Meglepetés Dávid

Ma délelőtt mosás volt a program, és szaladgálás kint az udvaron. A szaladgáláskor találtam egy új barátot is, Brianának hívják és Pakisztánból való, négy éves. Ő is nagyon szeret szaladgálni, meg labdázni, és aszfaltkrétázni is, és neki is van egy kistestvére, a Viktor, aki egy éves. Rájuk a nagypapájuk vigyázott, rám meg a Nagyi, amikor találkoztunk, de a nagypapájuk nem nagyon vitt le játékokat nekik, úgyhogy mi szórakoztattuk őket leginkább. Nagyon jó volt! Én olyan jóban letten a Brianával, hogy kézenfogva is sétáltunk.

Délután meg, mikor felébredtem és kijöttem a nappaliba, nagy meglepetés várt: itt voltak a Dávidék!
Igaz, hogy abban a pillanatban ezt még nem tudtam teljesen értékelni, mert még elég álomittas voltam, de miután odabújtam kicsit a Mamához és így felébredtem, akkor már nagyon örültem nekik.

Először kimentünk az erkélyre játszani a vizezős-hajózóssal, aztán megnéztük a kukásautót is. Utána meg bejöttünk és autóztunk meg vonatoztunk is. Néha volt konfliktus, mert pont ugyanazzal a játékkal akartuk volna játszani a Dávid is meg én is, és akkor általában sírtam, és azzal elég jól el lehet érni, hogy a végén megkapjam, amit szeretnék. De a Mama szerint ez nem túl szép dolog, úgyhogy majd megpróbálok esetleg később nem sírni, hanem megvárni, míg megkapom a játékot (csak ez olyan nehéz!).

Mikor már menni készültek a Dávidék, akkor mind a ketten kaptunk lufit (én narancssárgát, a Dávid kéket), és azzal lementünk az udvarra játszani, a Dávidék meg az autójukhoz. Sajnos a Dávid lufija még a beszállás előtt kipukkant, és akkor ő nagyon elkeseredett, meg sírt. A Nagyi akart neki adni egy új lufit, de azt nem kérte, mert az sárga volt, és nem olyat szeretett volna. Végül is aztán beszálltak az autóba és hazamentek. Remélem, a Dávid megnyugodott közben.

Mi még maradtunk az udvaron a Nagyival, de aztán hamarosan elkezdett esni az eső is, úgyhogy mi gyorsan beszaladtunk a Nagyival a házba. De nem mentünk fel, hanem a lift előtt lufiztunk, és vártuk, hogy elálljon az eső. Nem állt el, viszont jött a Mama, és mondta, hogy ő elmegy bevásárolni. Ez az ötlet nekem is nagyon megtetszett, és kértem, hogy mehessek vele.

Mehettem is, úgyhogy ketten beültünk a Hondába és elmentünk a banános boltba. Vettünk jó sok mindent, én sokat segítettem ebben. Szóltam például, hogy ne felejtsünk el citomot venni, így nem is felejtettünk el.
Aztán hazajöttünk és vacsoráztam a Backyardigans nézése közben. Ezt a részt most mindenki együtt nézte, mert a Bori aludt közben, így senkinek sem volt más dolga. Aztán a Bori felébredt, és akkor együtt fürödtünk egy jót. Mikor a Bori készen lett és a Mama elvitte, akkor a Papával kieresztettük a vizet, és akkor én még zuhanyozhattam (zuhanyozni nem szeretek mostanság úgy, hogyha van víz a kádban). Utána volt meseolvasás, aztán nagy nehezen engedtem a lábkörmömet levágni a Mamának, és utána mentem aludni.

Vízesés és strandi

A Papa megnézte az időjárásjelentést ma reggel az interneten, és az délutánra jó meleget mondott. Ezt kicsit nehéz volt elhinni, mert reggel még kint felhős, borongós idő volt. Aztán délutánra tényleg jó meleg lett, úgyhogy el is mentünk strandizni.
Előtte még viszont megnéztünk egy jó kis vízesést (Webster's Falls) és ott volt sziklamászás is!

Most is a Hondával mentünk, és egészen közel tudtunk megállni a vízeséshez. Először megnéztük felülről, aztán onnan lementünk a tetejéhez. Ott kicsit bele is lógattuk a lábunkat a vízbe, sőt a Nagyi észrevett egy zöld labdát és bele is gázolt érte. Azzal akkor labdáztunk is egy kicsit. Csak egy kicsit, mert utána már mentünk is le a vízesés aljához, hogy onnan is megszemléljük a látványt.
Nagyon sok lépcsőn kellett lemenni, és én nagyon ügyesen lemásztam ott, a Papa kezét fogva.
Aztán jött csak az igazi sziklamászás, mert volt ott sok jó kis kő, és azokon kellett ellavírozni a vízhez közel. Először szemrevételeztük a terepet, aztán bementünk mind jó közel a lezúduló vízhez. Ott ránk jött a vízprmermet amikor fújt a szél, ami kifejezetten kellemes volt (akkor már nagy meleg lett).

Ezután levettük a cipőnket és belegázoltunk a vízbe, ami meglepetésünkre nem is volt hideg. A Nagyi még a vízesés mögé is bement, azt mondta, hogy nem ázott el ettől még, viszont jó látvány volt onnan nézni visszafelé.
A Mama is bemászott a Borival jó messzire, és mindenki izgult, hogy nehogy beleessenek, de nem estek.Mikor már elegünk lett a mászkálásból, akkor visszafelé vettük az irányt, ami nem is volt olyan könnyű, mert a sok lépcsőn fel kellett mászni. De sikerült!

Aztán beültünk a Hondába, és elmentünk egy jó kis Wendy's étterembe ebédelni. A Bori csak ott az étteremben ébredt fel, és akkor ő is ebédelt, aztán az autósülésében nézegetett, míg mi megettük a sült krumplit és hamburgert. Nekem volt almalé is, és az nagyon ízlett!

Na, eddigre meg aztán már tényleg jó meleg lett, úgyhogy gyorsan elautóztunk a kedvenc strandunkra (Bronte Creek), szerencsére jó közel voltunk hozzá. Ott kicsit nehéz volt parkolót találni, mert nagyon sokan voltak, de aztán sikerült, és bent pedig egy nagyon klassz árnyékos fa-alatti helyre telepedtünk le.
Mentünk is rögtön a vízbe, és nagyon jól szórakoztunk ott.

Viszont egyszer sajnos jól el is estem és szereztem harci sérüléseket. Ennek a felnőttek szerint az az oka, hogy már fáradt voltam. Akkor megnyugtatásul szopiztam is kicsit, és attól jobban lettem. Aludni viszont nem sikerült utána sem, csak kicsit pihenni a Nagyival a sátorban. Aztán már mentem is tovább: teniszezni, homokozni, uszizni.
Egészen zárásig maradtunk, akkor aztán felszedelőzködtünk és hazaindultunk. Az úton szerencsére nem volt dugó, és én nagyon próbáltam ébren maradni, hogy otthon még meg tudjak nézni egy Backyardigans-t, de nem sikerült.

