Vicces könyvtár

Eddig azt hittem, a könyvtár csak a felnőtteknek van kitalálva, és nem is nagyon szerettem odamenni, mert elég unalmasnak találtam. Anya nem örült ennek, mert ő meg szeretett volna több időt eltölteni a könyvek között, és hát általában én győztem...
Ma viszont kiderült, hogy a könyvtárban van egy olyan rész, ahol eddig még nem voltunk, és ott nagyon sok babát tartanak! Hát, tovább már nem tudnak előlünk elbújni, mert már tudjuk a Mamával, hogy hol keressük őket.

Az a vicces, hogy csak pár lépcsőn kellett lemenni ahhoz képest, ahol eddig jártunk a könyvtárban, és már ott is voltunk a babahelyen.

Mikor megérkeztünk még kevesen voltak, de aztán egyre többen jöttek (úgy látszik, mások is felfedezték ezt a helyet). Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy csomóan vagyunk (Anyas zerint vagy húsz baba volt), és egy kedves néni elkezd a másik nyelven beszélni. Aztán egyszer csak mindenki jópofa énekeket kezdett egyszerre énekelni (persze a Mama tudta a legszebben) meg aztán voltak versek is és zenét is hallgattunk, meg mesét is. Mondjuk kicsit nehéz volt mindezekre koncentrálnom, mert közben szerettem volna mindenkinek megmutatni a fogaimat és minden babát szerettem volna kicsit megtapogatni, megkóstolgatni. Úgyhogy nem is tudtam végig követni, hogy miket monda Anya, mert körbe kellett néznem a teremben sokszor.

Amikor vége lett ennek a foglalkozásnak (mert az volt, Anya azt mondta, hogy a másik nyelven ezt baby-time-nak hívják) mi még nem mentünk haza, hanem bementünk a baba-könyvtárba. Hát, ez maga a Kánaán! Egy csomó polc, nagyon sok színes könyv, és mindet le lehet pakolni! Meg lehet kóstolgatni, és senki nem veszi el az embertől, ami éppen a keze ügyébe került. Vannak játkok is, meg másik babák is, nagyon jól lehet itt szórakozni.

Sajnos nem maradhattunk itt estig, pedig jól szórakoztam, de Anya egyszer csak felnyalábolt, és elindultunk. Tiltakoztam volna, de nem nagyon maradt erőm, eléggé elfáradtam. Még szerencse, hogy a kedves kendőmmel voltunk, így nagyon kényelmesen éreztem magam, jól odabújtam Anyához. Különösen jól esett ez azért is, mert elég hideg volt (most nem tiltakoztam a sapi ellen) és még a kinti-zuhanyt is megnyitották (ezt Anya esőnek hívja).
Itthon aztán kaptam tejcit és nagyon jól esett a pihenés, ami utána következett.

Kipihenten ébredtem, tettre készen. Kaptam is ebédet (jut eszembe, a reggelit Apa adta, éljen! de aztán sajnos megint elment), aztán Anyával ruha-rakosgatósat játszottunk. Sejtettem, hogy ezután liftezés és ruhapakolászás is fog következni, így is lett (látjátok, már van tapasztalatom!). Szerencsére Anya rájött, hogy a mosás közben engem szabadon lehet engedni, így mindketten jól éreztük magunkat (bár ő néha kicsit morgott, hogy mindig a folyosóról kell viszahoznia engem).

A ruhák pakolászása eléggé kifárasztott, de Anya mondta, hogy most nem maradhatunk itthon lustálkodni, inkább menjünk, be kell vásárolni. Ugyanis hétvége következik, ami azt hiszem egy jó dolog, mert Anya megígérte, hogy Apa többet lesz itthon most egy ideig. Ha ez a hétvége, akkor követelem, hogy mindig legyen hétvége ezentúl!