Jön ám a fogam!

Tudjátok, nagyon nehéz ám fogat növeszteni! A felnőttek például nem is tudnak! Nekem is folyton koncentrálnom kell, hogy nőjenek az éppen aktuális fogacskáim, ami abban nyilvánul meg, hogy az ujjamat mindig a számban kell tartanom.
Ja, és ebéd előtt véletlenül túlságosan mélyre sikerült a számba tenni az ujjamat, aminek egy érdekes ereménye született: egy csomó kaja visszajött elém a tálcámra. Na, ezt jól meg kellett nézenem magamnak! Anya viszont nem örült a dolognak: először megijedt, hogy valami bajom van, de aztán látta, hogy bíztatóan mosolygok, hogy nincs semmi baj, akkor kicsit méréges lett. De a végén nagyot nevettünk a dolgon. Feltörölte a feltörölnivalót és kedződhetett az ebéd.

Mondjuk én nem is voltam éhes, úgyhogy inkább csak érdeklődtem, hogy miket ad nekem, és az a valami, amit sültkrumplinak hívott az egészen ízlett is. Utána a banán inkább vicces volt, és akkor Anya már tényleg csak nevetett, mikor minden teljesen banános lett. Végül aztán mondta, hogy "Na, Macika, akkor most átöltözünk", és az vicces volt, mert odamentünk a fürdőkádhoz és megeresztette a zuhanyt, és abból jött a víz. Én meg próbáltam elkapni (bár most már tudom, hogy vizet nem lehet, de azért szeretem csinálni), és az arcomat is megmosta. Végül is csak a pelust nem cseréltük le, minden másból újat kaptam. Apa mondta is este, hogy milyen csinos vagyok ebben a galléros fehér felsőben és az új Micimackós farmeromban. Úgyhogy érdemes volt a banánnal játszani, mert szeretem, ha tetszem Apának.

Délelőtt különben zenélni voltunk, az nagyon jó volt, mert ott volt Dávid, akivel jókat játszottunk. Mindig hívott, hogy menjünk mászkálni (a terem szerencsére elég nagy), én meg megmutattam neki, hogy hogyan kell ütögetni az érdekes dobozokat a falon, amik így jópofa hangokat adnak ki. Ügyesen tudja csinálni ő is. Azt hiszem a tanárnéni kitalálhatna újabb érdekességeket is, ha azt szeretné, hogy rá is figyeljünk. A végén azért volt egy érdekes: a Mama azt furulyának hívta, és az ember ha a szája elé teszi, akkor nagyon érdekes hangokat ad ki. Sajnos azt nem lehetett kipróbálni, pedig az összes hagszert odaadják nekünk itt, és én mindet meg is szoktam rágcsálni (a többiek valami miatt nem szokták, nem értem).

Hazafelé még nem volt kedvem elaludni egy ideig, de aztán végül mégis elszenderedtem, sőt aludtam is egy nagyot, Mama örült.

Az ebéd és az átöltözés után meg kocsiztunk, voltunk a könyvtárban egy rövid ideig (de csak az uncsi részén) meg egy másik helyen, ahol sorba kellett állni és aztán mama valamit intézett, ami után elégedetten közölte, hogy a pénzünk biztos helyen van. Hát ennek örülök, mert úgy látszik, ez a pénz dolog a felnőtteknek fontos lehet, ha külön épületet csináltak annak, hogy biztos helyre tudják tenni.

Aztán kaptam tejcit a vásárlós helyen, ahol szerencsére van egy külön tejci-szoba, s most nem zavart minket senki, úgyhogy nyugodtan teletehettem a pocimat. Utána olyan boldog voltam, pont erre volt szükségem! Így a vásárlást is vidáman viseltem, meg mondjuk az is segített, hogy Anyától kaptam egy érdekes dolgot (a válfa nevet adta neki), amit lehetett eszegetni és ledobálni. Anya picit mérgelődött ezen, meg mondta, hogy "Na ez az utolsó, hogy visszaadom neked, Maci!". Ami szerintem azt jelenti, hogy nyugodtan dobjam le újra, mert mindig újra visszaadta. Ezt addig játszottuk, míg egyszercsak megjelent Apa! Nagyon örültem neki, és együttj öttünk haza.

Itthon nagyot játszottunk, és aztán mentem fürödni meg aludni.