Ha olvasod, mutasd magad! Kíváncsiak vagyunk!
Jobb oldalon lehet megnyilvánulni.
Friday, February 27, 2009
Bori ugrik, Bori beszél
Pontosabban ugrani még nem tud igazából, de nagyon szeretne. Elképesztően cuki, ahogy mély térdhajlításból gyorsan kinyújta a lábát és sokszor az egyik talpacska már el is hagyja a földet. Picit még gyakorol, és már páros lábbal is menni fog!
A beszéde pedig hihetetlen tempóban fejlődik. Ma hallottunk először tőle egy két szavas saját szerkesztésű "mondatot", miszerint "pici kakaót" kér. Persze iszonyú cukin mondja ezt is.
Ezen kívül megtanulta, hogy mit mond Swiper: "oh, man!" és a hangsúlyt is tökéletesen adja elő. A Dora közben tudja kiabálni, hogy "map, map" (ez úgy hangzik: pap), és ha én is csinálom, amikre Dora felszólítja a nézőket, akkor ő is. Sőt, múltkor már emlékezett is, hogy mi jön, persze az ugálós részt tudta előre!
Barnussal mostanában sokat gyakoroltuk a zongorán a twinkle, twinkle little star c. dalt (ugyanarra a dallamra megy, mint a hull a pelyhes), ezt Bori már klasszul el tudja dudorászni. Ő az ABC dal szövegével nyomja, és az egész dalt előt tudja adni részletekben. Barnus pedig ma megtanulta elzongorázni az egészet végig!
Ebből is látszik, hogy szuperül megy a gyógyulás neki, szinte mindent a műtét előtti állapotnak megfelelően csinálunk, igaz, ki és társaságba még nem igen vittük. De ma délután már átjöttek hozzánk Sam és Lana és nagyon jót játszottunk (sok nem kifejezetten kimélő ugra-bugrálás is volt). Úgyhogy, ha így haladunk, akkor hétfőn már tényleg jöhet az ovi!
A beszéde pedig hihetetlen tempóban fejlődik. Ma hallottunk először tőle egy két szavas saját szerkesztésű "mondatot", miszerint "pici kakaót" kér. Persze iszonyú cukin mondja ezt is.
Ezen kívül megtanulta, hogy mit mond Swiper: "oh, man!" és a hangsúlyt is tökéletesen adja elő. A Dora közben tudja kiabálni, hogy "map, map" (ez úgy hangzik: pap), és ha én is csinálom, amikre Dora felszólítja a nézőket, akkor ő is. Sőt, múltkor már emlékezett is, hogy mi jön, persze az ugálós részt tudta előre!
Barnussal mostanában sokat gyakoroltuk a zongorán a twinkle, twinkle little star c. dalt (ugyanarra a dallamra megy, mint a hull a pelyhes), ezt Bori már klasszul el tudja dudorászni. Ő az ABC dal szövegével nyomja, és az egész dalt előt tudja adni részletekben. Barnus pedig ma megtanulta elzongorázni az egészet végig!
Ebből is látszik, hogy szuperül megy a gyógyulás neki, szinte mindent a műtét előtti állapotnak megfelelően csinálunk, igaz, ki és társaságba még nem igen vittük. De ma délután már átjöttek hozzánk Sam és Lana és nagyon jót játszottunk (sok nem kifejezetten kimélő ugra-bugrálás is volt). Úgyhogy, ha így haladunk, akkor hétfőn már tényleg jöhet az ovi!
Thursday, February 26, 2009
Már nem pizsiben
Barnus szépen javulgat!
A doki elmondása szerint a mandula műtét után pár napig nem várható látványos javulás, aztán egyszer csak sokkal jobban lesz a delikvens. Ez nálunk be is jött, szerintem ma délután következett el a jobban levés.
Tegnap és ma délelőtt is elég sok nehéz pillanat volt: nyűgösködés, fájdalom (amire nem volt hajlandó fájdalomcsillapítót bevenni), fáradtság ésmég több nyűgösködés. Ami főleg nem tetszett az az volt, hogy Borival szándékosan ki akart tolni, szinte ahányszor csak érintkeztek, mindig bántotta. Nem erővel, de mondjuk ha hozzá volt közelebb az alszi és a Bori szerette volna megszerezni, akkor direkt ráült, hogy Bori ne tudja magához szorítani. Ez talán annak tudható be (mert amúgy nem gonosz), hogy most sokkal nagyobb szüksége volt rám, mint normál esetben, így jobban kijött rajta a féltékenység.
Mondjuk sokat nem voltak egy légtérben a műtét után, mert Borinak szerveztünk programokat, hogy nem unatkozzon itthon. Szerencsére Bence sokat tud velünk lenni, azaz főleg Borival, ő vitte tornázni, usziba, vásárolni, ilyesmik (nagyon elkel a segítsége). Barnus engem nem engedett el maga mellől, ami érthető is, jól is esik, hogy szüksége van rám.
Éjszaka is együtt aludtunk a nagy ágyban, azaz főleg csak ő aludt, mert az első éjszaka ébresztenem kellett a fájdalomcsillapítók miatt (ez utólag meggondolva elég nagy butaság volt a részemről, bár orvosi utasítást követtem, de ha tudott aludni, akkor nem biztos, hogy ébreszteni kellett volna a Tylenol miatt). Tegnap este ezt már nem csináltam, viszont annyira horkolt és folyton rám mászott, hogy szinte semmit nem aludtam. Persze Bori is ébredt.
Ma délelőtt azért már átvettük a pizsit, és rendes ruhában volt. Nem mentünk sehová, itthon játszogattunk. Eléggé féltem, hogy hogy lesz ez (szinte mindig jövünk-megyünk máskor), de végül is nem volt nagyon vészes. Egy idő után elfáradt Barnus és akkor lepihentünk a nagyágyra, filmet néztünk. A Dora egyre menőbb most újra, és Bori is iszonyúan élvezi.
Ebédre macitészta volt, imádják. Igazán nem lehet panasz Barnus étvágyára, jó sokat megevett belőle (hát még Bori).
A pihenés után pedig már egy teljesen megtáltosodott Barnus jött le. Kérte, hogy süssünk sütit, szépen segített benne és egész délután jól elvolt. A beszéde is nagyjából visszaállt a régire (ezelőtt olyan furán hangzott minden, amit mondott, mert nem annyira akarta/tudta kinyitni a száját).
Délután Borival elmentünk bevásárolni (már nagyon kellett nekem egy kis kinti levegő, így a hatalmas eső ellenére nekivágtunk), és a frissen szerzett, szuper, sk. ízesíthető fájdalomcsillapító már Barnusnak is megtetszett, szépen bevette így az esti adagját, és közölte, hogy ez nagyon finom.
Hát, így állunk nagyjából.
A végére pedig itt van egy kép, ezt a viseletet Bori találta ki ma reggel:
A doki elmondása szerint a mandula műtét után pár napig nem várható látványos javulás, aztán egyszer csak sokkal jobban lesz a delikvens. Ez nálunk be is jött, szerintem ma délután következett el a jobban levés.
Tegnap és ma délelőtt is elég sok nehéz pillanat volt: nyűgösködés, fájdalom (amire nem volt hajlandó fájdalomcsillapítót bevenni), fáradtság ésmég több nyűgösködés. Ami főleg nem tetszett az az volt, hogy Borival szándékosan ki akart tolni, szinte ahányszor csak érintkeztek, mindig bántotta. Nem erővel, de mondjuk ha hozzá volt közelebb az alszi és a Bori szerette volna megszerezni, akkor direkt ráült, hogy Bori ne tudja magához szorítani. Ez talán annak tudható be (mert amúgy nem gonosz), hogy most sokkal nagyobb szüksége volt rám, mint normál esetben, így jobban kijött rajta a féltékenység.
Mondjuk sokat nem voltak egy légtérben a műtét után, mert Borinak szerveztünk programokat, hogy nem unatkozzon itthon. Szerencsére Bence sokat tud velünk lenni, azaz főleg Borival, ő vitte tornázni, usziba, vásárolni, ilyesmik (nagyon elkel a segítsége). Barnus engem nem engedett el maga mellől, ami érthető is, jól is esik, hogy szüksége van rám.
Éjszaka is együtt aludtunk a nagy ágyban, azaz főleg csak ő aludt, mert az első éjszaka ébresztenem kellett a fájdalomcsillapítók miatt (ez utólag meggondolva elég nagy butaság volt a részemről, bár orvosi utasítást követtem, de ha tudott aludni, akkor nem biztos, hogy ébreszteni kellett volna a Tylenol miatt). Tegnap este ezt már nem csináltam, viszont annyira horkolt és folyton rám mászott, hogy szinte semmit nem aludtam. Persze Bori is ébredt.
Ma délelőtt azért már átvettük a pizsit, és rendes ruhában volt. Nem mentünk sehová, itthon játszogattunk. Eléggé féltem, hogy hogy lesz ez (szinte mindig jövünk-megyünk máskor), de végül is nem volt nagyon vészes. Egy idő után elfáradt Barnus és akkor lepihentünk a nagyágyra, filmet néztünk. A Dora egyre menőbb most újra, és Bori is iszonyúan élvezi.
Ebédre macitészta volt, imádják. Igazán nem lehet panasz Barnus étvágyára, jó sokat megevett belőle (hát még Bori).
A pihenés után pedig már egy teljesen megtáltosodott Barnus jött le. Kérte, hogy süssünk sütit, szépen segített benne és egész délután jól elvolt. A beszéde is nagyjából visszaállt a régire (ezelőtt olyan furán hangzott minden, amit mondott, mert nem annyira akarta/tudta kinyitni a száját).
Délután Borival elmentünk bevásárolni (már nagyon kellett nekem egy kis kinti levegő, így a hatalmas eső ellenére nekivágtunk), és a frissen szerzett, szuper, sk. ízesíthető fájdalomcsillapító már Barnusnak is megtetszett, szépen bevette így az esti adagját, és közölte, hogy ez nagyon finom.
Hát, így állunk nagyjából.
A végére pedig itt van egy kép, ezt a viseletet Bori találta ki ma reggel:
Tuesday, February 24, 2009
Mandulakivétel
Barnus ma hatalmas hősként átvészelte a mandulakivételt!
Minden jól sikerült, reggel 6-ra mentünk és délután 2-kor már itthon is voltunk. Egyelőre nem panaszkodik fájdalomról, igaz, 3 óránként fájdalomcsillapítót adunk neki.
Tényleg, iszonyú ügyes volt, nagyon büszkék vagyunk rá!
A felkelés reggel nem esett túl jól Barnusnak (én lényegében semmit nem aludtam éjszaka, de fél 6-kor nem voltam még/már álmos, amúgy igazából Bori ébresztett negyedkor, de utána szerencsére ő visszaaludt).
Taxival mentünk, mert úgy gondoltam, akkor jobban tudok rá figyelni oda-vissza, és így Bencéék tudták nap közben használni a kocsit.
Pontosan oadértünk a megadott időben, felmentünk a harmadik emeletre és hamarosan megkaptuk a szobánkat. A 23-asban voltunk.
Kaptunk egy saját primary nurse-öt is, Gwen-nek hívták, nagyon aranyos volt, halk szavú gondos. A szoba pici volt, de szép új (pár napja tudtam meg, hogy ezt az egész kórházat szepremberben nyitották meg).
Amíg vártunk, elővettem a "Már óvódás vagyok" meglepetés könyvet, és Barnusnak annyira tetszett, hogy a nap végére ki is olvastuk (pedig ez nem az a klasszikus képeskönyv).
Hét óra körül elkezdtek jönni a népek: dr. Heatley, aki az operációt végezte, aztán három aneszteziológus és néhány plusz nurse. Mindenki nagyon aranyos volt, nekem leginkább az anesztes fickó volt szimpi, ő igazán megtalálta a hangot Barnussal és jól is ejtette a nevét.
Fél 8 előtt pár perccel megkaptam a hajhálót és a ruhavédőmet és elindultunk a műtőbe. Barnust én vittem a kezemben, mert kicsit elbizonytalanodott. Maga a műtő persze elő volt készítve, vagy tíz köpenyes-maszkos ember nyüzsgött már ott. Barnus leült a műtőasztalra, átöleltem és megkapta a mszkját (előtte már jó sokszor megmutatták neki, hogy ezt fogja majd a szájára kapni). Szép lassan, 1-2 perc alatt el is aludt. Ezt elég rossz volt végignézni, de az nagyon jó volt, hogy közben végig simizhettem és mondogattam neki, hogy milyen ügyes és minden rendben lesz, láthatóan nyugodt is volt. A végére úgy nézett ki, mint máskor, mikor alszik, jó erősen horkolt is. Akkor gyorsan kivittek onnan engem.
A szobában kellett várni és nem is telt el egy óra már jött a doki, hogy minden rendben ment. A mandulák valóban hatalmas nagyok voltak, de nem volt velük semmi rendellenes szerencsére.
Ez után egy ideig még várni kellett, aztán hívtak az ébredezőbe. Ez egy nagyobb helység volt, és Barnus éppen sírni kezdett, mire odaértem. Rögtön felvehettem és egy karosszékben leültünk, magamhoz szorítottam. Nem volt még igazán felébredve és nagyon sírt.
Egy ideig így ültünk, aztán picit visszaaludt. Kicsit később újra felriadt, akkor próbáltak neki egy kis jeges italt adni, hogy nyeljen, ez nem tetszett neki. Végül megint picit visszaaludt, de aztán mikor újra felébredt, akkor már picit beszélt is és kért inni. Ennek nagyon örültünk és jó sokat ivott is.
Hamarosan kérte, hogy vegyék le róla a dolgokat: mindenféle monitorok voltak rajta. Az ujjáról le is szedték a szaturáció mérőt, de a lábbejében lévőinfúziós branült (amit akkor kötöttek be, amikor már aludt) még nem lehetett kivenni.
Picit ébredezett még itt, aztán áttoltak minket a rendes szobába. Ott lefeküdtem vele az ágyon és akkor együtt pihengettünk, aludtunk kicsit. A nurse néha benézett, vérnyomást mért, meg lázat. A hője szerencsére nem volt magas és minden értéke jó volt.
Végül is kibújtam alóla és akkor is szépen aludt tovább az ágyon. Tulajdonképpen az egész 4 órás megfigyelést majdnem hogy végig aludta.
A vége felé már azért éberebb volt,
kérdezte, hogy kivették-e már a manduláját és egy kicsit fel is ült. Amikortól picit is magánál volt már, akkortól szépen együttműködött, amire kérték azt szuperül megcsinálta. Mindenki el volt ájulva, sokat dícsérték, hogy milyen ügyes. Persze nagyon elesett volt, sokat nyöszörgött. Fájdalomra nem panaszkodott.