Így aztán nagyon fáradtan ébredtem arra, hogy hazaértünk, és a Mama visz fel az ölében. Nem is akartam már akkor mást, mint aludni, de még le kellett zuhanyozni előtte (úgyhogy az alatt nagyon kellett sírnom). Aztán mehettem az ágyamba.

Kirándultunk és strandoltunk

Ma volt lufi-teniszezés az udvaron, kirándulás egy tó körül (Forks of the Credit) és strandizás egy másik tóparton (Albion Hills). De jó nap is volt ez!

Először is reggel, míg a Mama és a Papa készülődtek, hogy el tudjunk indulni, mi a Nagyival lementünk az udvarra teniszezni, meg lufizni. Egy idő után aztán rájöttünk, hogy ezt nagyon jól össze is lehet vonni, így lufi-teniszeztünk is.

Aztán készen lett mindenki, és már indultunk is kirándulni. Egy jó kis tóhoz érkeztünk meg, a Mama felvette a kendőbe Borit, és már indultunk is körbejárni. Én nagyon vidáman sétálgattam, és még le is másztunk egészen a tóhoz egy meredek részen. Utána felmászni már nehezebb volt, de ez is ment, viszont ebben jól elfáradtam, és akkor a Papa felvett a hátihordozóba, hogy ne kelljen többet mennem. A végén visszaértünk az autóhoz, és akkor már jó meleg volt, úgyhogy megcéloztuk a strandolós tavat.
Az úton oda elaludtam egy kicsit, de mikor odaértünk felébredtem, és már nagyon vártam, hogy lehessen odamenni a vízhez.

Találtunk egy jó kis árnyékos helyet, és már mentem is a Nagyival homokvárat meg folyót építeni. Aztán a Mamával bementünk a vízbe, és jött a Papa is, és nagyon jót usziztunk, én az úszógumimmal.Ez a tó mindenkinek nagyon tetszett, és mindenki meg volt nagyon elégedve az egész strandolással.

Jó sokat voltam a vízben, aztán kijöttünk megszáradni, és én aközben is homokoztam. Mikor megszáradtunk, mentünk csúszdázni, azután meg újra a vízbe.

A végén aztán felöltöztünk és beszálltunk a Hondába. Indulás előtt még mindenki eszegetett kicsit (a Bori egészen addig aludt, de a pocakja azért felébresztette indulás előtt), aztán hazajöttünk, és itt volt az igazi vacsora.

Ma lehetett Backyardigans-t nézni a lefekvés előtt, így nem együtt fürödtünk a Borival. Sőt, én inkább zuhanyoztam ma is. Aztán a mese után a Mama levágta a körmeimet (nem sírtam, de a lábkörmeimet ma nem engedtem, majd holnap), és utána mentem aludni.

Heart lake

Ma voltunk megint strandizni, és nagyon jó volt!

Reggel jó korán keltem, és a Bori is, de aztán a Bori nagyon hamar elfáradt és aludni akart, de nem tudott, és ezért nagyon sírt elég sokáig. Aztán elaludt, de a Mama azt hiszem jó elfáradt ebben a nagy sírásban, és ezért ő is elaludt megint. Szerencsére akkor már itt volt a Nagyi, és vele lehetett játszani.
Lementünk az udvarra teniszezni, és azt én nagyon élveztem. Aztán, mikor feljöttünk a Mama már ébren volt, de akkor meg a Papa feküdt le, és a Bori még mindig aludt. Szóval, ez egy ilyen alvós délelőtt lett.

Akkor én ragasztottam autós montázst a Mamával, meg színeztem a Babaros kifestőkönyvembe, meg ettem sok-sok sütit, amit a Nagyi hozott magával, és a Miki nagypapám törte bele a mandulát. Ez nagyon tetszett nekem, és ezért három és fél sütit be is kebeleztem.
Aztán már elég fáradt lettem és akkor mentünk a Mamával mesét olvasni meg lefeküdni.

Mikor felébredtem még elég fáradt voltam, de aztán a Mamához odabújva lassan felébredtem. Aztán kiderült, hogy délutánra strandizás volt betervezve, és el is indultunk hamarosan, csak a Borinak kellett még előtte szopizni.
Autóval mentünk, de nem kellett nagyon sokat utazni, és már ott is voltunk a Heart lake-nél. Hamar találtunk parkolóhelyet, és már indultunk is a tópartra. Oda kicsit nehéz volt lejutni, mert lépcsők voltak, úgyhogy nekünk a Borival ki kellett szállni a babakocsiból, és így ügyesen leértünk.

A tó nagyon szép volt, és rögtön mentem is volna játszani a homokba, de kiderült, hogy éhes a pocakom, úgyhogy előtte még gyorsan eszegettem egy kis rizses lazachusit.
Aztán már semmi sem gátolta meg a vizezés-homokozás indítását. Először a Nagyival játszottunk, építettünk várat és hordtuk a vizet az árokba. Aztán jött a Mama és akkor vele bementem a vízbe jó messzire, az úszógumimmal. Azzal ugyanis már nagyon jól tudok evickélni a vízben, pedig még csak másodszor hoztuk magunkkal a strandira.
Aztán megint homokozósat játszottunk, egészen addig, míg már menni kellett haza.
Hazafelé volt egy kis balesetem, mert sajnos nem fogadtam szót, mikor a Mama és a Nagyi hívott, hogy menjek arrafelé, amerre ők, hanem a másik felé mentem, és nem néztem az orrom elé, és ott volt egy nagy kő, és abba megbotlottam és elestem és felsértettem a számat. Nagyon fájt! Még szerencse, hogy tudok már köpni, mert így ki tudtuk öblíteni a számból a belement homokot és akkor elég gyorsan jobban éreztem magam.

A hazafelé úton megint volt sok autó, és az engem nagyon érdekelt, meg a repülők is. A Borit viszont ez nem kötötte le, és kicsit már fáradt volt, így elég sokat sírt. De néha meg elaludt.
Aztán itthon együtt fürödtünk a Borival! Ő már pár napja a nagy kádban szokott fürdeni, de azalatt én eddig mindig a Backyardigans-t néztem. Most viszont már késő volt, úgyhogy nem volt mesenézés, hanem fürdés, és úgy megtetszett nekem a Bori uszizása, hogy én is bekéretőztem, pedig mostanában inkább zuhanyozni szeretek.
Nagyon jópofa volt együtt fürdeni!
Aztán a Bori kiment a vízből, és én egyedül folytattam a pancsizást, amíg őt a Mama megtörölgette, megmasszírozta és felöltöztette. Mikor kész lettem a fürdéssel, akkor én is mentem aludni.

Alvós nap, nem alvós nap

A mai egyértelműen nem alvós nap volt Borinak. Ebben az az egyetlen szerencse, hogy előtte jó pár alvós napja volt, sőt, már jó ideje csak ilyenek voltak, úgyhogy úgy ítélem meg, ennyi belefér. Na, persze csak akkor, ha most újra alvós napok fognak következni! :)

A nem alvást úgy kell érteni, hogy a reggeli alvástól délig lényegében 5-10 percekre szenderült csak el, aztán volt egy fél órás alváska a játszótéren, majd itthon aludt olyan másfél órát Barnussal együtt ebéd után. Ez tartott olyan fél 3-ig, azután viszont egészen az újabb játszóterezésig nem hunyta le a szemét. Akkor (olyan fél 6 körül) szundított egy háromnegyed órácskát a kocsiban, aztán felébredt, és egészen 8-ig nem aludt többet. Most pedig éppen megint felriadt (9 körül van), de reméljük, hamarosan visszaalszik.

