Halloween

Ma sokszor voltam oroszlán, és mindenkinek nagyon tetszett ez, nekem is!
Ez azért volt, mert ma van Halloween ünnepe, ami azt jelenti, hogy fel lehet öltözni mindenfélének, és mi a Mamával az oroszlánt választottuk nekem.

Már reggel oroszlán voltam a Fariánál a zenélősön. A többiek is be voltak öltözve, és a Faria csinált fényképet is, majd megmutatom nektek, ha elküldi a Mamának.

Aztán meg este lettem megint oroszlán, vacsora után, amikor elmentünk az Adriennékhez trickortreat-elni.
Azt úgy kell csinálni, hogy az ember fog egy nagy zacskót, odamegy a felnőttekhez, és azt mondja, tioteee (én ezt mondom legalábbis) meg nyújtja a zacsit, és akkor a felnőttek adnak sok-sok finomságot.

És a végére jól megtelik az ember zacskója, és akkor lehet eszegetni belőle.

Mi ezt már itthon elkezdtük, mert a management office előtt adtak finomságokat, és teljesen egyedül mentem oda, és megvártam, hogy adjanak cukrot, aztán elszaladtam a Mamához. És amikor odaértünk az Adriennékhez, akkor ott is csináltuk ezt, csak ott többször, és elég sokat kellett felmászni lépcsőkre, meg le. De az nem volt baj, és közben lehetett látni mindenféle jelmezes gyerekeket, meg díszítéskeket az utcán meg a házakon. Nekem legjobban a Frankeinstein tetszett, ami még világított is, és kezet lehetett fogni vele.

Legtöbbször a Mama is jött velem segíteni, de volt ahová teljesen egyedül, vagy az Adriennel mentünk csak ketten. A Mama nagyon büszke volt rám, hogy ilyen ügyesen trickortreat-elek, és a végén megehettem egy egész zacskó chipset, meg egy csokit is itthon!
Jól el is fáradtam, mert későn értünk haza, de nagyon jó volt ez, remélem, máskor is lesz!

Mostanában nem írtam...

...mert mindenki nagyon fáradt volt, és meg is vagyunk fázva, én is, és a Mama, meg a Papa is (kell porszívózni is az orromat, fúúúúj!!). De azért gondoltam, gyorsan megírom nektek, hogy amúgy minden rendben van velünk, és azt is megírom, hogy miket csináltunk mostanában.

Szóval, csütörtökön voltunk a Papával a zenélősön, és a Cyndi nagyon megdícsért minket, hogy milyen ügyesek voltunk, külön a Papát is, aki most volt először. Aztán délután elmentünk a Mamával a parkba, mert nem volt nagyon rossz idő, és az nekem nagyon tetszett, mert lehetett sétálni az avarban (az olyan sok száraz falevél a földön, és nagyon jól zizeg). Meg volt még néhány szép virág, amit még lehetett nézegetni, és azok nekem nagyon tetszettek.

Pénteken meg elmentünk a Mamával a játszóházba busszal, és ott játszottunk a gyerekeknek való számítógéppel (azt eléggé sajnálom, hogy nekünk olyan nincs itthon, mert a miénk az a Mama szerint egyáltalán nem gyerekeknek való, és ezért nem szabad nekem nyomkodni). Meg volt közös snack-time is, amikor mindenki leült egy nagy asztal köré, és ott eszegettünk. Nekem ez elég furcsa volt, mert nem voltam éhes, de a Mamának nagyon tetszett, azt mondta, olyan volt, mintha már bölcsis lennék. Meg ott lehetett telefonálni is, és elhoztuk a múltkori festményemet, mert azóta már megszáradt. Most is festettem, kettőt is, azokért is vissza kell majd menni később.

Szombaton délután pedig vendégeink voltak, a Bálint és a Juli, akik a Papa és a Mama barátai, és felnőttek, és nagyon aranyosak. Először csak a Bálint jött, és akkor vele, meg a Papával elmentünk sétálni, aztán pedig hazajöttünk, és még egyszer jött a Bálint, de akkor már a Julival együtt. Kaptam tőlük két vakondos mesekönyvet, és a közös vacsora után abból a Bálint olvasott is fel nekem mesét, ami nagyon tetszett.

Vasárnap, ami ma van, hát ma meg délelőtt volt érdekes. Elmentünk ugyanis az Améliáékkal sétálni a High Parkba (őket a Fáriás zenélősről ismerjük a Mamával). Igaz, hogy nagyon fújt a szél, de jól felöltöztünk, és akkor együtt lehetett szaladgálni, és az ő szülei is ott voltak, meg nekem a Mama és a Papa, és a végén beültünk egy meleg helyre enni-inni. De végül csak én ettem-ittam, a Mamáék nem, mert már elég fáradt lettem a korán keléstől, úgyhogy inkább nem vártuk meg, míg enni-inni lehetett volna, hanem hazajöttünk aludni. És délután is jó volt, mert akkor meg a Papa bekapcsolta a számítógépet, és beszélgettünk a Lili nagynénimmel és az összes nagyszülőmmel egymás után.

Hát, ezek voltak mostanság, és remélem most már hamar meggyógyulunk, meg nem leszünk fáradtak sokat, és akkor többet tudok majd írni.

Dávid a barátom

Ma eljött hozzánk Dávid, a barátom, és az anyukája, és együtt játszottunk sokat, nagyon jó volt!

Reggel a Papával keltem fel, és csináltuk a szokásos dolgokat, aztán bementünk és felébresztettük a Mamát is, mert neki is készülődnie kellett már. Mikor a Papa elment dolgozni, akkor a Mama mondta, hogy most már hamarosan jönni fognak hozzánk a Dávidék, és ennek már előre nagyon örültem. Aztán meg is érkeztek, és akkor megint örültem nekik, és lehetett menni játszani.
Mondjuk, játék közben néha összevesztünk, mert volt olyan, hogy ugyanazzal az egy játékkal akartunk játszani ketten, és akkor mind a ketten sikítottunk, de a Mama és a Dávid Anyukája ilyenkor mindig megmondták, hogy hogyan kell szépen megoldani a problémát. Legtöbbször felváltva játszottunk a kiszemelt játékkal, vagy például a kilövős autónál én lőttem ki az egyiket, a Dávid meg a másikat. (De akkor meg az volt a baj, hogy ki teszi bele őket, szóval ez nem egyszerű dolog, de a Mama szerint majd belejövünk.)

A játék után aztán felöltöztünk, és elmentünk a vásárlós helyre megnézni a ruhákat meg a játékokat. Odafelé jó sokat lehetett sétálni a lehullott levelek között, és az nagyon jó volt. A vásárlós helyen meg nagyon jól szórakoztunk, és míg a Dávid Anyukája vett magának szép ruhákat, addig mi a Mamával elmentünk beülni a tűzoltóautóba, és ketten is beleférünk!
Aztán bementünk a játékboltba, ahol tologattuk a kiskocsikat.
Utána meg enni is kaptunk, az nagyon jó volt.

