Juj, micsoda idő!

Megfigyeltem, hogy a felnőttek sokszor szoktak beszélni az időről, ami végül is érdekes, mert mindig változik. Én már láttam olyat, hogy nagyon meleg volt, meg olyat is, hogy fújt a szél és hideg volt. Meg esik az eső is sokszor. Kíváncsi vagyok, mi jöhet még.
Az a szerencse, hogy Mama mindig tudja, hogy milyen idő van és mit kell felvenni, hogy az ember ne fázzon.
Mondjuk amikor meleg volt, akkor nem mindig sikerült olyat rámadnia, amiben nem volt túl melegem, de talán majd ezt is sikerül kiokoskodnia később. Mostanában ez a probléma nem szokott előfordulni.
Mindezt azért is mondom el, mert ma nagyon hideg volt és fújt a szél és esett az eső, és hát ezt a felnőttek nem szeretik. Engem nem zavar a dolog különösebben, sőt, szeretem is, mert ilyenkor mindig a kendővel megyünk ki és azt nagyon szeretem, mert jól lehet látni belőle és a Mamához lehet bújni.

Ma megint a doktornénihez mentünk, de engem csak egy picit pisztergált meg, a Papa sokkal több ideig volt bent nála. Mikor kijött, mondta, hogy minden rendben van vele, és menjünk be mi a Mamával. Be is mentünk, és én akkor kicsit féltem, hogy mi lesz, de szerencsére most csak fülbekukucskálás volt meg szájnyitogatás, és ott volt a Mama végig. Nem volt szuri, ami nem is hiányzott. Aztán még a Mama is megmutatta a száját a doktornéninek és arról beszéltek, hogy az egész család betegecske, de hamarosan jobban leszünk. Én már jobban is vagyok.
Aztán még mentünk egy másik szobába is, ahol a Papát még tovább akarták vizsgálni, de kiderült, hogy ahhoz nem kellett volna reggeliznie, úgyhogy majd később kell visszamenni reggeli nélkül, és akkor lesz ez a vizsgálat.

A hazafelé útra nem emlkészem, csak a jó meleg Mamámra. Arra eszméltem fel, hogy az ágyamban vagyok, és Mama el akar menni. Na, ezt nem hagytam, inkább kértem, hogy adjon tejcit és utána játszunk együtt. Így is lett. Aztán megint kaptam tejcit és akkor már el is aludtam tőle.

Délután is játszottunk, meg ruhákat pakolásztunk és aztán jött a Papa és még játszottunk. Volt egy időszak, amikor a Mama nem is volt itthon, akkor kaptam fincsi joghurtot. Aztán megjött a Mama és tőle is kaptam joghurtot, mert kértem.
A fürdés jó volt, és aztán jól esett elaludni is.

Joghurtevős

Voltunk ma zenélősön és a Mama nagyon büszke volt rám, mert ott is bemutattam a tapsolási tudományomat és a tanárnéni meg is dícsért, mert pont akkor tapsiztam, amikor kellett!
Ma is együtt mentünk Dávidékkal, és nagyon jól éreztük magunkat. Most egy másik teremben voltunk, mint szoktunk lenni, és itt volt egy nagyon érdekes szekrény, amit én először nem is vettem észre, de aztán a többiek mutatták, hogy azzal nagyon sok érdekes dolgot lehet csinálni. Mindannyain odamentünk és próbáltuk kinyitni, de nem sikerült.

Itthon nagyot aludtam, mert fáradt voltam és a Mama mondta, hogy ez majdnem 3 óra volt, és nagyon büszke volt rám! Aztán volt ebéd is, meg átjöttek Dávidék és együtt elmentünk a vásárlóba. Mikor hazajöttünk a Papa nyitott ajtót nekünk, és kiderült, hogy vele fogok játszani azután. A Mama ugyanis elment jógázni, ami nekem először nem tetszett, de aztán a Papával tényleg érdekeseket csináltunk és az jó volt. Lehetett például kipakolni a pici paradicsomokat a hűtőből, meg kihúzgálni a zsepiket a dobozból. Kaptam joghurtot is, az nagyon finoooom! Mind megettem.

Aztán Anyával együtt fürödtünk és még volt egy porszívózás, de tudtam, hogy azután már a szopi jön, amit nagyon szeretek. Most nem tudtam a szopi közben elaludni, inkább csak odabújtam a Mamámhoz és énekelgettem neki, ami közben elnyomott az álom.

Az első cipőm

Ma a Mama vett nekem egy cipőt, nagyon tetszik! Olyan nagyfiús vagyok benne, nézzétek:

Mondjuk nem szoktam még menni benne, csak akkor kapom meg, ha megyünk a kocsival, de sokkal melegebben tartja a lábamat mint a többi ilyen lábrahúzós dolog, és a Mama szerint ez a lényeg.

Közben még mindig tart ez az orrpisztergálós dolog, most már egészen beletörődtem. És a szüleim most új nevet is találtak ki nekem, azt szokták mondani, hogy "repedtfazékhangú" vagyok. Ez azért van, mert kicsit berekedtem, nem mindig azok a hangok jönnek ki a torkomon, amik eddig. Néha ez vicces, de azért nem olyan jó, remélem Mama hamarosan kitalál valamit, hogy elmúljon ez!

Délután aludtam egy nagyot, és aztán Mamával átmentünk Dávidékhoz játszani. Dávid kapott egy nagyon érdekes új játékot, tologatni kell és traktornak hívják, mindenféle érdekes hangokat ad ki magából. Meg egyébként is nagyon érdekes játékai vannak, szeretek ott játszani.

Aztán Dávid Mamájától kaptam egy babajoghurtot is, az nagyon finom volt, annyira, hogy mindet meg is ettem, pedig Mama kérte, hogy hagyjak neki, mert ő is szeretne enni belőle. Dávid Mamája örült annak, hogy én szépen ettem, mert így Dávid is megette az ő joghurtját, úgyhogy mindenki jól járt. Az az igazság, hogy én is jobban szeretek úgy enni, ha Dávid ott van, Mama mondta is, hogy majd mindig áthívjuk őket, ha ennem kell, amit jó ötletnek tartok.

