Elkezdődött

Ma délután jó pár órát töltöttünk a házban bütykölgetve Bencével, ami után mindketten elképzelhetőbbnek tartjuk már, hogy egyszer majd ott is fogunk lakni.
Ezt még inkább megerősíti bennünk az a tény, hogy kitűztük a végleges átköltözés időpontját is: május 9-re szeretnénk teherautót bérelni, felcuccolni és átvinni mindent, és onnantól ott lakni.
Addig még sok teendő van, de a mai haladás fellelkesített minket. Plusz Cica nagyi hathatós gyerekfelügyeleti segítségével több időnk és energiánk is marad a házban tevékenykedni.

Amíg mi reluxákat szereltünk le és új (gyerekbiztos) sötétítőket szereltünk fel, addig a gyerekek szuperül szórakoztak a Nagyival. Iszonyú sokat Jengáztak (Barnus egészen profi!), szaladgáltak, ettek-ittak és mindenféle más társasjátékokat is kipróbáltak.

Pár kép a délelőtti Jenga partyról:
Barnus, aki szeret kockáztatni, és nagyon ügyes.
És az izgatott közönség (aki mellesleg szuper cuki a Barnustól megörökölt ruhákban).

Átérzés

Reggel Barnus átkiabált a szobából, hogy nem találja "azt a Texasos pólót", amit már tegnap ajánlgattam neki, de inkább mára tartogatta. Megmondtam neki, hogy merre találja, hamarosan jött is lobogtatva a fehér pólót. Aztán megtorpant:
- Ja, inkább nem is ma veszem fel, mert akkor nem fogja látni. - gondolkodott hangosan.
Kicsit gondolkozott, aztán:
- De mégis, mert este kimegyünk a reptérre a Nagyi elé, ugye?

Kiderült, hogy a pólót külön Cica nagyi tiszteletére akarta felvenni...

Mindig megtelik a szívem melegséggel, amikor ilyen példáját mutatja annak, hogy milyen mélyen bele tudja érezni magát a mások helyébe, és azon gondolkodik, hogy mivel tudna örömet szerezni.

Viharos reggel

Mi reggel a Barnussal játszogatni szoktunk, amíg rá nem tudom venni a Papát (vagy nagy ritkán a Mamát), hogy felkeljen. Először általában kikönyörgök egy kis kakaót a Papától, aztán próbálkozom azzal, hogy fel-felmászom a Mama mellé odabújni, hátha attól felébred, a végén pedig odapakolom neki a ruháit, a Papának meg zoknit hozok és ezzel jelzem finoman, hogy most már itt az idő. Ezekkel legtöbbször nem jutok eredményre, úgyhogy a végén muszály a kiabálós-sikítós módszerhez folyamodnom, különben sose jutnék reggelihez. A dolgot csak az könnyíti meg ha a pelusom felől jelentőségteljes szagok érkeznek, olyankor átlalában könnyebb dolgom van.

A reggeli játszogatás eredményeként a szobánk legtöbbször nagyon hamar úgy néz ki, mintha egy tornádó ment volna keresztül rajta. Vagy két kisebb.Szóval, viharos.

Amúgy ma reggel igazi nagy vihar is volt, dörgött, villámlott, esett az eső, nagyon. Úgyhogy itthon maradtunk és próbáltuk elfoglalni magunkat, ami elég nehezen ment. Délután se volt sokkal jobb a helyzet (pedig kertészkedni akartunk volna), úgyhogy úgy döntöttünk, hogy együtt elmegyünk a Barnus zongoraórájára. Utána a játékboltba is benéztünk meg egy kis uzsonnára a kávézóba és ez után még a házhoz is elugrottunk, megnézni, hogy hogy alakulnak a dolgok.

Este, a fürdés után a Papa és a Barnus elmentek a Cica nagyiért a reptérre, de én nem mehettem, mert már késő volt. Kicsit furcsállottam mindezt, de aztán gyorsan aludni mentem, hogy holnap reggel minél előbb találkozhassak a Nagyival.

Majdnem nyár!

Reggel a Bori azt választotta, hogy a Papával megy el tornázni, úgyhogy mi a Mamával itthon maradtunk. De nem sokáig, mert olyan szép idő volt, hogy muszáj volt kimenni: hátra mentünk a kertbe és gazoltunk.
Egy idő után én átmentem a játszótérre játszani, de aztán visszamentem és segítettem a Mamának. Együtt majdnem egy egész talicskányi gazt szedtünk össze és ez még csaa a fele a termésnek!