Mikor hazajöttünk, akkor kellett menni aludni, és én már fáradt voltam, mégsem sikerült könnyen elaludni, de azért végül is elég sokat aludtunk mindketten. Mikor én felébredtem, akkor a Dávid már kint játszott, és akkor kijöttünk, és lehetett együtt gyurmázni, meg a sálakkal játszani.

Aztán a Dávidéknak már mennie kellett, és akkor mi is elindultunk velük, mert a könyvtárba kellett visszavinnünk könyveket. Úgyhogy együtt mentünk a könytárig, és ott elbúcsúztunk. Vettünk is ki könyveket, meg játszottunk egy picit a gyerekrészlegen, de aztán jöttünk haza, mert azt hittük, hogy a Papa már otthon lesz, mire hazaérünk. De még nem volt ott, úgyhogy vártunk rá, és addig a Mama csinált vacsorát, és mikor azt elkezdtük enni, akkor megjött a Papa is és csatlakozott hozzánk.

A vacsora után a Papával játszottam még egy kicsit, aztán ő elment, és mi meg fürödni mentünk a Mamával, ami nagyon jó volt. A fürdés után volt mese meg szopi, és utána még kértem vizet is, mert az most nagyon tetszik nekem, hogy az ágyban lehet vizet inni pohárból. Éjszaka is szoktam kérni.
Aztán a Mama kiment, és mondta, hogy "Jó éjszakát!", de én még nem voltam álmos, úgyhogy énekelgettem egy csomót, és csak egyszer hívtam be a Mamát, mikor a nagy ficánkolástól beakadt a lábam a rácsba és nem tudtam kihúzni. Aztán már mentem aludni.

Megetettem a madaram

Van nekem egy nagy sárga csipim, amibe lehet autókat is beletenni és bezippzárazni, és a hátamra is lehet venni. És a madárkának mostanában szoktam adni enni abból, amit én is eszek, hogy nehogy éhes maradjon. Ma is ez volt, és a Mama csinált is róla fényképet, úgyhogy meg is tudom ezt mutatni nektek:

Amúgy ma voltunk a Fariánál zenélősön, és kaptam a kezemre a végén leveles pecsétet. És most a Mama is kettőt kapott, úgyhogy teljesen ugyanolyanok voltunk. A zenélős után meg elmentünk a kedvenc könyvesboltunkba, ahol én játszhattam a vonatokkal, míg a Mama olvasgatott. Nagyon jó volt.

Aztán hazajöttünk aludni, és utána meg beszéltünk az O-ooo Nagyival a számítógépben. Közben én kaptam ebédet is, finom leveskét, és teljesen egyedül megettem majdnem mindet. A Mama nagyon büszke volt rám.

Délután nem mentünk ki sehová, mert nagyon hideg van a Mama szerint, úgyhogy itthon játszottunk (én főleg rajzoltam), és lementünk elintézni a mosást is. Amikor a szárítóhoz mentünk le, akkor levihettem magammal a piros gurulós kutyusomat is, és most már nagyon ügyesen tudom húzni magam után, és közben szaladni. És úgy is tudok, hogy szaladás közben hátranézek, hogy jön-e utánam a kutyus, és nem esek el közben, meg nem megyek neki a falnak sem, ahogy nem is olyan régen még csináltam.

A vacsora után meg megjött a Papa, és akkor vele nagyon játszottam, míg a Mama lement a száraz ruhákért. Aztán meg volt fürdés és utána a Papa mesélt nekem a nagyon éhes hernyócskáról, és aztán mentem is aludni.

Becsukom a szemem

Nézzétek, így tudom becsukni a szemem, ha a Mama megkér:

Ez este volt, és előtte még sok minden történt. Például délelőtt voltunk a Papával a játszósban, és ott nagyon jól szórakoztunk. Kivéve, mikor ez egyik kisfiú odajött a Papához, és meg akarta ölelgetni, na én azt nem hagytam, mert ő az én Papám! De a csúszdázás, a biciklizés, és főleg a rendőrautózás, az nagyon jó volt! Aztán hazajöttünk, és vettünk út közben ebédre grillcsirkét, meg nekem bun-t is, és a ház előtt összetalálkoztunk a Mamával, aki éppen akkor jött meg.
Aztán a Papa még mondott nekem mesét alvás előtt, és utána elment dolgozni, de este elég korán hazajött, és akkor újra lehetett labdázni vele. Labdázni nagyon szeretek, olyankor hangosan szoktam sikítozni, ami a labdázás miatt is jó, meg a sikítás miatt is.

Ma volt még ezen kívül vásárlás a Mamával, és előtt elmentünk a postára feladni a levelet. A Mama mondogatta nekem odaflé, mikor sétáltunk, hogy majd odaadhatom a levelet a postásbácsinak, de először ezt nem értettem. Aztán rájöttem, hogy sok levél van mostanában az úton, biztos azt szeretné a Mama, hogy azok közül egyet adjak oda. Úgyhogy fel is vettem egyet az útról, és vittem nagy büszkén magammal, hogy megoldottam a talányt. A Mama meg csak nézett, hogy milyen ügyes vagyok, de a végén kiderült, hogy mégsem azt a levelet kellett odaadni, hanem egy másik fajta levelet, ami a babakocsiban volt, és aztán végül is azt jól odaadtam.

A vásárlós helyen megnéztük a halacskákat, és vettünk mindenféléket. Én rájöttem, hogy a vásárlás az úgy megy, hogy amit meg akarunk venni, azt beletesszük a kocsiba, úgyhogy én is elkezdtem mindeféléket beletenni, amikről azt gondoltam, hogy feltétlenül meg kell venni (például egy kilónyi felszeletelt, előre csomagolt sajtot), de a Mama nem mindennel értett egyet. Ráhagytam, mert azért sok mindnt vettünk nekem is, és aztán hazajöttünk.

Vacsorázni nem nagyon akartam, de aztán a Mama joghurtjából azért ettem egy kicsit, és közben megmimiztem a haját. Ez úgy megy, hogy ő leül a fotelbe, és meg felmászom mögé a kanapéra és kikukucskálok felül. Így pont elérem a haját, és jól megsimizem, közben mondogatom, hogy "mimi, mimi". Ez mindenkinek nagyon tetszett, és egyáltalán nem húztam most a Mama haját, mert emlékeztem, hogy azt nem szereti.

Aztán volt fürdés és mese a Papával, utána meg mentem aludni, de elalvás előtt még elég sokat énekeltem, mert azt nagyon szeretek.