Mikor jöttünk haza, találkoztunk a Papával is, és onnatól ő is jött velünk haza.
Este még játszottunk együtt, a Mama meg elvonult az asztalhoz varrni (van varrógépe is, de azt nekem nem szabad pisztergálni) és nem akart velem játszani. Mondtam neki, hogy ezt én így nem szeretem és sikerült arra is rávenni, hogy a végén együtt fürödjünk. Az nagyon jó volt!

Porszi

Mióta Papa megjött, a szüleim néha fogják magukat és zsupsz, kiporszívózzák az orromat. Ez úgy megy, hogy Mama maga elé ültet, és fogja a kezemet meg a lábamat, Papa meg bekapcsolja a porszívót. Akkor Mama azt az érdekes csövet az orromhoz viszi és onnatól nagyon sírok. De egy idő után már érdekelni szokott, hogy mi is történik és akkor Mamának már nem kell olyan erősen fogni engem és akkor már egész jó a dolog. Utána is jó, mert akkor jobban lehet levegőt kapni.
Ez az egész azért van, mert beteg vagyok, de Mama szerint már nem fog sokáig tartani, ami remélem ezt jelenti, hogy már csak az érdekes csövet fogom kapni a porszívó nélkül.

Ma délelőtt egyébként volt egy érdekes, a szüleimmel sétálni mentünk és aztán bementünk egy házba, ahogy mint kiderült dolgokat lehetett venni. És a Papa jó volt, ezért kapott egy biciklit. Nekem nagyon tetszett a bicikli, és majd ha nagy leszek én is szeretnék egy ilyet. Addig a Mama azt mondta, hogy majd mehetek velük ezzel, amit most vettünk.

Délután meg hiába volt rosz idő, elindultunk megint itthonról, és a metróval mentünk és kikötöttünk az Ilonáéknál! Nagyon jó volt, bár az elején a lányok aludtak, de addig is tudtam játszani a játékokkal, aztán felébredtek és akkor még érdekesebb lett minden. Csak este jöttünk haza a Mamával (a Papa már előbb eljött) és akkor már fürdés volt és lefekvés.

Tapsi és hajvágás

Ma megtanultam tapsizni! mama és Papa nagyon boldogok ettől!

Reggel Papa már itt volt velünk megint, igaz, ha jól emlékszem már este is itt volt, de akkor nem nagyon tudtam örülni neki, mert álmos voltam és felébredtem és vissza akartam aludni.

Sajnos még mindig elég sokszor dugják a szüleim az orromba a porszívózósat, azt nem szeretem még mindig.

Szóval a tapsizással kapcsolatban az történt, hogy egyszer csak tudtam tapsizni, ami most, hogy belegondolok, nem is olyan nehéz: csak a két kezemet kell összetenni jó gyorsan és akkor csattan egyet és az a tapsizás. Most, hogy már tudok, sokszor szoktam is csinálni, és a Mama mindig mondja, hogy akkor most tapsizzunk, de úgy nem szeretek, hogy mondják.

Délután a Mamával játszottunk sokat és bár nem éreztem túl jól magam az orrom miatt, de azért jól szórakoztunk.
Mikor elfáradtam, gondoltam, hogy jön a fürdés és megyünk aludni, de nem is fürödtünk, hanem a Papával beültünk az üres kádba és a Mama jött a hajamat megbirizgálni egy olyan zümmögőssel. Elég fáradt voltam és hiányzott a fürdés, úgyhogy nem tetszett a dolog, de szerencsére nem tartott sokáig, és akkor már mehettünk aludni.
Ja, ettől a zümmögéstől most rövidebb lett a hajam, a szüleimnek nagyon tetszik, és ugyanakkora most a hajunk a Papával:

Mamaaaaaaaaaaaaaaaa!

Nagyon fáradtan ébredtünk ma mind a ketten a Mamával, nem is dícsért meg reggel, hogy szépen aludtam. De hát hogy is aludhatnék szépen és sokat, ha mindig bedugul az orrom és nem kapok levegőt. Olyankor nagyon megijedek, és hívom a Mamát, hogy segítsen. Szerencsére mindig jön, de látom rajta, hogy nagyon fáradt már.

Aztért reggel elmentünk a könyvtárba az éneklősre, és jó sokan voltak, de érdekes volt, és kiderült az is, hogy tudok már lépcsőt mászni. Van ott sok lépcső (bár, amíg az éneklős tart, addig Mama nem enged játszani azokon), és ott sokszor kipróbáltam, és sikerül könnyen felmászni, meg most már lefelé is tudok. Tényleg úgy kell, ahogy Mama mondta, de nagyon nehéz!

Hazafelé már fáradt voltam, és a kendővel voltunk, úgyhogy elaludtam és az ágyamban ébredtem fel. Akkor Mama mondta, hogy most megyünk jógázni, és én meg játszani fogok ott. Gondoltam: OK. De aztán kiderült, hogy úgy gondolta, hogy ő külön jógázik, én meg külön játszom, és ez nagyon nem tetszett.
Először jó volt, mert sok érdekes játék volt, de aztán láttam, hogy a Mama nincs sehol és akkor ez nagyon nem tetszett, szóltam neki, hogy jöjjön vissza, de nem jött. Helyette volt ott másik néni, de ő nem a Mama volt, úgyhogy még hívtam a Mamát, de nem jött. Aztán a néni elindut velem, megkeresni a Mamát, aki szerencsére meglett. Végül is abban maradtunk, hogy ő inkább nem jógázik, hanem játszik velem a jó kis játékokkal. Aztán megpróbált megint elmenni, de mondtam, hogy ne menjen, és akkor visszajött és még játszottunk.

Ez olyan fárasztó volt, hogy mikor hazamentünk, megint elaludtam és megint az ágyamban ébredtem fel később. De nem volt túl jó kedvem, mert az orrom még mindig be volt dugulva. Mondta Mama, hogy akkor most áthívja Dávidékat és elmegyünk sétálni, mert szép az idő. El is mentünk a parkba, ahol hintáztunk, meg csúszdát másztam meg a Mama engedett játszani a földön is, mert az tele volt levelekkel, ilyen volt:

Kicsit piszkos is lettem, de Mama nem haragudott.