Hamarosan eltelt a négy óra és mondták, hogy akár mehetünk is. Akkor még nem igazán éreztem, hogy annyira jó lenne indulni, úgyhogy egy kicsit még mesélgettünk, iszogatott (ő maga kérte) és próbáltunk felülni néha. Kicsit émelyeghetett, mert ezt nem szerette, de nagyon szerette volna már, hogy a branült kivegyék, amit viszont csak akkor lehetett, ha már fel tudott állni. Így végül csak felállt, és akkor megszabadították ettől a kellemetlenségtől is (ez eléggé megviselte amúgy, főleg, mikor azt a sok ragtapaszt levették neki).
Aztán kaptunk egy kerekesszéket és azzal legurították a földszintre. A taxira sajnos nagyon sokat kellett várni (40 percet), közben a gyógyszertárban megszereztük az antibiotikumát. Szegény már nagyon szeretett volna lefeküdni, ott bóbiskolt a székben.
Mikor végre megjött a taxi, onnantól gyorsan hazaértünk. Itthon Lana vigyázott éppen Borira, Bencének el kellett mennie órát tartani. Bori amúgy nagyon jól szórakozott a Papával, barkácsboltban voltak meg főztek ebédet együtt.
Lana szuper aranyos volt, elment nekünk még külön egy harmadik fajta fagyit venni, aztán elbúcsúztunk.
Barnus a kanapén feküdt, bóbiskolt,
aztán betettünk egy Bob-os filmet és azt nézte. Bori fél 3 körül ébredt fel, nagyon örültek egymásnak. Barnus rögtön megengedte neki, hogy a Lana-éktól kapott kutyussal és a kórházban kapott cicával játszhasson. Bori meg simizgette Barnust, érezte, hogy valami nem stimmel vele.
Bence is hazaért hamarosan. Később Barnust felköltöztettük a mi ágyunkra és ott nézett a kis dvd-n filmet, aztán Borit Bence elvitte ügyeket intézni, mi meg kicsit aludtunk.
Estére Barnus egészen felvidult, fürödni nem akart, de megint ivott sokat, evett Jell-o-t és néztünk filmet meg meséltünk.
Nagyon örült neki, hogy ma este velem alhat a nagy ágyon (szegény Bence kiszorult a kanapéra), és 9 óra körül szépen elaludt.
Nehéz, hosszú nap volt, de jó úton haladunk a gyógyulás felé, és Barnus iszonyú ügyesen veszi az akadályokat!
Minden jól sikerült, reggel 6-ra mentünk és délután 2-kor már itthon is voltunk. Egyelőre nem panaszkodik fájdalomról, igaz, 3 óránként fájdalomcsillapítót adunk neki.
Tényleg, iszonyú ügyes volt, nagyon büszkék vagyunk rá!
A felkelés reggel nem esett túl jól Barnusnak (én lényegében semmit nem aludtam éjszaka, de fél 6-kor nem voltam még/már álmos, amúgy igazából Bori ébresztett negyedkor, de utána szerencsére ő visszaaludt).
Taxival mentünk, mert úgy gondoltam, akkor jobban tudok rá figyelni oda-vissza, és így Bencéék tudták nap közben használni a kocsit.
Pontosan oadértünk a megadott időben, felmentünk a harmadik emeletre és hamarosan megkaptuk a szobánkat. A 23-asban voltunk.
Kaptunk egy saját primary nurse-öt is, Gwen-nek hívták, nagyon aranyos volt, halk szavú gondos. A szoba pici volt, de szép új (pár napja tudtam meg, hogy ezt az egész kórházat szepremberben nyitották meg).Amíg vártunk, elővettem a "Már óvódás vagyok" meglepetés könyvet, és Barnusnak annyira tetszett, hogy a nap végére ki is olvastuk (pedig ez nem az a klasszikus képeskönyv).
Hét óra körül elkezdtek jönni a népek: dr. Heatley, aki az operációt végezte, aztán három aneszteziológus és néhány plusz nurse. Mindenki nagyon aranyos volt, nekem leginkább az anesztes fickó volt szimpi, ő igazán megtalálta a hangot Barnussal és jól is ejtette a nevét.
Fél 8 előtt pár perccel megkaptam a hajhálót és a ruhavédőmet és elindultunk a műtőbe. Barnust én vittem a kezemben, mert kicsit elbizonytalanodott. Maga a műtő persze elő volt készítve, vagy tíz köpenyes-maszkos ember nyüzsgött már ott. Barnus leült a műtőasztalra, átöleltem és megkapta a mszkját (előtte már jó sokszor megmutatták neki, hogy ezt fogja majd a szájára kapni). Szép lassan, 1-2 perc alatt el is aludt. Ezt elég rossz volt végignézni, de az nagyon jó volt, hogy közben végig simizhettem és mondogattam neki, hogy milyen ügyes és minden rendben lesz, láthatóan nyugodt is volt. A végére úgy nézett ki, mint máskor, mikor alszik, jó erősen horkolt is. Akkor gyorsan kivittek onnan engem.
A szobában kellett várni és nem is telt el egy óra már jött a doki, hogy minden rendben ment. A mandulák valóban hatalmas nagyok voltak, de nem volt velük semmi rendellenes szerencsére.
Ez után egy ideig még várni kellett, aztán hívtak az ébredezőbe. Ez egy nagyobb helység volt, és Barnus éppen sírni kezdett, mire odaértem. Rögtön felvehettem és egy karosszékben leültünk, magamhoz szorítottam. Nem volt még igazán felébredve és nagyon sírt.
Egy ideig így ültünk, aztán picit visszaaludt. Kicsit később újra felriadt, akkor próbáltak neki egy kis jeges italt adni, hogy nyeljen, ez nem tetszett neki. Végül megint picit visszaaludt, de aztán mikor újra felébredt, akkor már picit beszélt is és kért inni. Ennek nagyon örültünk és jó sokat ivott is.
Hamarosan kérte, hogy vegyék le róla a dolgokat: mindenféle monitorok voltak rajta. Az ujjáról le is szedték a szaturáció mérőt, de a lábbejében lévőinfúziós branült (amit akkor kötöttek be, amikor már aludt) még nem lehetett kivenni.
Picit ébredezett még itt, aztán áttoltak minket a rendes szobába. Ott lefeküdtem vele az ágyon és akkor együtt pihengettünk, aludtunk kicsit. A nurse néha benézett, vérnyomást mért, meg lázat. A hője szerencsére nem volt magas és minden értéke jó volt.
Végül is kibújtam alóla és akkor is szépen aludt tovább az ágyon. Tulajdonképpen az egész 4 órás megfigyelést majdnem hogy végig aludta.
A vége felé már azért éberebb volt,
kérdezte, hogy kivették-e már a manduláját és egy kicsit fel is ült. Amikortól picit is magánál volt már, akkortól szépen együttműködött, amire kérték azt szuperül megcsinálta. Mindenki el volt ájulva, sokat dícsérték, hogy milyen ügyes. Persze nagyon elesett volt, sokat nyöszörgött. Fájdalomra nem panaszkodott.Hamarosan eltelt a négy óra és mondták, hogy akár mehetünk is. Akkor még nem igazán éreztem, hogy annyira jó lenne indulni, úgyhogy egy kicsit még mesélgettünk, iszogatott (ő maga kérte) és próbáltunk felülni néha. Kicsit émelyeghetett, mert ezt nem szerette, de nagyon szerette volna már, hogy a branült kivegyék, amit viszont csak akkor lehetett, ha már fel tudott állni. Így végül csak felállt, és akkor megszabadították ettől a kellemetlenségtől is (ez eléggé megviselte amúgy, főleg, mikor azt a sok ragtapaszt levették neki).
Aztán kaptunk egy kerekesszéket és azzal legurították a földszintre. A taxira sajnos nagyon sokat kellett várni (40 percet), közben a gyógyszertárban megszereztük az antibiotikumát. Szegény már nagyon szeretett volna lefeküdni, ott bóbiskolt a székben.
Mikor végre megjött a taxi, onnantól gyorsan hazaértünk. Itthon Lana vigyázott éppen Borira, Bencének el kellett mennie órát tartani. Bori amúgy nagyon jól szórakozott a Papával, barkácsboltban voltak meg főztek ebédet együtt.
Lana szuper aranyos volt, elment nekünk még külön egy harmadik fajta fagyit venni, aztán elbúcsúztunk.
Barnus a kanapén feküdt, bóbiskolt,
aztán betettünk egy Bob-os filmet és azt nézte. Bori fél 3 körül ébredt fel, nagyon örültek egymásnak. Barnus rögtön megengedte neki, hogy a Lana-éktól kapott kutyussal és a kórházban kapott cicával játszhasson. Bori meg simizgette Barnust, érezte, hogy valami nem stimmel vele.Bence is hazaért hamarosan. Később Barnust felköltöztettük a mi ágyunkra és ott nézett a kis dvd-n filmet, aztán Borit Bence elvitte ügyeket intézni, mi meg kicsit aludtunk.
Estére Barnus egészen felvidult, fürödni nem akart, de megint ivott sokat, evett Jell-o-t és néztünk filmet meg meséltünk.
Nagyon örült neki, hogy ma este velem alhat a nagy ágyon (szegény Bence kiszorult a kanapéra), és 9 óra körül szépen elaludt.Nehéz, hosszú nap volt, de jó úton haladunk a gyógyulás felé, és Barnus iszonyú ügyesen veszi az akadályokat!
Sunday, February 22, 2009
Cirkusz és modellvasút kiállítás
Cica nagyi is megmondta, mikor vasránap reggel beszélgettünk a számítógépben, hogy elég sok minden érdekes dolgot lehet csinálni ebben a Madisonban.
Mert mi most szombat délelőtt cirkuszban voltunk, aztán vasárnap pedig modellvasút-kiállításra mentünk!
A cirkuszba elég nehéz volt eljutni, mert akkora nagy hó esett szombat reggelre, hogy a Papának fél órába telt kiásni az autót egyáltalán. Sőt, akkor még mindig esett is a hó, de azért csak eljutottunk és hamar sikerült is jegyet venni.
A cirkusz egy hatalmas arénában volt, ahol mi jó magasra ültünk, hogy ne legyen túl hangos a zene.
De azért mindent jól láttunk! Három porond is volt, és hamarosan elkezdődött az előadás!
Először felvonultak a szereplők, akkor már láthattuk is az elefántot, akit nagyon szerettünk volna!
Az első fellépő a tigrisszelidítő volt, aki egy nagyon bátor fickó! Nyolc tigrissel volt együtt abban a nagy ketrecben, és a tigrisek szót fogadtak neki: felültek a kis sámlikra, ide-oda ugráltak, még a tűzkarikán is átugrottak! Le voltam nyűgözve! A legvégén meg az egyik tigris felmászott iszonyú magasba és végigsétát két nagyon vékony kötélen, mint egy kötéltáncos!
Aztán jöttek a lengőtrapézos akrobaták. Iszonyú magasban hintán lengedeztek és ide-oda ugrottak-szaltóztak a levegőben. Nekem ebből a legjobban az tetszett, mikor a végén leugrottak a biztonsági hálóra.
Volt aztán bohócos szám, és a Mama nagyon örült, mikor kiderült, hogy a magától-működő játék-elefántról a végén kiderült, hogy az igazából egy kutyus, ahogy sejtette. Voltak zenebohócok is később.
Az állatos számok a Borinak is nagyon tetszettek (meg úgy általában az egész cirkusz): az elefánt, aki táncikálni is tudott, meg a mellső lábain "kézen"állni,
a bobtail kutyusok, akik egy csőcsúszdában klasszul csúszdáztak meg mindenféle egyéb mutatványokat tudtak.
Voltak még ugrópallós-akrobaták, táncoló nénik, akik aztán mászókötére másztak és körbe pörögtek, erőművészek és iszonyú-hajlékony egyensúlyozóművész, a végén pedig egy páros, akik a levegőben lógva trapéztól mutattak be hajlékonysági és erőművész dolgokat.
Mikor ez mind lement és jól megtapsoltunk mindenkit, akkor kezdődött a szünet. Mi viszont a második részt már nem vártuk meg, mert késő lett, úgyhogy hazajöttün ebédelni. Én választhattam még magamnak vattacukrot, amit hazahoztunk és ebéd után jól megettem ez egészet. Iszonyú finom volt!
Délután a Mamának gitár-órája volt, aztán hazajött értem és elvitt az én zongoraórámra a Hikari-hoz. Nagyon klassz volt, mert megmutattam neki is, hogy milyen ügyesen le tudom játszani a "Mary had a little lamb-et", amit itthon sokat gyakoroltam. Tanultam új dolgokat is, és nagyon jó volt az óra.
Aztán bevásároltunk a Mamával az élelmiszer boltban, és nekem is volt egy saját kis bevásárlókocsim, amit ügyesen toltam, nem mentem neki senkinek. Választhattam magamnak fagyit, Jell-o-t, meg pudingokat, hogy majd ha kiveszik a mandulámat kedden, akkor ezeket ehetem utána. De főleg a fagyi-evést, azt már nagyon várom!
Vasárnap már könnyebb volt elautózni a kiállításra (ami ugyanott volt, mint a cirkusz tegnap). Én nagyon örültem, hogy megyünk, mert engem a vasútmodellek pont érdekelnek!
Iszonyú sok vonat volt a kiállításon, majdnem mindet meg is néztük.
Ráadásul a Mama nyert egy door prize-ot (mindenki benevezhett, aki jeggyel bejött, és pont az ő nevét húzták ki), úgyhogy kaptunk két szuper vonatos könyvet is!
A Borinak nagyon megtetszett a nagy cirkusz-vonat, amire fel is lehetett ülni, úgyhogy a Mamával mind a hárman felültünk rá, és nagyon jó volt körbe-körbe menni.
Én még a csengőt is húzhattam a mozdonyban!
Délután gyakoroltunk egy kicsit a Mamával (először ketten a zongorán, aztán ő egyedül a gitáron), utána meg játszottunk a Papával, míg a Mama elment jógázni.
Szóval, nagyon jó kis hétvége volt!
Mert mi most szombat délelőtt cirkuszban voltunk, aztán vasárnap pedig modellvasút-kiállításra mentünk!
A cirkuszba elég nehéz volt eljutni, mert akkora nagy hó esett szombat reggelre, hogy a Papának fél órába telt kiásni az autót egyáltalán. Sőt, akkor még mindig esett is a hó, de azért csak eljutottunk és hamar sikerült is jegyet venni.