Ez persze nekem elég fárasztóvá tette a napot, mert amennyit ma aludt, nagyjából annyit szokott eddig ébren lenni, és nem fordítva. A furcsa az volt viszont, hogy nem sírt nagyon sokat ma, az ébrenléteit inkább nézelődéssel, vigyorgással töltötte. Persze, ehhez is kell felnőtt jelenléte, de ez nem olyan fárasztó, mint ha ordítana teli tüdőből, vagy láthatóan fáradt lenne, és az altatással kéne bíbelődni.
Szóval, a mai nem alvást megbocsáthatjuk.

Barnusnak ma csudajó napja volt, délelőtt és délután is kint voltak a Nagyival a játszón. Délelőtt főleg saraztak, délután meg a medencében játszottak nagyokat, öröm volt nézni!
Zárszónak pedig annyit, hogy feltettem új képeket a júliusi folderbe a képnézegetős oldalra, és (remélhetőleg) javítottam a többek által jelzett hibát, miszerint bizonyos képek nem nyíltak meg nagy méretben. Jó nézegetést!

Akarom - szeretném

Elbüszkélkedek Barnus legújabb tudományával: már nem mondja mindenre azt, hogy akarom (vagy nem akarom)! Ez egy óriási nagy eredmény, ugyanis jó pár hét (vagy talán hónap) is eltelt, mire idáig eljutottunk.
A dolog elég sok türelmet igényelt, mert naponta négyszázszor (és ez nem is annyira túlzás) el kellett mondani neki, mikor valamire az akaromot mondta, hogy "szeretném", illetve megkérdezni, hogy "hogy is kell ezt szépen mondani?".

Továbbra is használja persze az akaromot, de most már nem minden pillanatban hangzik el ez a szó nálunk, helyette a szeretnémre jár rá a szája, amit olyan jó hallani!

Egész nap strandoltunk!

Ma reggel, mikor kopogtak az ajtón, én már tudtam, ki jön: az Ooo nagyim!!! Nagyon örültem neki, és rögtön elkezdtünk játszani.
Kaptam tőle egy Alfie-t, aki egy Thomasos szereplő (egy markoló), és nagyon jól jött a vonatozáshoz, hogy már ő is megvan nekem, mert ha esik a hó, akkor tud segíteni a Jack-nek letakarítani a síneket.

Szóval, vonatoztunk, aztán meg reggeliztünk együtt. Ezután meg paníroztunk, mert a Mama kérte, hogy csináljuk meg gyorsan az ebédnek való rántott husit, hogy magunkkal tudjuk vinni. Ma ugyanis azt találtuk ki, hogy elmegyünk a strandra, és ott leszünk egész nap. A Papa sajnos nem tudott velünk jönni, mert neki dolgozni kellett menni.

Elég gyorsan elkészültünk és mindenki beült a Hondába. A Bori szépen elaludt, én meg megmutattam a Nagyinak, hogy mennyi sok autót ismerek már. A Nagyi el volt ájulva.
Az úton szerencsére csak két kicsit dugó volt, úgyhogy elég gyorsan odaértünk (nem kellett megállni a dugókban, csak lelassultak kicsit az autók).
Ugyanoda mentünk, ahol a Leventéékkel ültünk a múltkor, de most kicsit jobban be kellett bújni a fák közé, hogy legyen árnyék. Ez a felőpttek szerint nagyon hangulatossá tette az egészet.

A Nagyi hozott nekem teniszütőt meg szivacslabdát hozzá, úgyhogy az uszizáson, pancsoláson kívül azzal is játszottunk nagyon sokat. A vizezést és a teniszt is nagyon élveztem! A Mama is bejött velem a vízbe többször is, és sokat játszottunk a sekély részen is, mert ott nagyon jól lehet öntözgetni a vizet, meg a homokot lemosni. A Nagyival meg egyszer körbejártunk az egész medencét is, pedig jó nagy ám a medence!

Aztán volt ebédelés és pihenő idő is, de nekem annyira tetszett a sátor, amit felállítottunk, hogy ott tudjak aludni, hogy egyáltalán nem akartam aludni benne. A Nagyi viszont mesélt nekem érdekeseket, úgyhogy arra az időre azért lefeküdtem.Aztán kaptam egy mágneses könyvet is a Nagyitól, és akkor azzal is játszottam, rakosgattuk a mágneseket a Nagyival bele.

A végén még az úszógumimat is felfújtuk, és akkor azzal mentünk be a Nagyival utoljára. Addigra a Bori is felébredt és eszegetett indulás előtt.
Visszafelé aztán én jól elaludtam, és csak arra ébredtem, hogy a Mama hoz fel a lakásba. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy csak sírni tudtam, de már szerencsére lehetett menni gyorsan aludni, csak egy kicsit zuhanyozni kellett előtte.

Ketten a babakocsiban

Ma délelőtt az Ilonáék parkjában voltunk a Bori, a Mama meg én. Délután pedig vásárolni mentünk négyesben, oda már a Papa is jött.

Az Ilonáék parkjába a Hondával mentünk, és nagyon jól éreztem ott magam. A Bori sírdogált az úton, mert nem tudott elaludni, de aztán abbahagyta, és mi a Mamával már azt hittük, hogy alszik is, de aztán kiderült, hogy nem. Nem is aludt sokat egész délelőtt, de a Mama szerint szépen nézelődött leginkább, bár néha szopit is kért. Én meg először homokoztam, aztán játszottam a vízben, aztán megint homokoztam. Meg játszottunk vásárlósat is a Mamával, ő volt az eladó, én meg a piros autóban ültem, és bevásároltam a boltjában.

Mikor már ebédidő lett, akkor hazajöttünk, az alatt a Bori aludt. Itthon aztán kaptam finom ebédet, baracklekváros palacsintát hidegen, mert nem akartam, hogy a Mama felmelegítse. Aztán megjött a Papa, és akkor mentünk mesélni és aludni.

Mikor felébredtem még nagyon fáradt voltam, így a Mamával pihiztünk egy jót először a szőnyegen, aztán a kanapén.
Utána meg játszottunk, a Papával autóztunk, meg csináltunk vonatpályát is. Közben a Mama vasalt.

Mikor a Bori is felébredt (jó sokat aludt), akkor meg elindultunk a vásárlásba. Én gyalog mentem, és mikor odaértünk, akkor beültem a bevásárlókocsiba. Jó sok mindent vettünk, és hazafelé már elég fáradt voltam, úgyhogy nehezen jöttem. Akkor a Mama kitalálta, hogy próbáljuk ki, hátha ketten is beleférünk a nagy (szimpla) babakocsiba. És sikerült! Én ültem hátul, a lábamat kilógattam oldalt, mert az piszkos volt. A Bori meg feküdt velem szemben, és így jöttünk. Nekem ez nagyon kényelmes volt, és a Mamának is tetszett, hogy így befértünk (csak a kocsi nyögött nagyokat alattunk, kicsit félt a Mama, hogy össze fog rogyni).

