhogy addig másztam rá, amíg meg nem szereztem egy jó nagy marékkal. A végén a Barnus el is menekült a dobozzal, de azért pár darab kiszóródott a fűre, úgyhogy onnan eszegettem tovább (a Mama és a Papa ezt lemondóan "tisztának" minősítették).
Amíg én eszegettem, Barnus kergetett galambokat is.
Aztán mindannyian az ott szaladgáló kutyusokra kezdtünk figyelni. Nekem nagyon tetszettek, még a nagyobbacskák is! Különösen egy kis, vékony szürke kutyus, akiről kiderült, hogy a gazdája elől menekül, mert nem akar még hazamenni. De hozzám jó közel mert jönni, és egészen megbarátkoztunk.
Volt még ezen kívül ugrálás lefelé a lépcsőkön meg fűben hengergőzés is, Barnus részéről.

Aztán elindultunk hazafelé, kisebb kitérőkkel. Én a villamosra várva kezdtem unni a banánt és mire felszálltunk már komolyan elegem lett. Úgyhogy a Mama adott egy kis szopit, és akkor attól újra jól éreztem magam. Onnantól egészen hazáig énekelgettem nagy vígasságomban.

Itthon még jó sokszor leborítottam a filceket az állványról, meg ilyenek, aztán mentünk fürdeni a Mamával. Volt egy nagyon jó illatú szappan is most a fürdéskor, de abból nem lehetett enni, és a Mama ragaszkodott hozzá hogy hagyjam békén, mert az az övé. De azért engem is lecsutakolt vele, úgyhogy nagyon finom illatú lettem én is.

Aztán mehettem már aludni, és most úgy döntöttem, hogy már nem is érdemes annyira ragaszkodnom az új ordítós elalvós szokásomhoz, inkább szép csendben elaludtam a Mama rövid ringatása után.

Már egész elfelejtettem...

...milyen az egy felnőtt két gyerekes felállás: izgalmas (na és persze fárasztó)!

Ma ebédnél például Barnus hirtelen kétségbeesetten sírni kezdett evés közben, és míg megpróbáltam kideríteni, hogy mi a baj (szerencsére nem szálka volt, hanem csak megharapta a nyelvét véletlenül) Bori szépen elkapta az asztalon túl közel felejtett tulipáncsokor egyik virágát és ezzel a mozdulattal ki is borította az egészet.
Mázlimra a pohár nem esett le, csak a víz ömlött ki, és még az sem az asztal alatt felhalmozott drótokra ment, így a kezdeti ijedtséget hamar felváltotta a megkönnyebbülés. Barnus is hamar megvígasztalódott, úgyhogy egy kis feltörlést követően helyreállt a rend.

Délelőtt amúgy, amikor mentünk Barnusért az oviba már kifejezetten melegem volt, pedig rövidujjú pólóban mentem. A jó időre tekintettel hazaindulás előtt csúszdáztunk egy nagyot az ovi udvarán. Délután aztán folytattuk ezt a játszótéren, ahol elképesztően nagy tömeg örült a hirtelen kitavaszodásnak.
Sokat homokoztunk, amiben az az újdonság, hogy Barnus már fel tudja emelni a nagy homokozóban lévő hatalmas ásót, és azzal pakolászta a homokot. Szerencsére senkit nem ütött le vele...
A játszóterezés végén még Bori is csúszdázott párat, és most kifejezetten évezte!

Mikor jön megint a Nagyi?

Ma délután Breszi nagyi hazautazott Budapestre.
Máris hiányzik nekünk.

A "Mikor jön megint a Nagyi?" kérdést Barnus legalább 15-ször feltette ma, miután Nagyi elindult két bőröndjével a reptér irányába. Sokszor hívta is Nagyit, mert elfelejtette, hogy már nincs itt velünk. Szóval, nehéz hozzászokni, hogy most megint jó ideig Nagyi nélkül maradunk.

Jó utat Nagyi, és reméljük, hamar össze tudunk hozni megint egy jó kis találkozást valamelyik országban!

Képek

Feltettem egy válogatást a márciusi és a budapesti képekből a fényképes oldalunkra.
Jó nézegetést!
Zs.

Jaj, hová nőnek ezek a gyerekek?

