Nem lehetett nagyon jól aludni sajnos az éjszaka. Viszont nappal nagyon jól éreztem magam, mert lehetett pakolni, és mindenféléket csináltunk, amiket még elutazás előtt szoktunk.
Szóval az éjszaka sokszor felriadtam, és nagyon örültem, mikor jött a Mama, mert bizony nem igazán tudtam, hogy hol vagyok, és mi van, és féltem. Aztán mikor kaptam tejcit, akkor megnyugodtam, és aludtam tovább. Egyszer mondjuk nem aludtam vissza, mert akkor azt hittem, hogy már reggel van, de még nem volt.Viszont a Papa sem aludt, hanem inkább velem volt, és kipakoltuk a dolgokat a bőröndökből. Ezzel el is fáradtunk, és mentünk vissza az ágyunkba, csak én még előtte kaptam tejcit (azt hiszem a Papa nem kapott, de ő tud anélkül is aludni).
Nem csak az volt a baj, hogy kicsit fura volt minden, hanem az is, hogy az orrommal valami nincs rendben, folyik. Megint. És így elég nehéz aludni, mindenki beláthatja.
Aztán egyszer csak világos lett, és akkor Mamával úgy döntöttünk, hogy már felkelünk. Mama nagyon örült, hogy reggelre szépen minden ki volt pakolva, de azért még a helyükre is kellett tenni a dolgokat, és azzal el is ment egy csomó idő. Én addig játszottam a játékaimmal.
Kiderült, hogy sajnos ott hagytunk néhány dolgot Magyarországon, úgyhogy majd a Nagyit megkérjük, hogy küldje el nekünk ezeket a következő repülővel.
Aztán kicsit már fáradt voltam, de azért elindultunk bevásárolni. Előtte meg felmentünk a Dávidékhoz, odaadni nekik a búgócsigát, amit hoztunk. Nagyon örültek nekünk, és megengedték, hogy a karácsonyfájukat is megnézzük.
A bevásárlás alatt én kekszit ettem, de a végére már tényleg nagyon fáradt voltam, és miután ezt jó hangosan elmondtam mindenkinek, el is aludtam hazafelé.
Itthon kaptam tejcit, és jó sokat aludtam, és mikor felébredtem, akkor meg kaptam ennivalót is.
Aztán még megint pakolni kellett, és sajnos volt orrszívás is , aminek nem örültem túlságosan. Utána meg elmentünk szánkózni egy kicsit, mert jó nagy hó volt. Ott voltak az Adriennék is, meg aztán találkoztunk az Eli-ékkal is, úgyhogy jó sokan lettünk a végére. De nem maradtunk sokáig, mert azért akkorra már mindannyian elég fáradtak lettünk, úgyhogy hazajöttünk, és fürdés után mindenki ment aludni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Haho!
Hogy is van ez a pici gyerekek fulevel a repulon? Barnus mar nagy ehhez, vagy faj neki?
Marci
Ui. Nem is tudtam, hogy o is szilveszterezett. Kiraly!
Szia Marci!
A Mama mondta, hogy válaszoljak most neked én erre a hozzászólásra.
Szóval nem tudom, hogy másik babák hogy vannak ezzel, de nekem nem szokott fájni a fülem egyáltalán a repülőn. Mondjuk leginkább aludni szoktam én ott, főleg felszálláskor, mert kapok tejcit, és úgy elég nehéz ébren maradni. Lehet, hogy a felnőtteknek is ezt kéne megpróbálni? Aztán a leszálláskor meg minden olyan érdkes, hogy nem is szoktam törődni a fülemmel.
Ja, és a Mama még azt is mondta, hogy most már tényleg ideje lenne megkérdezni téged, hogy szeretnél-e a tiszteletbeli keresztapukám lenni, mert igazi nekem nem lesz, de azért az embernek mégiscsak kell legyen keresztapukája. Szóval, mit gondolsz erről? Majd válaszolj, jó?
Szia:
Barnus
Post a Comment