A cirkusz egy hatalmas arénában volt, ahol mi jó magasra ültünk, hogy ne legyen túl hangos a zene.
De azért mindent jól láttunk! Három porond is volt, és hamarosan elkezdődött az előadás!Először felvonultak a szereplők, akkor már láthattuk is az elefántot, akit nagyon szerettünk volna!
Az első fellépő a tigrisszelidítő volt, aki egy nagyon bátor fickó! Nyolc tigrissel volt együtt abban a nagy ketrecben, és a tigrisek szót fogadtak neki: felültek a kis sámlikra, ide-oda ugráltak, még a tűzkarikán is átugrottak! Le voltam nyűgözve! A legvégén meg az egyik tigris felmászott iszonyú magasba és végigsétát két nagyon vékony kötélen, mint egy kötéltáncos!
Aztán jöttek a lengőtrapézos akrobaták. Iszonyú magasban hintán lengedeztek és ide-oda ugrottak-szaltóztak a levegőben. Nekem ebből a legjobban az tetszett, mikor a végén leugrottak a biztonsági hálóra.
Volt aztán bohócos szám, és a Mama nagyon örült, mikor kiderült, hogy a magától-működő játék-elefántról a végén kiderült, hogy az igazából egy kutyus, ahogy sejtette. Voltak zenebohócok is később.
Az állatos számok a Borinak is nagyon tetszettek (meg úgy általában az egész cirkusz): az elefánt, aki táncikálni is tudott, meg a mellső lábain "kézen"állni,
a bobtail kutyusok, akik egy csőcsúszdában klasszul csúszdáztak meg mindenféle egyéb mutatványokat tudtak.Voltak még ugrópallós-akrobaták, táncoló nénik, akik aztán mászókötére másztak és körbe pörögtek, erőművészek és iszonyú-hajlékony egyensúlyozóművész, a végén pedig egy páros, akik a levegőben lógva trapéztól mutattak be hajlékonysági és erőművész dolgokat.
Mikor ez mind lement és jól megtapsoltunk mindenkit, akkor kezdődött a szünet. Mi viszont a második részt már nem vártuk meg, mert késő lett, úgyhogy hazajöttün ebédelni. Én választhattam még magamnak vattacukrot, amit hazahoztunk és ebéd után jól megettem ez egészet. Iszonyú finom volt!
Délután a Mamának gitár-órája volt, aztán hazajött értem és elvitt az én zongoraórámra a Hikari-hoz. Nagyon klassz volt, mert megmutattam neki is, hogy milyen ügyesen le tudom játszani a "Mary had a little lamb-et", amit itthon sokat gyakoroltam. Tanultam új dolgokat is, és nagyon jó volt az óra.
Aztán bevásároltunk a Mamával az élelmiszer boltban, és nekem is volt egy saját kis bevásárlókocsim, amit ügyesen toltam, nem mentem neki senkinek. Választhattam magamnak fagyit, Jell-o-t, meg pudingokat, hogy majd ha kiveszik a mandulámat kedden, akkor ezeket ehetem utána. De főleg a fagyi-evést, azt már nagyon várom!
Vasárnap már könnyebb volt elautózni a kiállításra (ami ugyanott volt, mint a cirkusz tegnap). Én nagyon örültem, hogy megyünk, mert engem a vasútmodellek pont érdekelnek!
Iszonyú sok vonat volt a kiállításon, majdnem mindet meg is néztük.
Ráadásul a Mama nyert egy door prize-ot (mindenki benevezhett, aki jeggyel bejött, és pont az ő nevét húzták ki), úgyhogy kaptunk két szuper vonatos könyvet is!A Borinak nagyon megtetszett a nagy cirkusz-vonat, amire fel is lehetett ülni, úgyhogy a Mamával mind a hárman felültünk rá, és nagyon jó volt körbe-körbe menni.
Én még a csengőt is húzhattam a mozdonyban!Délután gyakoroltunk egy kicsit a Mamával (először ketten a zongorán, aztán ő egyedül a gitáron), utána meg játszottunk a Papával, míg a Mama elment jógázni.
Szóval, nagyon jó kis hétvége volt!
Friday, February 20, 2009
Pre-op visit
Ma reggel voltunk Barnussal a kórházban a műtétet megelőző felmérő viszgálaton (pizsiben, mert ma is pizsi nap van az oviban, amit Barnus iszonyúan élvez, tegnap egész nap abban maradt, és asszem ma is így lesz).
Reggel 8-ra mentünk, és a Learning Center-ben kezdtünk. Ott egy kedves nővér(?) fogadott minket és elmondott pár dolgot, amik ugyan benne voltak az előzetesen kiküldött brossúrában is, de gondolom biztosra mennek, hogy az olvasni nem tudó szülők (és azok, akiket nem érdekel a dolog annyira, hogy elolvassák a nyomtatott anyagot) tényleg mindenre fel legyenek készítve.
Megnéztünk egy 10 perces filmet is, ami bemutatja, hogy mi történik majd. Ez elég béna volt, sok minden nem is úgy van, ahogy itt bemutatják, de azért talán arra jó volt, hogy kicsit jobban bele tudja képzelni magát a szituációba.
A nővér elsősorban azt hangsúlyozta nekünk, hogy milyen jó lesz majd túllenni a műtéten, mert akkor sok fagyit ehet majd. Nekem ez kicsit fura, mert szerintem Barnus ennél sokkal többet felfog már ebből a dolgoból (ami már be is bizonyosodott, erről később), úgyhogy én elég pontosan elmondtam neki már az elejétől, hogy mi hogy lesz, miért van erre az egészre szükség és mi fog történni. Azért persze a fagyi is jó pozitív gondolat.
A Learning Center-ből aztán felmentünk a másodikra, ahol múltkor találkoztunk a dokival, és most egy nurse practitioner fogadott minket. Itt volt még egy kis vizsgálat, kikérdezés a kórelőzményekről, aztán 9-re készen is voltunk. Minden rendben, kedden műtét (hétfőn tudjuk meg, hogy mikor pontosan).
Az oviban addig nem akartam mondani a dolgot, amíg biztosra nem tudjuk, hogy lesz műtét, de végül mégis kiderült előbb. Egyik nap, mikor mentem Barnusért odajött becky és megkérdezte, hogy a Barnus tényleg kórházba fog-e menni? Kiderült, hogy valahogy szóba került Barnus és Carla között, hogy 24-én (állítólag megmutatta a naptáron) ő nem fog jönni oviba, mert beteg lesz. Azt mondta, hogy fájni fog neki (a nyakára mutatott), és valamit kivesznek és aztán jobban lesz, és hogy ezt azért kell csinálni, mert éjszaka horkolni szokott. Megerősítettem mindezt.
Teljesen elképedtem, hogy ennyire tudja a dolgokat, és ilyen pontosan leírta, ami történni fog! Az óvónők is nagyon büszkék rá, hogy milyen okosan elmondta, nekem meg egyenesen dagad mindenem a büszkeségtől.
Reggel 8-ra mentünk, és a Learning Center-ben kezdtünk. Ott egy kedves nővér(?) fogadott minket és elmondott pár dolgot, amik ugyan benne voltak az előzetesen kiküldött brossúrában is, de gondolom biztosra mennek, hogy az olvasni nem tudó szülők (és azok, akiket nem érdekel a dolog annyira, hogy elolvassák a nyomtatott anyagot) tényleg mindenre fel legyenek készítve.
Megnéztünk egy 10 perces filmet is, ami bemutatja, hogy mi történik majd. Ez elég béna volt, sok minden nem is úgy van, ahogy itt bemutatják, de azért talán arra jó volt, hogy kicsit jobban bele tudja képzelni magát a szituációba.
A nővér elsősorban azt hangsúlyozta nekünk, hogy milyen jó lesz majd túllenni a műtéten, mert akkor sok fagyit ehet majd. Nekem ez kicsit fura, mert szerintem Barnus ennél sokkal többet felfog már ebből a dolgoból (ami már be is bizonyosodott, erről később), úgyhogy én elég pontosan elmondtam neki már az elejétől, hogy mi hogy lesz, miért van erre az egészre szükség és mi fog történni. Azért persze a fagyi is jó pozitív gondolat.
A Learning Center-ből aztán felmentünk a másodikra, ahol múltkor találkoztunk a dokival, és most egy nurse practitioner fogadott minket. Itt volt még egy kis vizsgálat, kikérdezés a kórelőzményekről, aztán 9-re készen is voltunk. Minden rendben, kedden műtét (hétfőn tudjuk meg, hogy mikor pontosan).
Az oviban addig nem akartam mondani a dolgot, amíg biztosra nem tudjuk, hogy lesz műtét, de végül mégis kiderült előbb. Egyik nap, mikor mentem Barnusért odajött becky és megkérdezte, hogy a Barnus tényleg kórházba fog-e menni? Kiderült, hogy valahogy szóba került Barnus és Carla között, hogy 24-én (állítólag megmutatta a naptáron) ő nem fog jönni oviba, mert beteg lesz. Azt mondta, hogy fájni fog neki (a nyakára mutatott), és valamit kivesznek és aztán jobban lesz, és hogy ezt azért kell csinálni, mert éjszaka horkolni szokott. Megerősítettem mindezt.
Teljesen elképedtem, hogy ennyire tudja a dolgokat, és ilyen pontosan leírta, ami történni fog! Az óvónők is nagyon büszkék rá, hogy milyen okosan elmondta, nekem meg egyenesen dagad mindenem a büszkeségtől.
Bori nem akar elaludni
Vagy nem tud? Nem értem. Pedig 11 óra körül már sokszor elkezdni emlegetni, hogy "alszialszialszi", és kókadozik lefelé. Az ebéd végét is általában azzal jelzi, hogy elkezd zsörtölődni és fáradt hangon mondogatja, hogy alszi.
Aztán felmegyünk, leteszem ahogy eddig szoktuk, nem is ellenkezik, közben bújik hozzám és láthatóan fáradt.
Az ágyban elalvós pozícióba helyezkedik (odabújik a majomhoz és az slzihoz, felhúzott térdekkel, popója felfelé), ujjszopi és úgy tűnik, egy perc múlva aludni is fog. De nem.
Már jó pár napja ez van, ma például 1 óra körül vittem fel, jó 10 percig csönd volt, aztán azóta folyamatosan nyomja a szöveget, puffogtatja a lábát a szivacson, fetreng ide-oda, néha kicsit panaszkodik, de nem alszik (fél 4 van).
Most mi legyen? Eddig mindig elaludt, bár tegnap pl. 1,5 óra elalváshoz készülődés után kb. fél órát tudott aludni. Lehet, hogy ma ennyi se lesz? Akkor viszont mi lesz itt estére?
Ha valaki érti, hogy mi folyik itt, szóljon... Barnus szerint nem fáradt.
Na, most felmentem, megint rászóltam (lehet, hogy ez a baj, nem kéne bemenni, bár néha használ, de lehet, hogy azért is csinálja, hogy bemenjek?), talán.
Aztán felmegyünk, leteszem ahogy eddig szoktuk, nem is ellenkezik, közben bújik hozzám és láthatóan fáradt.
Az ágyban elalvós pozícióba helyezkedik (odabújik a majomhoz és az slzihoz, felhúzott térdekkel, popója felfelé), ujjszopi és úgy tűnik, egy perc múlva aludni is fog. De nem.
Már jó pár napja ez van, ma például 1 óra körül vittem fel, jó 10 percig csönd volt, aztán azóta folyamatosan nyomja a szöveget, puffogtatja a lábát a szivacson, fetreng ide-oda, néha kicsit panaszkodik, de nem alszik (fél 4 van).
Most mi legyen? Eddig mindig elaludt, bár tegnap pl. 1,5 óra elalváshoz készülődés után kb. fél órát tudott aludni. Lehet, hogy ma ennyi se lesz? Akkor viszont mi lesz itt estére?
Ha valaki érti, hogy mi folyik itt, szóljon... Barnus szerint nem fáradt.
Na, most felmentem, megint rászóltam (lehet, hogy ez a baj, nem kéne bemenni, bár néha használ, de lehet, hogy azért is csinálja, hogy bemenjek?), talán.
Wednesday, February 18, 2009
Vicces napok az oviban
Egész héten mindenféle viccesség van most az oviban!
Hétfőn és kedden beach-days volt, akkor mindenki vihetett be strandjátkokat meg fürdőruhában lehetett lenni. Volt homok kitéve, meg strandlabdáztunk is. Én felvettem az új cápás fürdőgatyómat, amit eddig még nem is próbáltam fel soha. Plusz elvittem a Breszi nagyitól kapott zöld teniszütőket a szivacslabdával és azzal is játszottunk odabent.
Ma meg whacky Wednesday volt, azaz mindenki mindenféle vicces ruhában öltözve mehetett. Én kislánynak öltöztem,
a többiek közül sokan voltak superheroe-k, volt akinek sajt volt a fején, páran meg csak úgy simán furán öltöztek fel. A Carlanak meg volt egy nagy fura orra és bajusza is.
Lehetett csinálni whacky W-t, és snack-re pedig zöld tojás volt sonkával (mint a Dr. Seuss könyvben: Green Ham and Eggs). Nagyon vicces volt és nagyon finom. A Becky csinálta!
Holnap és pénteken azt hiszem pizsiben lehet majd menni, az is vicces lesz!
És volt még egy vicces: tegnap a lunch bunch-on nagyon gyorsan megettük az ebédünket és felöltöztünk, aztán pedig elindultunk megnézni a Statue of Liberty-t a tő jegén! Busszal mentünk, a 80-assal és hamarosan ott is voltunk.
De csak a feje látszott ki, meg a fáklyát tartó keze, azt hiszem, belesüllyedhetett a vízbe. (Este a Papa elmagyarázta, hogy ez csak egy vicc, igazából nincs ott az egész szobor, csak az, ami kilátszik, de valóban az volt a terv, hogy ezzel megviccelik a madisoni embereket, mert tényleg úgy néz ki, mintha valaki -választási igéretként- elhozta volna ide New Yorkból a szabadságszobrot, csak az beleesett volna a vízbe.)
Visszafelé is busszal jöttünk és én a Micah kezét fogtam. A Mama már jó sok ideje várt minket a többi szülővel, mert csak fél 2-re értünk vissza (és nem is tudták, hogy hol vagyunk pontosan). De azért nagyon jó kis kirándulás volt!
Hétfőn és kedden beach-days volt, akkor mindenki vihetett be strandjátkokat meg fürdőruhában lehetett lenni. Volt homok kitéve, meg strandlabdáztunk is. Én felvettem az új cápás fürdőgatyómat, amit eddig még nem is próbáltam fel soha. Plusz elvittem a Breszi nagyitól kapott zöld teniszütőket a szivacslabdával és azzal is játszottunk odabent.