Felsorolom a hétvégén miket csináltunk:

Felébredtünk, reggeliztünk, a Papa elment a dolgozóba, szaladgáltam a Mamával a vásárlós helyen, vásároltunk, találkoztunk a Papával, hazajöttünk, aludtam, felébredtem, ebédeltem finom halacskát, beszélgettünk a Cica nagyival a számítógépben, elmentünk uszizni, usziztunk (most nem akartam bemutatni az egyedül uszizós tudományomat, viszont nagyon tetszett az elmerülős karika, amit be lehetett dobálni a vízbe), megszárítkoztunk, felöltöztünk, hazajöttünk, játszottunk, vacsoráztunk, fürödtem, mesélt hallgattam, elaludtam.

Felébredtem párszor, felkeltünk a Papával, játszottunk, a Papa számítógépezett, hívtam a Mamát, a Mama is felkelt, reggeliztünk, játszottunk, elindultunk sétálni, beledobtam a filmeket a visszaadós lyukba, vettünk ki új filmeket, hazajöttünk, aludtam, felébredtem, odabújtam a Mamához és együtt is feküdtünk egy kicsit, felébredtem teljesen, ebédeltem finom húslevest és palacsintát meg aszalt sárgabarackot, játszottunk, elindultunk metrózni, metróztunk, odaértünk a vásárlós helyre, megnéztük a madárkákat a plafonon, sétáltunk, ettünk sütit, hazametróztunk, egyedül feljöttem a sok-sok lépcsőn a metróból, hazaértünk, játszottam, tévét néztem, nem nagyon vacsoráztam, felmásztam a Mama hátára és körbenégykézlábaztunk, fürödtem, mesét hallgattam, elaludtam.
Jó volt!

Festettem és lovagoltam

Ma voltunk a Mamával a játszóházban, és ott volt festés, és az nekem nagyon tetszett!
Ez az a játszóház, ahol már voltunk sokszor a nagy teremben játszani, de most nem oda mentünk, hanem az emeletre, egy kisebb szobába, ami tele volt játékokkal. Busszal mentünk, és gyalog, és esett az eső, de azért odaértünk végül, és a buszozás nekem nagyon tetszett, csak elég rövid volt.

A szobában rögtön megtaláltuk a Mamával a festékeket, és nagyon hamar rájöttem, hogy hogyan kell azt használni. A Mama is rájött, hogy fel kell vennem egy kötényt ahhoz, hogy festhessek, ami nekem először nem tetszett, de aztán beláttam, hogy a Mama ehhez ragaszkodik, úgyhogy felvettük. A festés nagyon jó volt: az ember fog egy ecsetet, azt belemártja egy kis dobozba, akkor arra ráragad a festék, és utána jól oda lehet pacsmagolni valamire, ami az asztalon van. Először nem találtunk megfelelő dolgot, amire pacsmagolhatok, aztán a Mama hozott nekem egy szép sárga papírt, és arra nagyon jól lehetett festeni. Sok féle szín volt, és mindet jól kipróbáltam, meg össze is kevertem őket. És aztán találtunk olyan színes rászóróst is, amit egy kis tartóból kell rászórni a papírra, és akkor odaragad, és az nagyon szép. Jó sokat szórtam is rá. Sajnos a festésemet aztán nem tudtuk hazahozni, pedig a Mama nagyon mondta, hogy a Papa biztos örülne, ha láthatná, de nem száradt meg a festék, mire eljöttünk. Talán majd később visszamegyünk érte.

A festésen kívül nekem még nagyon tetszettek az állatok, amik ott voltak, azokkal együtt játszottunk egy másik kisfiúval. Meg tetszett még a gyerek-számítógép is, ami ott volt, azt szabadott nyomkodni, nem úgy, mint a miénket itthon.

Amikor aztán vége lett a játszóháznak, akkor hazajöttünk a busszal, és én eszegettem a Cheerios-omat, és úgy sétálgattam a Mamával haza a busztól. Néha nem akartam nagyon menni tovább, és akkor a Mama a kezével tuszkolt előre, ami szerintem vicces volt, jót kuncogtam rajta.

Az alvás után szerettem volna rajzolgatni egy kicsit, de a Mama mondta, hogy inkább egyek, úgyhogy ettem egy picit, és utána lehetett rajzolni. Aztán, mikor a Mama már elmosogatott, akkor elindultunk a kocsimmal, és elsétáltunk az Adriennék házához. A Mama csak be akart dobni nekik a postaládájukba valamit, de aztán kiderült, hogy éppen hazajöttek a lányok és a mamájuk, úgyhogy egy picit beszélgettek is.

Utána már metróval mentünk visszafelé, de nem haza mentünk még, hanem a játékboltba, hogy megnézgethessem a játékokat. És akkor volt a lovaglás, mert az egyik boltban találtunk egy olyan pacit, amire rá is lehetett ülni, és én azt kipróbáltam, és nagyon tetszett. Meg az összes állatka nagyon tetszett, főleg, hogy lehet őket feldobálni, az a kedvencem.
Megnéztük az autókat is, bele is ülhettem párba, de aztán telefonált a Papa, hogy most már menjünk haza, úgyhogy gyorsan vettünk nekem gyurmát, és már indultunk is.

Itthon nagyon jó kedvem támadt attól, hogy itt volt a Papa, és sokat sikítoztam, meg ugrálatm és szaladgáltam, és labdáztunk is a Papával. Vacsorát nem akartam igazán enni, inkább szaladgálni akartam ahelyett is. Szerencsére a fürdésig még lehetett is eleget szaladni.
Aztán már csak a mese volt, és mentem is aludni.

A tegnapi éjszaka és a mai nap

Szóval, tegnap elaludtam a metrón, és mikor felébredtem, már itthon voltam, az ágyamban feküdtem, de nem volt rajtam pizsi, ahogy szokott lenni, pedig már este volt, azt tudom, mert sötét volt. Kintről hallatszott a szüleim motozása, ahogy szokott (azt nagyon szeretem hallani), és akkor hívtam a Mamát, hogy segítsen visszaaludni. Jött is, és kivett, és akkor még nem adott szopit, hanem először kellett egy új pelust kapnom, és egy pizsigatyót. Addig szerencsére énekelt nekem a Mama, hogy ne érezzem nagyon rosszul magam, és a Papa is benézett, úgyhogy valahogy kibírtam a szopiig, amit már nagyon vártam.
Aztán még sokszor felriadtam éjszaka, és akkor mindig jött a Mama, és aztán reggel lett.

Reggel is a Mamát hívtam, jött is, de amikor kivett az ágyból, akkor mondta, hogy most inkább játsszak a Papával, mert ő még szeretne aludni egy picit. Meg is kerestem a Papát, aki éppen zuhanyozott, és akkor vele játszottunk. De nem sokat, mert neki el kellett sajnos mennie, és ma nem is láttam többet. A Mama szerint holnap már jobb lesz, akkor hamarabb haza tud majd jönni.

