Ma kiderült, hogy...

1) ...jó dolog, ha az embernek van autója.
Legalábbis így képzelem azok után, hogy ma megint cipelhettem Borit a kendőben, Barnust tolva a zenélősre (jaaaj, a hátam). Nehéz!!! Ráadásul jól beijesztettek a meteorológusok, mára ugyanis 8 fokot és szelet jósoltak. Szóval, jól felöltöztettem magunkat, ami teljesen feleslegesnek bizonyult, sőt. Ugyanis a szél elmaradt, és a hideget se nagyon lehetett érezni, szépen sütött a Nap. Így aztán a nagy anorák túl meleg volt Borinak, aki ettől nagyon rosszul érezte magát. Plusz abban az ujját se tudta rendesen szopizni, ami meg teljesen kikészítette. A kis babakocsiba pedig alig fért bele a sok levetett ruha...
Szóval, jól jött volna egy autó. Vagy legalább egy lift az Ossington metrómegállóhoz!

2) ...egy kis piros bedugós pöcök keresztül tudja húzni a számításaimat.
Ez akadályozott meg ugyanis abban, hogy a szuperdeszkát indulás előtt átszereljem a kék babakocsira (nem bírtam kitekerni az eredeti állapotából azt a bizonyos pöcköt). Így alapos késéssel indultunk (jó ideig nem adtam fel az átszerelési kísérletet), és mégsem tudtuk használni a szuperdeszkát, a kezem meg teljesen szétment a nagy igyekezetben. Este Bence végül is simán megoldotta a problémát.

3) ...ha nem érünk oda a fél 11-es zenélősre, nem gond: van egy fél 12-kor is.
Úgyhogy, ma végül is arra mentünk el. Barnus az elején kicsit ellenkezett, mert csak a metrón jöttem rá, hogy ez lesz a jó megoldás. De mikor mondtam neki, hogy akkor még a zenélős előtt be tudunk menni a könyvesboltba, mindjárt tetszett neki az ötlet. Bori addigra úgyis bealudt (még egy érv amellett, hogy a későbbi órát válasszuk), úgyhogy tudtunk egy kicsit olvasgatni, és még egy szuper autós magazint is kapott.

4) ... a fél 12-es óra Bori időbeosztásának jobban megfelel, de Barnus addigra már túl fáradt, így neki inkább a fél 11-es a jobb.
A fáradtság miatt elég nehezen kezelhető volt ma Barnus: folyton rám és Borira mászott, dobálta a takarót, amin Bori feküdt volna, egyszer még egy csörgődobot is véletlenül Bori fejére ejtett (lett is a homlokán szegénynek egy nagy púp. Utóbbi nagyon megijesztette Barnust, rögtön jött bocsánatot kérni. Borit szerencsére egy kis szopival sikerült lecsillapítani utána.
Na, most légy okos, Domonkos, akkor melyik is lenne a jobb?
Mondjuk, ezt már előtte is tudtam, és azért szavaztam végül is a fél 11 mellett, mert Bori azért még tud aludni bárhol, bármikor, így legroszabb esetben végigalussza a dolgot, vagy odafelé alszik.

A sok panaszkodást ellensúlyozandó, néhány pozitívum a végére:

1) A Cyndi nagyon kedvel bennünket.
Mikor meglátta, hogy megyünk be az ajtón a későbbi órára, óriási mosoly jelent meg az arcán, és monda, hogy már olyan szomorú volt, hogy nem jelentünk meg az előző órán. Egyáltalán nem volt baj, hogy így végül is csúsztattunk (már másoktól is láttuk, hogy ezt meg szokták engedni, végül is kisgyerekekkel bármi megtörténhet).

2) A mosás nagy részét nélkülem is el tudja intézni a család többi tagja!
Én ugyanis jógázni mentem délután, és most úgy jött ki, hogy rájuk maradt a szárítóba pakolás. Barnus állítólag nagyon profin segített. Éljen! Akkor máskor is kihasználom majd ezt! :)

3) Barnus egész könnyen elaludt miután hazaértünk, jó fáradt is volt. Lényegében nem is ellenkezett, és az egész procedúra olyan fél óra volt (az eddigi 1,5-2 óra helyett).

4) Feltettem a fényképes oldalra az októberi képeket.

És még egy ráadás: videó Barnusról, ahogy az "Aki nem lép egyszerre" c. örökbecsű dalt énekli saját átköltésben (rétes helyett pite szerepel a szövegben nála, bár kicsit gondolkodik rajta, mert már először is azt akarta énekelni, csak elfelejtette). A dal vége sajna kicsit lemaradt, mea culpa, de már nincs erőm újra csinálni.