Aztán vásároltunk és jöttünk haza és Dávidék is jöttek velünk. Játszottunk együtt, de mikor elmentek én már nagyon fáradt lettem és kértem, hogy jöjjön a fürdés.
Jött is, nagyon jó volt, és bár utána még ki kellet állnom, hogy a Mama az orromat tisztítja a hangos, zümmögő porszívóval, meg mindenféle szereket diktál belém, kiálltam ezeket, mert tudtam, hogy jön a szopi és alhatok utána. Így is lett.

Hogy mik vannak!

Csoda, hogy másik kisgyerekek miket tudnak csinálni! Már máskor is láttam, hogy sokan tudnak a gyerekek közül szaladni, ugrálni, beszélni, de ma aztán igazán szerettem volna én is ezeket csinálni.

Délelőtt még nem tudtam, hogy micsoda csodában lesz részem ma, csak a szokásos dolgokat csináltuk, és volt vásárlás is, aminek a végére úgy elfáradtam, hogy el is aludtam. Mikor felébredtem már az ágyamban voltam, és jött Anya, hogy megdícsérjen, hogy milyen ügyesen aludtam.

Akkor volt még egy kis vasalás, aztán sürgölődés a konyhában (én nem nagyon segíthettem, Mama mindig kipakolt a játékaimhoz).
Aztán megjöttek Dávidék, aminek nagyon örültem. Dáviddal mindig olyan jót lehet játszani, és a mamája is olyan aranyos!

Velük kezdtünk el ebédelni egy picit később, de én nem voltam igazán éhes, bár azért a csirkéből, amit Mama adot nekem mindig szívsen eszek, úgyhogy azzal nem volt hiba. Mikor már majdnem kész voltunk, egyszer csak még jöttek vendégek! Alig tudtam kivárni, hogy kivegyenek a székből és odamehessek hozzájuk, Zsombit ugyanis nagyon kedvelem, és szívesen játszok vele mindig! És már igazán nagyfiú, még Dávidnál is nagyobb és úgy tud beszélni, mint a felnőttek. Zalán, aki a testvére (mert ugyanaz az anyukájuk) még pici, úgyhogy ő nem játszott velünk, de mi így is nagyon jól szórakoztunk.

Aztán elindultunk együtt sétálni, ennyien:

(Klári, Zalán, Zsombi, Kati, Dávid és én)

Metróval metünk és egy jó kis játszótérre érkeztünk meg, ahol ezeket csináltuk.
Hintáztunk:

Csúszdáztunk (itt volt egy érdekes ennivaló, a Mama homoknak hívja, és nem szereti, ha megeszem, de én azért kipróbáltam):

Kekszit ettünk:

Közben jött egy kutyus is, akivel végre közelebbről is megismerkedhettem, annyira, hogy meg is puszilt. Nagyon kellemes volt megfogdosni, csak sajnos aztán tovább kellett mennie, pedig én még szívesen játszottam volna vele.

Mikor hazajöttünk Zsombiék már nem jöttek velün, de Dávidék szerencsére igen, és egészen fürdésig játszottunk együtt (közben és vasorát is kaptam). Nagyon jó kis nap volt!

Sírdogálós

Tudjátok, van az embernek néha olyan napja (és ezt tapasztalatból mondhatom, mert már majdnem egy éves vagyok), hogy semmi sem esik igazán jól. A mai ilyen nap volt.

Már ébredéskor nem éreztem magam túl jól, a Mama mondta is, hogy lázam van, ami azt jelenti, hogy meleg a homlokom. És nem is akartam mást, csak a Mamához bújni, se enni se játszani nem esett jól. Aztán kaptam tejcit és akkor aldutam, ami jó volt.

De utána se lett igazán jó kedvem, még szerencse, hogy elindultunk sétálni, mert sok minden érdekeset láttam és így nem arra figyeltem, hogy nem érzem jól magam.

Voltunk azon a helyen, ahl uszizni szoktunk, de most nem uszi volt, hanem játszottunk a Mamával egy nagy szobában mindenféle játékokkal. Volt egy pici csúszda is, hát, az nagyon tetszett, egyedül is le tudtam csúszni rajta. Meg volt egy olyan nagy autó, amit toltogatni lehetett, az is jópofa volt. A Mama megpróbált felültetni rá, de azt mondta, hogy ehhez még nőnöm kell, mert nem ér le a lábam.

Aztán mentünk villamossal és metróval is, és voltunk egy másik könyvtárban, ahonnan kaptam könyvet is.
Ittjon megint volt tejci és akkor megint aludtam, ami jól esett.

Aztán Anya beszélt a Nagyiékkal, akik most már otthon vannak, és ők láttak is engem, de mi nem láttuk őket. Utána meg átjöttek Dávidék, és akkorra már jól éreztem magam újra, sokat játszottunk. Kaptam enni is, az akkor már jól esett. Nagyon jó, hoyg a Mama mindig kitalálja, hogy nekem mikor mi esik jól, és azt kapom enni!
Dávid mutatott nekem érdekes dolgokat, például, hogy hogyan kell felmászni az asztal tetejére. Majd ki is fogom próbálni, csak addig még nőnöm kell kicsit.

Este valami furcsa dolog miatt a Papa nem jött haza, a Mama mondta, hogy elutazott, de hamarosan visszajön már csak kettőt kell aludni. Remélem a kettő nem sok, mert nem szeretem, ha nincs itthon a Papa. Így a Mamával fürödtünk, jó volt, lehetett szivacsozni. Ha felemelem a szivacsot, akkor csurog belőle a víz, ami nagyon érdekes dolog!
Aztán meg már mentünk aludni.

Szuri

Hű, ma reggel igazán büdi volt, mikor felébredtem, és azt kell hinnem, hogy ezt én idéztem elő valamilyen módon. A Mama először kicsit vissza is hőkölt a látványtól, aztán láttam, hogy gyorsan megnézte, hogy a saját ruhája hogy néz ki (mivel előtte magához szorított, mikor kivett az ágyból). Szerencsére az nem lett piszkos, így jó nagyot nevettünk az egész büdiségen. Az én pizsimen viszont lett egy nagy folt, és meg kell mondanom, nagyon örültem, mikor a pelus végre lekerült rólam.
Azt hiszem ezt az egészet az idézte elő, hogy még egyszer visszaaludtam reggel. Mama legalábbis azt mondta, hogy ez előtt hallott egy nagyobb fajta trottyot, de a részletekről hallgatott.

