Thomasos hétvége

Képzeljétek, találkoztam a hétvégén Thomas-szal és Sir Topham Hat-tel, és még Bed&Breakfast-ben is aludtunk! Szuper volt!

Úgy kezdődött, hogy péntek reggel a Papa elment autót szerezni, és addig mi pakolásztunk a Mamával. Amikor megjött a Papa és kiderült, hogy egy szép fekete Kia Spectra autót hozott, akkor elkezdtük lehordani a dolgokat, és jól teleraktuk a csomagtartót. Mikor ez is megvolt, beültünk és már indultunk is!

A Bori sajnos elég sírós volt az út elején, pedig én szerettem volna nézni a Bobos filmemet, de nem nagyon hallottam a sírástól.
Hamarosan a Mama kitalálta, hogy hátraül közénk, hátha ettől a Bori jobban lesz. Így a Papa vezetett innentől, és a Bori el is aludt nemsokára. De nem aludt sokat, és mikor felébredt, hirtelen hatalmas dugóban találtuk magunkat. Hát, ennek senki sem örült, de végül is nem volt vészes. Mondjuk két órát álldogáltunk-araszoltunk nagyon lassan előre, de szerintem vicces volt, mert ki lehetett szállni az autósülésekből és úgy nézni a tájat. Sőt, még az autóból is kiszálltunk párszor a Mamával, és gyalog mentünk az autósor mellett, hogy jobban telljen az idő. Nem volt nehéz gyalog leelőzni a Papát az autóban.
Mikor végre megindult a sor (baleset történt és azért állt le a forgalom), akkortól már hamar odaértünk a Thomashoz.
Illetve először még nem a Thomashoz mentünk rgötön, hanem ebédet szerezni, mert már jócskán éhesek voltunk. Aztán kicsit eltévedtünk, de végül is csak megtaláltuk Thomast.

Én először Sit Tophammel fényképezkedtem le, nagyon aranyos volt, csak nem beszélt, ami kicsit fura volt. De azért megölelgettem, és nagyon tetszett (a Borinak nem, ő félt tőle, de ő még kicsi és nem ismeri).
Aztán lehetett ugrálóvárazni az állatos ugrálóvárban, meg szereztem egy klassz kígyós lufit a bohóctól és a szénabála labirintusban is mászkáltunk kicsit.

Ez után jött a nagy vicc: a Thomasos vonatozás! Felültünk a vonatra és hamarosan indultunk is! Először hátrafelé tolt minket a Thomas (úgyhogy hármat füttyentett induláskor), aztán megállt, és visszafelé húzott minket (ekkor két fütty hangzott fel).
A végén még odamehettünk picit Thomas közelébe is, ez már a Borinak is tetszett.
Aztán volt még benti kisvonatozás, vasútmodell-nézés (ott lehetett gombokat is nyomogatni és akkor mindnefélék történtek a terepasztalon), meg még több vonatozás. És kaptam Henry-s kézmatricát is, ami később nagyon nem akart lekopni a kezemről. Volt mesenézés és mesehallgatás is.
A legvégén még egyszer ugráltam az ugrálóvárban és akkor a Bori is bejöhetett mert nem voltak sokan és úgy még viccesebb volt!

Mi voltunk majdnem a legutolsók, akik eljöttek. De akkor még nem haza mentünk, nem ám! Először is, megkerestük a hatalmas elefántszobrot, amit a Mama egy prospektusból nézett ki. Nagyon jópofa volt, de aztán kiderült, hogy ez a szobor egy igazi elefántról való megemlékezés, akit 1885-en egy vonat elütött és az elefánt meghalt. Ez a dolog engem nagyon érdekelt, többször is elmeséltettem magamnak, hogy hogy történhetett ez (valószínűleg a vonat tolatott, a vezető meg nem figyelt oda és úgy), és mondtam, hogy "ez az elefánt rosszul járt".

Ez után pedig elmentünk megkeresni Port Rowan-ben a szállásunkat, ami egy Bed&Breakfast volt.
Én először nem tudtam, hogy az mi, de kiderült, hogy egy jó kis ház felső szintjén fogunk lakni, és mind egy helyen fogunk aludni, én a Thomasos felfújható ágyamban! Nagyon tetszett a dolog!

Mikor odaértünk, találkoztunk Cindy-vel, aki a tulajdonos néni, és odaadta a kulcsot, meg elmondta, hogy hol tudunk vacsorázni. Fel is vittük a dolgainkat, és aztán elsétáltunk egy kis étteremhez, ahol sült krumplit és hamburgert ettünk (mert a hal furcsa módon éppen kifogyott).
Aztán már jó késő és sötét lett, úgyhogy hazamentünk és gyorsan lezuhanyoztunk a Papával. Én rögtön el is aludtam, de a Mama mesélte, hogy a Bori nem tudott könnyen, és végül be kellett tenni az utazóágyát a fürdőszobába (ami sokkal nagyobb, mint a minék itthon), hogy egyedül tudjon lenni és akkor végre ő is elaludt már.