Minden esetre mi délelőtt elmentünk a Mamával a Cyndi-hez a zenélősre, és az nagyon jó volt. Volt egy különlegesen jó is: egy ejtőernyő vászon, amit a felnőttek fogtak és lengettek fel-le, miközben énekeltek, mi meg bemásztunk alá és úgy néztük. Nagyon vicces volt, én még le is feküdtem, hogy jobban lássam a színeket. Meg volt megint sokféle érdekes hangszer, és nekem legjobban az ujjacsaka-cintányér tetszett, mert az szokott lenni a Fariánál is, és szerintem az érdekes, hogy mind a két zenélősön van ugyanolyan hangszer. A zenélős legvégén, a boodbye song után meg összegyűjtöttem a bátorságomat, és odamentem megölelgetni a Cyndi-t, ahogy a többi gyerek is szokta, és ő nagyon örült ennek, én meg boldogan szaladtam utána vissza a Mamához, nagyon büszke voltam magamra.

Itthon az alvás után beszélgettünk az O-ooo Nagyival a számítógépben, és én közben ebédeltem is, aztán meg csináltunk a Mamával az ajtóra egy szép őszi dekorációt levelekből meg papírkivágásból. Na, jó, főleg a Mama csinálta, de én is segítettem, meg közben játszottam a pumpával, ami szerintem nagyn éredekes dolog.

Aztán még rajzoltam is délután, meg néztük a Mamával a tévében a halacskás filmet (a Mama úgy hívja, hogy Nemo), ami a Mama egyik kedvence, és nekem is tetszik, kivéve a cápákat, azokat nem szeretem. A Mama szerint azok barátságos cápák, de nekem nem úgy tűnik, úgyhogy inkább kértem, hogy ne legyenek ott, és a Mama meg is csinálta ezt nekem.

Vacsorára meg virsli volt, és kaptam hozzá szörpit is a poharamba, és az annyira tetszett, hogy a villámat is belemártogattam, és arról szipkáztam le a szörpit. Amikor a Mama ezt nem helyeselte, és elvette a villát, akkor meg a kezemet mártogattam bele. A végén a Mama elvette az egész szörpit.
Aztán együtt fürödtünk a Mamával, és én nagyon ügyesen tudom szappanozni magamat, főleg a popómat szeretem a szivaccsal lemosni. Utána meg mentünk aludni.

Ma nem sokat voltunk itthon

Nem bizony, mert voltunk fodrásznál a Mama hajával, utána meg vásárolni és ebédelni pizzát a vásárlós helyen, utána meg a Dávidékhoz mentünk, és mikor hazaértünk én már aludtam a kocsimban és nem is ébredtem fel.

A reggel nagyon jó volt egyébként, mert a Mama és a Papa között ébredtem fel, és azt mondták, hogy nagyon édesen próbáltam őket kitúrni (azért nem sikerült), de hát mit csináljak, ha én így szoktam aludni. Állítólag reggel 7-kor vitt át a Mama engem, és akkor majdnem felébredtem, de aztán mégsem, csak 9-kor. Biztos így volt, erre nem emlékszem, csak a felkelésre.

Aztán a reggeli után mindenki biciklire ült, és elmentünk a fodrászhoz, de mi a Papával nem mentünk be, hanem elsétáltunk a bankba, hogy ki tudjuk fizetni a fodrászt. Amikor visszaértünk, a Mama ott ült egy néni előtt, le volt terítve, és a néni piszkálta a haját. A Papa szerint ez nem volt baj, de én azért kicsit aggódva figyeltem, hogy mi lesz ebből. De a végén tetszett a Mama új haja mindenkinek, és ez a lényeg.

Aztán a Papa elment a dolgozóba, mi meg hazajöttünk a biciklivel, de utána rögtön indultunk is tovább a kocsimmal a vásárlósba. Ott elmentünk a fényképekért először (még jó, hogy szóltam a Mamának, hogy oda is be kell menni, mert különben elfelejtette volna), aztán pizzát ettünk, és a végén a banános boltban vettünk ennivalót. Közben még arra is volt idő, hogy egy kicsit felüljek a játékokra, különösen tetszett ma a gombnyomogatós tűzoltóautó.


Aztán, mikor hazaértünk, akkor a Mama felhívta a Dávid anyukáját, hgy mehetünk-e, és mivel mehettünk, ezért mentünk is: metróval és busszal. Mikor odaértünk a Dávid még aludt, de nem sokáig, mert hamar felébredt, és akkor lehetett együtt játszani, meg megnézni a halacskákat, és mindenféle finomat eszegetni. Később aztán jött a Misheel is, de akkor nekünk már el kellett jönni, úgyhogy vele csak egy kicsit tudtunk együtt játszani.

Hazafelé annyira emlékszem, hogy a buszon volt egy kislány, aki nagyon sírt, ami nem volt jó, és én meg felülhettem a rendes ülésre a Mama mellé, az nagyon jó volt. Aztán átszálltunk a metróra, és én ott elaludtam.

Zenélős és Nora

Ma voltunk a Fariánál zenélősön, de annyira esett az eső odafelé, hogy csak na! Visszafelé is esett, de az nem volt baj, mert akkor nem gyalog kellett mennünk, hanem a Nora mamája elvitt minket az autójukon hozzájuk, és úgy nem lesz annyira vizes az ember.
Mondjuk szerencsére azért nekem van esővédőm a kocsimon, és azt most már eléggé megkedveltem, mert tudom, hogy kell ahhoz, hogy ne legyek vizes az esőtől. A Mama meg esernyővel szokott ilyenkor menni, de azt mondta, hogy az nem is olyan egyszerű, mert a kocsimat is tolni kell, meg az esernyőt is tartani, és neki ehhez nincs elég keze.

De azért odaértünk időben, és a zenélős jó volt, bár most elég sokan voltak, ami engem egy kicsit zavar. A végén meg elénekeltük a Pop-pop-pop songot, és kaptunk a kezünkre pecsétet, teknősöset, és én teljesen egyedül mentem oda kérni. Aztán a Mamának is kértem, de ő csak egyet kapott, viszont az ugyanolyan, mint az enyémek!

A Noráéknál meg elég jót játszottunk, bár nem találták meg azt a gurulós kutyust, amivel a múltkor olyan jót játszottunk, de azért így is voltak érdekes dolgok. Nekem főleg az átbújós alagút tetszett. Aztán kaptunk ebédet is, és én ettem elég sok borsót, de aztán mást nem is, mert nem voltam éhes. Viszont utána kaptunk sütit, az finom volt, és lehetett megint lengedezni a gyűrűhintán a basementben, az nagyon jó volt.

Aztán a Nora mamája elvitt minket autóval a metróhoz, mert még mindig nagyon esett. A metró legvégén én elaludtam, és mikor felébredtem, már itthon voltunk, és az ágyamban voltam. Jött a Mama és nagyon örült nekem, és utána egész délután itthon játszottunk.