Ma meg whacky Wednesday volt, azaz mindenki mindenféle vicces ruhában öltözve mehetett. Én kislánynak öltöztem,
a többiek közül sokan voltak superheroe-k, volt akinek sajt volt a fején, páran meg csak úgy simán furán öltöztek fel. A Carlanak meg volt egy nagy fura orra és bajusza is.
Lehetett csinálni whacky W-t, és snack-re pedig zöld tojás volt sonkával (mint a Dr. Seuss könyvben: Green Ham and Eggs). Nagyon vicces volt és nagyon finom. A Becky csinálta!Holnap és pénteken azt hiszem pizsiben lehet majd menni, az is vicces lesz!
És volt még egy vicces: tegnap a lunch bunch-on nagyon gyorsan megettük az ebédünket és felöltöztünk, aztán pedig elindultunk megnézni a Statue of Liberty-t a tő jegén! Busszal mentünk, a 80-assal és hamarosan ott is voltunk.
De csak a feje látszott ki, meg a fáklyát tartó keze, azt hiszem, belesüllyedhetett a vízbe. (Este a Papa elmagyarázta, hogy ez csak egy vicc, igazából nincs ott az egész szobor, csak az, ami kilátszik, de valóban az volt a terv, hogy ezzel megviccelik a madisoni embereket, mert tényleg úgy néz ki, mintha valaki -választási igéretként- elhozta volna ide New Yorkból a szabadságszobrot, csak az beleesett volna a vízbe.)
Visszafelé is busszal jöttünk és én a Micah kezét fogtam. A Mama már jó sok ideje várt minket a többi szülővel, mert csak fél 2-re értünk vissza (és nem is tudták, hogy hol vagyunk pontosan). De azért nagyon jó kis kirándulás volt!
Tuesday, February 17, 2009
Apróságok
Bori tud már énekelni. Az ABS song elejét néha elkezdi dalolászni, a zenélősön sokszor hangosan beleénekel a szülők kórusába, amikor a hang-mintákat szoktuk visszaválaszolni a tanárnak. Főleg a cicás dal utáni miau-miau-miau-t szereti jó hangosan belekiabálni.
Ja, és a számolás is elkezdte érdekelni: ha megkérem, hogy számoljon meg valamit, akkor elkezdi mutogatni az ujjával egyesével a dolgokat, néha az elsőnél mondja is, hogy "eeee...(gy)".
Barnust beirattam újra szeptemberől az oviba ma. Mikor mondtam neki, hogy a következő időszaktól minden nap mehet lunch-bunchra, örömében elkezdett ugrálni és azt kiáltozta, hogy "de jó, én azt annyira szeretem!".
A beiratás egyébként fél 9-től volt, Borival mentünk át (lényegében érkezési sorrendben lehetett feliratkozni, úgyhogy az elejére odamentünk), mert Barnus akkor még az ágyban feküdt. Borit mostanában alig lehet kihozi az oviból, nagyon szeret ott lenni. Most is felmászott a galériára, ahol párnák, kis bútorok és plüss állatok vannak, és onnan végül is egy játék kaméleon kölcsönvételével tudtam csak leimátkozni.
Bori imád mostanában zacskókba bepakolni, kipakolni. A mikró alatti polcra nemrég kiraktam a műanyag evőeszközöket, tányérokat, hogy ki tudják szolgálni magukat, és ezeket szokta nagyon akkurátusan zipplock zacskókba pakolni.
Az evéshez most már nem szoktuk igazán használni a székmagasítójához tartozó tálcát, mert mindig a Dórás alátétet kéri, úgyhogy már ő is a nagy asztalnál eszik rendesen. Azért a kanalazást még gyakorolni kell.
Úgy néz ki, hogy eldöntöttük, hogy Barnus melyik zongora tanárhoz fog járni, hamarosan megszervezzük, hogy mikor kezdődjenek az órák. Nagyon várja. Kell szereznünk majd itthonra egy megfelelő gyakorló eszközt is.
Ja, és a számolás is elkezdte érdekelni: ha megkérem, hogy számoljon meg valamit, akkor elkezdi mutogatni az ujjával egyesével a dolgokat, néha az elsőnél mondja is, hogy "eeee...(gy)".
Barnust beirattam újra szeptemberől az oviba ma. Mikor mondtam neki, hogy a következő időszaktól minden nap mehet lunch-bunchra, örömében elkezdett ugrálni és azt kiáltozta, hogy "de jó, én azt annyira szeretem!".
A beiratás egyébként fél 9-től volt, Borival mentünk át (lényegében érkezési sorrendben lehetett feliratkozni, úgyhogy az elejére odamentünk), mert Barnus akkor még az ágyban feküdt. Borit mostanában alig lehet kihozi az oviból, nagyon szeret ott lenni. Most is felmászott a galériára, ahol párnák, kis bútorok és plüss állatok vannak, és onnan végül is egy játék kaméleon kölcsönvételével tudtam csak leimátkozni.
Bori imád mostanában zacskókba bepakolni, kipakolni. A mikró alatti polcra nemrég kiraktam a műanyag evőeszközöket, tányérokat, hogy ki tudják szolgálni magukat, és ezeket szokta nagyon akkurátusan zipplock zacskókba pakolni.
Az evéshez most már nem szoktuk igazán használni a székmagasítójához tartozó tálcát, mert mindig a Dórás alátétet kéri, úgyhogy már ő is a nagy asztalnál eszik rendesen. Azért a kanalazást még gyakorolni kell.Úgy néz ki, hogy eldöntöttük, hogy Barnus melyik zongora tanárhoz fog járni, hamarosan megszervezzük, hogy mikor kezdődjenek az órák. Nagyon várja. Kell szereznünk majd itthonra egy megfelelő gyakorló eszközt is.
Monday, February 16, 2009
Inspection
Ma délután volt a házunk inspekciója.
Ez a szolgáltatás nagyon elterjedt itt Amerikában, és azt jelenti, hogy miután a felek megegyeztek abban, hogy adás-vétel fog történni (azaz az eladó elfogadta a vevő által kínált összeget és kondíciókat), a vevőnek joga van egy független harmadik szakértő féllel átvizsgáltatni az ingatlant, hogy kiderítse, van-e esetleg olyan hiba benne, amit nem vett észre és ami befolyásolná a vételi szándékát. Persze a szakértőt meg kell fizetni, de abszolút megéri a nagyobb biztonság, hogy nemzsákbamacskát vesz az ember.
Az ügynökünk ajánlott egy nagyon alapos felmérő fickót (Bret), vele találkozott Bence ma délután 2-kor a háznál. Én kicsit később értem oda, mert Selena olyan fél 3 körülre tudott jönni hogy vigyázzon a gyerekekre.
Mikor odaértem Bret éppen mászott le a tetőről és nagyon meg volt elégedve.
A procedúra kicsit több mint 3 órát vett igénybe. Először kint, majd fentről lefelé haladva a tetőtől a pincéig mindent átnézett az inspektor. Közben a speckó laptopjába jegyzetelt és persze nekünk magyarázta a dolgokat jó részletesen. Így egy csomó minden hasznos dolgot megtudtunk a házról és jó tippeket adott a megcsinálandó munkákkal kapcsolatban is.
Az eredmény az, hogy szerencsére semmilyen nagy mértékű rejtett hibára nem derült fény! Még a pincében végzett radon-sugárzási felmérés (ilyen idős házaknaál ez elég nagy kockázat odalent) is nagyon jó eredményt mutatott.
Tudtuk persze, hogy jó állapotban van a ház, de azért mindig van esély, hogy a falak mögé benézve, szakértő szemmel, esetleg a pincében kiderülhet valami, ami gondot okozhat.
Igazából tényleg csak kicsi dolgokat tartott említésre méltónak: az ablakok cseréjét, a pincétől elvezető föld-lerakását, néhány konnektor cseréjét javasolta (21 oldalas riportot kaptunk minderről).
Ezek (és a többi dolog, amiket megjegyzett) szerencsére nem igazán vészes dolgok, bár persze ha elkezdjük összeadni a javítandó/felújítandó dolgok listáján szereplő tételeket, akkor azért kijön egy szép summa. A jó a dologban az, hogy igazán egyik sem olyan ezek közül, ami ha azonnal nem készül el, akkor összedől a ház, úgyhogy lesz idő elgondolkodni azon, hogy mit mikor és milyen pénzből tudunk (esetleg sk.) majd megcsinálni.
Az inspekció végére Amber is odajött, és hozott egy rossz hírt. A néni, aki eladja a házat sajnos nagyon komolyan beteg, kórházban van. A lánya szerint sajnos megvan az esély rá, hogy április közepéig (amikorra terveztük a végleges átadást) komoly baj történik. Az örökösödési procedúra itt is nagyon hosszadalmas tud lenni, így most el kell gondolkodnunk azon, hogy esetleg előrébb tudjuk-e hozni a closing-ot (ez a bérleti szerződésünk felmondása és a forint jelenlegi "szuper" árfolyama miatt kérdéses).
Nagyon szomorú, hogy ezen kell gondolkodnunk, reméljük, hogy a néni rendbejön!
Amber elmondta egyébként azt is, hogy a néni nagyon örült neki, hogy egy kis gyerekes család költözik a házába.
Konklúzió: gondolkodunk.
Ez a szolgáltatás nagyon elterjedt itt Amerikában, és azt jelenti, hogy miután a felek megegyeztek abban, hogy adás-vétel fog történni (azaz az eladó elfogadta a vevő által kínált összeget és kondíciókat), a vevőnek joga van egy független harmadik szakértő féllel átvizsgáltatni az ingatlant, hogy kiderítse, van-e esetleg olyan hiba benne, amit nem vett észre és ami befolyásolná a vételi szándékát. Persze a szakértőt meg kell fizetni, de abszolút megéri a nagyobb biztonság, hogy nemzsákbamacskát vesz az ember.
Az ügynökünk ajánlott egy nagyon alapos felmérő fickót (Bret), vele találkozott Bence ma délután 2-kor a háznál. Én kicsit később értem oda, mert Selena olyan fél 3 körülre tudott jönni hogy vigyázzon a gyerekekre.
Mikor odaértem Bret éppen mászott le a tetőről és nagyon meg volt elégedve.
A procedúra kicsit több mint 3 órát vett igénybe. Először kint, majd fentről lefelé haladva a tetőtől a pincéig mindent átnézett az inspektor. Közben a speckó laptopjába jegyzetelt és persze nekünk magyarázta a dolgokat jó részletesen. Így egy csomó minden hasznos dolgot megtudtunk a házról és jó tippeket adott a megcsinálandó munkákkal kapcsolatban is.
Az eredmény az, hogy szerencsére semmilyen nagy mértékű rejtett hibára nem derült fény! Még a pincében végzett radon-sugárzási felmérés (ilyen idős házaknaál ez elég nagy kockázat odalent) is nagyon jó eredményt mutatott.
Tudtuk persze, hogy jó állapotban van a ház, de azért mindig van esély, hogy a falak mögé benézve, szakértő szemmel, esetleg a pincében kiderülhet valami, ami gondot okozhat.
Igazából tényleg csak kicsi dolgokat tartott említésre méltónak: az ablakok cseréjét, a pincétől elvezető föld-lerakását, néhány konnektor cseréjét javasolta (21 oldalas riportot kaptunk minderről).
Ezek (és a többi dolog, amiket megjegyzett) szerencsére nem igazán vészes dolgok, bár persze ha elkezdjük összeadni a javítandó/felújítandó dolgok listáján szereplő tételeket, akkor azért kijön egy szép summa. A jó a dologban az, hogy igazán egyik sem olyan ezek közül, ami ha azonnal nem készül el, akkor összedől a ház, úgyhogy lesz idő elgondolkodni azon, hogy mit mikor és milyen pénzből tudunk (esetleg sk.) majd megcsinálni.
Az inspekció végére Amber is odajött, és hozott egy rossz hírt. A néni, aki eladja a házat sajnos nagyon komolyan beteg, kórházban van. A lánya szerint sajnos megvan az esély rá, hogy április közepéig (amikorra terveztük a végleges átadást) komoly baj történik. Az örökösödési procedúra itt is nagyon hosszadalmas tud lenni, így most el kell gondolkodnunk azon, hogy esetleg előrébb tudjuk-e hozni a closing-ot (ez a bérleti szerződésünk felmondása és a forint jelenlegi "szuper" árfolyama miatt kérdéses).
Nagyon szomorú, hogy ezen kell gondolkodnunk, reméljük, hogy a néni rendbejön!
Amber elmondta egyébként azt is, hogy a néni nagyon örült neki, hogy egy kis gyerekes család költözik a házába.
Konklúzió: gondolkodunk.
Sunday, February 15, 2009
Szerdától vasárnapig
Leamaradtam, de rögzíteni szeretném, hogy mik történtek. Úgyhogy címszavakban.
Szerdán megijedtünk, hogy Barnus esetleg mégis beteg: ovi után fájlalta a nyakát, hátul (a fejbiccentő izmát?), aztán pihenés közben elaludt és aludt 1-2 órát. Ez egyértelműen betegségre utaló jel.
Ébredés után viszont jól volt, azt állította, hogy kipihente magát. Az első mondata az volt, hogy "Hé, már fél 4 van, és nekem csak 3-ig kellett volna pihenni." Egy ideig úgy gonoltam, hogy kihagyjuk az uszit, vagy csak Bori megy el valamelyikünkkel, de olyan lelkes volt Barnus, hogy végül mind elmentünk és jól érezték magukat. Utána megvolt a szokásos pizza is.
Este Selenára bíztuk a gyerekek álmainak őrzését, mi pedig elmentünk Erikáékkal bowlingozni. Kellemes volt, és persze van még mit javítani a stílusunkon. Ők is nagyon örültek a ház vételi híreinknek, Larry rögtön tervezgetni kezdte, hogy hogyan építsük magd be a basementet és felajánlotta a segítségét. Állítólag ez könnyű feladat.
A betegségből pedig végül nem lett semmi igazán, bár kicsit talán meg van fázva Barnus, éjszaka nyugtalanabbul alszik.
Csütörtökön és pénteken az oviban valentin napi bulik voltak. Különleges (gondolom szívecskés és rózsaszín, na meg szuper édes) kajákat kaptak tízóraira, és mindenki vihetett a többieknek "valentines"-t, amit sk kellett kiosztani a többi gyerek -korábban- sk készített postazsákjába. Barnus mind a két nap hatalmas örömmel hozta haza a teli zsákokat és itthon nagy élvezettel szemléltük meg, hogy kitől mit kapott.
