Tűz van? Nincs tűz!

Pont most, mikor elhatároztam, hogy nem ébredek fel éjszaka (amennyire csak tőlem telik), hát nem felébresztenek a legszebb álmomból!

Hajnalban arra ébredtem ugyanis, hogy nagyon hangosan szól valami zavaró hang. Rögtön hívtam is a Mamát, akin látszott, hogy már fent volt, és kicsit meg is volt ijedve, biztos őt is zavarta ez a hang. Apa is odaszaladt és felkaptak engem. Ahelyett, hogy szépenl efeküdtünk vola szopizni, felöltöztettek a meleg kabátomba és leszaladtunk a lépcsőn.
Ezen annyira csodálkoztam, hogy csak néztem-néztem, hogy mi töténik. A szüleim sem voltak biztosak abban, hogy akkor most mi van, de azért mikor leértünk az utcára (ahová egyébként még soha nem mentünk ilyenkor) már sokkal nyugodtabbak voltak. Mások is voltak ott, és velük beszélgettek a másik nyelven, aztán mondták nekem, hogy most tűzriadó van, de valószínűleg nincs tűz, csak téves riasztás. Hát, én nem tudtam eddig, hogy van ilyen, most már tudom, de az lenne a jó, ha nem lenne ilyen több. Mert elég ijesztő ez a sok zaj és szaladgálás, mikor az ember inkább aludni szeretne.

Szerencsére a kendővel mentünk, én azt nagyon szeretem, jól odabújtam a Mamához és tudtam, hogy nem lehet baj. Akkor még egy ideig ott maradtunk, és megmutatták nekem, hogy milyen a tűzoltóautó (nagyon fényes és villog), meg a tűzoltóemberek is jöttek és akkor vissza lehetett már menni haza, mondták, hogy nincs tűz. Igaz, hogy akkor is még volt ilyen szirénázás egy ideig, de mi már nem mentünk le, mert a tűzoltók mondták, hogy nincs tűz, és azt mi elhittük nekik.
Aztán volt szopi, és az nagyon megnyugtatott, de nem tudtam rögtön visszaaludni, mert ez egy kicsti sok volt nekem így az éjszaka közepén.

Reggelre szerencsére minden visszaállt a szokásos rendbe, mondjuk sajnos Papa nem volt már ott, de Mamával elkészültünk és reggeliztünk is egy kicsit (én nem voltam éhes). Aztán játszottunk, meg porszívóztunk (ez is zajos, de nem félelmetes, a mama húzogatja a földön, én meg segítek neki tolni) és lassan elálmosodtam. De egyáltalán nem könnyű úgy elaludni, hogy az embernek jön a foga, így alvás helyett inkább csak sírtam, míg a Mama rá nem jött, hogy ez így nem fog menni. Akkor adott nekem olyan édeset, amitől már a múltkor is kevésbé fájt a fogam, és akkor el tudtam aludni, ami nagyon jól esett.

Mikor felébredtem Mama nagyon örült nekem, és mondta, hogy akkor most átmegyünk játszani Dávidékhoz. Nagyon szeretek ott lenni, mert Dáviddal jókat lehet játszani és nagyon sok érdekes játéka van. Az ebédet is ott ettük meg, én a tv-t néztem (azt később kikapcsolták), és közben ettem, nagyon finomat. Különben mindenki evett, így én is jobban szeretek.

Aztán meg mentünk vásárolni, Dávid is jött a kocsijával. Hazafelé már tudtam, hogy hamarosan ott lesz a Papa, mert a Mama mondta, hogy ma jóga-nap van, és ő lesz velem egyedül. Az ajtóban találkoztunk is, és miután a Mama elment jót játszottunk. Mikor szépen megkért, ettem is vele, és volt új játék is, olyan zörgős golyók, nagyon érdekesek. Lehet dobálni is őket.

Este a Mamával fürödtünk és aztán mentem aludni. Remélem ma éjszaka senki nem zavarja meg az álmomat!