Volt mosás is, és a vacsora után nézhettem egy picit a tévét is. De aztán kellett menni aludni, és akkor a Mama mondta, hogy már nem fog jönni a Papa, akit egész délután nagyon vártam (többször kopogtam is az ajtón, ahogy ő szokott, és mondtam, hogy "Papa"). Aztán, mikor a Mama már a szobámban ötlöztetett volna, akkor hallottuk, hogy mégis megjött a Papa, és akkor kiszaladtam elé egy szál zokiniban, mert már nagyon szerettem volna megölelgetni.
Ő is nagyon örült nekem, és aztán ő mondott nekem mesét végül, miután felöltöztem, és így már jó volt elmenni aludni.

22 hónapos

Ma reggel a Mama is felkelt velem, mert már nem is volt olyan korán, mikor felébredtem. Nagyon jó volt így, mert jó sokat olvasott nekem a verseskönyvemből, míg a Papa készülődött, főleg a cipity Lőrinces vers tetszett. Én is mondogattam, hogy tyaftyaftyaf, vagy valami hasonlót a Mama után.

Mikor a Papa elment és megreggeliztünk, akkor kezdődött a játék, de nem tartott nagyon sokáig, csak míg a Mama is evett, meg utána elmosogatott, és már indultunk is ügyeket intézni. Elmentünk a postára, ahol én adtam oda a postásbácsinak (akivel nagyon jóban vagyok) a leveleket, amiket feladtunk, és aztán meg vettünk banánt és bun-t, meg még néhány dolgot, ami nem olyan érdekes a zöldségesnél Hazafelé meg is ettem egy fél bun-t rögtön, nagyon szeretem eszegetni azt.

Az alvás körül volt egy kis összezördülésünk a Mamával, mert én még nem akartam aludni menni, mikor a Mama mondta, hogy most már kell. A meseolvasás és a szopi még rendben is volt, de mikor be kellett feküdni az ágyba, azt már nem szerettem, aludni meg végképp nem akartam. Úgyhogy a Mama jó sokat veszekedett velem, és aztán már tényleg fáradt lettem, és akkor sírtam is, és a végén elaludtam.

Mikor felébredtem már minden rendbejött, odabújtam a Mamához, és kaptam ebédet is, és aztán játszottunk egy kicsit. Utána meg elővettük a biciklit, mert jó idő volt, és elmentünk vele a játszótérre. Ott homokoztam, meg csúszdáztam egy labdával, ami nagyon vicces volt. Aztán kiderült, hogy a labda egy kisfiúé, és ő szerette volna visszakapni, de én még nem akartam visszaadni, úgyhogy felkaptam és elszaladtam vele. De a kisfiú is tudott szaladni, úgyhogy jött utánam, és ez a Mama szerint elég vicces látvány volt. Aztán a végén együtt játszottunk egy kicsit a kisfiúval és a labdával, rúgdaltuk egymásnak, a mamáink legnagyobb örömére.

De ma nem maradtunk sokáig a játszótéren, mert utána mentünk még kicsit vásárolni, és abba a vásárlósba mentünk, ahol a halacskák vannak, és kértem is, hogy nézzük meg őket, és a Mama megengedte.

Aztán hazabicikliztünk, és itthon volt már a Papa, és dudáltunk neki az udvarról, hogy kijöjjön az erkélyre, és ki is jött. Vacsorát viszont nem nagyon kértem, inkább menni akartam játszani a Papával, mert az nagyon jó. Labdáztunk főleg, aztán meg mentünk fürödni. Utána a Papa olvasott nekem vakondos mesét, és mentem aludni.

Uszi és kirándulás a hétvégén

Képzeljétek, tegnap délután voltunk uszizni a Mamával és a Papával, nagyon jó volt! És megmutattam nekik, hogy tudok egyedül is uszizni, úgy, hogy közben csak a vicces belefújóscső van a hónom alatt, és azt fogja a Papa össze a hátammögött. Nagyon büszkék voltak rám a szüleim, mikor ezt látták, azt mondták, hogy úgy úszom, mint egy igazi profi!
Mondjuk jól kis is fáradtam ebben a nagy uszizásban, úgyhogy, mikor hazajöttünk, akkor már alig vártam, hogy mehessek aludni.

Ma délután meg a High parkban voltunk kirándulni, és az is nagyon jó volt! Metróval mentünk, és vittük a nagy labdámat is, és azzal olyan jót fociztam!

Aztán meg jöttek kutyusok, és azokat lehetett nézni, meg egyet meg is simogattunk. De előtte még sétáltunk egy kicsit az erdőben is, és akkor mindig én modhattam meg, hogy merre menjünk, ha választani kellett két út között.
Találtunk egy nagy kidőlt fát is, arra fel is ültünk mindannyian, és utána én a Papa segítségével végig is sétáltam rajta.
Aztán még egy kicsit labdáztam, de mivel már fáradt voltam, a Mama mondta, hogy akkor üljek be kicsit a kocsiba, és akkor úgy mentünk tovább az állatokhoz. Nekem most nagyon tetszett ott minden állat, de főleg a bú-tehenek!
A végén meg hazajöttünk, de akkor már felvettük a kesztyűnket is, mert hideg lett. Itthon meg nem akartam belenyugodni, hogy le kell venni a sapkámat, mert én azt nagyon szeretem, ha a fejemen van. Úgyhogy, elcsakliztam a Papa sapiját és az enyémet is, és mivel a Papájét könnyebb volt a fejemre húzni, ezért azt vettem fel, és nagyon örültem magamnak benne.


Vacsorása ma leveske volt, ezt majdnem teljesen egyedl ettem meg, a Mama az elején segített egy kicsit, de aztán kértem, hogy inkább egyedül ehessek, nagyon jól ment.
A lefekvés ma is jól esett, jó kis fárasztó hétvége van mögöttünk.

Gyurma

Ma voltunk délelőtt a Mamával és a Percyékkel a vásárlós helyen lévő játszóházban, nagyon jó volt!
Nagyon sok játék volt, például pacik és autók, meg volt az elején egy kis éneklés is. De nekem legjobban a gyurmázás tetszett, olyat még eddig nem csináltunk nagyon. A gyurma az narancssárga volt, és lehetett markolászni, meg a Mama és a Rita csináltak belőle kígyót és palacsintát, meg golyókat és mindenféle sütiket is. A gyurma annyira tetszett nekünk a Mamával, hogy aztán délután elővettük az itthoni gyurmát is, és azzal is játszottunk, de az nem narancssárga volt, hanem piros, kék és sárga. A Mama szerint viszont ez nem olyan jó gyurma, a sárga színűt ki is kellett dobni, mert annyira nem volt jó. Úgyhogy, majd veszünk másikat, ami jobb, de addig ezért ezzel is lehet játszani.