Teljesen jól tudta, hogy melyik kis ajándék (üdvözlőlapok, kis csokik, nyalókák, esetleg kreatív ajándékok) kitől van: a Scooby-Doo-s Aidentől, a Batmenes Kierantől, a Hello Kitty-s meg Hannah-tól, stb. Vicces volt és megdöbbentő, hogy ennyire tudja, ismeri a többieket. Mi amúgy matrica-lapokat adtunk a többieknek, Thomasosat, micimackósat stb., a hátuljára pedig ráírtuk, hogy "Happy Valentine's Day! From: Barnus". A nevét persze ő maga írta oda (több mint 20-szor!).
Csütörtökön amúgy az oviban book club lett volna este fél 7-től, és az utolsó pillanatban engem kértek fel, hogy tartsam meg. Fel is készültem (a témám a zene lett volna, éneklést, zenés mesék felolvasását, és egy zörgős-zeneszerszám készítést terveztem), de végül a két segítő család jelent csak meg, más nem. Csalódott voltam, azt hiszem, nem hirdették meg elég jól a dolgot. Aztán kiderült, hogy már a múlt hónapban is ugyanez történt, úgyhogy tényleg változtatni kell valamit. Azért így is volt 6-7 gyerek összesen, jót játszottunk az ovis zeneszerszámokkal Barnusank elolvastam a mesét és megcsináltuk a craft-ot is. Szóval aki ott volt, jól szórakozott.
Aztán én maradtam a board meetingre, Bence fektette a gyerekeket egyedül.
Pénteken délutánra elvileg vártunk volna egy délelőtt riasztható babysitter jelöltet megismerésre, így itthon maradtunk, mostunk, de Demi nem jelent meg, úgyhogy ő kihúzva a listáról.
Este Bence megint egyedül fektetett, mert én fél 8-ra mentem találkozni Lanaval és együtt vacsiztunk egy mexikói étteremben meg utána moziztunk. Nagyon klassz lányos este volt. Elég nehéz filmet választottunk (I have loved you so long), de azért nagyon jó volt.
Ja, és péntek délután újra nagy pelyhekben esett a hó (azért ez most nem maradt meg sokáig már).
Szombat délelőtt Micah (ő Barnus ovis társa, az a kislány, aki iszonyúan odavan Boriért) szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Elég messze laknak tőlünk, kb. fél óra alatt értünk oda. A buli jó volt, bár nagyon sokan voltunk egy nem olyan nagy házban.
Délután (egy Taco Belles ebéd után) Barnussal kipróbáltunk egy újabb zongora tanulási helyet és tanárt, aztán itthon játszottunk estig.
Ma pedig visszavittük Rumbatököt (a robotporszívót, akit nem tudtunk megjavítani, azaz rávenni, hogy ne féljen a fekete szőnyegünktől, pedig nagyon akartuk) a Costcóba és ha már ott voltunk, végigpróbáltuk az összes food-sample-t. Majd délután itthon játszottunk, festettünk, projecteztünk (kipróbáltuk az új ragasztópisztolyomat). Este én jógázni mentem, szuper volt! Úgyhogy újra Bence fektette a gyerekeket, igazán hálás vagyok érte!
Szerdán megijedtünk, hogy Barnus esetleg mégis beteg: ovi után fájlalta a nyakát, hátul (a fejbiccentő izmát?), aztán pihenés közben elaludt és aludt 1-2 órát. Ez egyértelműen betegségre utaló jel.
Ébredés után viszont jól volt, azt állította, hogy kipihente magát. Az első mondata az volt, hogy "Hé, már fél 4 van, és nekem csak 3-ig kellett volna pihenni." Egy ideig úgy gonoltam, hogy kihagyjuk az uszit, vagy csak Bori megy el valamelyikünkkel, de olyan lelkes volt Barnus, hogy végül mind elmentünk és jól érezték magukat. Utána megvolt a szokásos pizza is.
Este Selenára bíztuk a gyerekek álmainak őrzését, mi pedig elmentünk Erikáékkal bowlingozni. Kellemes volt, és persze van még mit javítani a stílusunkon. Ők is nagyon örültek a ház vételi híreinknek, Larry rögtön tervezgetni kezdte, hogy hogyan építsük magd be a basementet és felajánlotta a segítségét. Állítólag ez könnyű feladat.
A betegségből pedig végül nem lett semmi igazán, bár kicsit talán meg van fázva Barnus, éjszaka nyugtalanabbul alszik.
Csütörtökön és pénteken az oviban valentin napi bulik voltak. Különleges (gondolom szívecskés és rózsaszín, na meg szuper édes) kajákat kaptak tízóraira, és mindenki vihetett a többieknek "valentines"-t, amit sk kellett kiosztani a többi gyerek -korábban- sk készített postazsákjába. Barnus mind a két nap hatalmas örömmel hozta haza a teli zsákokat és itthon nagy élvezettel szemléltük meg, hogy kitől mit kapott.
Teljesen jól tudta, hogy melyik kis ajándék (üdvözlőlapok, kis csokik, nyalókák, esetleg kreatív ajándékok) kitől van: a Scooby-Doo-s Aidentől, a Batmenes Kierantől, a Hello Kitty-s meg Hannah-tól, stb. Vicces volt és megdöbbentő, hogy ennyire tudja, ismeri a többieket. Mi amúgy matrica-lapokat adtunk a többieknek, Thomasosat, micimackósat stb., a hátuljára pedig ráírtuk, hogy "Happy Valentine's Day! From: Barnus". A nevét persze ő maga írta oda (több mint 20-szor!).Csütörtökön amúgy az oviban book club lett volna este fél 7-től, és az utolsó pillanatban engem kértek fel, hogy tartsam meg. Fel is készültem (a témám a zene lett volna, éneklést, zenés mesék felolvasását, és egy zörgős-zeneszerszám készítést terveztem), de végül a két segítő család jelent csak meg, más nem. Csalódott voltam, azt hiszem, nem hirdették meg elég jól a dolgot. Aztán kiderült, hogy már a múlt hónapban is ugyanez történt, úgyhogy tényleg változtatni kell valamit. Azért így is volt 6-7 gyerek összesen, jót játszottunk az ovis zeneszerszámokkal Barnusank elolvastam a mesét és megcsináltuk a craft-ot is. Szóval aki ott volt, jól szórakozott.
Aztán én maradtam a board meetingre, Bence fektette a gyerekeket egyedül.
Pénteken délutánra elvileg vártunk volna egy délelőtt riasztható babysitter jelöltet megismerésre, így itthon maradtunk, mostunk, de Demi nem jelent meg, úgyhogy ő kihúzva a listáról.
Este Bence megint egyedül fektetett, mert én fél 8-ra mentem találkozni Lanaval és együtt vacsiztunk egy mexikói étteremben meg utána moziztunk. Nagyon klassz lányos este volt. Elég nehéz filmet választottunk (I have loved you so long), de azért nagyon jó volt.
Ja, és péntek délután újra nagy pelyhekben esett a hó (azért ez most nem maradt meg sokáig már).
Szombat délelőtt Micah (ő Barnus ovis társa, az a kislány, aki iszonyúan odavan Boriért) szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Elég messze laknak tőlünk, kb. fél óra alatt értünk oda. A buli jó volt, bár nagyon sokan voltunk egy nem olyan nagy házban.
Délután (egy Taco Belles ebéd után) Barnussal kipróbáltunk egy újabb zongora tanulási helyet és tanárt, aztán itthon játszottunk estig.
Ma pedig visszavittük Rumbatököt (a robotporszívót, akit nem tudtunk megjavítani, azaz rávenni, hogy ne féljen a fekete szőnyegünktől, pedig nagyon akartuk) a Costcóba és ha már ott voltunk, végigpróbáltuk az összes food-sample-t. Majd délután itthon játszottunk, festettünk, projecteztünk (kipróbáltuk az új ragasztópisztolyomat). Este én jógázni mentem, szuper volt! Úgyhogy újra Bence fektette a gyerekeket, igazán hálás vagyok érte!
Wednesday, February 11, 2009
Ez lesz az új házunk!
Pár napja nagy izgalomban élünk, megszületett ugyanis az elhatározás, hogy a házat, amit már háromszor is megnéztünk és mindenki tetszését elnyerte, megvesszük.
Ehhez az kellett, hogy írásban adjunk egy árajánlatot az eladónak, ő pedig azt elfogadja.
A dolog nem volt teljesen egyszerű, mert a hét végén feltűnt egy másik érdeklődő pár, akikről tudtuk, hogy kedden újra meg fogják nézni a házat és lehet, hogy ők is ajánlatot szeretnének tenni. Mi semmiképpen nem akartunk felfelé-licitálós versenyhelyzetbe kerülni, így kedd reggel iszonyú sebességgel elkészítettük az ajánlatunkat az ügynökünk segítségével, és gyorsan beadtuk azt. Ma délután pedig az eladó (aki egy idős hölgy, már elköltözött és Michiganben lakik) elfogadta amit kínáltunk. A jelenleg kért árnál kevesebbet kínáltunk mert van néhány dolog, amit át kell alakítani, viszont sok körülményünk igen kedvező a mostani helyzetben (pl. nem kell másik ingatlant eladnunk és ettől függővé tenni a vételt), úgyhogy összességében jó vásárt csinált velünk ő is.
Most nagyon örülünk!
Április közepén lesz a végleges átadás és május végén, június elején költözünk (itt június elejéig maradhatunk, de addig mindenképpen fizetni kell a lakbért).
A ház itt van:
Nagyobb térképre váltás
Négy hálószoba van (kettő fent, kettő lent), két fürdő, nappali, konyha és egy 3 season porch (ez amolyan veranda, ami télen nincs fűtve). A hátsó kert hatalmas és elöl is van egy füves rész. A környék csendes, nekünk ideális helyen van, sok a gyerekes család, és az egyik baráti család is elég közel lakik. Összesen kb. 150 négyzetméter a ház ha jól gondolom.
Van még egy pince, aminek egy része "finished", azaz lényegében van ott is egy szoba, amit játszóhelynek klasszul lehet használni, ill. később majd akár be is lehet rendezni, vagy nagyobbítani. A basementben lesz a mosógép-szárító.
Mutatok pár képet, amit a legutóbbi ottjártunkkor készítettünk. Elég sok mindent meg fogunk változtatni odabent, de azért megmutatom.
A ház elölről:
Ez a driveway vezet a garázshoz (egy beállós), jó sokat kell majd havat lapátolnunk.
A hátsó bejárat. Ez rögtön a garázs mellett van, gyanítom, legtöbbször itt fogunk bemenni a házba. Először a "porch"-ra érkezünk, majd jobb felé lehet bemenni a házba. A porch-ot amúgy akár át lehet majd alakítani egy rendes szobává is.
Nappali. Egy kisebb belépő után ide érkezünk meg, ha az első bejáraton át jövünk be. A bal oldali falat ki fogjuk bontani, így még nagyobb lesz a hely.
Ez van a bal oldali fal mögött, elvileg ez egy hálószoba. Azt tervezzük, hogy ezt összenyitjuk a nappalival és akkor ez lesz a játszós rész.
Ez a "játszós szoba" egy más szemszögből, jobbra van még egy háló, ami egyelőre vendégszoba/office lesz, hátul pedig látszik a lenti mosdó (ebben van a kád).
Ez a másik halószoba a lenti részen (a "master", azaz ez a legnagyobb).
A konyha egy részlete. Ez a nappaliból nyílik, ill. a hátsó ajtón és a porch-on keresztül ide érkezünk. Megfelelő méretű, de azért kicsit kell rajta változtatni.
Feljárat az emeletre.
Ez lesz a gyerekszoba (ennél összességében nagyobb azért, csak nem fért rá a képre rendesen. Leginkább aludni fognak csak itt a gyerekek).
Ez pedig a mi szobánk lesz egy ideig, aztán ha a gyerekek terjeszkednek, akkor mi leköltözünk.
A két szobát összekötő folyosó.
A basement kiépített része.
A ház hátulról, a kert végéből (jó nagy a kert).
Ehhez az kellett, hogy írásban adjunk egy árajánlatot az eladónak, ő pedig azt elfogadja.
A dolog nem volt teljesen egyszerű, mert a hét végén feltűnt egy másik érdeklődő pár, akikről tudtuk, hogy kedden újra meg fogják nézni a házat és lehet, hogy ők is ajánlatot szeretnének tenni. Mi semmiképpen nem akartunk felfelé-licitálós versenyhelyzetbe kerülni, így kedd reggel iszonyú sebességgel elkészítettük az ajánlatunkat az ügynökünk segítségével, és gyorsan beadtuk azt. Ma délután pedig az eladó (aki egy idős hölgy, már elköltözött és Michiganben lakik) elfogadta amit kínáltunk. A jelenleg kért árnál kevesebbet kínáltunk mert van néhány dolog, amit át kell alakítani, viszont sok körülményünk igen kedvező a mostani helyzetben (pl. nem kell másik ingatlant eladnunk és ettől függővé tenni a vételt), úgyhogy összességében jó vásárt csinált velünk ő is.
Most nagyon örülünk!
Április közepén lesz a végleges átadás és május végén, június elején költözünk (itt június elejéig maradhatunk, de addig mindenképpen fizetni kell a lakbért).
A ház itt van:
Nagyobb térképre váltás
Négy hálószoba van (kettő fent, kettő lent), két fürdő, nappali, konyha és egy 3 season porch (ez amolyan veranda, ami télen nincs fűtve). A hátsó kert hatalmas és elöl is van egy füves rész. A környék csendes, nekünk ideális helyen van, sok a gyerekes család, és az egyik baráti család is elég közel lakik. Összesen kb. 150 négyzetméter a ház ha jól gondolom.
Van még egy pince, aminek egy része "finished", azaz lényegében van ott is egy szoba, amit játszóhelynek klasszul lehet használni, ill. később majd akár be is lehet rendezni, vagy nagyobbítani. A basementben lesz a mosógép-szárító.
Mutatok pár képet, amit a legutóbbi ottjártunkkor készítettünk. Elég sok mindent meg fogunk változtatni odabent, de azért megmutatom.
A ház elölről:
Ez a driveway vezet a garázshoz (egy beállós), jó sokat kell majd havat lapátolnunk.
A hátsó bejárat. Ez rögtön a garázs mellett van, gyanítom, legtöbbször itt fogunk bemenni a házba. Először a "porch"-ra érkezünk, majd jobb felé lehet bemenni a házba. A porch-ot amúgy akár át lehet majd alakítani egy rendes szobává is.
