Családi vakáció, ötödik nap - Albion Hills

Ma olyan vicceset csináltunk, hogy csak na: tisztára sárgombóccá változtunk a Barnussal, és ez annyira jó volt!

Először is, megint autóztunk, és ez most jó volt, mert nem voltam fáradt, és a Papa mindig adott enni, vagy mással szórakoztatott, mikor már úgy éreztem, hogy ideje lenne kiszállni.

Aztán megérkeztünk, és kiderült, hogy strandolni fogunk! Én nem tudtam pontosan, hogy az hogy megy, de aztán kiderült, hogy az ember levetkőzik, kap egy fürdőgatyót és aztán bele lehet menni a legnagyobb sárba és annyit pancsolni benne, amennyit csak akar!
Szóval, így is tettünk.

Meg még usziztunk is, a Barnus főleg a sárga mentőmellényében, én meg a Mamába vagy a Papába kapaszkodva (belelógatva). De kipróbálhattam az úszógumit is, és az nagyon vicces volt. Különösen az tetszett, mikor eldobtuk a felfújt gumibigyuszt és utána lehetett tekerni, hogy ki kapja el először!
Azért legjobb akkor is a sarazás volt, amikor azt csinálhattam, akkor folyamatosan sikongatnom kellett örömömben, meg hangosan kacarásznom. Még a hajam is saras lett, meg a fülem, de aztán lejött.
A Barnus Rozmit is bevitte a vízbe, ez is eléggé tetszett.
Mikor másodszor mentünk, az ebéd után, akkor még a jó mély vízbe is bevitt a Mama, és ott lehetett csak igazán gyakorolni a kézzel-lábbal kapálódzást, ami nekem nagyon jól megy.

Ebédre egyébként rántott husi volt, meg rizsi és mindenféle zöldségek, és volt még főtt kukorica is, és kiderült, hogy az az egyik kedvenc ételem. Ezt eddig nem is tudtam, mert még sose kaptam ilyet, de amikor rájöttem, hogy ezt hogy kell harapni, akkor állandóan azt kértem, hogy adjanak még, mert annyira tetszett.

A második uszizás előtt még volt egy kis focizás meg kinti homokozás is, meg a Mamához is bújhattam sokat és pisztergálhattam a köldökét, ami az egyik nagy kedvencem mostanában.

Mikor vége lett a strandolásnak, akkor még nem mentünk haza, hanem felöltöztünk és átmentünk a játszótérre, ahol lehetett csúszdázni és hintázni is. Aztán még megnéztük a ludakat, akiket a Barnus megpróbált egy kis fűvel megetetni, a de a ludak inkább nem kértek.

A legvégén meg hazajöttünk, de arra én nem emlékszem, mert ahogy beültünk az autóba én azonnal elaludtam. Utólag derült ki, hogy út közben volt valami fagyizás is, de abból így kimaradtam. Nem baj, itthon kaptam finom sajtit meg kukoricát vacsorára, úgyhogy elégedetten mentem aludni.