Itthon aztán néztem Backyardigans-t míg a Bori fürdött, utána meg mentem zuhanyozni. A Papa már rutinosan megkérdezte, hogy szeretnék-e fürdeni, vagy inkább zuhanyozni, mert mostanában gyakran előfordult, hogy teleeresztette nekem a kádat, de aztán én inkább zuhanyozni akartam, és akkor le kellett ereszteni mindet.
A zuhanyozás után meg mentem aludni.

Nagyi nélkül

Ma volt az első napunk nagyik nélkül itthon, mert Ooo Nagyi még nem érkezett meg (holnap este jön), kicsit izgultam. De sikerült a napot nagyobb kiborulások nélkül megúszni, amire nagyon büszke vagyok.
Persze elsőre nem mertem az egész időt egyedül bevállalni, így áthívtam Ritáékat, hogy Percyvel Barnus eljátsszon délelőtt, és Bencével megbeszéltük, hogy altatásra hazaér, hogy segítsen abban és a délutánt már együtt csináltuk végig.

Reggel magamhoz képest korán keltem (8 körül), ilyenkor mindig jó fáradt vagyok amíg ki kell mászni az ágyból. Aztán ha már megmostam az arcom, meg kicsit rendbe szedtem magam, akkor már jobb.
Bence olyan 9 körül indult el a munkába, akkor Bori már aludt újra, így Barnussal játszottunk, míg meg nem jöttek Percyék, olyan fél 11 körül.
Onnantól a fiúk együtt játszottak, mi meg beszélgettünk Ritával. Hoztak ebédre valót is, hiába, Rita tudja, milyen az, ha az embernek pici babája van otthon.
Persze azért a fiúkra oda kellett figyelni, és jó nagy felfordulás meg hangzavar lett, de a lényeg, hogy ők jól érezték magukat.

Bori hamarosan felébredt, és kaja után nézelődött kicsit teljesen nyugodtan. Most ez a rendszer különben, hogy eszik, és aztán egy ideig teljesen jól elvan. Mikor kezd nyűgösködni, akkor megpróbálkozom mindenféle altatási módszerrel: ringatás, cicizés, aztán valamelyik egy idő után bejön.
Most is elaludt Bori, le is tudtam tenni, de hamarosan felriadt, talán a nagy meleg, vagy a hangzavar okozhatta ezt. Egy kicsit nyűglődött, Rita viszont nagy örömmel átvállalta a hordozgatását egy pici időre. Aztán megint sikerült elaltatnom, és akkor viszonylag több időre elaludt.

Az ebéd után Ritáék elmentek, és ekkor ébredt fel Bori. Pont, mikor Barnust kellett volna letennem, mert már nagyon álmos volt, és nem is tudta már tartani magát, sírdogált. Úgyhogy míg őt altattam, addig Bori vette át a stafétabotot a sírásban... Na, erre még valami jobb módszert kellene kitalálni, de egyelőre nem tudom, mit.
Közben szerencsére megjött Bence és felvette Bori, aztán már én is kész lettem, és akkor tudtam már neki nyugtató-szopit adni.

Bori délután se aludt túl hosszúakat, így elég fárasztó volt ez a rész, plusz a mosást is csinálni kellett. Bence elindult aztán Barnussal a játszóra, mi pedig kicsit később követtük őket (Bori sírt a kocsiban, aztán pár sarok múlva elaludt szépen szerencsére).

Barnus nagyot sarazott a játszón, aztán a vízbe is bement, jó meleg volt ma.
Mikor hazaértünk, akkor jött a vacsi neki, Bori pedig fürdött, aztán szopi alatt nagy nehezen bealudt. Volt egy rövid időszak, mikor mindketten aludtak, de Bori fél óra múlva felébredt és akkor már nagyon élénk volt. Kicsit ringattam, altatgattam, de aztán feladtam (már jó nehéz, leszakad a kezem), és betettem az ágyába, lássuk mi lesz felkiáltással. És egy idő után elaludt magától! Ügyes kislány, csak így tovább!!!

Búcsú Nagyiéktól

Reggel mindenki beült a Hondába, és elmentünk együtt a repülőtérre, hogy a Nagyiék fel tudjanak szállni a repülőre, mert most már el kellett repülniük sajnos.

A repülőtér nagyon érdekes volt, sok-sok repülőt és sárgára festett autót láttunk a Mamával, míg a többiek a becsekkolással foglalatoskodtak. Aztán felfedeztük az úszó kockákat, és onnantól engem csak az érdekelt. Ez egy nagy tartály volt az egyik folyosón, tele vízzel és műanyag, átlátszó kockákkal, amik úszkáltak a vízben. Alulról meg időnként jöttek a buborékok és jól felkeverték a vizet, és olyankor a kockák is jobban elkezdtek úszkálni. Ez nagyon érdekes volt, és mikor kész lettek, odahívtuk a Papát és a Nagyiékat is. A Nagyi csinált rólunk képet a kockák előtt:
Miután már elég sokat nézegettük a kockákat, elmentünk megkeresni a Nagyiék beszállókapuját. Ott el kellett búcsúzni tőlük, és aztán ők bementek a kapun és mi integettünk nekik.
Mikor már nem lehetett őket többet látni, akkor még visszamentünk egy kicsit a kockákhoz, aztán mentünk megkeresni az autót a C25-ös beállóhoz.

Bori hazafelé felébredt és sírdogált kicsit, de itthon kapott gyorsan szopit, és akkor mindjárt jobban lett. Mi aztán a Papával elmentünk a zöldségeshez venni finomságokat, és mire hazaértünk, a Mama már sütötte a palacsintát és készítette a levest az ebédhez. Én levest nem kértem, de a palacsintából kettőt is megettem, mert nagyon szeretem (már reggelire is az volt nekem). Aztán mentem aludni.

A Mama ébresztett az alvásból, mondta, hogy megjöttek a Leventéék (visszahozták a Mama biciklijét) és, hogy lassan indulunk a strandra velük együtt. Fel is keltem egy idő múlva, és tényleg elindultunk az autóval. A Leviék is, és ők a fekete (vagyis sötétzöld) Nissannal jöttek.
Sajnos az úton viszont dugó volt, ami azt jelenti, hogy megállnak az autók és nem tudnak gyorsan menni, mint addig, és mindenki ideges lesz. Egy kicsit aztán azért tudtunk menni, de hamarosan a felnőttek úgy döntöttek, hogy inkább kitérőt teszünk, és elmentünk kicsit másfelé. Aztán ott is volt egy kisebb dugó, de az hamar abbamaradt, így végül azért csak odaértünk a strandira. A Mama utána azt mondta, hogy nagyon büszke rám, mert egyáltalán nem voltam nyűgös a dugó alatt, pedig tudja, hogy mennyire akartam már gyorsan odaérni a strandra.

