Sziget és vacsorameghívás

A sziget, az egy másik föld, ami egy nagy víz közepén áll. Én ezt tudom, mert már régebben voltam szigeten, és azt gondoltuk Anyával, hogy ma megmutatjuk a mi szigetünket a Nagyiéknak. Ez nincs különben nagyon messze tőlünk, metróval kell odamenni.

Aztán az ember átszáll egy hajóba és az átviszi a vízen úgy, hogy nem is lesz vizes. Én az utazást nem annyira szerettem, mert nagyon fújt a szél, de a Mama betakargatott a nagy takarómba (mondta, hogy ezt már egészen kis koromban is használtuk, én nagyon szeretem is), és úgy nem volt azért annyira rossz.

A szigeten múltkor, mikor ott voltunk sokkal melegebb volt és sokkal többen voltak, most meg szinte csak mi voltunk ott. De a napocska szépen sütött, és kaptam tejcit is, úgyhogy nem tudtam nagyon sokáig ébren maradni, elnyomott az álom. Még a kekszimet sem tudtam befejezni, amit éppen ettem:

Aztán, mikor felébredtem még mindig ott voltunk és sétáltunk, meg kergettünk ludakat az Anyával meg a Nagyival is. Nagyon jópofák voltk, ahogy gágogva menekültek előlünk, mi meg szaladtunk utánuk. Jó sokat nevettem rajtuk.

Aztán sietni kellett, mert vége volt a szigetezésnek. Annyira kellett sietni, hogy az Anya egyszer csak elkezdett szaladni, aztán a Nagyi is nekiiramodott velem, és még a Nagypapa is szaladt (pedig ő még mindig beteg). Aztán Anya integetett, hogy nincs baj, elértük a hajót visszafelé, ő elintézte, hogy megvárják még a Nagypapit is. Visszafelé ilyen szép volt a kilátás:

Aztán jöttünk haza, itt volt a Papa és kaptam tejcit meg új gatyát és megint elindultunk. Most kendővel mentünk, és mikor odaértünk, kiderült, hogy az Adriennékhez jöttünk! Ott voltunk jó sokáig, a nagyszüleim és a szüleim beszélgettek a felnőttekkel, én meg sokat játszottam. Nagyon jól éreztem magam, bár néha kicsit elálmosodtam, de olynakor mindig felfedeztem valami érdekeset, és egyáltalán nem akartam aludni menni. Mondjuk most senki nem is erőltette az alvást, ami furcsa volt. És aztán volt egy nagy asztal, ami köré mindenki lelült (kivéve Ilona, azt hiszem ő már addigra elfáradt, és aludni ment, ő ugye még pici baba). Akkor volt a vacsora és én is kaptam almás kekszit, meg sajtot, meg kenyeret. Nagyon finom volt! Aztán még picit tartott a vacsora, én akkor játszottam ledobálósat Adriennel, aki mindig visszaadta nekem a dolgokat, amiket ledobáltam.

Aztán mág elfáradtam és Anya adott tejcit, és kicsit furcsa volt, mert még nem is voltunk otthon, meg nem is volt fürdés, de azért elaludtam.