A gyurmázáson kívül egyébként délelőtt még be is vásároltunk a banános boltban, és akkor mi a Percyvel szaladgálhattunk ott is, nem kellett a kocsiban ülni. És utána meg ettünk pizzát ebédre, az nagyon finom volt.
Itthon meg egy nagyon nagyot aludtam, és utána egész végig itthon játszottunk a Mamával, és aztán, mikor megjött a Papa, akkor ő is beszállt.
A vacsora után jött a fürdés, utána meg a mese, viszont elaludni most kicsit nehezebben tudtam, mert még nem voltam annyira álmos, mikor a Mama elköszönt tőlem.

Ma esett a hó!

A Mama délután nagyon elcsodálkozott, mikor odaszaladt az erkélyajtóhoz, hogy megnézze, mi is ez a nagy dübörgés. Kiderült, hogy a dübörgést a szél okozza, ami nagyon fújt odakint, és mérges volt, hogy nem tud bejönni. De nem is ez volt a nagyon érdekes, hanem az, hogy esett közben a hó! A Mama szerint ez októberben egyáltalán nem szokott így lenni, és nagyon érdekes, hogy most ilyet csinált az időjárás. Gyorsan meg is mutatta nekem, aztán meg lefényképezte. Nem esett sokáig, de amikor esett, akkor nagyon sok jött.

Szerintem is érdekes volt ez, és egyébként pont pelusozás közben történt, úgyhogy rajtam nem is volt gatya, csak a pelus, úgy szaladtunk ki megnézni, hogy mi történik. Aztán persze kaptam nadrágot is, és a nap is kisütött, szóval minden helyreállt, bár a Mama szerint igencsak csúnya hideg van kint, úgyhogy délután nem is mentünk sehová, hanem inkább itthon játszottunk.

Viszont délelőtt voltunk a zenélősön a Cyndi-nél, és nagyon jó volt. Jó korán odaértünk, a Mama mondta is, mikor megérkeztünk, hogy "Ejnye, eltévesztettem, hogy mikorra kell jönni", de nem kellett azért sokat várni, és az is érdekes volt, mert addig vizezhettem. Mert ahová járunk zenélősre (mind a kettőre), ott van a folyosón egy nagyon jó kis vizezős csap, és azzal én szoktam játszani, mert nagyon érdekes.

Hazafelé most nem sétáltam, mert éhes voltam, és kaptam áfonyát meg Cheerios-t, és azt a kocsimban ülve kényelmesebb megenni.

Itthon volt alvás, és mikor felébredtem, kaptam ebédet, meg beszéltünk a Nagyival és a Nagypapával meg a Mikivel a számítógépben. Nekem most legjobban a Nagypapa tetszett, folyton mondogattam, hogy "papa, papa", mikor megláttam a képen.

Szóval, délután meg itthon voltunk, a Mama vasalt, meg játszott velem, és a végén még néztük egy kicsit a vonatos filmemet is a tévében, amíg elkészült a vacsora. Nagyon finom héjában sült krumplit ettünk tejföllel és reszelt sajttal, és én nagyfiúsan az asztalnál ülhettem a kék-zöld székemben.
Aztán mentünk a Mamával együtt fürödni, és utána elmesélte nekem a mai Barnabás-napja mesét. Aztán mentem aludni.

Eljött hozzánk Nora

Délelőtt vártuk, hogy eljöjjön hozzánk a Nora, akivel a zenélősre szoktunk járni, de végül is kiderült, hogy nem fog jönni, hanem csak alvás után.
Azért ez nem volt olyan nagy baj, mert jól eljátszottunk a Mamával, és a végén, az alvás előtt még tévét is lehetett nézni, ami nagyon érdekes volt.

Az alvás után megint jó szorosan odabújtam a Mamához, és akkor még nem is voltam biztos benne, hogy fel fogok ébredni, mert olyan jó volt ott feküdni a Mamán. De aztán végül is kijöttem a szobámból, és akkor láttam, hogy lehet ebédelni, ami jó ötletnek tűnt. A Mama is együtt ebédelt velem, és utána megint elkezdtük várni a Noráékat. És akkor egyszer csak kopogtak, és ott voltak! Nagyon örültem nekik, és megmutattam Norának az összes játékomat, és Norának mind nagyon tetszett. Volt olyan játék, amit felváltva használtunk, és volt olyan, amivel csak ő játszott, vagy amivel csak én. És aztán oda is adta nekem egy picit a babáját játszani, ami a Mama szerint nagy dolog, mert az az egyik kedvenc babája.

Aztán, mikor elmentek haza, akkor mi is lementünk a Mamával kicsit az udvarra, de nem sokat, mert esett az eső, és az a Mamának nem tetszett. Azért lehetett kicsit pocsolyázni (viszont amikor visszajöttünk, akkor ezért nadágot kellett cserélni), meg a labdámat is rugdostuk, és szedtünk színes levelekt a földről.

Mikor újra otthon voltunk, akkor meg rájöttem, hogy nagyon éhes vagyok, és hiába mondta a mama, hogy várjunk még egy picit, mert mindjárt megjön a Papa és akkor ehetünk együtt, én nem akatam. Úgyhogy, végül mikor megjött a Papa, akkor már én ettem, és akkor ő is gyorsan csatlakozott, mert ő is nagyon éhes volt. Így kaptam az ő tésztájából is, a saját rizsim, felvágottam és uborkám mellé, sőt még szárított paradicsomot is adott.

Este még játszottunk együtt, például a Mama és a Papa egymás mellett feküdt és én is rájuk másztam, az vicces volt. Aztán volt fürdés, mese, és mentem aludni a Mamával.

Visszajöttünk

A Mama mondta, hogy leírta már nektek a jó kis kiruccanásunkat az Ilonáékkal, de azért még én is elmondom, hogy nagyon jól éreztük magunkat! Nekem a kavicsolás és a szaladgálás tetszett a legjobban, meg az, amikor együtt fürödtem az Ilonával, meg amikor együtt vacsorázott mindenki.

Aztán ma már itthon voltunk teljesen, azaz nem teljesen, mert délelőtt elmentünk a zenélősre a Fariához, és az nagyon jó volt! Most a Mama jött velem, és nagyon élveztem mindent, a hangszereket, a körbenjárást és az éneklést, lovagolást a Mama térdén is. Ott volt az Amélia is, akivel régebben együtt jártunk a zenélősre, de most nem velünk szokott jönni, csak ma valamiért mégis. A végén a Mama beszélgetett is a Papájával, és azt mondta, hogy majd lehet, hogy elmegyünk játszani az Améliáékhoz egyszer.

Aztán hazasétáltunk, de közben bementünk még egy pár helyre, és kaptam bun-t is, amit rögtön meg is ettem. Itthon meg aludtam egy nagyot, és utána nagyon jó volt odabújni a Mamához egy darabon.