Nagyon jól esett belecsobbanni a finom vízbe a sok meleg autóbanülés után, én nagyon élveztem. Először az Attila vitt be minket a Levivel, aztán jött utánunk szaladva a Mama, és akkor én már vele usziztam. Volt mentőmellényem is, úgyhogy abban nem is kellett fogni engem, és egyedül is nagyon szuperül ment az uszizás. A Mama szerint igazán ügyesen kepesztek a vízben!
Aztán a Mama kivitt engem oda, ahol letelepedtünk és átvette a Borit a Papától, akivel így visszamentünk újra a vízbe.

Még egy jó ideig bent usziztunk, aztán kijöttünk, és akkor nagyon hideg volt, úgyhogy jól beburkolóztam egy törölközőbe.
Aztán sajnos már vége is volt a strandnak, a bácsik bezárták, úgyhogy ki kellett mennünk. De még nem mentünk haza, hanem ott maradtunk ebben a nagy parkban (úgy hívják, Bronte Creek), és fociztunk meg frizbiztünk a Leventével meg a papákkal, míg a mamák beszélgettek és figyeltek Borira. Aztán gyűjtöttünk tobozt, meg csibészkedtünk a Levivel.
Mikor már nagyon késő lett, akkor meg hazaindultunk. Bori most is fent volt az úton és néha sírdogált is, akkor próbáltunk énekelni neki, de ez nem mindig segített.

Itthon megint gyorsan kellett elkészülni az alváshoz, mint tegnap, mert már nagyon késő volt, így zuhanyoztam. De ez nem baj, mert azt is nagyon szeretek. Aztán jött a mese és mentem aludni.

Nagypapa nap

Reggel már alig vártam, hogy végre megjöjjenek a Nagyi és a Nagypapa, és aztán az alváson kívül egész nap együtt voltunk! De jó is volt!

Délelőtt a játszótérre mentünk ki, és jó sokat játszottunk. Homokoztam, meg beültem a kék kishajóba is, aztán meg elmentünk a Nagypapával a furcsa labdához és azt ütögettük. Én folyamatosan nevettem eközben, annyira jól szórakoztam!

Aztán kicsit leültünk pihenni (a Bori akkor szopizott éppen, aztán kapott egy új pelust), de nem sokáig, mert aztán meg a Nagyival buborékot fújtunk (pontosabban a szél fújta őket, mi csak tartottuk a buborékgyártót). Volt ezután még egy kis sárkányeregetés is, de utána már hazamentünk, mert ebédidő lett. Finom lazac volt, a Papa csinálta!

Alvás után újra átjöttek a Nagyiék, és akkor kicsit még itthon játszottunk. Aztán mindenki beült az autóba, és elmentünk megmutatni Torontót a Nagypapának, mert ő még soha nem volt itt, és nem látta az Ontariót tavat se még soha!

Úgyhogy, megmutattuk neki az autóból azt, hogy hol dolgozik a Papa, meg a CN towert, meg az Ontario tavat, de mivel őt (és engem is) legjobban a High park érdekelte, ezért végül is csak ott álltunk meg, és szálltunk ki az autóból.

Nagyon jó, hogy elmentünk oda, mert az állatok most mindenféle érdekeset csináltak az állatkertben: a lámák közül volt, aki a hátára feküdt és úgy vakaródzott, a kacsák hangosan hápogva pöröltek egymással, a kapibarák úszáltak a vízben, és piszkálták egymást, az emuk gurgulázó motorhangokat adtak ki magukból, a bölények meg jöttek-mentek. Azt is megfigyeltem, hogy a pici bölény szopizni akart a mamájától, de az nem engedte, és ezen nagyon elcsodálkoztam.
Amikor az állatkerti rész vége felé közeledtünk, akkor felébredt a Bori és kapott enni, így megálltunk (pontosabban leültünk egy padra), és addig én is kértem Cheerios-t meg banános kekszit.
Mikor tele lett a pocakunk, újra felkerekedtünk és elmentünk a domboldal túlsó részére a tavat megnézni. Ott jó sok kanadai lúd volt, és én sokat szaladgáltam, a Bori meg aludt még egy nagyot.

Visszafelé kaptunk fagyit a Nagyitól, aztán megkerestük az autót. Bori iszogatott még egy kicsit indulás előtt, és a Mama szerint így elégedett lett a sorsával és nem is sírt hazafelé, pedig már elég késő volt.

Itthon még a Nagypapa és a Nagyi verseltek nekünk egy kicsit (míg a Papa megereszette a vizet Borinak), aztán ők elmentek, mi meg fürödtünk. Pontosabban én zuhanyoztam, mert azt is nagyon szeretek mostanság. Utána meg mentünk aludni.

Megérkezett a Nagypapám!

Képzeljétek, ma délután megérkezett a Nagypapám! Úgy örülök neki!

Előtte még délelőtt voltunk a Mamával kettesben a vásárlós helyen és vettünk nekem új kamiont. A régi kamionom hátsó részét ugyanis ki kellett már dobni, mert letört róla az a kis pöcök, amivel az elejére rá lehet csatlakoztatni, meg amúgy is már szétesett mindig. Ezt én sokat mondogattam (főleg azért, mert tetszik nekem az a szó, hogy pöcök), és a Mama megígérte, hogy akkor majd veszünk nekem újat. Sikerült is találni a játékboltban szuper jó kamiont, és nem is egyet, hanem mindjárt kettőt, plusz négy autót meg egy helikoptert. Ezek így egyben voltak, és úgy megörültünk nekik a Mamával, hogy megvettük az egész csomagot.

Aztán még voltunk másik boltokban is, és mikor hazaértünk, kiderült, hogy a Bori nem is aludt, ahogy hittük, hanem fent volt. De a Nagyi azt mondta, hogy jól elvoltak, és csak kicsit sírt a Bori, így végül is rendben voltak a dolgok. Én viszont nagyon elfáradtam, így nem is kértem enni, hanem rögtön mentünk a Mamával lefeküdni miután a Bori befejezte a szopizást és elaludt.

Amikor felébredtem még nem volt itt a Nagypapa, de a Papa igen, és akkor kicsit játszottam vele, aztán felébredt a Bori is, és aztán meg már meg is jöttek a Nagyi és a Nagypapa! Volt ám nagy öröm!

A Nagypapától kaptam ajándékot: egy Terence-et, és aztán egy Uniquát is. A Bori is kapott, ő pedig egy csörgős madárkát.

Aztán a Nagypapa kapott enni, és mikor ő is és a Bori is teletették a pocakjukat, akkor elindultunk a játszótérre (előtte a Nagypapa azért még mesélt nekem egy Terence-es mesét).

Odefelé megmutattuk a Nagypapának az összes autót az út mentén, és még a Takasaki úr pacisautóját is ott találtuk (ami másnéven egy Ford Mustang).