Nappali. Egy kisebb belépő után ide érkezünk meg, ha az első bejáraton át jövünk be. A bal oldali falat ki fogjuk bontani, így még nagyobb lesz a hely.
Ez van a bal oldali fal mögött, elvileg ez egy hálószoba. Azt tervezzük, hogy ezt összenyitjuk a nappalival és akkor ez lesz a játszós rész.
Ez a "játszós szoba" egy más szemszögből, jobbra van még egy háló, ami egyelőre vendégszoba/office lesz, hátul pedig látszik a lenti mosdó (ebben van a kád).
Ez a másik halószoba a lenti részen (a "master", azaz ez a legnagyobb).
A konyha egy részlete. Ez a nappaliból nyílik, ill. a hátsó ajtón és a porch-on keresztül ide érkezünk. Megfelelő méretű, de azért kicsit kell rajta változtatni.
Feljárat az emeletre.
Ez lesz a gyerekszoba (ennél összességében nagyobb azért, csak nem fért rá a képre rendesen. Leginkább aludni fognak csak itt a gyerekek).
Ez pedig a mi szobánk lesz egy ideig, aztán ha a gyerekek terjeszkednek, akkor mi leköltözünk.
A két szobát összekötő folyosó.
A basement kiépített része.
A ház hátulról, a kert végéből (jó nagy a kert).
Tuesday, February 10, 2009
Lábfájás
Ma reggel arra ébredtem, hogy nem tudom kinyújtani a lábamat, mert fáj! Ilyen még eddig nem volt, és nagyon megijedtem, meg sírtam.
A Papa átvitt a nagyágyba, a Bori már ott virgonckodott, de nekem nem volt túl jó kedvem. Egy ideig még ott feküdtünk, aztán le akartam jönni, úgyhogy fel kellett öltözni. A Mama felajánlotta, hogy reggelire ehetek gyógykukackát, hátha az segít, ettől jobban ment az ötlözés. De azért, amikor a nadrágot kellett felvenni, az eléggé fájt.
Végül is a Mama lehozott, megreggeliztünk és elkészültünk, aztán jött az Amber, mert a Mama meg a Papa valami fontosat kellett elintézzenek vele a házhoz.
Végül is csak 9 körülre készültek el a felnőttek, aztán a Papa és az Amber gyorsan elmentek a dolgozójukba, nekünk meg indulni kellett az oviba.
De nekem még mindig fájt a lábam! Úgyhogy a Mama elővette a nagy babakocsit és rákapcsoltuk a szuperdeszkát, így mentünk át. Az oviban továbbra is sántítottam, és mindenki nagyon sajnált. A Mama és a Bori egy picit ott maradtak velem, mert a Mama aggódott, hogy mi lehet ez. Végül is többen mondták, hogy talán meghúzódhatott egy izmom, vagy ez olyan "growing pain", és hogy egyek sok banánt meg igyak sokat, és akkor talán jobb lesz hamarosan.
Miután a Mama elment én kezdtem elfelejtkezni a dolgoról, és a végén, mikor kimentünk sétálni a házak között, akkor már teljesen jól tudtam menni.
Itthon azért megint eszembe jutott a lábfájás, úgyhogy a Mama mondta, hogy akkor esetleg ne is menjünk ma balettórára. Én viszont úgy gondoltam, hogy addigra biztosan jól leszek, és így is lett, úgyhogy elmentünk. A balettóra nagyon jó volt, sokat szaladgáltam és ugráltam, nem is fájt!
Aztán hazajöttünk, mert a Papának oda kellett adni az autó, úgyhogy most nem mentünk a Samékhez.
Este még szuper jót játszottunk a vonatokkal, aztán fürödtünk egy nagyot és a végén megint csináltunk fröcskölős-partyt a Borival. Ez úgy megy, hogy a Mama a végén kimegy a vízből, behúzza maga mögött a zuhanyfüggönyt és akkor akkorákat fröcskölünk és pancsolunk, amekkorát csak szeretnénk.
Aztán mentünk aludni.
A Papa átvitt a nagyágyba, a Bori már ott virgonckodott, de nekem nem volt túl jó kedvem. Egy ideig még ott feküdtünk, aztán le akartam jönni, úgyhogy fel kellett öltözni. A Mama felajánlotta, hogy reggelire ehetek gyógykukackát, hátha az segít, ettől jobban ment az ötlözés. De azért, amikor a nadrágot kellett felvenni, az eléggé fájt.
Végül is a Mama lehozott, megreggeliztünk és elkészültünk, aztán jött az Amber, mert a Mama meg a Papa valami fontosat kellett elintézzenek vele a házhoz.
Végül is csak 9 körülre készültek el a felnőttek, aztán a Papa és az Amber gyorsan elmentek a dolgozójukba, nekünk meg indulni kellett az oviba.
De nekem még mindig fájt a lábam! Úgyhogy a Mama elővette a nagy babakocsit és rákapcsoltuk a szuperdeszkát, így mentünk át. Az oviban továbbra is sántítottam, és mindenki nagyon sajnált. A Mama és a Bori egy picit ott maradtak velem, mert a Mama aggódott, hogy mi lehet ez. Végül is többen mondták, hogy talán meghúzódhatott egy izmom, vagy ez olyan "growing pain", és hogy egyek sok banánt meg igyak sokat, és akkor talán jobb lesz hamarosan.
Miután a Mama elment én kezdtem elfelejtkezni a dolgoról, és a végén, mikor kimentünk sétálni a házak között, akkor már teljesen jól tudtam menni.
Itthon azért megint eszembe jutott a lábfájás, úgyhogy a Mama mondta, hogy akkor esetleg ne is menjünk ma balettórára. Én viszont úgy gondoltam, hogy addigra biztosan jól leszek, és így is lett, úgyhogy elmentünk. A balettóra nagyon jó volt, sokat szaladgáltam és ugráltam, nem is fájt!
Aztán hazajöttünk, mert a Papának oda kellett adni az autó, úgyhogy most nem mentünk a Samékhez.
Este még szuper jót játszottunk a vonatokkal, aztán fürödtünk egy nagyot és a végén megint csináltunk fröcskölős-partyt a Borival. Ez úgy megy, hogy a Mama a végén kimegy a vízből, behúzza maga mögött a zuhanyfüggönyt és akkor akkorákat fröcskölünk és pancsolunk, amekkorát csak szeretnénk.
Aztán mentünk aludni.
Sunday, February 8, 2009
Olvadás
Az egész hétvégén olyan meleg volt, hogy egy csomó hó elolvadt, mindenhol hatalmas pocsolyák vannak! Például a parkolóban a házunk előtt már szinte alig van hó, úgyhogy jó hosszú idő óta először megint látszik, hogy melyik a mi helyünk.
Úgyhogy el is mentünk szombat délelőtt sétálni az állatkertbe. Nagyon jó kis séta volt, sok-sok állat kint volt, napozott, de a házakba is bementünk megnézni őket. A legviccesebb a tigris volt, aki iszonyú közel sétálgatott hozzánk. Hatalmas volt!
###erről van videó is, de most nem tudom feltölteni. később jön###
Aztán a hétvégén még voltam a Mamával két zongora órán is! Először ide mentünk a közeli mall-ba, és ott egy nagyon aranyos tanár nénivel találkoztunk, és egy igazi zongorán játszhattam. Nagyon jó volt, és nagyon ügyes voltam, mindent meg tudtam csinálni, amit kért! Aztán ma meg elég messze mentünk, egy bácsihoz, akinek nem volt igazi zongorája, hanem szintetizátora, és azt nyomogathattam amennyit csak akartam. Oda vittük a Mama gitárját is, és ő is játszhatott picit, de azért ez nem volt olyan jó, mint a tegnapi. A Mama azt mondta, hogy még megnézünk majd egy harmadik helyet is, hogy az hogy tetszik, és akkor eldöntjük, hogy akarunk-e járni és ha igen, hova. Nekem minden esetre iszonyatosan tetszik a zongorázás!
Ma délelőtt a Mama meg a Papa elvittek minket ahhoz a házhoz, ami nagyon tetszik nekik, hogy megmutassák nekünk. Hát, nekünk is nagyon tetszett, csomót szaladgáltunk ott és még a kertben is sétáltunk kicsit. Az vicces volt, mert mikor az egyik bokor mellett elmentünk, akkor egy nyuszi ugrott ki belőle, és elszaladt! Nahát, itt még nyuszik is vannak!
Az is nagyon jó volt, mikor szombat délután eljött hozzánk Selena játszani, és hozott nekünk ajándékokat! Én kaptam egy szuper új társasjátékot (az a neve, hogy Tottering Towers és színes tornyokat kell építeni), a Bori meg egy cicát kapott, ami egyben egy könyv is. A Mamáék közben pedig moziba mentek, és láttak egy jó filmet (Slumdog Millionaire). Majd ha nagyobb leszek, akkor én is mehetek majd moziba!
És volt még egy jó: ma délután, a zongorázás után nem haza jöttünk rögtön a Mamával, hanem egy fizikai előadásra! Az volt a címe, hogy Wonders of Physics és egy igazi fizikai előadóteremben volt az egyetemen. Sok érdekes dolgot mutattak nekünk: láttunk villámlást, felrobbanó hidrogénes lufit, eletromágneses kilövőt, folyékony nitrogénes durrantót és még sok mindent. Néha kicsit megijedtünk, ha hangos volt valami, de legtöbbször nagyon tetszett nekem minden. És azt is megtanultam, hogy a Plútó már nem számít bolygónak, meg, hogy a Szaturnusznak 60 holdja van!
Úgyhogy el is mentünk szombat délelőtt sétálni az állatkertbe. Nagyon jó kis séta volt, sok-sok állat kint volt, napozott, de a házakba is bementünk megnézni őket. A legviccesebb a tigris volt, aki iszonyú közel sétálgatott hozzánk. Hatalmas volt!
###erről van videó is, de most nem tudom feltölteni. később jön###
Aztán a hétvégén még voltam a Mamával két zongora órán is! Először ide mentünk a közeli mall-ba, és ott egy nagyon aranyos tanár nénivel találkoztunk, és egy igazi zongorán játszhattam. Nagyon jó volt, és nagyon ügyes voltam, mindent meg tudtam csinálni, amit kért! Aztán ma meg elég messze mentünk, egy bácsihoz, akinek nem volt igazi zongorája, hanem szintetizátora, és azt nyomogathattam amennyit csak akartam. Oda vittük a Mama gitárját is, és ő is játszhatott picit, de azért ez nem volt olyan jó, mint a tegnapi. A Mama azt mondta, hogy még megnézünk majd egy harmadik helyet is, hogy az hogy tetszik, és akkor eldöntjük, hogy akarunk-e járni és ha igen, hova. Nekem minden esetre iszonyatosan tetszik a zongorázás!
Ma délelőtt a Mama meg a Papa elvittek minket ahhoz a házhoz, ami nagyon tetszik nekik, hogy megmutassák nekünk. Hát, nekünk is nagyon tetszett, csomót szaladgáltunk ott és még a kertben is sétáltunk kicsit. Az vicces volt, mert mikor az egyik bokor mellett elmentünk, akkor egy nyuszi ugrott ki belőle, és elszaladt! Nahát, itt még nyuszik is vannak!
Az is nagyon jó volt, mikor szombat délután eljött hozzánk Selena játszani, és hozott nekünk ajándékokat! Én kaptam egy szuper új társasjátékot (az a neve, hogy Tottering Towers és színes tornyokat kell építeni), a Bori meg egy cicát kapott, ami egyben egy könyv is. A Mamáék közben pedig moziba mentek, és láttak egy jó filmet (Slumdog Millionaire). Majd ha nagyobb leszek, akkor én is mehetek majd moziba!
És volt még egy jó: ma délután, a zongorázás után nem haza jöttünk rögtön a Mamával, hanem egy fizikai előadásra! Az volt a címe, hogy Wonders of Physics és egy igazi fizikai előadóteremben volt az egyetemen. Sok érdekes dolgot mutattak nekünk: láttunk villámlást, felrobbanó hidrogénes lufit, eletromágneses kilövőt, folyékony nitrogénes durrantót és még sok mindent. Néha kicsit megijedtünk, ha hangos volt valami, de legtöbbször nagyon tetszett nekem minden. És azt is megtanultam, hogy a Plútó már nem számít bolygónak, meg, hogy a Szaturnusznak 60 holdja van!
Friday, February 6, 2009
2+1 oltás
Pihenés után a Mama mondta, hogy megnézhetünk egy Dorát (a Bori azt nagyon szereti, úgyhogy tegnap azt néztük és ma is azt szerettem volna), de utána el kell indulnunk, hogy 4-re odaérjünk a doktor bácsihoz, mert oltást fogunk kapni. Mind a ketten.
Mondta, hogy fájni fog, kicsit, de aztán hamar jobban leszünk, sőt, még a játékboltba is elmegyünk utána, hogy ne érezzük rosszul magunkat. Úgyhogy nem izgultam.
A Dora közben gondolkodtam a dolgon, és megkérdeztem a Mamától, hogy melyikünk fogja először kapni az oltást. A Mama nem tudta, azt mondta, még kigondolja. Úgyhogy én mondtam, hogy először kapjam én, és akkor majd megmutatom a Borinak, hogy nem kell sírni, mert nem is fáj nagyon. Úgy, mint a körömvágásnál, vagy a hajmosásnál szoktuk (bár azok nem fájnak egyáltalán).
Végül is így is lett, igaz, hogy a Bori addigra már sírt, mert mikor beléptünk a rendelő folyosójára ő már akkor nem szerette a dolgot. Viszont a kis kezelő szobában megnyugodott, eszegettünk egy kis kekszit, meg rajzoltunk a táblára míg vártunk.
Aztán jött a nővér néni, és akkor odaültem a Mama ölébe, hogy jöhet az oltás, nagyon bátor voltam. Csak aztán megkaptam az oltást, és NAGYON fájt. Nem is kicsit. Úgyhogy sírtam. És aztán kaptam még egyet, pont a másik mellé, és az is NAGYON fájt, és akkor még jobban sírtam. Mondták, hogy kész, már vége is, de nekem ez nagyon fájt, és nem is múlt el olyan gyorsan, úgyhogy nem tudtam abbahagyni.
A Mamán láttam, hogy rosszul érzi magát emiatt, de akkor még hátra volt a Bori, és neki is kapnia kellett egy szurit (neki most csak egyet). Én akkor ott ültem már a másik székben mellettük, és mikor a nővér néni megszúrta a Borit, akkor hatalmasat visítottam, mert tudtam, hogy mennyire fájt neki. Ő is sírt.