Délután meg kimentünk a játszótérre egy picit játszani, ott volt a Dominique is, de most nem a mamájával, hanem a papájával jött. Mi nem maradtunk sokáig, mert még vásárolnunk kellett, és az most nem volt annyira érdekes, mert a kocsimban kellett ülnöm, de aztán a végén kijöhettem, és hazáig egy picit sétálhattam.

A Papa sajnos nem ért haza egész végig, de a Mama csinált nekem banánturmixot, és azt vacsoráztam, meg előtte bun-t is kaptam hazafelé. A füdéskor ott volt velem a Mama is a kádban, és aztán már mentem aludni.

Tobermory

Íme a beszámoló a Hálaadásos hosszú hétvégénkről Tobermory-ban (a képek már fent vannak Barnus oldalán):

Jó sokat gondolkodtunk azon, hogy hová menjünk megünnepelni a hálaadást (megnéztem a wikipédián, és a kanadaiak a bőséges termésért adnak hálát, ellentétben az amerikaiakkal). Na jó, igazából csak szerettünk volna barátainkkal egy kis időt együtt tölteni, és nagyokat kirándulni, amihez nagyon jó apropót adott ez a szabad hétfő. Végül a sok telefonálás, internetes keresés és gondolkodás eredményeként maradtunk a legelőször felvetett tervnél: irány Tobermory, azaz a Bruce félsziget legészakibb pontja, amit a Huron tó vesz körül.

Pénteken azt terveztük, hogy megpróbálunk korán indulni, mert nagyon szerettük volna elkerülni a dugót az autópályán kifelé Torontóból. A korai indulás végül is egész jól sikerült, háromkor már az autóban ültünk agy csomó csomaggal felpakolva. Úgy tűnik viszont, hogy mások is a korai indulás mellett döntöttek, mert sajnos az autópályán nem nagyon lehetett haladni, így az elvileg 5 órás utat végül is 7 óra alatt tettük meg. Azért szerencsére Barnus már egészen megszokta a sok autózást, így nem volt semmi gond vele, bár csak egy fél órát aludt, mert az orra sajnos még mindig be van dugulva, így felébredt arra, hogy nem kap levegőt.
Vacsorát az Owen Sound-i mekdonáldszban ettünk, ahol Barnus külön jól szórakozott a gyerekeknek kitett játékokkal, és a szomszédos asztalnál ülő lányoknak való mosolygással és integetéssel (mondhatnánk, hogy flörtölt!).

A cottage-ba így már olyan fél 10 körül érkeztünk, és persze addigra Barnust megint elnyomta az álom, olyannyira, hogy nem is ébredt fel arra, hogy bevittünk, és aztán mikor behordtuk a cuccokat és felállítottuk az ágyát, akkor is még álmában sikerült áttenni oda. Aztán valamikor éjfél körül Curie-ék is megérkeztek (Bálint, Curie és lányaik Adrienn és Ilona, plusz Curie barátja Eva), de addigra már csak Bence tartotta a frontot ébren.

A cottage egy nagyon kedves kis házikó két és fél hálószobával és egy nagy open concept szobával (meg persze két fürdővel és egyéb pici tárolókkal), azaz a konyha egyben van a nappalival, ami nagyon jól jött.

Szombaton a kicsik keltettek minket, és a reggeli, meg a szendvicsek elkészítése után olyan fél 11 körül sikerült is elindulnunk. A félsziget keleti oldala felé vettük az irányt, ahol a Bruce trail-t terveztük követni, ami a parton vezet végig. Mivel ez egy egyirányú túra, a fiúk úgy döntöttek, hogy elmennek a két kocsival a túra végéig, és aztán egy kocsival visszajönnek a kiinduláshoz, ahol mi megvárjuk őket, hogy ne kelljen visszafelé is megtennünk az utat. Ez jó ötlet volt, de sajnos a kivitelezésbe csúszott egy kis hiba, amiért lehet, hogy fizetnünk kell az autóbérlő cégnek (de valószínűleg nem sokat).

A túra viszont nagyon szuper volt, bár talán a babakocsi, amit Bálinték Ilonának hoztak a hátihordozó helyett nem volt a legszuperebb ötlet valaha, de végül is elég sok cipelés árán az is eljutott a nagyon sziklás kirándulás céljába.

A Huron tó gyönyörű, csodás színekben pompázik, nem beszélve az őszi erdőről! A sziklás part pedig egészen lélegzetelállító!

A túra nem is volt olyan könnyű, mint eredetileg gondoltuk, és nem csak a terepviszonyok miatt, de végül megcsináltuk. Bálint és én a legvégén előresiettünk a kicsikkel (fú, de nehéz Barnust cipelni a hátamon, minden tisztelet Bencének, aki az út nagy részén hordozta), és mire a többiek megérkeztek a célba, mi is odaértünk az autókkal, és a Cheerios-szal jóllakott gyerekekkel. Jó is volt, mert már besötétedett, és mire visszaértünk, Barnus megint bealudt, és most sem ébredt fel arra, hogy levetkőztettem és betettem az ágyába.

Este pörköltet csináltunk nokedlivel, nagyon nagy sikere volt, mert mire elkészült, mindenki iszonyú éhes volt.

Másnap mindenki elég fáradt volt, így először azt terveztük, hogy kimegyünk a komppal a Flowerpot island-ra, ahol érdekes sziklaképződményeket lehet megnézni, de kiderült, hogy a szél miatt nem lehet kiszállni a szigeten, és a kompolás nagyon sokba kerül, így végül úgy döntöttünk, hogy inkább kirándulunk vasárnap is. Az idő gyönyörű volt aznap is, napsütés, napsütés, napsütés. A tegnapi célbaérési pontból indultunk ma tovább egy kicsit az erdőben (gyönyörű!!!), aztán megint a parton. Most az Indian head sziklánál bukkantunk kis a partra, itt egy gyönyörű öböl van, ahol a gyerekek nagyon jól szórakoztak a kavicsokkal a felnőttek meg kiterültek és napoztak. Közben beszélgettünk és szendvicseket eszegettünk, nagyon jól éreztük magunkat.

Barnus ezen a napon is (ahogy tegnap) a nem-alvást választotta nap közben, ami végül is nem sült el rosszul, egész estig nagyon jól érezte magát, meg sem látszott rajta, hogy nem pihent.

A túra ma rövidebb volt, mint tegnap, ami kifejezetten jól esett mindenkinek, plusz így volt időnk elkészíteni a hálaadási vacsorát, ami elsősorban egy naaaagy pulykából állt. A madarat hajnali fél 5-től sütöttük reggel 9-ig a sütőben lefóliázva, és este még rápirítottunk, míg elkészült a köret és a többi kaja (például egy gombaleves, amihez a gombát Eva gyűjtötte az erdőben, ő ugyanis egy gombász is).