Barnus kapott ma egy új biciklit.
Gyönyörű, Thomasos bicikli, rögtön beleszeretett, ahogy először ráült. Alig akart leszállni róla arra a kis időre, míg leellenőrizték, hogy minden rendben van-e vele (összeszerelt utolsó darabot hoztunk el). Már a boltban (kb. 2 perc alatt) megtanulta tökéletesen hajtani és használni a kontra féket.
Hazafelé is végig tekert vele, és iszonyú gyorsan tud haladni így.
Nézem, ahogy ügyesen teker és borzasztó nagy büszkeséget érzek: ott megy a fiam, egyedül, egy igazi biciklin! És közben összeszorul a szívem, mert olyan nagyfiúnak tűnik, ahogy ott halad, szélsebesen. Hamarosan lekerülnek majd a pótkerekek is, aztán mindjárt iskolába megy, érettségizik, munkát talál és neki is gyerekei lesznek, jajjjj! Pedig még csak most volt, hogy egy hideg decemberi reggelen először tették a pocakomra azt a kis nyekergő csomagot.

Kérem vissza a kisbabámat!

Borcsa meg már 10 hónapos...
Imád álldogálni, ma már a könyvesboltban a nagyok vonatozásába is bekapcsolódott. A terepasztal szélébe bőszen kapaszkodva álldogált, néha oda-odakapott a vonatokhoz, el is érte őket és már röpültek le az asztalról a Thomasok és Bertie-k. Nagyon élvezte! A játszótéren is álldogálni szeret a legjobban (na, meg hintázni).
Tíz hónaposan már ő sem kisbaba többé, igazi kis ember lett: véleménye van, tud pörölni, panaszkodni, beszélgetni, kedveskedni, tud helyet változtatni és persze elkeseredni. Tud kanállal enni, és már szeret is (a fordulat kb. 1-2 hete történt meg, most már szinte mindegy neki, mi jön a kanálból, eszeget szépen). Minden iránt érdeklődik, imádja a testvérét, szeretne minél több mindent együtt csinálni vele, és minden játékát kipróbálni.

Hát, így állunk: kisbaba nélkül maradtunk (egyelőre).

Játszótéren

Játszótéren lenni nagyon szeretek, már látom. A Mama szerint régebben is voltunk már, mikor még kicsi voltam, de arra nem emlékszem, úgyhogy nekem új minden ott.
Így aztán mindennek, amit látok, nagyon örülök: a homokozónak, a szaladgáló gyerekeknek, a leveleknek (amiről a Mama azt állítja, hogy nem hami, de azért néha meg kell kóstolnom, hogy meggyőződjek róla, tényleg nem az-e), a hintának, meg annak, hogy mindenhol fel lehet állni.

Egy dolog kicsit furcsa, hogy ilyenkor valami nagy, kemény dolog van a lábamon mostanában, amit a Mama cipőnek hív, és állítólag ez kell kintre. Hát, nekem ezt még szokni kell, mert nehezebb benne mászni: mindig beakad a lábam. Úgyhogy a játszón én leginkább üldögélni szoktam, meg ha lehet, akkor felállok valamibe kapaszkodva.

Ma kétszer is voltunk játszón, először akkor, mikor a Barnus hazajött az oviból, aztán meg délután, egy másikon.
Este meg még fürdés előtt is lehetett klasszul duplóval játszani a Barnus mellett, hát azzal annyira jól éreztem magam, hogy el is felejtettem, mennyire fáradt vagyok. Fürdés után aztán eszembe jutott, de szerencsére hamar jött a Mama szopit adni és mehettem aludni.

Torontóba is beköszöntött a tavasz!

Éljenéljenéljen! A várva várt tavasz most már visszavonhatatlanul elérkezett hozzánk is! Hogy ez mennyire jóóóóó!
Persze még vannak esős, borongós napok, de a mai például nem ilyen volt, így összekaptuk magunkat, és az ebéd után elmentünk megnézni, mi a helyzet a High parkban.

Először is az állatkertet néztük meg, ami hatalmas sikert aratott. Barnus klasszul motorozgatott itt és nagyon tetszettek neki az állatok. Bori pedig a babakocsiból szemlélte az érdekességeket, és láthatóan ő is nagyon élvezte a sok furcsaságot. Neki is bejöttek az állatok, de ami még jobban érdekelte, az a sok fa volt. Kinyújtott, magasra emelt kezekkel örült nekik. Olyan volt, mintha el akarta volna érni őket (oda is toltam egy párhoz, hogy közelebbről is megszemlélhesse őket), vagy, mint ha mutatná nekünk a fákat, hogy "Látjátok, itt ez a sok érdekes hatalmas bigyusz! Nekem nagyon tetszenek!".