Aztán megjöttek a Papáék, gyorsan átöltöztünk szellősebb ruhákba és átmentünk az oviba. Ma volt ugyanis a megbeszélés, amin a Becky és a Carla elmondták a Mamának és a Papának, hogy én milyen okos és ügyes fiú vagyok.
Utána kértem, hogy ismételjék el nekem is, amiket hallottak, mert nagyon szeretem ezeket hallgatni, és a Mama szívesen el is mondta, meg még azt is, hogy mennyire büszkék rám.

A Papa még itthon maradt ebédre, úgyhogy jó kis családi eszegetést csináltunk (előtte meg mégkicsit porszívóztunk is, és én már egyáltalán nem félek a hangjától).

Pihenés alatt a Bori nem aludt. A Mama egy ideig próbálkozott rávenni, de aztán feladta, úgyhogy lejöttünk és csak egy Dórát néztünk, mert aztán irány a játszótér! Egy olyan parkba mentünk, ahol eddig még nem voltunk, és nagyon tetszett. Volt minden féle érdekes és a Samék is jöttek, úgyhogy együtt is játszottunk.

A hazajövetelkor viszont kiderült, hogy a Mama el akar menni jógázni és ez egyáltalán nem tetszett nekem, iszonyúan sírtam is. Végül is elment a Mama, és aztán egész jól éreztem magam a Papával, még egy kicsit zongorázni is megtanítottam. Szerencsére a fürdés utánra visszaért a Mama és akkor összebújtunk, meg énekelt nekem és az nagyon jó volt!

Még egyszer a hét gyermekéről

Itt a poszter:Itt a körberajz:És itt vannak a legfontosabb tudnivalók:

És hogy áll a ház?

Az elvi határidőhöz közeledve (ami elvileg ma vagy holnap van a múlt heti ígéret szerint) elmondom, hogy éppen milyen állapotok vannak:
- a festés mindenhol kész (kivéve a pince-lejáróban a fa elemeken éktelenkedő ronda barna átfestését), vissza kell tenni az ajtókra a leszedett fa-elemeket
- a padló felújítva, de a szegényléceket nem lehet visszatenni mert egyrészt az új padlóhoz képest nagyon csúnyák, másrészt meg eláztak a pincében egy ismeretlen eredetű víztócsában (valószínű a főcsap körül tört el valami, amit gyorsan megszereltek, nem voltunk ott), szóval, várjuk, hogy mennyi lesz az új szegélyléc és mikor kerül fel
- a konyhában majdnem be van szerelve a mosogatógép, még várunk egy bútor-elemre, ami szükséges a végső berakáshoz, továbbá van már konyhamalac, és új csap (ami még nincs beszerelve), a konyhaszekrényekből ki kell szedni a néni által beragasztott csúnya alátét papírokat (jól odaragasztotta) és az új polcos tárolókat össze kell rakni, bent van már a reggeliző-pult, amit oda kell még erősíteni
- a lenti szobákba megvannak a függönyök és karnisok, fel kell tenni, valamint le kell venni az összes régi reluxát (amik gyerekveszélyesek)
- a lenti fürdőben felszedték a padlót, kiszedték a régi mosdót, megvan az új mindkettőből még be kell rakni
- fent le kell szedni a régi függönyöket és néhány karnist (amit át lehet talán rakni lentre), itt fel kell szerelni az új sötétítőket
- fent és a lépcsőn meg kell csinálni a professzionális szőnyegtisztítást, de majd csak akkor ha a munkások már levonultak
- a fenti fürdőt teljesen szétkapták, már bent van a zuhanyfülke, de az ablak helyén pl. most éppen egy nagy lyuk van (ezt be kell foltozni és egy kisebb ablak kerül oda), ide jön még az új padló, a wc vissza és az új mosdó
- meg kell csináltatni a kerítést odakint (holnap találkozunk a fickókkal a végleges egyeztetésre)

Gondoljátok, hogy mindez készen lesz jövő hétre, hogy költözhessünk?

Child of the week!

Képzeljétek, ezen a héten én vagyok az oviban a Child of the Week! Már nagyon vártam ezt, mert január óta tart, hogy minden héten más a külöleges gyerek, és most végre sorra kerültem.

Ma például az volt, hogy délelőtt körberajzolt engem egy papírra a Carla és akkor ki lehetett színezni engem. Ji Wang és Tiago segítettek ebben és nagyon szép lett. Én mondtam mindenkinek, hogy hova milyen színnel rajzoljanak.
Aztán a snack és a könyvek után (ja, és a helper is én voltam ma!) jött a Mama és akkor megmutattam a többieknek a kedvenc játékaimat és a kedvenc könyvemet. A csuklós buszt és a kaleidoszkópot választottam, meg egy Dórás könyvet. A többieket ezek nagyon érdekelték, és a Mama elmondta, hogy mire való a csukló a buszon, mert azt senki sem tudta, még az óvónénik sem.