Na, mindegy, végül is nagyon vicces lett az egész, mert így reggel is volt fürdőkádazás! Igaz, hogy nem volt a kádban víz, csak a zuhanyból jött, és Mama szerint ezt zuhanyzásnak hívják, hát, már ezt is tudom. És szép tiszta lettem tőle, meg nagyon élveztem az egészet, bár nem tartott sokáig.

Aztán már szaladtunk is találkozni Dávidékkal, mert ma megint mentünk a zenélősre. Kendővel mentünk és a reggelit a metrón ettük meg, mert sietni kellett (én csak kekszit kaptam, de nem nagyon voltam éhes).
A zenélős ma nagyon jó volt, a Mama nagyon büszke volt rám a végén, mert megdícsért minket a tanárnéni. Azt mondta, hogy egyre ügyesebb vagyok és, hogy neki ez nagyon tetszik, és ezért szereti csinálni a munkáját. Hát, én ennek örülök, és az is jó, hogy a Mama büszke, de végül is én csak játszottam a dolgokkal, amiket kaptam, mert szeretek játszani.

Aztán hazajöttünk és akkor már fáradt voltam, úgyhogy kaptam tejcit és el is aludtam. De valahogy most nem lehetett végig aludni, mert egyszer csak megjelent a Mama és felvett az ágyamból és betett a kocsiba. Mondta, hogy aludjak nyugodtan tovább, de én inkább örültem annak, hogy látom, és kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. Mentünk a metróval és aztán odaértünk.

Kiderült, hogy a doktornénihez jöttünk (érdekes, otthon úgy emlékszem, hogy mindig a doktornéni jött hozzánk, de hát az már régen volt és máshol). A Mamával bementünk egy pici szobába, és körülnéztünk. Aztán egyszer csak jött a Papa és kivitt engem játszani a váróba. Azt mondta, hogy addig a doktornéni a Mamát fogja megvizsgálni. Ez nem tartott sokáig, és a Mama hívott is be minket, hogy most már én jövök. Akkor le kellett vetkőzni, és mindenféle érdekes dolgokat csinált a doktornéni. Megtapogatott, beledugott dolgokat a fülembe, belevilágított a szemembe és megpisztergált valami fekete madzaggal. Aztán a pelust is le kellett venni (ezt kicsit gyanakodva fogadtam, de aztán megenyhültem, mert nagyon aranyos volt) és kimentünk. Ráültettek egy dolgora, amiről kiderült, hogy mérleg a neve (már máskor is láttam ilyet, de azon feküdni kellett) és mondták, hogy kilenc kiló vagyok. A Mama ennek örült, úgyhogy én is, de nem engedték, hogy közelebbről is megszemléljem a mérleget.

Aztán felöltöztettek, de aztán megint le kellett venni a nadrágomat, és akkor megszúrtak. Ez eléggé váratlanul ért, bár a Mama mondta előtte, hogy fájni fog, de nem emékeztem, hogy az mi is. Hát, most már tudom, és sírtam is, de akkor Mama mutatott egy nagyon érdekes dolgot a folyosón, és már nem is fájt tovább.
Ezután már vége is volt, mondták, hogy mind a ketten a Mamával egészségesek vagyunk (azt hiszem a Mama nem kapott ilyen szurit, vagy ha igen, akkor ő nem sírt, mert azt hallottam volna) és akkor a Papa is jött velünk tovább. Mondta, hogy nagyon büszke rám, mert ügyes voltam a szurival.

Utána még nem haza jöttünk, hanem enni, ahol kaptam kicsi köröcskéket, meg egy kis pizzaszélt. Aztán a Mamával még vásároltunk, és utána megint találkoztunk a Papával és akkor már tényleg hazajöttünk.
Itthon nagyot játszottunk a Mamával, aztán meg a Papával fürödtünk és már vége is volt a napnak.

Halloween

Hát, ilyen se volt eddig még! Ma este nem aludni mentünk, hanem sétálni, és nem is akárhogy. Engem felöltöztettek kiscsirkének:

Akkor aztán beültem a kocsiba és elindultunk, de nem mi voltunk az egyetlenek, akik fura ruhákban járták a várost, viszont ránk mindenki nagyon kedvesen nézett, és mondták, hogy "how cute!" (bár, ezt máskor is szokták mondani). És adtak a Mamának csokit-cukrot, amit ő szépen megköszönt.

De előbb elmentünk Adriennékhez, és ők is be voltak öltözve:

Velük együtt mentünk, házról házra:

Kár, hogy nem lehet ezt mindig így csinálni este, mert nagyon érdekes! Mondjuk azért minden este kicsit fárasztó lenne, a végére egyébként annyira elfáradtam, hogy el is aludtam picit:

De aztán a Mama felébresztett, mikor vette le rólam a jelmezt, azt nem szerettem, de aztán jól sült el a dolog, mert kaptam tejcit.

Ja, és délelőtt voltunk uszizni, az szuper volt, a Papa is ott volt, és a szüleim szerint már egészen olyan, mintha úsznék tényleg a vízben, pedig az egyáltalán nem várható el eg yilyen pici babától, mnt én vagyok.
Nagyon szeretem az uszizást, szoktam sokat kiabálni is a vízben, hogy mindenki figyeljen rám. Igaz, hogy ez is elég fárasztó, de szerencsére az ember Mamája aztán segít megoldani a fáradtságot, elaltat. És ha felébredek, de még álmos vagyok, akkor is segít, ahogy ma is.
Utána meg ettem finyom édesburgonyát husival, a Mama nagyon büszke volt rám. Aztán volt ruhapakolászás és vásárlás is.

Azért ez egy különleges nap volt!