Másnap reggel a Mama és a Papa kérdezgetett, hogy éjszaka hogyan kerültem át a Thomasos ágyról a kanapéra aludni. Hát, az úgy volt, hogy felébredtem és láttam, hogy ég a lámpa a sarokban és odamentem megnézni, hogy mi az. Aztán nem emlékeztem, hogy hol van az ágyam, mert a kanapén aludtam el a Mamával, úgyhogy oda is kuporodtam vissza. Azért a Mama és a Papa megtaláltak éjszaka (eléggé megijedtek, hogy nem voltam az ágyamban) és visszavittek.

A reggelit, ami omlett volt, a teraszon ettük meg, és még dinnye is volt, meg mindenféle cereal-ok, szóval, jól belaktunk. Nézegettük közben a közelben lévő madárházat is, meg az erélyen lévő dolgokkal játszottunk. Aztán felszedelődzködtünk és elindultunk a strandra (Long point, Earie tó), ami nagyon közel volt.
A strand nagyon tetszett, hatalmas homokbuckák voltak és nagy hullámok! A víz jó meleg volt, és szuperül lehetett homokozni a szélén.A Mamával többször is bemerészkedtünk a nagy hullámok közé, és annyit de annyit sikítottunk, hogy csak na! A Papával meg szuper homokvárakat építettünk.
Aztán a Bori nagyon elálmosodott és elaludt a Mamán, mi meg elmentünk a Papával ebédet szerezni. Hoztunk finom hatalmas hot-dogokat, meg sült krumplit. A Mama még mindig ott feküdt a napon a Borival, mikor visszaértünk, és a végén kiderült, hogy ez nem volt olyan jó ötlet, mert leégett a lába így.
Az ebéd nagyon finom volt, és mikor a Bori felébredt, akkor ő is nagyon vidáman játszott velünk tovább még. Aztán három körül visszaindultunk, és éppen időben, mert mikor visszaértünk, akkor kitört egy nagy vihar és elég sokáig esett, meg dörgött-villámlott. Úgyhogy mi addig bent játszottunk meg rendbe hoztuk magunkat.

Vacsorára a csirkés helyre mentünk (The Coop) és a főételek után olyan finom vanília fagyit kaptam, hogy csak na! Az áfonyákat a Bori ette le róla.

Lefekvés előtt még sétáltunk kicsit a kikötőben és néztük, ahogy a kis hajók jönnek-mennek, meg ahogy a horgászok kifognak egy-két halat. A Bori jó sokat sétált itt is, mert mostanra már nagyon megszerette ezt a sétálás dolgot, nem is szereti már, ha viszik.

A szombat éjszaka jól telt, és vasárnap reggel megint jót reggeliztünk. Most nem az erkélyen, mert az vizes volt, viszont pancake-et kaptunk Cindytől, nyami!
A Bori hamarosan visszaaludt, úgyhogy az elindulással vártunk még. Akkor már ki lehetett menni az erkélyre, úgyhogy megint néztük a fecskéket meg rajzoltam-vágtam a Thomasos dolgokat, amiket a Mama gyűjtött nekem pénteken.

Végül is olyan 11 körül indultunk el, elbúcsúztunk Cyndi-től és azután. Elmentünk Turkey point-ra, és sétáltunk egyet az erdőben. Sajnos voltak szúnyogok, de nem volt vészes, viszont a számok megkeresését nagyon élveztem! Tíz szám volt, és mindet megtaláltam. A végén még a Bori is kirándult velünk a saját lábán!
Ez után már hazafelé indultunk, de még út közben megálltunk egy klassz étteremben spagettit enni, és itt is volt fagyi!
Az étterem után Torontóig én végig Bob-ot néztem, a Bori meg aludt.

Hazaérni vicces volt, bár én nagyon fáradt lettem, úgyhogy igazán elkeserített az autóban, mikor a DVD lejátszónak lemerült az aksija és így nem tudtam végignézni az utolsó Bob-ot. De amikor ezen túltettem magam, akkor nagyon örültem, hogy visszaértünk.

A Mama nagyon fáradt lett mire elkészültünk a kipakolással, úgyhogy a Papa elvitt miket a Wal-Martba még egy Bobos filmet venni, hogy a Mama tudjon aludni.
Este fürödtünk egy nagyot, és aztán mindenki mehetett aludni a saját ágyába, ami nagyon jó dolog!