Aztán jött a poszterem, amit együtt csináltunk a Mamával a hét végén.Erre jó sok fényképet felragasztottunk, van rajta olyan is, amin kisbaba vagyok Magyarországon, meg olyan, amin Kanadában vagyunk. És elmondtuk azt is, hogy több mint ezer lépcső vezet fel a CN tower tetejére (mert az egyik képen a toronyban vagyok), meg, hogy jó sok autóm van (több mint 200). Vannak képek, amiken itt vagyunk márAmerikában, például ahol uszizok. És azt is elmondtuk, hogy nem is tudom már, hogy hányszor ültem repülőn, olyan sokszor.
Meg megmutattuk, hogy ki kicsoda a családban, péládul a Nagyi meg a Dédi, és azt is elmondtuk, hogy a Szakállas Nagypapa Texasban lakik.

Mindez mindenkinek nagyon tetszett, és nekem nagyon jó érzés volt!

Banus!

Reggel alig várom, hogy felébredjen, és mikor megjelenik a Mama és a Papa szobájában, úgy örülök, hogy csak na! "Banus!", mondom és megsimizem, meg odabújok hozzá. Na, ezt nem mindig szereti, mert ilyenkor még ébredeznie kell egy ideig, de aztán együtt megyünk át a gyerekszobába játszogatni.

Amikor együtt ülünk az asztalnál és a Mama csak egy innivalót hoz lustaságból (úgyis ugyanazt isszuk), akkor szoktunk harcolni azért, hogy ki ihasson előbb, de ha én, akkor mikor végeztem, általában rögötön odaadom neki a poharat, és ha nem iszik, akkor mondom is, "Banus!", mert ő jön.

Az autóban sokszor nem érem el a játékot, amit éppen szeretnék, és a múltkor a Papa mondta, hogy kérjem meg a Barnust szépen, hogy adja oda. Mondtam, hogy "Banus, ké baba!" és akkor odaadta.

Nemrég kitaláltuk, hogy tuduk piszézni is, és azt én azóta nagyon szeretem. Mindenkivel szoktam piszézni, de a legviccesebb a Barnussal.
Ma este a fürdés előtt, mikor a Mama és a Papa már kinyúltan feküdt az ágyon én nekünk még sok energiánk volt, akkor szaladgálósat játszottunk a Barnussal, és aztán én kitaláltam, hogy elbújok a Mama closetjébe, mert az a kedvenc elbújóhelyünk. A Barnus jött utánam és ez nagyon vicces volt, jót rötyögtem rajta, és mikor kimásztam, kicsit csodálkozva mondtam is a Mamának, hogy "Banus?!", mert akkor jöttem rá, hogy milyen jót lehet játszani a Barnussal ketten.

Indiai vacsis csütörtök, ugri-bugri péntek

Csütörtökön nem mentem oviba, mert mire kiderült az övsömör már késő lett, de szerencsére délután olyan szuper idő lett, hogy elmehettünk játszóterezni!
A Mama megbeszélte a Samékkel, hogy az ő játszóterükön találkozunk, úgyhogy oda mentünk, és hamarosan ők is jöttek.

Végül is jó sokáig együtt lehettünk, mert a Mama és a Lana kitalálták, hogy vacsorázzunk együtt, és a Papa is odabuszozott, úgyhogy együtt mentünk egy jó kis indiai étterembe. Én kormát kértem, de végül is annyira nem ízlett, inkább csak főleg rizst meg papadumot ettem. A végén még videót is nézhettünk a Boris telefonján, amíg a szülők befejezték a vacsorát.Aztán jöttünk haza, és én nagyon szomorú lettem, mert a Mamának ovi-megbeszélése volt, és így nem tudott ott lenni, amikor elaludtam.

Pénteken viszont már mentem oviba néhány ragtapasszal a kezemen, hogy ne menjenek át a pöttyök a többiekre.
Délután meg volt a Potluck vacsora a Community Centerben, és megint a Mama szervezte, és nagyon kitett magáért! Mert most még ugrálóvár is volt, csúszdával, meg arcfestés és gyerek-tetkó is. De a legjobb mégis az ugrálóvár volt!
Igazából kettő is volt, egy a piciknek, és azt a Bori különösen szerette, de persze a nagyba is bekéretőzött, és onnan alig lehetett kiszedni (mert minden csoport két percet ugrálhatott, aztán le kellett csúszni, hogy jöhessenek a következő gyerekek).