Koncert

Anya mondta, hogy ma koncertre megyünk, mégpedig nem is akármilyenre, hanem lemezbemutatósra. A lemezt végül is nem láttuk, úgyhogy nem tudom, mikor mutatták be. És bár a szüleim előtte egész lelkesek voltak (ez rám is átragadt), végül azt kell gondonom, hogy a koncert nem olyan jó dolog. Azt hiszem, a szüleimnek se tetszett annyira, azt mondták, hogy jobbat vártak.

Először is nagyon sokan voltak egy pici helyen, és nekem nem lehetett jönni-menni ezért. Voltak ugyan gyerekek is, de nagyobbak nálam. Aztán meg sötét lett és nagyon hangos. Ez azért volt, mert voltak emberek, akiknek a kezében voltak hangszerek (olyanok, amikkel mi is szoktunk játszani a zenélősön), depk nem csak maguknak játszottak velük, hanem mindenkinek. na, és ez nagyon hangos volt.

A Mama szerencsére jól magához ölelt, és akkor kezdtem kicsit megszokni a dolgot, meg egy picit tánciztunk is, ami jópofa volt. De aztán kezdett elegem lenni az egészből, úgyhogy hazajöttünk.

Délután a Mamával játszottam, az nagyon jó volt, meg ettem körtét is, ami finom.

Állatkert

Szóvalhát az éjszaka nem sikerült túl jól, ahogy tegnap is leírtam, de úgy látszik, ez a szopi-felfüggesztés nem az egész éjszakára vonatkozik, mert aztán később, mikor megint felébredtem, akkor már kaptam tejcit és reggel is volt szerencsére megint. Úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz egyelőre nem törődöm a dologgal, majd a mai éjszaka meglátjuk, mit határoztak a szüleim. Én minden esetre megpróbálok ragaszkodni a szopihoz (mert az nagyon jóóóóóó)!

Ma pedig nagyon érdekes helyen voltunk: volt sok gyerek, szülő és sok állat is! Érdekes módon sok gyerek állatnak és szuperhősnek vagy királykisasszonynak öltözött (ezt a szüleim mesélték), és én is majdnem csirkének öltözve mentem, de aztán végül is a szüleim letettek erről, pedig nekem nagyon tetszett a dolog:

Ez a hely egyébként az állatkert, és olyan messze van tőlünk, hogy nem is tudtam kivárni türelmesen, míg odaérünk (metróval mentünk, aztán meg busszal), hanem elaludtam, de mikor felébredtem, még mindig buszoztunk. Szerencsére akkor már nem kellett sokat, és ott is voltunk.

Az állatok neveit mind nem tudtam megjegyezni, csak azt írom le, ami nagyon tetszett: a halak, a fókák, az elefánt és a szurikáta.
A halak nagyon szép színesek, a fókák usziznak föl-alá egy nagy medencében, az elefánt olyan naaaaaagy, a szurikáták meg folyton szaldgáltak, és ástak és odajöttek közel hozzánk megenni az ennivalójukat.

Az egész állatkert nagyon klassz dolog, szerencsére szopizni is lehetett itt és kekszit is enni. És a Papa mindig kivett a kocsiból, ha valami érdekes volt, csak nem láttam.

Mikor haza kellett indulni már eléggé fáradt voltam, de a Mama végig szórakoztatott az utazás alatt, és a metrón még fel is állhattam az ülésre és onnan néhzettem, ahogy szalad velünk a kocsi.

Itthon már csak a fürdés és a lefekvés volt vissza. Azt hiszem ma állatokkal fogok álmodni!

Éjszaka

Azt hiszem a szüleim elhatározták, hgy az éjszakákat alvással szeretnék tölteni. Na, ehhez nekem is lesz egy-két szavam!
Ma éjszaka például, mikor először felébredtem nem a Mama jött, hanem a Papa, és én szerettem volna szopizni, de nem lehetett. Ilyen már előfordult egyszer pár napja, és akkor nagyon álmos voltam és visszaaludtam, de most nem akartam, mert nagyon szerettem volna szopizni, úgyhogy csak sírtam, hogy a Mamámat akarooooom! De nem jött, úgyhogy csak sírtam és aztán elfáradtam, és picit elaludtam, de akkor a Papa le akart tenni az ágyamba, és nekem eszembe jutott, hogy még nem volt szopi, és akkor síííííírtam, és ez így ment, mindig, csak aztán a végén elfáradtam és elaludtam.

Ezelőtt pedig jó napom volt, mert voltunk a könyvtárban és volt baba-foglalkozás, amit szeretek, utána meg lehetett gyakorolni a lépcsőzést, amit itthon nem lehet, mert itt nincs lépcső. Az jó volt, hogy azért a Mama vigyázott rám közben, mert egyelőre csak felfelé megy a dolog, lefelé hiába próbálom, nagyon nehéz. Állítólag nem fejjel előre kéne próbálni, hanem a popóval előre, de ezt nem tudom elképzelni, hogy működne, úgyhogy inkább nem is próbálom ki.
Ja, és vettünk ki nekem is pár könyvet:


Aztán mikor hazajöttünk aludni szerettem volna, a Mama segített és mikor felébredtem nagyon elégedett volt, amiből az következik, hogy sokat aludhattam. Kipihentnek is éreztem magam! Aztán ettünk finomat (azt hiszem hal a neve) és elindultunk sétálni. Mama mondta, hogy most a Papa elé megyünk a dolgozóba, de a dolgozót nem láttam, mert a Papa előbb jött, mint hogy mi odaértünk volna. De azért jó volt és vásárolni is mentünk.

Szóval összességében jó nap volt ez, csak az éjszaka sikerült ilyen furára.

Tűz van? Nincs tűz!

Pont most, mikor elhatároztam, hogy nem ébredek fel éjszaka (amennyire csak tőlem telik), hát nem felébresztenek a legszebb álmomból!