A motorozást aztán folytattuk az állatok után is: lementünk egészen az alsó játszótérig. A játék előtt ettünk egy kis frissítőt, aztán Barnus és Nagyi eltűntek a hatalmas favár-csúszda rengetegben, és csak néha sikerült pár képet készíteni róluk a nagy szórakozás közben.Bori meg az álldogálást gyakorolta (van már rendes cipője is hozzá) Papával, és mindenkit megszemlélt, mindenkire rámosolygott.

Végül kedvünk támadt egy kis fagyizásra is, nagyon jól esett a vanília-csoki kevert fagyi csokiöntettel a tetején. Nyami!

Miután hazatértünk, hamarosan megérkeztek Marci és Réka, egy búcsú-gyerekezésre (ők hazaköltöznek Magyarországra a napokban, amit mi nagyon sajnálunk, de nekik jó lesz így), vacsorára és társasjátékozásra.

A nap különlegessége még, hogy ma Bori csak egyszer aludt, ráadásul nem is sokat, mégis teljesen jól bírta egészen fél 7-ig. Akkor egy kicsit előre hozott fürdetést tartottunk, úgyhogy 7 körül már aludt is. Barnus is hamarosan követte, mert a sok motorozás, séta, játék bizony kifárasztja az embert.

Két különleges hely

Ma voltunk Torontó egyetlen (és egyben legjobb) hullám-medencéjében szülinapi uszizáson, este pedig Bencével kettesben (!) elmentünk a világ egyik legelegánsabb éttermébe, nyolc fogásos vacsorát enni.

A szülinap Dávidé volt, ő most lett 4 éves. Ez alkalomból meghívtak minket is a Richmond Hill-en (tőlünk kb. 40 perc kocsival) található wave pool-ba, ahol először is usziztunk egy nagyot, aztán 4-től 5-ig a party room-ban együtt ünnepeltünk a szülinapost.
A hely két medencével rendelkezik: van egy kicsi, ahol kényelmesen leér a felnőttek lába és jó meleg a vize, ebben tanyázott leginkább Bori. A nagy pedig szép lassan mélyül, kellemesen hidegecske a vize és ebben időnként beindul a hullámzás. Nagyon sok játék van mindkét medencében, a nagyban még olyanok is, amikre ráülve klasszul lehet hullámlovagolni. Ezt is csináltuk! Barnus végig mentőmellényben volt, ebben szuperül elevickél már egyedül is.

Jó másfél órát töltöttünk a vízben, mindkét gyerek (plusz a szülők és a Nagyi is) nagyon jól szórakozott.
A felöltözés után aztán felmentünk finom sk. készített pizzát enni, aztán meg persze jöhetett a torta! Hát, az is isteni volt!
Este természetesen senkit nem kellet különösebben altatni (még Nagyit sem).

Mi szülők viszont nem pizsibe bújtunk, hanem csinosba, és elindultunk a világhírű Susur étterembe vacsorázni. Ez volt a 30. szülinapi ajándékom, és egyben házasságunk 7. évfordulóját is kicsit ünnepeltük ezzel.
Az étterem nincs is messze tőlünk, ráadásul most autóval mentünk, mert a medenceparty miatt volt bérelt kocsink. Nagyon hangulatos, félhomályos terembe érkeztünk, a különösen kedves pincérek azonnal a helyünkre vezettek minket. Kezdődhetett a lakoma!

A Susur-ban nem étlapról rendel az ember, hanem különlegesen összeállított menüsort lehet végigenni. A kis étvágygerjesztő falatkák után rögtön a főfogás következik, majd egyre csökkenő méretű adagokban következik a többi fogás. A kétszemélyes asztaloknál két különböző menüsort szolgálnak fel (bár bizonyos pontokon volt egyezés), így igazán sok féle ételt, sok féle elkészítéssel lehetett megkóstolni. Minden fogáshoz külön tálalás járt, külön evőeszközzel, és mindig szépen, ritmusosan érkezett a következő eledel, ha már végzett az ember.
Ettünk bölényhúst, libamájat, kacsamellet, különböző tenger gyümölcseit, füstölgő tányéron tálalt parfét, spárgakrémet, szószokat és még ki tudja mi mindent. Merthogy elmondták ugyan mindig, hogy mi van a tányérunkon, de legtöbbször, mire az étel a szánkhoz közelített már el is felejtettük, hogy mit eszünk. Minden nagyon finom volt, eszméletlenül különleges, és nagyon szép a szemnek is. A menüsor egymást követő ételei klasszul kiegészítették egymást, a pont jókor érkező könnyebb ételek klasszul lehetővé tették, hogy ne érezzük magunkat túlzottan telítettnek. Kilencre mentünk és fél 12-re készültünk el az utolsó fogással, ami sok különböző finomságot tartalmazó desszert-válogatás volt.