A vacsora is egész jó volt, sok különféle ételt lehetett megkóstolni, amit a szülők hoztak. Nekem legjobban a cream puffs ízlett (az desszert) megettem vagy tizet.
Meg kicsit ki is mentünk a végén játszani az udvarba, de azét a legjobb mégis az ugrálás volt.

Övsömör

Puff neki, ma délelőtt kiderült, hogy a Barnus jobb karján lévő fura pöttyök nem valami ismeretlen rovar csípéstől származnak, hanem övsömörje van.

Szerencsére a dolog nem túl vészes, legalábbis ami a tüneteket illeti: kb. 15-20 pötty, némelyek csoportba rendeződve, némelyek elszórva, legtöbbször nem viszket neki és kizárólag a jobb karján fordulnak elő (nem is öv alakban).
Ami kicsit fura az az, hogy Barnus 2,5 évesen kapott bárányhimlő elleni oltást, ami elvileg ezt is meg kellene előzze. De hát nem. (Még furább, hogy Andi barátnőméktől nemrég hallottam, hogy Dávidnak pont ugyanígy, az oltás ellenére lett mégis egy nagyon enyhe bárányhimlője.)

A pöttyök pár napja már ott vannak, de mivel nem látszottak vészesnek és csak 4-5 darab volt, plusz nem is viszkettek, nem igazán törődtünk velük. Ma reggelre viszont már elég sok lett és vakarta is, úgyhogy felhívtuk a dokit és azt tanácsolták, menjünk be.
Úgyhogy módosítottuk a programot és fél 10-re a dokinál voltunk, aki nagyon meglepődött a dolgon, de aztán közölte, hogy ez bizony shingles.
Kaptunk vírusgyengítő gyógyszert meg kenőcsöt, ha viszketne, és kiderült, hogy ha hosszú ujjú pólóban jár, és ami a kezén van azt leragasztjuk ragtapasszal, akkor mehet közösségbe, mert ez csak akkor fertőz, ha magát a pöttyöt fogja meg valaki.

Végül is azért ma nem vittem már oviba, mert késő lett, mire végeztünk, úgyhogy így esett, hogy hármasban folytattuk utunkat. Elmentünk a házhoz kiválasztani, hogy milyen színű legyen a padlón a lakk (gyönyörűen néz ki a régi padló a felcsiszolás után), majd a fodrászhoz. Hatalmas mázlimra teljesen véletlenül Lana is éppen ott volt, pont előttem vágták az ő haját, és volt ideje vigyázni a gyerekekre, míg velem foglalkozott a fodrász. A végén még Barnus haját is megigazították kicsit, úgyhogy mindannyian nagyon csinik lettünk (Bori is szeretett volna egy kis vágást, de neki növesztjük).

Délután pedig végigtelefonáltam a helyeket, ahol jártunk az elmúlt napokban, hogy értesítsem azokat, akikkel a héten találkoztunk (elvileg a pöttyök megjelenése előtt pár nappal már fertőzhettünk).
Kiderült az is, hogy Bori hála az égnek már kapott egy bárányhimlő elleni szurit régebben (itt kettőt adnak és úgy emlékeztem, hogy ő még nem kapott, de a számítógép okosabb volt szerencsére), úgyhogy elvileg ő nem fogja elkapni. Meglátjuk.

Most várjuk a pár nap alatt bekövetkező javulást.

Bonyolult

Őrület.
Állandóan sikítozik. Zsibbad a fülem, fáj a fejem. Kivagyok.
Ráadásul folyton azonnal akar valamit. Elveszi Barnus játékait, zsarnokoskodik. És KIABÁL, SIKÍT. Jaj, de akaratos.

Aztán meg elalváskor lefekszik, elbúcsúzunk, összekucorodik, már mennék ki, mikor hirtelen felül, álmos szemekkel kimutat rám és azt mondja "búj!". Bújni akar. Hozzám.
Bújunk.
Imádom.

A határ

Meg akartam tanulni néhány angol gyerekdalt, hogy legyen repertoárom amit előadhatok a pici baba Barnusnak, úgyhogy elmentünk Fariához zenélősre, akinek hamarosan babája érkezett, így átmentünk Cyndihez. Őt nagyon megszerettük, úgyhogy ott ragadtunk. Aztán már itt is kerestünk és találtunk ugyanolyan zenélőst, sőt, Barnus tovább is lépett, kipróbáltuk a zongorázást és kiderült, hogy nagyon ügyes benne. A zenélést mindketten nagyon szeretik, élvezik, jól csinálják, jó nekik (nekem is).