Hajnalban arra ébredtem ugyanis, hogy nagyon hangosan szól valami zavaró hang. Rögtön hívtam is a Mamát, akin látszott, hogy már fent volt, és kicsit meg is volt ijedve, biztos őt is zavarta ez a hang. Apa is odaszaladt és felkaptak engem. Ahelyett, hogy szépenl efeküdtünk vola szopizni, felöltöztettek a meleg kabátomba és leszaladtunk a lépcsőn.
Ezen annyira csodálkoztam, hogy csak néztem-néztem, hogy mi töténik. A szüleim sem voltak biztosak abban, hogy akkor most mi van, de azért mikor leértünk az utcára (ahová egyébként még soha nem mentünk ilyenkor) már sokkal nyugodtabbak voltak. Mások is voltak ott, és velük beszélgettek a másik nyelven, aztán mondták nekem, hogy most tűzriadó van, de valószínűleg nincs tűz, csak téves riasztás. Hát, én nem tudtam eddig, hogy van ilyen, most már tudom, de az lenne a jó, ha nem lenne ilyen több. Mert elég ijesztő ez a sok zaj és szaladgálás, mikor az ember inkább aludni szeretne.

Szerencsére a kendővel mentünk, én azt nagyon szeretem, jól odabújtam a Mamához és tudtam, hogy nem lehet baj. Akkor még egy ideig ott maradtunk, és megmutatták nekem, hogy milyen a tűzoltóautó (nagyon fényes és villog), meg a tűzoltóemberek is jöttek és akkor vissza lehetett már menni haza, mondták, hogy nincs tűz. Igaz, hogy akkor is még volt ilyen szirénázás egy ideig, de mi már nem mentünk le, mert a tűzoltók mondták, hogy nincs tűz, és azt mi elhittük nekik.
Aztán volt szopi, és az nagyon megnyugtatott, de nem tudtam rögtön visszaaludni, mert ez egy kicsti sok volt nekem így az éjszaka közepén.

Reggelre szerencsére minden visszaállt a szokásos rendbe, mondjuk sajnos Papa nem volt már ott, de Mamával elkészültünk és reggeliztünk is egy kicsit (én nem voltam éhes). Aztán játszottunk, meg porszívóztunk (ez is zajos, de nem félelmetes, a mama húzogatja a földön, én meg segítek neki tolni) és lassan elálmosodtam. De egyáltalán nem könnyű úgy elaludni, hogy az embernek jön a foga, így alvás helyett inkább csak sírtam, míg a Mama rá nem jött, hogy ez így nem fog menni. Akkor adott nekem olyan édeset, amitől már a múltkor is kevésbé fájt a fogam, és akkor el tudtam aludni, ami nagyon jól esett.

Mikor felébredtem Mama nagyon örült nekem, és mondta, hogy akkor most átmegyünk játszani Dávidékhoz. Nagyon szeretek ott lenni, mert Dáviddal jókat lehet játszani és nagyon sok érdekes játéka van. Az ebédet is ott ettük meg, én a tv-t néztem (azt később kikapcsolták), és közben ettem, nagyon finomat. Különben mindenki evett, így én is jobban szeretek.

Aztán meg mentünk vásárolni, Dávid is jött a kocsijával. Hazafelé már tudtam, hogy hamarosan ott lesz a Papa, mert a Mama mondta, hogy ma jóga-nap van, és ő lesz velem egyedül. Az ajtóban találkoztunk is, és miután a Mama elment jót játszottunk. Mikor szépen megkért, ettem is vele, és volt új játék is, olyan zörgős golyók, nagyon érdekesek. Lehet dobálni is őket.

Este a Mamával fürödtünk és aztán mentem aludni. Remélem ma éjszaka senki nem zavarja meg az álmomat!

Buborék

Ez az alvás dolog kezd kicsit zavaróvá válni. Meg kéne beszélnem Anyával, hogy ne akarjon ennyire mindig elaltatni, mert akkor csak rosszul érzem magam tőle és sírok.

Reggel nagyon örültek megint a szüleim, hogy ügyesen aludtam éjszaka, és én is nagyon kipihentnek éreztem magam, úgyhogy nem is igazán volt kedvem az ebéd után se aludni. Anya végül is azt javasolta, hogy induljunk el sétálni, és akkor, ha van kedvem, alhatok. Végül is éltem ezzel a lehetőséggel.

Jól is tettem, hogy picit pihentem (mondjuk ezt előre sose tudhatja az ember, mindig csak az látszi, hogy sokkal érdekesebb dolgok vannak ébren, mint alva), mert aztán megérkeztünk a Mamával a baba-mama klubba. Ott mindig nagyon sok baba van és volt most egy érdekes néni is, aki énekelt és mutogatott a kezével hozzá (ezt a Mama nagyon figyelte, azt mondta, hogy jelelésnek hívják, lehet, hogy ő is meg fogja tanítani nekem, hogy amíg nem tudok beszélni, addig is tudjam mutatni, hogy mit szeretnék, ami egy jó ötet). De a legjobb az volt, hogy csomó buborékot tudott fújni ez a néni, és azokat próbáltam megfogni, de nehéz elkapni őket. Nagyon érdekes volt nézni azt a csomó buborékot! Kár, hgy aztán vége lett és el kellett jönni.

Hazafelé metróztunk, és aztán jött a Papa is. Mama mondta neki, hogy ma miket csináltam és elmesélte azt is, hogy sokszor kakiltam (ez nem túl kellemes dolog, de hát most valahogy így sierült) és még mindig piros a popóm. Ezt én is tudom, de nem bánt annyira, viszont nagyon jól esik, amikor este picit lehetek pelus nélkül a fürdés előtt.

A mai nap olyan fárasztó volt, hogy nagyon örültem, mikor a fürdésnek vége lett és mentünk aludni!

Ilona felvigyázás

Tudjátok, mi a Mamával majdnem minden nap megyünk valahová. Ma voltunk éneklős-zenélősön utána meg voltunk Ilonára vigyázni.

Az éneklős jó volt, nagyon érdekes dolgok történtek és még a tanárnéni ruháján lévő masnit is ki lehett kötni. Meg amikor el akarta dugni a háta mögé a bábocskát, amivel előtte játszottunk, akkor én tudtam, hogy ott van, és majdnem le is tudtam szedni a kezéről! De a felnőttek sajnos gyorsabbak még mint én...
Ja, és volt furulyázás is, azt nagyon szeretem!
Dávid is ott volt, de ma nem nagyon szerette ezt az egészet, a Mamája azt mondta, hogy oltást kapott tegnap (ami egy szuri, és nagyon rossz, én tudom, mert én is kaptam már, igaz, régebben) és azért. De azért jó volt vele, és kaptam a finom hamijából is a végén.