Aztán kicsit jobb lett azért, és a Mama gyorsan kivitt minket onnan, vissza a váróba.
Ott én már nagyon szeretek lenni, mert mindenféle érdekes játék van, és akkor már jobban lettünk és lehetett játszani a számítógépekkel: színeztünk, mert különbség-keresősöztünk és még más dolgokat is kipróbáltunk. Mikor ez megvolt, akkor meg átmentünk a játékboltba (nekem még fájt azért az oltás helye, a Borin nem látszott ez), és az nagyon jó volt, mert mindenki azt választott, amit csak szeretett volna. Én egy szuper csuda-gyurmát választottam, ami olyan kis ragacsos golyókból áll. A Bori meg kapott egy teáskészletet a babáinak, és a Mama választott egy közös társasjátékot is, ami olyasmi mint a Mikiék denevér-lógatós játéka, csak ez majmos.
Mikor hazaértünk már itthon volt a Papa, és mindenki nagyon örült egymásnak. Az oltásra akkor már nem is nagyon emlékeztünk.
Mondta, hogy fájni fog, kicsit, de aztán hamar jobban leszünk, sőt, még a játékboltba is elmegyünk utána, hogy ne érezzük rosszul magunkat. Úgyhogy nem izgultam.
A Dora közben gondolkodtam a dolgon, és megkérdeztem a Mamától, hogy melyikünk fogja először kapni az oltást. A Mama nem tudta, azt mondta, még kigondolja. Úgyhogy én mondtam, hogy először kapjam én, és akkor majd megmutatom a Borinak, hogy nem kell sírni, mert nem is fáj nagyon. Úgy, mint a körömvágásnál, vagy a hajmosásnál szoktuk (bár azok nem fájnak egyáltalán).
Végül is így is lett, igaz, hogy a Bori addigra már sírt, mert mikor beléptünk a rendelő folyosójára ő már akkor nem szerette a dolgot. Viszont a kis kezelő szobában megnyugodott, eszegettünk egy kis kekszit, meg rajzoltunk a táblára míg vártunk.
Aztán jött a nővér néni, és akkor odaültem a Mama ölébe, hogy jöhet az oltás, nagyon bátor voltam. Csak aztán megkaptam az oltást, és NAGYON fájt. Nem is kicsit. Úgyhogy sírtam. És aztán kaptam még egyet, pont a másik mellé, és az is NAGYON fájt, és akkor még jobban sírtam. Mondták, hogy kész, már vége is, de nekem ez nagyon fájt, és nem is múlt el olyan gyorsan, úgyhogy nem tudtam abbahagyni.
A Mamán láttam, hogy rosszul érzi magát emiatt, de akkor még hátra volt a Bori, és neki is kapnia kellett egy szurit (neki most csak egyet). Én akkor ott ültem már a másik székben mellettük, és mikor a nővér néni megszúrta a Borit, akkor hatalmasat visítottam, mert tudtam, hogy mennyire fájt neki. Ő is sírt.
Aztán kicsit jobb lett azért, és a Mama gyorsan kivitt minket onnan, vissza a váróba.
Ott én már nagyon szeretek lenni, mert mindenféle érdekes játék van, és akkor már jobban lettünk és lehetett játszani a számítógépekkel: színeztünk, mert különbség-keresősöztünk és még más dolgokat is kipróbáltunk. Mikor ez megvolt, akkor meg átmentünk a játékboltba (nekem még fájt azért az oltás helye, a Borin nem látszott ez), és az nagyon jó volt, mert mindenki azt választott, amit csak szeretett volna. Én egy szuper csuda-gyurmát választottam, ami olyan kis ragacsos golyókból áll. A Bori meg kapott egy teáskészletet a babáinak, és a Mama választott egy közös társasjátékot is, ami olyasmi mint a Mikiék denevér-lógatós játéka, csak ez majmos.
Mikor hazaértünk már itthon volt a Papa, és mindenki nagyon örült egymásnak. Az oltásra akkor már nem is nagyon emlékeztünk.
Thursday, February 5, 2009
A manduláknak menniük kell
Barnusnak sztahanovista mandulái vannak. Annyira túlteljesítették a növekedési tervet, hogy a légjáratainak 75%-át elfoglalják. Ez nem jó, sőt, kifejezetten rossz neki (bár elvileg néhány év málva talán hozzájuk nőne a többi része is), úgyhogy a manduláknak menniük kell.
A tüntetek: folyamatos hörgő-szuszogó légzés, nyugtalan, hánykolódó alvás, mély álomban levegővételi szünet majd hirtelen felébredés és lélegzet után kapkodás. Megfázás esetén mindez sokkal rosszabb, plusz néha a hallása is romlik ilyenkor.
Lehetne mindez sokkal rosszabb: nap közbeni fáradtság, magatartászavarok, folyamatos fülgyulladás és egyéb nyalánkságok is társulhatnak ehhez az állapothoz, szerencsére ezeket mi megúsztuk.
Minden esetre eljutottunk arra a pontra, hogy nagyon szeretnénk, ha Barnus végre nyugodtan tudna igazán mély álomban aludni (nem mellesleg a növekedési hormonok is ilyenkor termelődnek, és így talán az éjszakai pelustól is megszabadulhatunk majd), úgyhogy az orvosokkal egyetértésben a manduláktól való megszabadulást válaszottuk.
A műtétre február 24-én kerül sor a közeli American Family Children'sHospitalban (ott volt az előzetes megbeszélés és felmérő vizsgálat is), egy nagyon szimpatikus gyerek fül-orr-gégész doktornő végzi majd.
A dolog itt ambulánsan működik, reggel bemész, műtét, 4-5 óra megfigyelés aztán csá. Ennek örülünk. Végig ott lehetek vele míg el nem alszik, és rögtön, mikor kihozzák.
Lesz még előtte egy teljes kivizsgálás pár nappal az operáció előtt, és kapunk ingyen fagyi-csomagot utánára ha minden igaz.
Alig várjuk már, hogy a műtét után néhány héttel szép nyugodtan, pihentetően tudjon aludni Barnus!
A tüntetek: folyamatos hörgő-szuszogó légzés, nyugtalan, hánykolódó alvás, mély álomban levegővételi szünet majd hirtelen felébredés és lélegzet után kapkodás. Megfázás esetén mindez sokkal rosszabb, plusz néha a hallása is romlik ilyenkor.
Lehetne mindez sokkal rosszabb: nap közbeni fáradtság, magatartászavarok, folyamatos fülgyulladás és egyéb nyalánkságok is társulhatnak ehhez az állapothoz, szerencsére ezeket mi megúsztuk.
Minden esetre eljutottunk arra a pontra, hogy nagyon szeretnénk, ha Barnus végre nyugodtan tudna igazán mély álomban aludni (nem mellesleg a növekedési hormonok is ilyenkor termelődnek, és így talán az éjszakai pelustól is megszabadulhatunk majd), úgyhogy az orvosokkal egyetértésben a manduláktól való megszabadulást válaszottuk.
A műtétre február 24-én kerül sor a közeli American Family Children'sHospitalban (ott volt az előzetes megbeszélés és felmérő vizsgálat is), egy nagyon szimpatikus gyerek fül-orr-gégész doktornő végzi majd.
A dolog itt ambulánsan működik, reggel bemész, műtét, 4-5 óra megfigyelés aztán csá. Ennek örülünk. Végig ott lehetek vele míg el nem alszik, és rögtön, mikor kihozzák.
Lesz még előtte egy teljes kivizsgálás pár nappal az operáció előtt, és kapunk ingyen fagyi-csomagot utánára ha minden igaz.
Alig várjuk már, hogy a műtét után néhány héttel szép nyugodtan, pihentetően tudjon aludni Barnus!
Tuesday, February 3, 2009
Mehettem az oviba!
Képzeljétek, ma mikor elvittük a Barnust az oviba, akkor én is mehettem, sőt! Utána nem kellett hazajönni, hanem a Mama is és én is ottmaradhattunk, és én végig játszhattam a nagyokkal!
Iszonyú jó volt, mindig erre vágytam!
A Mama azt mondta, hogy a múltkor megkérték, hogy menjen ma is segíteni, és mondták, hogy végül is, kivételesen akkor én is mehetek vele.
Úgyhogy reggel együtt átmentünk, és én rögtön bementem a babás szobába, és egy jó ideig ki se jöttem onnan. A Barnus is ott volt velem, meg a többi gyerek, és főleg orvososat játszottak. Én meg leginkább pakolásztam.
Aztán átmentünk a másik szobába (mindig ott voltam, ahol a Barnus), és ott megláttam a felesborsós kádat, ami nagyon tetszett, úgyhogy onnantól azzal foglalkoztam. 
Hamarosan odajött Micah is, akinek nagyon tetszem, és a Mamával sokat beszélgettek is arról, hogy milyen aranyos vagyok, és hogy miket csinálok.
Együtt is játszottunk.
A Barnusnak közben dolga akadt, egy néni megkérte, hogy játsszon vele a számítógépén.
Erről a Mama azt mondta, hogy valami kutatást csinálnak, és a Barnus nagyon ügyes volt benne.
A játék végén még felmentünk a Micah-val a lépcsős rész tetejére, és kiderült, hogy ott egy nagyon kellemes kis szoba-féleség van, ahol még egy igazi fényképezőgép meg telefon is volt. Én alig győztem fényképezni és telefonálni ez után.
De hamarosan le kellett jönni, mert kezdődött a tízórai idő. A Mama segített kitenni az ennivalót (közben én már kaptam kóstolót mindenből, főleg a kekszi ízlett), a gyerekek meg leültek szépen az asztalokhoz és megették a részüket.
Utána a Mama letisztította az asztalokat és elmosogatott, a gyerekek meg mind átmentek a másik szobába könyveket nézegetni. Én is ott voltam kicsit, de aztán inkább visszamentem a Mamához, segíteni.
A legvégén mind beültünk a többiekhez meghallgatni, hogy miről van szó: éppen a bacilusok életéről és tevékenységéről szóló mese volt. Akkor kipróbálhattam a helper széket is.
Szóval, mát tudom, hogy milyen ovisnak lenni, és nagyon várom, hogy én is mehessek minden nap!
Iszonyú jó volt, mindig erre vágytam!
A Mama azt mondta, hogy a múltkor megkérték, hogy menjen ma is segíteni, és mondták, hogy végül is, kivételesen akkor én is mehetek vele.
Úgyhogy reggel együtt átmentünk, és én rögtön bementem a babás szobába, és egy jó ideig ki se jöttem onnan. A Barnus is ott volt velem, meg a többi gyerek, és főleg orvososat játszottak. Én meg leginkább pakolásztam.
Aztán átmentünk a másik szobába (mindig ott voltam, ahol a Barnus), és ott megláttam a felesborsós kádat, ami nagyon tetszett, úgyhogy onnantól azzal foglalkoztam. 
Hamarosan odajött Micah is, akinek nagyon tetszem, és a Mamával sokat beszélgettek is arról, hogy milyen aranyos vagyok, és hogy miket csinálok.Együtt is játszottunk.
A Barnusnak közben dolga akadt, egy néni megkérte, hogy játsszon vele a számítógépén.
Erről a Mama azt mondta, hogy valami kutatást csinálnak, és a Barnus nagyon ügyes volt benne.A játék végén még felmentünk a Micah-val a lépcsős rész tetejére, és kiderült, hogy ott egy nagyon kellemes kis szoba-féleség van, ahol még egy igazi fényképezőgép meg telefon is volt. Én alig győztem fényképezni és telefonálni ez után.
De hamarosan le kellett jönni, mert kezdődött a tízórai idő. A Mama segített kitenni az ennivalót (közben én már kaptam kóstolót mindenből, főleg a kekszi ízlett), a gyerekek meg leültek szépen az asztalokhoz és megették a részüket.Utána a Mama letisztította az asztalokat és elmosogatott, a gyerekek meg mind átmentek a másik szobába könyveket nézegetni. Én is ott voltam kicsit, de aztán inkább visszamentem a Mamához, segíteni.
A legvégén mind beültünk a többiekhez meghallgatni, hogy miről van szó: éppen a bacilusok életéről és tevékenységéről szóló mese volt. Akkor kipróbálhattam a helper széket is.
Szóval, mát tudom, hogy milyen ovisnak lenni, és nagyon várom, hogy én is mehessek minden nap!
Monday, February 2, 2009
Új rajz-fícsör
Barnus mostanában elkezdte megmondani, hogy mi látható éppen a műalkotásain. Hihetetlenül viccesek ezek a mondások, úgyhogy megosztom Veletek.
Amúgy iszonyú sokat is rajzol manapság, ami talán annak köszönhető, hogy kapott egy új filc-készletet és mindig viszünk be a pihenéshez papírt neki, hogy ezzel elfoglalja magát. Ilyenkor általában meglepetés rajzokat készít nekünk és a pihenés végén nagy büszkén hozza le őket magával.
Szóval.
Ez itt egy viziló és egy béka:
Rozmár mama és a pocakjában van a kis rozmár:
Platypus:
Megoldott szám(pötty)összekötő feladat, ami egy jegesmedve:
Kisegér és egy sajt:
Flamingó:
Csikóhal:
Cica (ez külön Borinak készült, mert nagyon szereti a cicákat):
Béka és most születik az ebihala (aki már három hónapos):
Ezt nemnevezte el, de azért megmutatom, mert szerintem szuper. Engem egy kontyos asszony-arcra emlékztet (ő állította, hogy nem az):
Amúgy iszonyú sokat is rajzol manapság, ami talán annak köszönhető, hogy kapott egy új filc-készletet és mindig viszünk be a pihenéshez papírt neki, hogy ezzel elfoglalja magát. Ilyenkor általában meglepetés rajzokat készít nekünk és a pihenés végén nagy büszkén hozza le őket magával.
Szóval.
Ez itt egy viziló és egy béka:
Rozmár mama és a pocakjában van a kis rozmár:
Platypus:
Megoldott szám(pötty)összekötő feladat, ami egy jegesmedve:
Kisegér és egy sajt:
Flamingó:
Csikóhal:
Cica (ez külön Borinak készült, mert nagyon szereti a cicákat):
Béka és most születik az ebihala (aki már három hónapos):
Ezt nemnevezte el, de azért megmutatom, mert szerintem szuper. Engem egy kontyos asszony-arcra emlékztet (ő állította, hogy nem az):
Sunday, February 1, 2009
Corvinék, Samék és Selena
A hétvégén jó sok mindenkivel találkoztunk és nagyon jól éreztük magunkat!