Gondoltuk, lekötjük valamivel a pici baba Barnust, adunk neki egy jó élményt, hogy visszaidézze a pocakban töltött időt, így elmentünk babaúszásra. Az elején utálta, de mikor már majdnem feladtuk, megszerette és azóta is imádja a vizet. Kanadában nem találtunk megfelelő tanfolyamot, így csak magánszorgalomból jártunk pancsolni a hideg napokon program gyanánt, melegben meg csak úgy, szórakozásból. Később márBorit is vittük, imádta, így amikor itt találtunk megfelelő tanárokat természetes volt, hogy mindketten úszni fognak. Továbbra is imádják, ügyesek, mindenkinek jót tesz.

Torontóban az utcánkban volt egy balett-terem, ahol kipróbáltuk, mit szól ehhez Barnus, és nagyon tetszett neki. Így Madisonban is folytattuk a dolgot, és itt megtaláltuk a legszuperebb tánc tanár nénit, úgyhogy természetesen azóta is lelkesen járunk. Barnus imádja, ügyes benne, jót tesz neki. (Amúgy itt találkoztunk Lanaékkal is, akikkel nagyon jó barátok lettünk az év során.)

A tornaórát csak ki akartuk próbálni, hogy legyen még egy közös program a délelőttökre Borival és annyira megtetszett, hogy maradtunk, sőt, később Barnust is elvittük. Nagyon szeretik, messziről megismerik a helyet, ügyesek, egyre ügyesebbek, jót tesz nekik.

Úgyhogy csináljuk ezeket.

Elgondolkodtam, hogy meddig és mennyire fogjuk bírni ezt a sok mindent, pláne hogy Vekerdy szerint "a különóra óvodás korban neurotizál".
De azért azt hiszem, hogy sok múlik azon, hogy milyen az a "különóra". Nem?

Honnan tudta?

Nem értem, hogy a húsvéti nyuszi honnan tudta?
Honnan tudta, hogy én pont egy olyan markolós munkagépet szeretnék nagyon, meg kisvakondos társast, a Bori meg ugatós kutyust és aztán még nyalókát is, meg PEZ adagólós micimackót? Meg a Bori még Helló Kitty-s könyvet is? Honnan?Minden esetre ezeknek mind nagyon örültünk, mikor ma reggel lejöhettünk (9 után, mert addig nem jön nyuszi, akár milyen korán kelünk is, ezt a Mama és a Papa mondta, úgyhogy addig vártunk fent), és megkereshettük az ajándékokat. Jól el voltak dugva (azt sem értem, hogy hogy jött be a nyuszi egyébként), de végül is mindent megtaláltunk.

Egyébként meg nagyon szépen sütött kint a Nap, úgyhogy a nyuszizás után elmentünk biciklizni a Papával. Én a sajátomon tekertem, a Bori meg nagy büszkén feszített a bicikilsülésben a Papa előtt. Nagyon szeret ott ülni!
Felmentünk a community centerhez és ott játszottunk a játszótéren. Hazafelé a Mama is csatlakozott az ő biciklijével és akkor az egész család hazakerekezett.

Ebédre finom húsleves volt répával (azt a Bori úgy mondja, hogy pépa, és nagyon sokat eszik belőle, mert nagyon szereti), meg túrógombóc! És volt a végén meglepetés torta is (figyelj, Nagypapa: german chocolate cake!), de én nem ettem, csak a többiek, mert én a PEZ-t akartam kipróbálni. Nagyon jó volt, mert akárhányszor megkértem a Mikimackót, hogy adjon nekem PEZ-t, mindig adott, egyesével!

Pihenés után a Mama elmondott nekem egy fura szokást, a locsolást. Kiderült, hogy a fiúknak meg lehet locsolni a lánykoat húsvét hétfőn, ha azt akarják, hogy mindig szépek maradjanak, és ezt lehet vízzel csinálni, de jobb inkább valamilyen finom illatú dologgal és csak egy kicsit. És akkor a lányok festett tojást adnak cserébe a fiúknak.
Ez a rész különösen tetszett nekem, főleg azért, mert kiderült, hogy mi is festhetünk tojást, és akkor azt is csináltuk!
Először kiválasztottuk a szín-tablettákat, feloldottuk őket büdi ecetben, és akkor olyan jópofán pezsgett. Aztán összeöntöttünk pár színt és ebbe tettük a tojásokat. Ja, azt elfelejtettem, hogy először a tojásokat ki is fújtuk, és az nagyon vicces volt, és én is csinálhattam, nagyon jól ment!
Nem mindegyik tojás akart lesüllyedni, úgyhogy párat a Mamának kellett letuszkolni, hogy jó festékes legyen.

