A törött csap

Olyan jó volt délelőtt: elmentünk a parkba, de picit másmerről érkeztünk, mint szoktunk, és a Barnus meglátta a furcsa labdát, úgyhogy ott maradtunk annál és néztük, ahogy játszottak vele a gyerekek.

Amíg vártuk, hogy ránk kerüljön a sor, a Mama adott nekünk szedret és almát, és én még soha nem ettem eddig szedret, és kiderült, hogy nagyon szeretem, és egy csomót megettem belőle. A Barnus is evett, és aztán almát is.
Odagurult hozzánk egy labda is, és én nagyon szeretem a labdákat, főleg üldözni: a kezemmel löködni és utána mászni.
Mikor elmentek a gyerekek, akkor Barnus is furcsalabdázott kicsit, aztán bementünk a játszótérre csúszdázni, hintázni meg homokozni.

Kiderült, hogy nekem tényleg nem szabad enni a homokot, a Mama komolyan mondta. Ezt onnan tudom, hogy most amikor csináltam, akkor nagyon szigorúan rám nézett és nem nevetgélt, mint eddig, és úgy mondta, hogy ne csináljam, mert akkor nem mehetek be a homokozóba. Úgyhogy, nem is csináltam utána.

Mikor hazajöttünk én már nagyon fáradt voltam, úgyhogy nagyon jól esett aludni menni.
Pont, amikor felébredtem aztán jött be a Mama a szobámba, és nagyon örült nekem, hogy már fent vagyok. Mondta, hogy itt a Papa, és elvisz minket a Barnussal a focizásra, és így is lett.

A focizáson néztem, hogy milyen ügyes volt a Barnus, meg kicsit én is rúghattam a labdát, amit elvittünk nekem játszani. A Papa fogta a kezemet, és úgy sétáltunk, meg rúgtam a labdát a lábammal. Nagyon jó volt!
Aztán még játszottunk kicsit a játszótéren, meg bementünk sajtot venni egy sajtboltba, és utána jöttünk haza.

Már itthon volt a Mama (ő jógázni volt közben), és éppen a fürdőszobában takarította a kádat. Mert fürdés idő volt, de aztán lett egy kis galiba, ugyanis eltörött a csap, mikor a Papa meg akarta engedni a fürdővizet! Ez kicsit furcsa volt, mert nem szokott ilyen lenni, és meg is ijedtünk, hogy akkor nem lehet fürdeni. De végül is lehetett, mert a csapból jött a víz (csak nem lehetett elzárni), és pont egész kellemes hűvös víz volt, úgyhogy be is szálltunk mindannyian és folyó vízben fürödtünk. Vicces volt!
Aztán, mikor kijöttünk megérkezett az Irma, hogy megszerelje a csapot (mert szóltunk, hogy ez így nem lesz jó). Sikerült is neki leszedni a tekerőt és elzárni a vizet, de ami eltörött, ahelyett csak holnap hoznak majd újat, úgyhogy addig nem lehet azt a csapot használni. Sebaj, már úgyis készen voltunk.

Utána már mentünk aludni, és én fáradt voltam, de még nem aludtam, mikor a Mama bejött a Barnussal és úgy megörültem nekik, hogy nem is akartam aztán aludni egyáltalán. A Mama kicsit üldögélt ott akkor, mondogatta, hogy feküdjünk le és aludjunk, de én inkább csak ki akartam menni hozzá. Egy idő után sajnos megölelgetett és elbúcsúzott tőlem, és akkor be kellett látnom, hogy már tényleg aludni kell menni.