Tűzriadó, anyakönyvi kivonat és elefánt

Még egyáltalán nem volt világos, és ma hajnalban mégis fel kellett kelni, mert megszólalt a sziréna megint. Én egy kicsit megijedtem, mert egyáltalán nem szeretem ezt a nagyon hangos hangot, de akkor bejött a Papa, és felvett, és átvitt az ő ágyukba, ahol már ott volt a Borcsa és a Mama.
Aztán gyorsan lementünk a lépcsőn a lobby-ba, és már ott voltak a tűzoltók is. Nagyon érdekesek voltak, az egyenruhájuk, meg a sok minden, ami lelógott róla, és a sisakjuk is. Én a Papához bújtam, a Bori meg a Mamához, de ő nem volt megijedve, sőt. Inkább mindenkire csak mosolygott, és nézelődött.
Aztán egy idő után abbamaradt a sziréna, kiderült, hogy megint csak téves riasztás volt, mehettünk vissza a lakásba. A Mama jött nekem énekelni, és aztán még odabújhattam hozzá egy ideig, hogy könnyű legyen elaludni.

Reggel aztán kicsit később is ébredtünk, mint szoktunk, és akkor jött a másik meglepetés. Csöngettek, és jött egy postásbácsi, és hozta a Bori anyakönyvi kivonatát! Ennek a Mama meg a Papa nagyon örültek, mert már nagyon vártak erre. Állítólag azért még nem tökéletes a dolog, mert igazából egy másfajtát szerettek volna, mint ez, de aztán később az is kiderült, hogy remélhetőleg hamarosan az is megérkezik már.

Ezek után a Papa elment dolgozni, mi meg reggeliztünk és összepakoltunk, hogy indulhassunk a játszóházba.
Most nem arra mentünk, amerre mindig szoktunk, mert a Mama változatosságra vágyott, és ez nagyon jó is volt, mert így láttunk csomó érdekes dolgot:
- sok régi autót, például egy Volkswagen hippibuszt, ami nem volt túl jó állapotban,
- egy lila házat és egy zöld házat,
- egy hatalmas elefántot, valakinek az elsőkertjében, - csomó érdekes falavelet.

Odafelé megettünk a muffinokat is, amiket tízóraira vittünk, így azzal már a játszóházban nem kellett foglalkozni. A Bori meg aludt, ami külön jó, mert már nagyon fáradt volt és sírt, mikor indultunk.

A játszóházban nagyon jót vonatoztam, autóztam, rajzoltam, meg még puzzle-okat is raktam ki, meg csúszdáztam is. Meg játszottam a kisbabáknak való játékokkal, mikor a Bori felébredt, és a Mama odahozta hozzánk. Az volt még az érdekes, hogy ott volt a Genevive mamája, de a Genevive nem volt ott, mert ő az oviban volt. Biztos a kitesója miatt volt ott akkor a Mamája.

Aztán haza kellett indulnunk, mert a hosszú mutató elért a 9-esre, és azt beszéltük meg a Mamával, hogy akkor elindulunk. Még előtte szereztünk nekem autós újságot, aztán hazametróztunk.

Az elalvás nekem megint nem ment könnyen, pedig a Mama megkért, hogy most csináljuk úgy, hogy nem mérgesítem fel őt, de ez nem sikerült. A végére felmérgesedett, és akkor én bevertem a lábam az ágyba, és az fájt, és akkor sírtam, és ettől végül is elaludtam.
A végén annyit aludtam, hogy a Mama ébresztett fel, mert már késő lett, és indulni szeretett volna a banános boltba. Előtte még ettem palacsintát, mert alvás előtt nem ettem abból, amit a Mama csinált ebédre, mert az krémes husi volt, és azt én nem szeretem.

A bevásárlás jó volt, a Papa is ott volt, és a banános boltban is van már egy csomó karácsonyfa meg díszítés, és azokat én nagyon szeretem. Aztán hazajöttünk, és az vicces volt, mert a Bori helyén a nagy doboz ült a sok ennivalóval, amit vettünk, a Borit meg a Papa hozta.

A fürdésnél is volt vicces, mert kukucsosat játszottunk a Borival. Ő, meg a Mama bent ültek a kádban, mi meg a Papával lebújtunk, és aztán fel, és mondtuk, hogy "Kukucs!", és akkor a Bori nevetett, nagyon! Néha kicsit megijedt, de főleg nevetett.
Aztán mentünk aludni.