A játszótéren saraztunk a Nagyival, meg játszottunk a kis homokozóban is, utána meg csúzdáztam, és aztán ütögettem a furcsa sárga labdát a Nagypapával (ez egy nagy póznára van felfüggesztve, és angulul az a neve, hogy tether ball). Aztán még egy kicsit "röplabdáztunk" is.
Mikor már késő lett, akkor elindultunk haza. Addigra már a Bori is felébredt, de nem sírt, hanem csak nézegetett, jó kedve volt. Szerintem tetszett neki a madárka, amit a Nagypapától kapott, na meg pont ma hat hetes (ezt jó sokat mondogatta ma a Papa meg a Mama, szóval, biztos, hogy ez nagy dolog).

Itthon aztán vacsoráztunk (addigra a Nagyiék már átmentek a másik lakásba, ahogy eddig is szokás volt), utána meg én néztem a Backyardigans-t, a Bori meg fürdött. Én is fürödtem aztán, és utána mentem aludni.

Már jobban is vagyok!

Ma csak kétszer kellett lázcsillapítót bevennem (reggel és este), különben teljesen jól voltam! Enni is tudtam már kicsit, és elég erősnek éreztem magam, így délután már a játszótérre is kimentünk együtt.
Szerencsére Bori is nagyon jól viselkedett tegnap és ma is, ami azt jelenti főleg, hogy elég könnyen el lehetett altatni, amikor álmos lett. Persze Barnus is nagyon jól viselkedett, és olyan édesen kérdezgette, hogy fáj-e még a fejem.

Szóval, úgy érzem, megindultam a gyógyulás útján, holnap talán már egyáltalán nem lesz lázam! Éljen!

Mama beteg

Tegnap délutántól elég rosszul vagyok: lázam van, fáj a fejem, ráz a hideg (vagy éppen nagyon melegem van) és az izületeim is rendetlenkednek.
Éjszakára már be is vettem lázcsillapítót, és azóta is folyamatosan szedem, mert különben nagyon felmegy a lázam, és akkor ramatyul vagyok (ha hat a lázcsillapító, akkor egész jól érzem magam). Amúgy viszont nincs más tünetem, úgyhogy értetlenül álltunk a dolog előtt.
Ma délután aztán elmentem a dokihoz, és ő a vizeletvizsgálat alapján hugyúti fertőzésre gyanakszik, adott is rá antibiotikumot.

Így aztán ma nem nagyon tudtam a gyerekekkel foglalkozni, óriási segítség, hogy a Nagyi és Bence is itt voltak egész nap. Ma történt meg először a betegség miatt az is, hogy Bori nékülem ment a játszótérre. Nagyon szépen aludt. Előtte és utána kapott tejcit, nekem ma ennyire korlátozódott le a szerepem sajnos (felállva eléggé gyenge vagyok, így altatni se nagyon tudtam).

Remélem, hamarosan jobban leszek, mert olyan elesettnek érzem magam.

Mandir nézőben, avagy az áldott gyermekeim

Ma délelőtt elmentünk megnézni a firssen felavatott torontói Mandírt, azaz indiai szentélyt/templomot. Gyönyörű volt!
Ebből az alkalomból Barnus és Bori áldást is kaptak az ott sétáló hindu lányoktól. Az áldás nagyon jó hatással volt rájuk, mert ma mindenki szépen aludt, és ha minden igaz, az esti fektetés is jól sikerült (kopkopkop), mert bár volt Bori részéről egy tíz perces haddelhadd elalvás előtt (még mindig csöng a fülem), de már mind a ketten alszanak - kilenc óra van!

Szóval, a hét végén felfedeztük, hogy vasárnap felavatják ezt a szépséges templomot. Nagyon tetszettek nekünk a képek, meg az egész történet, hogy Indiában kézzel faragott márványból és kőből van összerakva az épület, mint egy hatalmas 3D-s puzzle, összetartó vas- vagy acél szerkezetek nélkül! Gondoltuk, ezt meg kell néznünk, és ma el is indultunk az autóval: Nagyi, Barnus, Bori és én.

Bori szépen aludt az úton, Barnus meg figyelte az autókat, és nagyon örült, mikor egymás után két fehér limuzint is láttunk az autópályán ("én még soha nem láttam limuzint az autópályán!").
Mikor odaértünk, kiderült, hogy azért még nem teljesen van kész a templom és a környéke, például parkoló még nincs, így messzebb, egy irodaépület parkolójában tudtunk megállni, ahonnan iskolabusszal vittek át minket a templomhoz. Azt hiszem, Barnus ezt a részt élvezte a legjobban.
Beszállás előtt még gyorsan hosszúnadrágot húztam és magamra kötöttem az éppen felébredő Borit. Ő szeretett volna tovább aludni, így volt egy kis sírás a megérkezéskor és a templom látogatás elején, de aztán szépen elaludt, és nagyon jól viselkedett.

Megérkezéskor ez a látvány tárult elénk. (Az egyetlen dolog, ami nem tetszett nekünk a Mandirral kapcsolatban az az elhelyezkedése, ugyanis pont egy nagyon forgalmas autópálya mellett építették fel. Vajon miért???)
A jobb oldali maga a Mandir, a bal oldali épületbe kellett bemenni, ott van egy nagy terem, ahol a szertartásokat tartják. Úgy tűnt, hogy a szentélyben mindenki maga imádkozik.

Először nem tudtuk, hogy merre kell menni, így elindultunk a Mandir lépcsőjén felfelé, de rögtön szóltak, hogy oda cipővel nem szabad, és különben is, nem itt a bejárat.
A "melléképület" egy nagy márvány kocka, ami csodálatos teak-fa faragványokkal van díszítve kívül-belül (bent sajnos nem szabadott fényképezni). Itt megválltunk a cipőktől, és csatlakoztunk egy idegenvezetőhöz, aki olyan halkan beszélt, hogy sajnos nem igen értettük, amit mondott.

Az egész építkezés egyébként önkéntesek munkájával zajlik, csak néhány építész, tervező és az indiai kőfaragók kapnak fizetést. Ha jól értettem, az egész épület finanszírozása is teljesen adományokból történik (ebből is látszik, hogy milyen sok itt az indiai).
A templomon azért még mindig folytak munkálatok, és odabent is kicsit félig kész állapotok uralkodtak, meg egy nagy kedves káosz, ami kicsit megnehezítette az eligazodást. De mindenki (akár ott "dolgozó" önkéntesek, akár sima látogatók) nagyon barátságos volt velünk, csomóan odajöttek magyarázni nekünk dolgokat, vagy éppen megáldani minket. Ez nagyon jól esett, és nagyon jó volt látni, hogy mindenki milyen boldog és büszke attól, hogy felépült ez a szentély.

Először körülnéztünk a fogadótermeben, aztán megnéztük a szertatások helyét (ez csak egy sima színházterem, de 4000-en beférnek, ha mindenki az indiai keresztezett lábas ülésben ül). Utána pedig átmentünk a szentélybe, és teljesen elámultunk (még jó, hogy nadrágot vettem, mert a szoknya nem lett volna elég hosszú).
Egy gyönyörű, elvarázsolt erdőbe érkeztünk, ahol a fák, az indák, a lombkorona mind-mind csodálatos kőfaragványokból voltak. Oldalt pedig az egyes istenségek fülkéi sorakoztak, ezek előtt pedig nagyobb embercsoportok álldogáltak.
Itt nézelődtünk még egy ideig, de aztán már Barnus fáradt lett, és így elindultunk visszafelé.