Mikor hazajöttem szerettem volna még játszani a játékaimmal, mert reggel, mikor elindultunk itthonról nem igazán lehetett, de sajnos elég fáradt voltam, így alig vártam, hogy elaludhassak végre a Mamával.

Mikor felébredtem, ott volt Mama és mondta, hogy most akkor eszünk finomat. Az első, amit adott, az nem volt olyan finom, de a második, az jó volt, arról kiderült, hogy sárgabarack, és azt szeretem. Aztán meg megint kocsiba ültem és mentünk a metróba. Délelőtt is ez volt, de most máshová mentünk. Először egy bankba, aztán meg Ilonáékhz! Az Ilonázást jobban szeretem, mint a bankot!

Ilonáéknál lehetett játszani, és Mama énekelt, meg olvasott nekünk, de legtöbbször Ilonát fogta, és nem is engem, ami nem baj, mert ő még kicsi, és többet kell foglalkozni vele. De aztán együtt is játszottunk és az nagyon érdekes volt. Őt betették egy foglalkoztatóba, én meg szemben álltam vele, és együtt játszottunk. Mama néha felkiáltott, hogy "áll a Macika", gondolom csodálkozott rajta, hogy ilyet is tudok, pedig én tudom, hogy megy, csak nem mindig merem csinálni egyedül!

Aztán megint elindultunk, s egyszer csak szembejött a Papa, akkor tudtam, hogy most már hazajövünk. Jót játszottunk itthon, meg kaptam enni is. A popómat is bekenték valamiféle kenőccsel, az jól esett, mert még mindig sajnos picit fáj.

Dobok!

Fú, nagyon érdekes dolgot tudok csinálni: fogok egy zörgőszacsit, és el tudom dobni! Kár, hogy csak most jöttem rá erre, egy csomó időt elpocsékoltam mindenféle más játékkal, mikor ezt is lehetett volna csinálni! Na, sebaj, mostantól ezt fogom tökéletesíteni. Este megmutattam Apának, és nagyon jót szórakoztunk.

Reggel úgy döntöttem, hogy kicsit játszok egyedül az ágyamban, hadd aludjanak a szüleim, de nem bírták sokáig, elég hamar megjelentek az ajtóban és nevetve köszöntöttek. Mondjuk örültem nekik nagyon én is! Szeretem, ha így kezdődik egy nap!

Aztán Anya nagyon készülődni kezdett, azt mondta, elmegy jógázni, és majd ott találkozunk, rám addig Apa fog vigyázni. Hát ennek is nagyon örültem, szeretek Apával lenni!
Reggeliztünk, meg játszottunk, meg levegőbe beszéltünk, aztán becsomagolt mindenféle meleg ruhákba és kocsiztunk egyet. A végén tényleg ott volt Anya, de én ezt már nem tudtam kivárni, picit elbóbiskoltam. Az nagyon jó volt, hogy mikor felébredtem, Anya karjaiban találtam magam.

Aztán levetkőztünk és mentünk uszizni. De nem volt rajtunk kívül ott másik baba, így egyedül usziztunk, mint tegnap, pedig volt ott egy megmondós néni, de nem az, aki lenni szokott, és ő nem nagyon mondott semmit. Viszont mi jól szórakoztunk a szüleimmel, úgyhogy jó, hogy elmentünk.

Itthon megint nagyon álmos voltam és a popóm is fájt, mondta is Mama, hogy ez bizony elég csúnya piros. De aztán bekente kenőccsel és az kicsit segített. Van egy kenőcs különben, amit nagyon nem szeretek, de szerencsére erre Mama is rájött már, és azt nem keni a popómra.

Alvás után már nem volt itt a Papa, így a Mamával elindultunk intézkedni. Voltunk a könyvtárban, de nem maradtunk sokáig, viszont a ruhásvásárlós helyen jó sokáig voltunk. Mama vett nekem egy csibe-kosztümöt (az nem tudom mi, de azt mondta, majd meglátom), meg másik ruhákat is, és addig meg kekszit ettem.

Mikor hazaértünk ruhapakolósat játszottunk, aztán megjött Papa is, és akkor volt a dobálós-játék.
A fürdés jól esett, Mama is jött, és volt egy vicces is. Azt csináltam, hogy az egyik pohárba tettem vizet és kiöntöttem a Papára. Hű, de nagyon nevettek a szüleim! A Papa le is vette a zokniját, azt hiszem azért, mert nem szereti, ha vizesen van rajta. Na, majd máskor is kipróbálom, hogy ha ennyire tetszik nekik a dolog!

Extra uszi

Ma nem volt semmi különösebb programunk, csodálkoztam is kicsit, mert mostanában annyit jöttünk-mentünk. Talán pont emiatt is ítélte meg úgy Anya, hogy jó lesz ma egy kis pihi. Végül is szeretem az ilyen napokat, mert itthon is nagyon jót lehet játszani.

Azért délután elmentünk egy kicsit sétálni, és a végén kiderült, hoyg nem is csak sétáltunk, hanem uszizni mentünk! Pedig nem ilyenkor szoktunk, de a szüleim azt mondták, hogy most kipróbáljuk így. Én ezt csak helyeselni tudom, minél többet vagyunk vízben, annál jobb! Most nem volt olyan furcsa másnyelvű néni, akire a felnőttek hallgatnak, és azt csinálják, amit mond, csak mi voltunk, meg néhány másik ember, de ők nem törődtek velünk. Néha azért rájuk mosolyogtam, biztos, ami biztos, és akkor ők is figyeltek rám, és nevettek. Egyikük, aki egy piros trikóban ült a víz szélén volt az úszómester, hát őt különösen érdekesnek találtam.

Anya és Apa is nagyon élvezték a vizet, fújtak nekem buborékot, meg úsztattak egymásnak és a víz alá is lementünk Apával többször is. Meg voltak játékok is, azok is nagyon tetszettek, legjobban a labda.
Csináltunk olyat is, hogy kiültettek a partra és mondták, hogy ugorjak be, és én így is tettem, mert szeretek beugrani.