Itthon alvó gyerekek fogadtak bennünket (Borit egyszer vissza kellett altatni, ami fél óra sírás árán sikerült is Nagyinak), hamarosan mi is csatlakoztunk hozzá, nagyon jó érzéssel a pocakunkban.

Az új szokásom

Azt gondoltam ki, hogy most már nem szeretnék többet egyedül elaludni az ágyamban, hanem inkább úgy csináljuk mindig, ahogy mostanában: a Mamán feküdve. Esetleg szopizás közben, abba még belemegyek.
Mivel ez az ötletem a Mama részéről nem keltett igazán nagy örömmámort, kénytelen vagyok hangos érvelést alkalmazni minden esetben, mikor próbál visszatérni a régi módszerhez most, hogy már újra itt vagyunk Torontóban.
Ezt úgy csinálom, hogy amint a matrac felé kezd közelíteni engem, már elkezdek sikítani, és ha letesz, akkor azonnal felpattanok és minél gyorsabban felállok a rácsba kapaszkodva, közben teljes kétségbeesésemet beleadom és jó hangosan kiabálom, hogy "nemezténnemakaromvegyélkiazonnnnnnnal!!!!".

Általában sikerrel járok, a Mama megsajnál és felvesz. Ha nem azonnal csinálja ezt, akkor addig folytatom, míg vissza nem jön, és fel nem vesz. Ha sokat kellet kiabálnom, akkor még folytatom egy kis hüppögéssel már a karjaiban, mert a kiabálást nehéz abbahagyni, és eléggé el szoktam keseredni, ha nem jön vissza azonnal. De azért legtöbbször könnyen megnyugszom, ha már hozzá bújhatok, és úgy csinálok, mint aki már mindjárt el is alszik. De ha megint le akar tenni, akkor kezdem elölről.

Szóval, most az a tervem, hogy kitartok, és ragaszkodom az új szokáshoz, a Mamánelalváshoz. Na meg ahhoz is, hogy a hajnali 3 órás bulizást a Mama ágyában fenntartom még egy ideig, mert olyankor mindig olyan frissnek és tettre késznek érzem magam.

Hogy hánykor keltünk?

Hát, a Bori fél 3-kor...
Szerencsére kb. 40 perc bulizás után érdeklődés hiányában (na és valószínűleg fáradtságból is) feladta és visszaaludt még fél 6-ig. Persze azért előtte is kelt párszor, úgyhogy hatalmas mázli, hogy Breszi nagyi már fent volt ekkor, így ő vette át Bori szórakoztatását, én meg mehettem vissza aludni (míg odaértem majdnem elájultam, meg hányingerem is volt a fáradtságtól).

Barnus olyan fél 7 körül csatlakozott a vidám társasághoz és félig alva hallottam, ahogy szuper aranyosan és értelmesen elmagyaráz mindent a Nagyinak, hogy mit hol talál, és mit hogy szoktunk csinálni. Borcsa meg mindenhová követte őket hűségesen.

Délelőtt végül elindultunk mind a négyen a zenélősre, és nagyon jól szórakoztunk! Itt például shaker-egg-ezünk. Bori egy kicsit fáradt volt, mert egész délelőtt csak egy kicsit aludt, odafelé a kocsiban, de egy szava sem volt a zenélős ellen. Barnus viszont olyan vidám és felszabadult volt, mint talán még soha, nagyon örült, hogy ott volt vele a Nagyi is!

Ebéd után pihenés következett, mindenki aludt, kivéve Barnust (ő az új nagy kedvencét, az Anna és Peti könyveit lapozgatta az ágyában, és egyszer se jött ki a szobából!). Borit elég nehéz volt meggyőzni, hogy aludjon el, de aztán csak sikerült (továbbra is nagyon ragaszkodó, anyás). Viszont 40 perc után sírva ébredt. Akkor kapott egy kis fájdalomcsillapítót a fogára, meg tejcit, és végül vissza is aludt. Olyannyira, hogy aztán negyed 6-kor ébreszteni kellett, mert féltünk, hogy akkor ő ezt már éjszakai alvásnak fogja tekinteni.

