Búcsúzás

Tegnap nem is itthon aludtam el, ma reggel viszont mégis itthon ébredtem fel! Éjszaka már tudtam, hogy itthon vagyok és jó volt odabújni Anyához, de csak reggel vettem észre teljesen, hogy újra itthon vagyunk. Ezt nem is bánom, mert szeretek itthon lenni.

Volt egy furcsaság is ma: amikor Apa pelusozott délelőtt, akkor egyszer csak hívta Anyát, hogy van valami érdekes a pelusomban. Nekem nem uttatták meg, de kicsit gondterheltek lettek, mert valami olyan volt ott, ami nem oda való. Azt hiszem, sejtem, mi lehetett az, tegnap este ugyanis megkóstolgattam egy csomó érdekes dolgot a vendégségben, és le is nyeltem egyet, amit a hűtőről szedtem le, és az volt ráírva, hogy "life". Meg akartam nyugtatni a Mamáékat, hogy az csak nagyon kicsi szó volt, és nem is fájt, ahogy kijött, de azért ők kicsit még aggódtak. Aztán úgy döntöttek, majd csak kijön a többi is, amit lenyeltem, és ennyiben maradtunk.

Sajnos ma hazamentek a nagyszüleim. Én már kicsit el is felejtettem, hogy ők nem laknak mindig itt velünk, hanem máshol, ott, ahol mi is laktunk régebben. Az nagyon messze van, úgyhogy ezentúl nem fognak minden nap jönni hozzánk, amit nagyon sajnálok, mert nagyon szeretem őket, és hiányozni fognak, ha nem lesznek itt. Nagyon szerettem, hogy reggelente megjelentek az ajtóban, mosolyogva és akkor sokat lehetett játszani velük, meg megmutatni nekik a várost, meg mindenféléket csinálni!

Ma azért még szerencsére itt voltak, az nagyon jó volt, megint sokat játszottunk, meg várásolni is voltunk (bár az nem volt olyan jó, mert nagyon nagyon sokan voltak ma a vásárlóban).
Azt hiszem a Nagypapa végül is most már jól van, de Anya mondta, hogy azért otthon is megy majd orvoshoz, azt hiszem ott majd jobban megorvosolják, mit ahogy itt tudták.
Egészen estig együtt voltunk, akkor mentek csak haza. Utána mi még játszottunk a szüleimmel, és aztán jött a fürdés (tegnap ez kimaradt, nagyon hiányzott is!).