Aztán kicsit már fáztam, úgyhogy kijöttünk és megszárítkoztunk. Mikor hazaértünk kicsit gondolkodtam, hogy ne aludjak-e egyet, de végül a játék mellett döntöttem. Anya ennek nem örült, és azt hiszem most neki lehetett igaza, mert a végére nagyon elfáradtam és már a fürdés se esett jól, csak aludni akartam mielőbb. Végül is így is lett, de sokat kellett ezért kiabálnom, hogy végre elkövetkezzen.

Búcsúzás

Tegnap nem is itthon aludtam el, ma reggel viszont mégis itthon ébredtem fel! Éjszaka már tudtam, hogy itthon vagyok és jó volt odabújni Anyához, de csak reggel vettem észre teljesen, hogy újra itthon vagyunk. Ezt nem is bánom, mert szeretek itthon lenni.

Volt egy furcsaság is ma: amikor Apa pelusozott délelőtt, akkor egyszer csak hívta Anyát, hogy van valami érdekes a pelusomban. Nekem nem uttatták meg, de kicsit gondterheltek lettek, mert valami olyan volt ott, ami nem oda való. Azt hiszem, sejtem, mi lehetett az, tegnap este ugyanis megkóstolgattam egy csomó érdekes dolgot a vendégségben, és le is nyeltem egyet, amit a hűtőről szedtem le, és az volt ráírva, hogy "life". Meg akartam nyugtatni a Mamáékat, hogy az csak nagyon kicsi szó volt, és nem is fájt, ahogy kijött, de azért ők kicsit még aggódtak. Aztán úgy döntöttek, majd csak kijön a többi is, amit lenyeltem, és ennyiben maradtunk.

Sajnos ma hazamentek a nagyszüleim. Én már kicsit el is felejtettem, hogy ők nem laknak mindig itt velünk, hanem máshol, ott, ahol mi is laktunk régebben. Az nagyon messze van, úgyhogy ezentúl nem fognak minden nap jönni hozzánk, amit nagyon sajnálok, mert nagyon szeretem őket, és hiányozni fognak, ha nem lesznek itt. Nagyon szerettem, hogy reggelente megjelentek az ajtóban, mosolyogva és akkor sokat lehetett játszani velük, meg megmutatni nekik a várost, meg mindenféléket csinálni!

Ma azért még szerencsére itt voltak, az nagyon jó volt, megint sokat játszottunk, meg várásolni is voltunk (bár az nem volt olyan jó, mert nagyon nagyon sokan voltak ma a vásárlóban).
Azt hiszem a Nagypapa végül is most már jól van, de Anya mondta, hogy azért otthon is megy majd orvoshoz, azt hiszem ott majd jobban megorvosolják, mit ahogy itt tudták.
Egészen estig együtt voltunk, akkor mentek csak haza. Utána mi még játszottunk a szüleimmel, és aztán jött a fürdés (tegnap ez kimaradt, nagyon hiányzott is!).

Sziget és vacsorameghívás

A sziget, az egy másik föld, ami egy nagy víz közepén áll. Én ezt tudom, mert már régebben voltam szigeten, és azt gondoltuk Anyával, hogy ma megmutatjuk a mi szigetünket a Nagyiéknak. Ez nincs különben nagyon messze tőlünk, metróval kell odamenni.

Aztán az ember átszáll egy hajóba és az átviszi a vízen úgy, hogy nem is lesz vizes. Én az utazást nem annyira szerettem, mert nagyon fújt a szél, de a Mama betakargatott a nagy takarómba (mondta, hogy ezt már egészen kis koromban is használtuk, én nagyon szeretem is), és úgy nem volt azért annyira rossz.

A szigeten múltkor, mikor ott voltunk sokkal melegebb volt és sokkal többen voltak, most meg szinte csak mi voltunk ott. De a napocska szépen sütött, és kaptam tejcit is, úgyhogy nem tudtam nagyon sokáig ébren maradni, elnyomott az álom. Még a kekszimet sem tudtam befejezni, amit éppen ettem:

Aztán, mikor felébredtem még mindig ott voltunk és sétáltunk, meg kergettünk ludakat az Anyával meg a Nagyival is. Nagyon jópofák voltk, ahogy gágogva menekültek előlünk, mi meg szaladtunk utánuk. Jó sokat nevettem rajtuk.

Aztán sietni kellett, mert vége volt a szigetezésnek. Annyira kellett sietni, hogy az Anya egyszer csak elkezdett szaladni, aztán a Nagyi is nekiiramodott velem, és még a Nagypapa is szaladt (pedig ő még mindig beteg). Aztán Anya integetett, hogy nincs baj, elértük a hajót visszafelé, ő elintézte, hogy megvárják még a Nagypapit is. Visszafelé ilyen szép volt a kilátás:

Aztán jöttünk haza, itt volt a Papa és kaptam tejcit meg új gatyát és megint elindultunk. Most kendővel mentünk, és mikor odaértünk, kiderült, hogy az Adriennékhez jöttünk! Ott voltunk jó sokáig, a nagyszüleim és a szüleim beszélgettek a felnőttekkel, én meg sokat játszottam. Nagyon jól éreztem magam, bár néha kicsit elálmosodtam, de olynakor mindig felfedeztem valami érdekeset, és egyáltalán nem akartam aludni menni. Mondjuk most senki nem is erőltette az alvást, ami furcsa volt. És aztán volt egy nagy asztal, ami köré mindenki lelült (kivéve Ilona, azt hiszem ő már addigra elfáradt, és aludni ment, ő ugye még pici baba). Akkor volt a vacsora és én is kaptam almás kekszit, meg sajtot, meg kenyeret. Nagyon finom volt! Aztán még picit tartott a vacsora, én akkor játszottam ledobálósat Adriennel, aki mindig visszaadta nekem a dolgokat, amiket ledobáltam.

Aztán mág elfáradtam és Anya adott tejcit, és kicsit furcsa volt, mert még nem is voltunk otthon, meg nem is volt fürdés, de azért elaludtam.