Én még fényképeztem egy párat, Barnusék pedig előre mentek a buszhoz, ami egy idő után elindult (kiderült később, hogy csak előrébb akart gurulni a vezetőnő), Barnus pedig iszonyúan megijedt, hogy engem otthagynak és nagyon sírni kezdett. Alig tudtam megnyugtatni, mikor aztán felszálltunk. Hazafelé Barnus eszegetett, Bori meg sajnos éhes lett és felébredt, de Nagyi egész sokáig el tudta szórakoztatni a csörgőjével.

Délután aztán nagyot aludtak a gyerekek, így tudtunk pihenni (és Harry Pottert olvasni!), aztán mikor már mindenki felébredt, akkor Nagyi visszajött és elmentünk a játszótérre. Bence is csatlakozott aztán hozzánk, és még fagyi is volt a fiúknak!
Szóval, ma szuper napunk volt!

Kivagyok

Bori ma valami miatt nem tudott egy jót aludni lényegében dél óta. Volt, hogy egy időre elszenderült, de nem sok pihenőt hagyott nekünk.
Úgyhogy fáradt vagyok, türelmetlen.
Tudom, hogy ez ezzel jár, de azért remélem, hogy nem sokszor.

Az egyetlen vigasz ebben az, hogy holnap talán jobb nap lesz!

Múzeumban voltunk és aztán jöttek a Ferrarik

Képzeljétek, ma könnyen elindult a Honda Odussey, nem is kellett megjumpolni! Egy múzeumba mentünk vele (a Mama majd felteszi a linkjét ide, akit érdekel), ami olyan hely, ahol sok festmény van, meg szobrok, és semmit nem szabad megfogni, csak megnézni.

Jó sok festmény volt a múzeumban, állítólag ezeket festők csinálták, a Hetek, akik kilencen voltak. És főleg fákat ábrázoltak ezek a festmények, meg felhőket, de volt olyan is, amin pacik voltak, meg emberek. Nekem a pacis tetszett a legjobban, és a Mama is azt mondta, hogy neki is.
Egy idő után aztán megelégeltem a képek nézegetését, és akkor kimentünk a Mamával kicsit sétálni. A Papa meg a Bori már egy ideje akkor kint voltak, mert a Bori sokkal hamarabb megelégelte a nézegetést. Úgyhogy hozzájuk csatlakoztunk.
Akkor egy ideig sétáltunk, és az érdekes volt, mert láttunk hosszú lábú pókokat az erdőben, meg volt egy olyan is, hogy az ösvényen átugrált egy béka nagy sietve, utána meg egy kígyó jött, és a Papa azt mondta, hogy a kígyó el akarta kapni a békát. De nem sikerült neki, mert a béka beugrált a sűrűbe, és aztán újra ki a sövényre, de ott a kígyó már elveszítette a nyomát. Akkor a kígyó még egy ideig nézelődött, hogy hová lett a lakomája, aztán feladta és elkúszott. A béka meg csak kuporgott az ösvényen, nehogy észrevegyék.

Ezután aztán a Bori egyszer csak elaludt a kocsiban, és akkor a Mama gyorsan hasra fektette, és így aludt egy jó ideig tovább. Én meg kaptam szárított almát eszegetni, és akkor a felnőttek úgy döntöttek, hogy visszamehetünk még képeket nézegetni. Így is lett, és így mindenki meg tudta nézni az összes képet, amit akart, és nekem is tele lett a pocim.
Aztán felmentünk az emeletre, és ott találtunk egy nagyon szuper játszó helyet nekem, ahol halat lehetett fogni egy csónakból. Akkor én ott maradtam a Mamával játszani, a Papa meg a Nagyi pedig elmentek az alvó Borival megnézni az ott lévő dolgokat (állítólag indián és eszkimó művészet volt ott kiállítva, az nem tudom, mi). Aztán a Papa egy idő után visszajött, és akkor a Mama ment el megnézni azokat, mi meg pecáztunk tovább.

Mire ezt is mindenki megnézte, addigra felébredt a Bori, és akkor ő kapott enni. Mi is éhesek voltunk, úgyhogy úgy döntöttünk, elindulunk hazafelé, és közben egy gyorsétteremben fogunk ebédelni. Így is lett, és addigra a Bori már megint aludt, úgyhogy ő kimaradt a sült krumpli és hamburger evésből, de neki úgy sem járna.

Még mielőtt az étterembe értünk, láttunk egy egész Ferrari felvonulást is! Ez nagyon érdekes volt, csak jöttek a piros, sárga, fekete Ferrari autók, és mind egészen lapos volt, és csak úgy börrögtek a motorjaik! Erről aztán nagyon sokat beszéltünk, mert egyikünk se látott még ilyen sok Ferrarit egykupacban.

Hazafelé nagyon álmos lettem, de nem aludtam el végül, mert a Nagyival néztük az autókat, és így csak itthon az ágyamban feküdtem le. Jót aludtam, és aztán, mikor felébredtem, keresni kezdtem a McDonald's-ban kapott ugráló bohócomat, de nem volt sehol. Kiderült, hogy a Nagyi táskájában maradt, úgyhogy mindannyian átmentünk hozzá érte. Utána meg elmentünk családilag egyet sétálni, autókat nézni a környékre, közben a Bori szépen elaludt a Mamán.

Mikor hazaértünk jött a vacsora, virsli volt, aztán nézhettem Backyardigans-t. Utána meg mindenki ment fürdeni, meg aludni.

Azt olvastam valahol...

..., hogy a babák a második hónapban gyakran előfordul, hogy sokat sírnak elalvás előtt.

Hát, nem tudom, hogy ez úgy általánosságban igaz-e, de Bori most úgy tűnik, hogy egy ilyen korszakba lépett. Na, persze azért nem minden egyes elalvás előtt van nagy ordítás, de sajnos elég gyakran előfordul azért, hogy nem sikerül időben (értsd: akkor, amikor még nem halálosan fáradt) elaludnia, és akkor aztán van haddelhadd: fülsértő, telitorokból való ordítás, szemek szorosan behunyása, kézzel-lábbal kalimpálás, könnyezés!

Ma kétszer volt ilyen, délután a parkban, és este a fürdés utáni lefekvéskor (jellemzően délutánra, estére koncentrálódnak ezek a nagy kiborulások, bár ezelőtt leginkább az autózáskor fordult ez elő, akkor viszont napszaktól teljesen függetlenül).

A parkban egészen jól lehetett kezelni a dolgot, mert betettem a kendőbe és sétáltam vele, így senki nem süketült meg, és egy idő után ő is megelégelte a dolgot, és elaludt.
Este, itthon viszont nehezebb volt lecsillapítani, és az a borzasztóan flusztráló eset is sokszor előfordult, hogy megnyugodott a nagy ordítás után, letettük az ágyba, két perc múlva felriadt és újra kezdőtött az egész. Na, meg arról a szintén nagyon flusztráló-fárasztó jelenségről ne is beszéljünk, hogy ordít a drága, aztán abbahagyja, és mintha mi sem történt volna, nagy szemekkel elkezd nézegetni, azt a hitet keltve az őt kétségbeesetten altatni kívánó szülőben, hogy ez a gyerek sose fog elaludni. Ebből is volt ma jó pár. Aztán végül, olyan háromnegyed 10-re (8 körül kezdtük a menetet) elaludt, remélem, hálából az éjszaka folyamán nem fog gyakran ébredni (eddig erre nem lehetett panasz, kopkopkop).