A tojásfestéssel már majdnem készen voltunk, mikor megjöttek a Marciék. Úgyhogy akkor fogtuk magunkat és kimentünk a játszótérre mindannyian, és szuper jót játszottunk együtt! Még a kicsik is mindig akartak velünk közösen csúszdázni, és a Gabika mindig egy nagy lapátnyi homokot szórt maga alá és úgy csúszott le.

Este aztán együtt vacsoráztunk, a Papa csinált finom spanyol omlettet, mi meg kaptunk sonkát, tojást, kenyeret és sajtot, plusz a végén tortát (én akkor kétszer ettem, hogy behozzam az ebéd lemaradást).
Jó késő lett, mire mindenki elment, úgyhogy a zongorázás után csak iszonyú gyorsan fürödtünk aztán már mentem is aludni.

Valami folyik

Elmentünk ma gyanútlanul a Sonata első olajcseréjére, erre mi derül ki? Valami folyik benne. Vagy belőle?

Nem vettünk észre ilyesmit, de elég nyilvánvaló lehetett, mert Tyler, a kedves szerelő-főnök hamar hozta a hírt. Nem értettem pontosan, hogy miről van szó, de szerencsére a gyári garancia kiterjed erre a részre, úgyhogy kicserélik (állítólag gyári hiba, úgyhogy jóhogy), meg az olajat is, és megnézik, hogy miért nem tarja egészen tutin az utat.
Mindez viszont azt is jelenteti, hogy Sonáta ott maradt a szerelőnél, és mi egy Santa Fe-vel jöttünk ma haza. Lehet, hogy egész hétévégn SUV-zunk így, mert nem valószínű, hogy holnapra kész is lesznek. Mondjuk kicsit tágasabb azért, Barnus megjegyezte, hogy kár, hogy nem tarthatjuk meg (de többet is fogyaszt, nem kicsivel).

Egyébként a szerelőhöz a gyerekek kifejezetten szívesen mennek, mert van egy külön játékrészleg nekik, ahol várni lehet, plusz Barnus már gyakorolottan (bár kicsit szégyenlősen) kér nyalókát a recepciós nénitől.

Jó hír emellett, hogy délutánra szuper idő lett, úgyhogy kimentünk kicsit kertészkedni, aztán pedig szuper jó játszóterezés következett. ÉLJEN A TAVASZ!!!!!

Barnus összeírta

Uzsonnára sajtot ettek, amit Bori szeret nagy falatokban a szájába tömni. Kértem, hogy jól rágja meg, nehogy féljrenyelje, mert nem szeretném, ha valami baja esne. Erre Barnus:
- Bori, én sem szeretném, ha bajod esne, mert nagyon szeretlek. Nézd meg, itt vagy a listán!


Ez az a lista, amire előtte elkezdtük összeírni, hogy miket/kiket szeret Barnus, hogy majd készítsünk egy posztert neki az oviba, amikor ő lesz a Child of the Week.
(cat, car, cat and dog, run, soccer, piano, dance, dora, bob, mama and papa and bori)

A tavaszi szünet eddig

...jól megy! Most van ugyanis az ovimban a tavaszi szünet, a második.

A Mama mindenféle programokat talált ki, hogy ne legyen unalmas az életünk.
Tegnap délelőtt zenélősre akartunk menni, de kiderült, hogy nem volt, mert az Eliza-nak kórházba kellett mennie, csak elfelejtett szólni nekünk, úgyhogy mindenki odament.
Kicsit csalódottak voltunk, meg hideg is volt, úgyhogy gyorsan visszamentünk az autóhoz. A Mama kicsit gondolkodott, aztán előállt az ötlettel, hogy menjünk el a mosópoliphoz és mosassuk le az autót.
Nekünk nagyon tetszett a dolog, pláne az a rész, amikor habot lehetett spriccelni a megfigyelő ablak előtt elhaladó autókra.
Nagyon szép tiszta is lett a Sonata, és még két másik meglepetés is ért bennünket, mikor beszálltunk (a benti büdin kívül, ami elvileg a "new car" illat lett volna, de a Mama szerint inkább csak büdi). Először is, megtaláltuk a Papa régen elveszített mobiltelefonját! Valahol az autóban veszhetett el ezek szerint -még a nyáron-, és a mosópoliposok megtalálták, ott volt a hátsó ülésen, és ezen iszonyúan meglepődtünk, mert egyáltalán nem számítottunk rá.
A másik dolog, amit találtunk, az egy vonat alakú, fa, vonatfütty-síp volt, amit viszont eddig még soha nem láttunk, és most hirtelen ott termett az autónkban. Mivel visszavinni nem tudtuk, így megtartjuk, és nagyszerűen lehet vele menet közben füttyentgetni.