Először is szombat reggel elmentünk a Corvinékhoz játszani. Nem csak mi voltunk ott, hanem még sok másik gyerek is (és a Papa nem is jött), és a felnőtteknek valamit nagyon meg kellett beszélni, mert folyton leültek az asztal köré és hallgatták, hogy mit mond a másik (állítólag Shaklee összejövetel volt, az nem tudom, mi). Én mindenesetre a vonatokra koncentráltam, mert a Corvinnak abból iszonyú sok van, és nagyon jók, olyanok is, amik nekem nincsenek. Aztán voltak még Duplo vonatok is, azokat is jól szemrevételeztem. A Bori is.
Kaptunk finom sütit meg narancslét, de aztán itthon ettünk egy kis szalonnás fordított-tojást ebédre. Azért volt most ilyen kicsi ebéd csak, mert vacsorára készült egy jó kis sült kacsa meg halacska.
Akkor már itt voltak a Sam-ék is, akiket iszonyúan vártunk már kedd óta (akkor hívtuk meg őket ugyanis, a balettóra után ide hozzánk, hogy jöjjenek el játszani meg vacsorázni).
Meg is érkeztek olyan 5 óra körül, és azonnal el is kezdtük a játékot. Samnek nagyon tetszettek a kicsi állatkák meg az autók, főleg azokkal játszottunk,
na, meg a silly faces játékkal is. Egy idő után már nem is pörgettünk, csak sillybbnél sillybb fejeket gyártottunk, és ebbe a Bori is bekapcsolódott gyorsan.
Hamarosan aztán leültünk a vacsorához és nekem nagyon-nagyon ízlett a lazac meg a krumplipüré. Desszertnek meg fagyi volt, az is nagyon bejött, bár az egy kicsit hideg.
A Bori a vacsora végére nagyon jóban lett Lanaval, szuperül nevetgéltek együtt.
Amikor haza kellett menniük, akkor meg puszikat dobált neki.
Ma reggel meg, még alig hogy átöltöztem pizsomából jött Selena! Nagyon örült nekünk, hogy újra láthat, és rögtön el is kezdtünk a Vidámparkos társasjátékommal játszani.
Aztán a Bori kicsit szomorú lett, hogy a Mamának és a Papának el kell mennie (mert jött az Amber és mentek házakat nézni), úgyhogy akkor felmentünk és ott rögtön jobban lett a Bori az alszitól meg a sok érdekes játéktól. Ott játszottunk sokat, aztán lejöttünk, pöttyöztünk, ettünk-ittunk, jól mulattunk.
Hát ezek voltak főleg a hét végén, na meg még az is, hogy ma délután felmentünk a Papával a community centerbe leadni a lakbércsekket, és ha már ott voltunk, akkor a tornateremben játszottunk is egyet: szaladgáltunk, bicikliztünk, és még rollereztem is! Nagyon jó volt!
Először is szombat reggel elmentünk a Corvinékhoz játszani. Nem csak mi voltunk ott, hanem még sok másik gyerek is (és a Papa nem is jött), és a felnőtteknek valamit nagyon meg kellett beszélni, mert folyton leültek az asztal köré és hallgatták, hogy mit mond a másik (állítólag Shaklee összejövetel volt, az nem tudom, mi). Én mindenesetre a vonatokra koncentráltam, mert a Corvinnak abból iszonyú sok van, és nagyon jók, olyanok is, amik nekem nincsenek. Aztán voltak még Duplo vonatok is, azokat is jól szemrevételeztem. A Bori is.
Kaptunk finom sütit meg narancslét, de aztán itthon ettünk egy kis szalonnás fordított-tojást ebédre. Azért volt most ilyen kicsi ebéd csak, mert vacsorára készült egy jó kis sült kacsa meg halacska.
Akkor már itt voltak a Sam-ék is, akiket iszonyúan vártunk már kedd óta (akkor hívtuk meg őket ugyanis, a balettóra után ide hozzánk, hogy jöjjenek el játszani meg vacsorázni).
Meg is érkeztek olyan 5 óra körül, és azonnal el is kezdtük a játékot. Samnek nagyon tetszettek a kicsi állatkák meg az autók, főleg azokkal játszottunk,
na, meg a silly faces játékkal is. Egy idő után már nem is pörgettünk, csak sillybbnél sillybb fejeket gyártottunk, és ebbe a Bori is bekapcsolódott gyorsan.Hamarosan aztán leültünk a vacsorához és nekem nagyon-nagyon ízlett a lazac meg a krumplipüré. Desszertnek meg fagyi volt, az is nagyon bejött, bár az egy kicsit hideg.
A Bori a vacsora végére nagyon jóban lett Lanaval, szuperül nevetgéltek együtt.
Amikor haza kellett menniük, akkor meg puszikat dobált neki.Ma reggel meg, még alig hogy átöltöztem pizsomából jött Selena! Nagyon örült nekünk, hogy újra láthat, és rögtön el is kezdtünk a Vidámparkos társasjátékommal játszani.
Aztán a Bori kicsit szomorú lett, hogy a Mamának és a Papának el kell mennie (mert jött az Amber és mentek házakat nézni), úgyhogy akkor felmentünk és ott rögtön jobban lett a Bori az alszitól meg a sok érdekes játéktól. Ott játszottunk sokat, aztán lejöttünk, pöttyöztünk, ettünk-ittunk, jól mulattunk.
Hát ezek voltak főleg a hét végén, na meg még az is, hogy ma délután felmentünk a Papával a community centerbe leadni a lakbércsekket, és ha már ott voltunk, akkor a tornateremben játszottunk is egyet: szaladgáltunk, bicikliztünk, és még rollereztem is! Nagyon jó volt!
Friday, January 30, 2009
A lemaradásomat
... ráfogom Borira.
Nem tehet róla persze, fogzik, meg minden, plusz ki tudja milyen szeparációs és egyéb szorongások, meg személyiségkialakulás van a háttérben, de tény, hogy ha nem lenne ilyan iszonyatosan cuki nap közben, akkor lehet, hogy eléggé mérges lennék rá az éjszakai műsorok miatt.
Pár napja megy a buli, illetve már régebb óta, hiszen az elmúlt 1,5 hónapban 8 nagy fogat növesztett ki, és ez még mindig folyamatban van. De azért ami most van, azért az nem írható teljesen a fogak számlájára. Ugyanis elaludni mindig is tudott, akkor is ha éppen áttörés volt (vagyis éjszaka nem, de azt nem számítom), most viszont.
Tegnap előtt hajnali fél 3-kor úgy tűnt elege van az éjszakából, ő ugyan nem akart visszaaludni egyáltalán. Úgyhogy ment a bömbi rendesen (a szokásos szopizás után visszatettem az ágyba, azonnal felpattanit és ki akart jönni), és mivel már eluntuk a dolgot, inkább Barnust menekítettük ki a szobából, hátha abbahagyja egy idő után és akkor mindenki aludhat.
A dolog szépséghibája, hogy Barnus szegény olyan szinten horkol és fetreng álmában, hogy nem lehet mellette aludni. Úgyhogy Bence lekényszerült a kanapéra, én meg ébren feküdtem Barnus mellett. Néha átkukkantottam Borihoz, de bár csöndben volt, nem aludt, így nem lehetett visszarendeződni. Aztán 5 körül arra ébredtem, hogy teljes a szuszogás, visszavittem Barnust és akkor végre lehetett aludni reggelig.
Tegnap már éjfél körül elkezdődött ugyanez, de akkor rutinosan azonnal otthagytam (szopi után persze), és nagyon gyorsan meg is unta a rikoltozást. Barnus fel se ébredt az egészre.
Most a délutáni alvás is nehezen sikerült, pár perce is még hangosan kiabált (2 óra van), pedig már egyszer felmentem és kikövetelt magának egy szopizást amit amúgy nem is szoktunk már délután egyáltalán.
Huhhh...
Ami viszont tök jó:
Nap közben tényleg zabálnivalóan cuki, az új, rövid hajával iszonyat csibészesen néz ki és ennek megfelelően viselkedik is. Okossága nőttön-nő: mutatja hogyan csinál a halacska, felismeri és mondja, hogy cica (imádja a cicákat), kutyus (va-va), tudja, hogy a virágokat meg kell szagolni és úgy is csinál, az ételekre rámutat és aztán a szájára, hogy azt meg kell enni, szinte naponta új dolgokat nevez meg (pl. Dóra, autó) érdekli, hogy melyik tárgy, étel az asztalon kié (végig kell mondani neki ebéd közben: ez a Mama innivalója, ez a Borié, stb.), fogmosás után köp(ni próbál). Mindent megért, mindent megcsinál, folyton mosolyog. Lehet, hogy ebben fáradt ki annyira, és/vagy éjszaka mindezt már nem tudja feldolgozni?
Még tök jó az is, hogy tegnap este elhívtuk Selenát és elementünk kettesben bowlingozni! Még nem az új bowling golyóval (amit Bence kapott szülinapra), mert az túl nehéz volt, úgyhogy kell majd egy megfelelőt szerezni, de azért elmentünk, és nagyon klassz volt! A fejlődésnek az esetemben van még tere bőven, úgyhogy hamarosan újra megyünk. Jó ez nekünk, nagyon.
Még szuper jó az is, hogy ma délelőtt pedig Bence vitte Borit a tornázásra, úgy tűnt, mind a ketten nagyon jól szórakoztak. Bori tett róla, hogy Bence is mozogjon, mert sokszor csinálta, hogy egy-egy mutatvány után rámutatott a Papára, hogy most ő jön, csinálja ő is!
Mi pedig Barnussal az oviban voltunk együtt, én voltam a parent helper ma! Nagyon könnyű dolgom volt, mert az egyik kislánynak szülinapja volt, így hoztak különleges finomságokat, amit felszolgáltunk tízóraira (így nem kellett előkészíteni semmit, sőt még meg is kóstolhattam a fincsi sütikét). Úgyhogy csomót játszhattam, bolondozhattam a gyerekekkel, segíthettem nekik (persze azért takarítani is kellett). Barnus iszonyúan örült nekem, és nagyon jól éreztem magam. Megkértek, hogy a jövő héten is menjek, és akkor vihetem Borit is, szerintem nagyon fogja élvezni!
Nem tehet róla persze, fogzik, meg minden, plusz ki tudja milyen szeparációs és egyéb szorongások, meg személyiségkialakulás van a háttérben, de tény, hogy ha nem lenne ilyan iszonyatosan cuki nap közben, akkor lehet, hogy eléggé mérges lennék rá az éjszakai műsorok miatt.
Pár napja megy a buli, illetve már régebb óta, hiszen az elmúlt 1,5 hónapban 8 nagy fogat növesztett ki, és ez még mindig folyamatban van. De azért ami most van, azért az nem írható teljesen a fogak számlájára. Ugyanis elaludni mindig is tudott, akkor is ha éppen áttörés volt (vagyis éjszaka nem, de azt nem számítom), most viszont.
Tegnap előtt hajnali fél 3-kor úgy tűnt elege van az éjszakából, ő ugyan nem akart visszaaludni egyáltalán. Úgyhogy ment a bömbi rendesen (a szokásos szopizás után visszatettem az ágyba, azonnal felpattanit és ki akart jönni), és mivel már eluntuk a dolgot, inkább Barnust menekítettük ki a szobából, hátha abbahagyja egy idő után és akkor mindenki aludhat.
A dolog szépséghibája, hogy Barnus szegény olyan szinten horkol és fetreng álmában, hogy nem lehet mellette aludni. Úgyhogy Bence lekényszerült a kanapéra, én meg ébren feküdtem Barnus mellett. Néha átkukkantottam Borihoz, de bár csöndben volt, nem aludt, így nem lehetett visszarendeződni. Aztán 5 körül arra ébredtem, hogy teljes a szuszogás, visszavittem Barnust és akkor végre lehetett aludni reggelig.
Tegnap már éjfél körül elkezdődött ugyanez, de akkor rutinosan azonnal otthagytam (szopi után persze), és nagyon gyorsan meg is unta a rikoltozást. Barnus fel se ébredt az egészre.
Most a délutáni alvás is nehezen sikerült, pár perce is még hangosan kiabált (2 óra van), pedig már egyszer felmentem és kikövetelt magának egy szopizást amit amúgy nem is szoktunk már délután egyáltalán.
Huhhh...
Ami viszont tök jó:
Nap közben tényleg zabálnivalóan cuki, az új, rövid hajával iszonyat csibészesen néz ki és ennek megfelelően viselkedik is. Okossága nőttön-nő: mutatja hogyan csinál a halacska, felismeri és mondja, hogy cica (imádja a cicákat), kutyus (va-va), tudja, hogy a virágokat meg kell szagolni és úgy is csinál, az ételekre rámutat és aztán a szájára, hogy azt meg kell enni, szinte naponta új dolgokat nevez meg (pl. Dóra, autó) érdekli, hogy melyik tárgy, étel az asztalon kié (végig kell mondani neki ebéd közben: ez a Mama innivalója, ez a Borié, stb.), fogmosás után köp(ni próbál). Mindent megért, mindent megcsinál, folyton mosolyog. Lehet, hogy ebben fáradt ki annyira, és/vagy éjszaka mindezt már nem tudja feldolgozni?
Még tök jó az is, hogy tegnap este elhívtuk Selenát és elementünk kettesben bowlingozni! Még nem az új bowling golyóval (amit Bence kapott szülinapra), mert az túl nehéz volt, úgyhogy kell majd egy megfelelőt szerezni, de azért elmentünk, és nagyon klassz volt! A fejlődésnek az esetemben van még tere bőven, úgyhogy hamarosan újra megyünk. Jó ez nekünk, nagyon.
Még szuper jó az is, hogy ma délelőtt pedig Bence vitte Borit a tornázásra, úgy tűnt, mind a ketten nagyon jól szórakoztak. Bori tett róla, hogy Bence is mozogjon, mert sokszor csinálta, hogy egy-egy mutatvány után rámutatott a Papára, hogy most ő jön, csinálja ő is!
Mi pedig Barnussal az oviban voltunk együtt, én voltam a parent helper ma! Nagyon könnyű dolgom volt, mert az egyik kislánynak szülinapja volt, így hoztak különleges finomságokat, amit felszolgáltunk tízóraira (így nem kellett előkészíteni semmit, sőt még meg is kóstolhattam a fincsi sütikét). Úgyhogy csomót játszhattam, bolondozhattam a gyerekekkel, segíthettem nekik (persze azért takarítani is kellett). Barnus iszonyúan örült nekem, és nagyon jól éreztem magam. Megkértek, hogy a jövő héten is menjek, és akkor vihetem Borit is, szerintem nagyon fogja élvezni!
Subscribe to:
Posts (Atom)