A gyerekek szórakoztatásáról, míg a vacsora készült én gondoskodtam, meg ők maguk, mert nagyon jól elvoltak egymással, sokat rajzoltak, autóztak és kergették egymást az asztal körül.

A vacsora mindenkinek nagyon ízlett, és utána a kicsik együtt fürödtek. Ők aztán nagyot aludtak, mi meg beszélgettünk, amíg fent tudtunk maradni.

Hétfőn délelőtt Bálint és Adrienn kipróbálták a házzal együtt járó csónakot a tavon, a többiek pedig elmentek kirándulni egy picit. Barnus ezt kifejezetten élvezte, mert egy mocsaras részen voltunk, meg a tóparton, ahol nagyon sekély a víz, ő pedig kiélvezhette a gumicsizmában a vízben tapicskolás minden örömét.

Aztán már csak az ebéd (maradék pulyka) és a pakolás, takarítás volt háta, és 3 körül el is indultunk haza. Az idő még mindig gyönyörű volt, a tájról nem is beszélve, és Barnus visszafelé egy egész nagyot aludt az autóban, ami nem csoda, mert eléggé kifáradhatott a délelőtt során. Most egy másik utat választottunk, és 4,5 óra alatt haza is értünk szerencsésen.

Szuper volt a hosszú hétvégén Tobermoryban!

Köhi-prüszi

Ma tovább folytatódott nekem a köhögés-prüszizés, és az orrom is folyt. Viszont a porszívót csak reggel láttam, de nem kellett ma használni szerencsére. Az orrom viszont folyt magától, nem tudtam elállítani, és azt elég gyakran le kellett törölni, és olyankor néha sikerült picit fújnom is a zsepibe, és annak mindenki nagyon örült.
De azért jól vagyok, és a Mama szerint ez nem igazi betegség, és reméljük, hogy nem is lesz rosszabb!

Úgyhogy prüszi ide vagy oda, azért szépen elmentünk délelőtt a Cyndi-féle zenélősre, és annyira jól éreztem ott magam! Sokat játszottunk a zeneszerszámokkal, és most voltak színes sálak is, azt annyira szerettem, hogy a Mamának nem is akartam adni belőle, és volt olyan is, hogy egyszerre hárommal játszottam. Meg volt táncizás is, azt meg a Mama élvezte nagyon, láttam rajta.
Aztán hazafelé még benéztünk a kedvenc könyvesboltunkba, és vettünk nekem egy új rajzolós könyvet, mert a Mama szerint a Thomasos könyvemet már nyugdíjazni kell, annyira telerajzoltam, hogy nem fér már bele több. Úgyhogy, hogy most is két könyvem legyen, kaphattam egy másikat, és a Mamával teljes egyetértésben a nagy piros kutyusról szólót választottuk. Még játszottam egy kicsit a fenti vonatokkal is, azt nagyon szeretem, aztán jöttünk haza aludni.

Alvás után megint nem voltam éhes, a Mama azt mondta, hogy ez nem is csoda, mert egész hazafelé úton ettem, de azért sajnálta, hogy a finom halacskát, amit csinált végül is nem is nagyon kóstoltam meg. Azért aztán a játszón, mikor odaértünk, elég hamar megéheztem, és akkor kaptam Cheeriost.

A játszón most egyébként nagyon-nagyon sokan voltak, ami engem eléggé zavart, úgyhogy inkább el is sétáltunk messzire a Mamával megnézni a buszokat, de mikor korogni kezdett a pocakom, akkor vissza kellett menni, mert ott volt a hami.
A Cheerios-om a többi gyereket is nagyon érdekelte, és akkor én mindenkinek adtam, és a Mama nagyon büszke volt rám, hogy nem vagyok irigy.
Ott volt a Dominique és a Percy is, sőt, a Zoe-is, aki egy új barátunk, és ő mindig az apukájával szokott jönni.

Aztán hazajöttünk, és közben még a kesztyűmet is megkaptam, mert elég hideg lett, és különben is, nagyon szeretem felvenni a kesztyűmet.


Itthon a Mama csinált nekünk virslit, én meg kértem, hogy a nagy asztalnál ülve ehessek vele. Úgyhogy elővette a másik székemt a szekrényből, és akkor együtt ettünk, és az nagyon jó volt. Aztán mentünk fürödni, és utána a Mama mesélt nekem a Bóbitás könyvből, aztán meg már menni kellett aludni.

Ó, a porszívó!

Mikor a Mama megkérdezte este, hogy szeretném-e, hogy kiporszívózzuk az orromat, akkor először azt hittem, hogy az jó móka és beleegyeztem. Aztán kireült, hogy az egyáltalán nem jó móka, de akkor már nem lehetett viszakozni, és végül is kiporszívózták az orromat sajnos, bár én teljes erőmből ellenálltam. Mondjuk, utána kicsit jobb lett, mert már tegnap éjszaka és ma nap közben is eléggé tele volt az orrom, meg még köhögtem is. De az biztos, hogy a porszívózást most már tudnom, hogy nem szeretem. Sokkal jobb viszont a gyógyszer, amit most kapok a megfázás ellen, mert annak finom édes íze van, és azt szeretem megenni.

Ma egyébként itthon voltunk a legtöbbet, és kint meg estt az eső és fújt a szél. A Mama elég sokat vasalt, én meg rajzoltam, és énekeltünk, és a vonataimmal is játszottam. Aztán a Mama azt monta, hogy most már elég nagy fiú vagyok ahhoz, hogy tévét nézzünk. A tévé az mindig is itt volt a szobánkban, és néha szoktuk is picit nézni, de olyankor főleg a Thomas van benne, meg olyan felnőttes dolgok, nem jó kis rajzfilmek, mint ma. Remélem, máskor is lesz majd tévénézés!

Az alvás után nem voltam éhes, úgyhogy inkább játszottunk, és a Mama vasalt, de aztán indulás előtt azért ettem kicsit, mert megéheztem. Amit a Mama először adott, az annyira nem ízlett, úgyhogy inkább kértem virslit, és abból elég sokat megettem, mert azt nagyon szeretem, és a Mama örült ennek.

Aztán már tényleg elindultunk, és a könyvtárba mentünk, de majdnem elfújt minket a szél, annyira tombolt odakint. Mi a Mamával ennek örömére nagyokat kiáltoztunk, főleg azt, hogy "jujjjjjj, de fúúúúúúj!", nekem ez nagyon tetszett.

A könyvátrban vettünk ki könyveket, és aztán mentünk a vásárlós helyre, és a végén találkoztunk a Papával, aki elénk jött, hogy segítsen hazavinni a dolgokat.

Itthon volt még egy kis evés, aztán mentem fürödni a Mamával, és volt egy kis mese is. A legvégén meg mentem aludni.

A szeptemberi képek...

...megtalálhatóak Barnus oldalán mától.
Zs.