A mosópolip után bevásárolni voltunk, amitől a Mama egészen kipurcant és mondta, hogy két gyerekkel ez azért nem olyan nagy vicc.

Délután viszont ki tudtunk menni egy picit a szép napsütésbe (aztért meleg nem volt igazán) és kerestünk kukacokat a kertünkben, míg a Mama ásott. Végül is csak százlábút találtunk, de az nagyon érdekes volt.

Ez után még volt nekem torna is, és az elején megint eléggé elkeseredtem, hogy be kell menni, de aztán jött a Miss Jane és vele már szívesen bementem és jó kedvem volt. A Papa és a Bori is jöttek megnézni engem, és ilyen szuper erős voltam (Mr. Bob is teljesen elámult ezen).A végén pedig minden szülő bejöhetett és megnézhették a filmet, amit felvettek rólunk a torna közben, hogy láthassuk mi magunk is, hogy milyen ügyesek vagyunk. Hát, nagyon!

Ma pedig délelőtt eljöttek hozzánk a Micah-ék játszani, mind a négyen! Nagyon jó volt, főleg az a rész, mikor kimentünk az ovi játszóterére és ott magasból leugrálósat játszottunk a Micah-val. Aztán együtt ebédeltünk, de utána nekik menni kellett. A Bori már kicsit előbb elment aludni, mert nagyon fáradt volt.
Mikor délután felébredt, jó későn, akkor a Mama aggódni kezdett, mert lázas volt. Én is aggódtam, és többször is megfogtam a homlokát, hogy még mindig meleg-e.
Azért aztán egy kis Dóra nézéstől jobban lett a Bori, viszont a Mama meg a Papa így nem 6 órakor mentek el vacsorázni (a házassági évfordulójuk miatt kellett, ezt nem teljesen értem, főleg azt nem, hogy én végül is miért nem mehetek velük, mikor szeretek étteremben enni), hanem csak a fürdés és a mese után.
Ránk meg Selena vigyázott, de az most nem volt túl érdekes, mert már csak az alvás volt hátra.

Életem első barlangja

Ma délelőtt életemben először jártam egy barlangban (Cave of the Mounds)! Iszonyú jó volt, nagyon-nagyon tetszett, remélem, hamarosan visszamegyünk oda, vagy elmegyünk egy másikba!

Kicsit izgultam, hogy milyen lesz: félelmetes-e, meg, hogy lesznek-e denevérek (szerettem is volna, meg nem is).
Szerencsére nem kellett sokat autózni, hogy odaérjünk, és mikor megálltunk az autóval én rögtön keresni kezdtem, hogy hol a barlang. Kiderült, hogy kintről nem is látszik, hanem egy házba kell bemenni, és ott a bejárat.

A barlangot egy néni mutatta meg nekünk, és nem csak mi voltunk, hanem még mások is jöttek, de nem sokan. Először egy filmet néztünk meg arról, hogy hogyan találták meg a barlangot (valami robbantás volt, mert követ akartak kitermelni, és akkor találták meg, de akkor még nem pont így nézett ki), meg, hogy hogyan alakította ki a víz és mindenféle folyamatok ezt a mészkőbe vájt üreget.
Aztán végre bemehettünk!

Mi voltunk az elsők a csoportban, és kicsit sötét volt, de aztán a néni felkapcsolta a világítást, és elénk tárult egy gyönyörű cseppköves rész! Nagyon tetszett!Vittem a messzelátómat is és sokszor megnéztem vele közelebbről a dolgokat, hogy jobban lássak.Szép lassan haladtunk előre és mindenhol csodás dolgokat láttunk. Hol a plafont néztük, hol keskeny járatokon kellett átmenni, hol lépcsőket másztunk, hol egy-egy nagyobb terembe érkeztünk meg, hol lefelé haladtunk, hol fel.
Cseppkő-alakulatok szinte mindenhol voltak, és nem szabadott megfogni őket, kivéve egyet, ami külön arra volt szentelve, hogy az emberek megérithessék. Voltak olyan cseppkövek, amik színesek voltak, és volt, amit egészen közelről meg lehetett nézni. Voltak kis oldal-üregek, amikbe be lehetett kukkantani, ha az ember lehajolt, és voltak kis tavacskák, patakok, ahol több víz gyűlt össze.

A Borinak fele útig nagyon tetszett a dolog (nekem végig), aztán éhes lett, de sajnos enni nem lehetett odalent. Meg fáradt is volt, úgyhogy onnantól elég sokat panaszkodott.