Nos, nagyon remélem, hogy ez csak egy korszak, és hamarosan kinövi Bori. Akkor persze majd jön valami más, kíváncsian várjuk, mi lesz az!

Megjumpoltuk a Hondát

10.15: Három felnőtt és két gyerek biztonságosan becsatolva az üléseken, piknik felszerelés és egyéb cuccok bepakolva, dupla babakocsi a csomagtartóban. Indulás a szigetre!

10.16: Vagy mégsem? Az autó nem reagál a slusszkulcs elfordítására...

10.17: Most mi legyen??? Úgy tűnik, az akkumulátornak annyi.

10.18: Kiszállunk, motorháztető fel, gondterhelt nézelődés. Az akkumulátoron elég csúnya sófelrakódások vannak (amúgy nem maradt bekapcsolva semmi, tehát könnyű magyarázatot nem találunk arra, hogy mi is lehet az ok). Gondolkozni kezdünk azon, hogy hogyan lehetne "bebikázni" az autót (angolul "jump-start"). Első keresésre az ehhez való kábel nem kerül elő (aztán később megleltük ezt is).

10.25: Felrohanok a lakásba, felhívom a közel lakó, autóval rendelkező ismerősöket/barátokat. Eredménytelenül.

10.35: Újra az autónál. Elszánjuk magunkat egy taxi leintésére, mondván, hogy a taxisoknak biztos van ilyen felszerelésük.

10.45: Leintek egy taxit a Bloor-on. Szimpatikus néguska, vállalja a kisegítésünket (egy kis kompenzáció fejében).

11.15: Úton vagyunk a sziget felé!!!

Hát, ez volt a mai indulásunk rövid története. Végül is szerencsésen jártunk, ráadásul az egész hercehurcát a gyerekek nagyon jól viselték, mert Bori aludt, Barnus meg szépen végigülte az egészet az ülésében. Közben nagyon drukkolt, hogy sikerüljön "megjumpolni" az autót, és mikor elindultunk, nagyon örült.
Az úticél pedig a Toronto islands volt, és egy kis akkumulátor-tölési kitérő után (mentünk egy "kört" az autópályán, hogy biztosan legyen elég szufla az aksiban a visszafelé való elinduláshoz) meg is érkeztünk a kompkikötőhöz.
Bori nagyon éhesen ébredt, egy kicsivel előbb, mint az érkezés, így méltatlankodott is, de aztán hamar megkapta a jussát, míg vártunk a kompra. Így elégedetten visszaaludt még a komp indulása előtt. Ezután is nagyon szépen viselkedett: három óra múlva ébredt, és akkor is könnyen visszaaludt egy kis szopizás után.

A szigeten először kerestünk egy jó kis piknikhelyet (mivel már ebédidő volt, mire átértünk) és falatoztunk egy jóízűt. Aztán megkerestünk az állatokat a "Far enough" farmon, ahol Barnus még a kiállított traktorra is felmászhatott.
Ezt követte egy kis vidámparki autókázás, és ezúttal én ültem fel vele a múzeális kocsira, aminek mi tekertük a kormányát és mi szabályoztuk a sebességét is (megszökni azért nem lehetne vele).
Aztán átsétáltunk a sziget másik oldalára, ahol Nagyi és a fiúk megcsodálták a kilátást a mólóról, mi meg Borival egy árnyas padon szopiztunk. Utána tovább sétáltunk és az Algonquin island-on megnéztünk Torontó látképét, utána pedig megkerestük a focipályát a Warsd island-on, és egy picit sárkányt eregettünk (bár annyira nem volt jó a szél ehhez).
Ekkorra már mindenki elég fáradt lett, így visszaindultunk.

Bori csak arra ébredt fel, olyan 5 körül, hogy átpakoltuk az autósülésbe, nagyon jó kedve volt, és nézegetett hazáig (az autó pöccre indult!). Barnus elbólintott a hazaúton, de aztán felébredt, és itthon pörgött tovább egészen a korai lefekvésig (Bori részéről nem volt túl korai az elalvás ma sem, olyan fél 11-kor tudott végre nyugodtan elaludni).

Összességében, nagyon jó kis napunk volt a szigeten!

Pizzaebéd

Ma reggel is volt vihar (bár akkor inkább csak nagyon esett az eső), meg az alvás alatt is, és este is. Úgy látszik, ez egy ilyen viharnap volt.

Mi ettől még elmentünk a Papával a zenélősre, csak felvettem a gumicsizmámat, és vittük az esőkabátomat és az esernyőmet is. Aztán a zenélősről (ma a Wendy volt megint a tanárnéni) nem hazamentünk rögtön, hanem a Pizza Hut pizzázóba, ami ott van a vásárlós hely mellett, és ott vártuk a Mamáékat. Jöttek is hamarosan, és akkor együtt bementünk és ott ebédeltünk! Én kaptam ananászos pizzát, és meg is ettem egyedül egy szeletet. Aztán meg kaptam desszertpizzát, ami almás volt és fahájas, és azt a Papa felvágta kicsi darabokra, és a villával ettem meg.

Ezután hazajöttünk aludni. Mikor felébredtem a Bori éppen szopizott (a pizzázás alatt ő aludt, meg aztán míg én aludtam addig is aludt). Azért így is odabújtam a Mamához kicsit, aztán meg mentem autózni. Azért autózni egyedül nem olyan jó, úgyhogy hívtuk a Nagyit, és akkor vele autóztam még egy kicsit.
Utána meg mind elindultunk: mi a Nagyival a játszóra mentünk, a Mama meg a Bori pedig a banános boltba, vásárolni, de utána jöttek ők is a játszóra.
A végére a Papa is odajött, és akkor történt egy kis baleset is. Ugyanis én összerontottam egy kisfiú homoksütijeit, és ő ezt zokon vette. Akkor a Mama meg a Papa rám szólt, hogy ilyet nem csinálunk, és kérjek bocsánatot. Kértem is, de aztán elsírtam magam, mert nem akartam én a kisfiút bántani, és nem tudtam, hogy nem szabad szétrontani a sütijeit. Eléggé elkeseredtem, és mondtam is, hogy nem tudtam, hogy nem szabad, és akkor a Mama és a Papa is odajöttek vígasztalni, mert ők is tudták, hogy nem gonoszságból csináltam a dolgot.
Aztán végül az lett a dologból, hogy elindultunk haza, mert már úgyis késő volt, vacsoraidő.
Mondjuk én nem voltam éhes annyira, de azért ettem egy joghurtot, és utána nézhettem a Backyardigans-t, amíg a Bori fürdött.
Aztán jött az én fürdésem, és utána mentem aludni.