Volt aztán még egy kis vásárlás a Wal-Martban, aztán gyors fürdés, és irány az ágy.

Újra Torontóban

Megérkeztünk rendben Torontóba.
Hossssszú, repülés szempontjából eseménytelen út volt, a gyerekek szuperül bírták. Nagyon kellett a két személyes szórakoztató brigád...

Sok ilyen volt:
Meg sok rohangálás/mászás a folyosón, Mamánk ugrálás, film nézés, visítozás, vigyorgás a többi utasra.
Na, meg volt némi ilyen is:
Végül itteni idő szerint fél 8 körül kerültek ágyba a gyerekek egy kisebb reptéri kellemetlenkedés miatt (külön be kellett állnunk az immigration sorba, ami jó sokáig tartott), de pont így jött ki jól minden. A lakásba érés után hirtelen mindn fárdtságuk eltűnt, és egy órát teljesen önfeledten játszottak a régi-új játékokkal, amíg én kipakoltam két bőröndöt.
Most megyek én is aludni, kíváncsi vagyok, éjszaka hányszor és holnap hánykor kelünk.

Előkészületek

Holnap megint utazunk. Máris. Vissza Torontóba.

Tegnap este már egy éjfélig tartó pakolás hatására készen állt két bőrönd. Ma még hátravan egy, és akkor hajnali 5-kor indulhatunk Ferihegyre. Jujj...

Ma azért még egy klassz napot töltöttünk Katáékkal és Dóriékkal. Voltunk a gesztenyés kertben játszóterezni.
Aztán Dóriéknál finom ebédet kaptunk, és a gyerekek nagyot játszottak együtt. Nagyon jól éreztük magunkat!

Most viszont spurizok a bőröndök végére járni, hogy egy icipicit aludhassak még az indulás előtt.

BKV sztrájk

A mai napra tervezett programjainkat a BKV délelőtti sztrájkja teljesen keresztül húzta. Ráadásul az időjárás is szomorkásra változott (vagy inkább áprilisira, mert sokszor kisütött a nap rövid időre, de legtöbbször esett és hűvös volt). Így itthon maradtunk, pihengettünk délelőtt. Barnus délután Nagyival a Csepel plázában játszóházazott, mi pedig Borival átnéztünk a régi gyerekruhákat, hogy mit tudunk hasznosítani belőle. Találtunk is jó néhány darabot, amit most visszaszállítunk.

Érdekességnek íme pár Barnus mondás és történet a közelmúltból.

A könyvtárban francia nyelvű könyvet talál Barnus és kéri, hogy olvassuk el. Meg is próbálom, és kiderül, hogy nem túl alapos francia tudásom igencsak elkopott, nehezen tudom kiejteni a szavakat (bár nagyjából értem a nem túl bonyoltult szöveget).

- Barnus, én nem tudok annyira franciául, ne keressünk inkább egy másik könyvet?

Neki is áll keresgélni, majd pár pillanat múlva jelentőségteljesen rámnéz, és kicsit szemrehányóan megkérdezi:

- Spanyolul tudsz, Mama?

Végül kiegyeztünk egy angol nyelvű könyvben.

A repülőn Budapest felé együtt aludtak a gyerekek az idő legnagyobb részében. Az egyik leszállásnál Bori aztán előbb felébredt így a szórakoztatására elkezdtem énekelgetni neki. Egyszer csak azt hallom ám, hogy Barnus fektében elkezdi velem együtt énekelni az "I've been working on the railroad"-ot! Álmában, hibátlan szöveggel és dallammal!

A Breszi nagyiék csepeli házában a felső szinten kaptunk szállást, ahonnan lefelé egy elég meredek lépcső vezet. Nem akartam, hogy éjszaka minket keresve az idegen helyen esetleg elinduljon lefelé, ezért kértem, hogy:

- Barnus, ha éjszaka felébredsz, és keresed a Mamát és a Papát, akkor nem szabad a csukott ajtó felé menned, hanem gyere a nyitotthoz, és ott leszünk.

Átgondolta a dolgot és meg is ígérte. Aztán:

- És Mama, amikor ti még nem alszotok, és nem lesztek itt fenn, akkor mit csináljak?

(Erre én nem is gondoltam, nagyon jó kérdés. Végül megállapodtunk abban, hogy akkor majd kiabál, és meghalljuk, feljövünk hozzá.)