A végén ott jöttünk ki, ahol bementünk, és akkor választhattam egy emléket magamnak a boltból. Egy nagyon jót találtunk ki a Papával: vettünk nekem egy olyan követ, ami kívülről csak egy sima darab kőnek látszik, de belül kristály van, és a néni ott a helyszínen feltörte nekünk, és akkor megláttuk a kristályt. Tisztára, mint egy kinder-tojás, csak kőből, és sokkal szebb!

Hazafelé aztán a Taco Bellben ebédeltünk, ami a kedvencem, úgyhogy ez igazán szuper program volt!

Úgy szeretek kertészkedni!

Képzeljétek, végre lehetett kertészkedni a kertünkben!

Igazából két kertünk is van, és eddig nem értettem, hogy hol fogunk akkor most kertészkedni, de a Mama ma reggel elmagyarázta, és meg is mutatta az ablakból, hogy itt, a házak mögött vannak a kertek, és ott lesz nekünk is egy, az Erikával közösen béreljük és ott fogunk kerétszkedni. A másik kertünk, amit már ismerek, az az új házunk mögött van, de ott most egyelőre nem kertészkedünk, hanem megnézzük, hogy a néni, aki előttünk ott lakott, milyen klassz dolgokat vetett el oda. Mert azt például tudjuk, hogy sok szép virág lesz ott.

Szóval, az itteni kertünkben ma lehetett elkezdeni a kertészkedést, úgyhogy a lányok el is mentek délelőtt magokat venni, hogy délután el tudjuk vetni őket. Mi meg itthon maradtunk a Papával és megtanított engem malmozást játszani!

A vetéshez azért először kicsit rendbe is kellett tenni a földet: ki kellett húzkodni a régi, elszáradt növényeket, aztán felásni és elgereblyézni a földet, meg ágyásokat csinálni.Én ezekben mind nagyon sokat segítettem, és iszonyúan élveztem!

A Bori nem annyira, úgyhogy a Papa elvitte őt kicsit sétálgatni, de a végére, mikor már majdnem készen voltunk, akkor visszajöttek, és nagyon tetszett nekik a látvány!Most egyelőre retket, spenótot és salátaféléket vetettünk, és én nagyon remélem, hogy holnap már látni is lehet majd, ahogy nőnek kifelé!

Sam came to play at our house

Tegnap délután átjött hozzánk Sam játszani!

Én először még pihentem, mikor megérkezett, de aztán lejöhettem, és jókat játszottunk együtt. A Mama szerint nagyon vicces volt hallgatni, ahogy klasszul beszélgetünk egymással angolul, meg is próbálta felvenni videóra, de a Bori mindig belebeszélt.
Mert a Bori is felébredt hamarosan és akkor már hárman játszottunk. Hamarosan előkerült a gyurma, és a gyurmázást azt mindenki különösen élvezte.Később még sütit is sütöttünk, de sajnos túl későn derült ki, hogy a Sam nem szereti a mazsolát, úgyhogy ő aztán csak a mazsola nélküli részeket ette meg. Szerintem nagyon fini lett a süti!

Mivel szerda volt, azaz uszinap, hamarosan elindultunk mindannyian az usziba. A Papa is megérkezett, és kiderült, hogy hátulra befér mind a három autósülés (bár bekapcsolni kicsit nehézkes így az öveket). Sam nagyon lelkes volt, de aztán végül a vízbe annyira nem akart bejönni valami miatt.
Végül is csak a lábát dugta bele, de azt mondta, hogy így is jól érezte magát.
Aztán jött érte a Papája és ő vitte haza.

Mi pedig természetesen pizzát vacsoráztunk, aztán még zongoráztam kicsit, és mentünk is aludni.

Emlékeztető

Ha nem akarsz semmit csinálni amíg fent vannak a gyerekek, akkor nem leszel flusztrált amiatt, hogy nem lehet semmit csinálni, amíg fent vannak a gyerekek.

A következőket tehát ajánlatos az este fél 9 és éjfél (hajnali 1) közötti időszakra száműzni: könyv olvasás, gitározás (lásd lentebb), főzés, e-mail írás, blogolás, netes böngészés, takarítás, mosás, film nézés, kézimunkázás, gondolkodás, felnőtt párbeszédek folytatása, telefonálás. (Mert persze ha bármi lényegesbe kezdenél a nappali pihenés alatt, akkor tuti, hogy 5 pecen belül felébred/kimászkálni kezd valaki.)

Illusztrációként íme az ún. "D+baba" akkord (ezt csináljátok utánunk!):