Ma éjszaka például, mikor először felébredtem nem a Mama jött, hanem a Papa, és én szerettem volna szopizni, de nem lehetett. Ilyen már előfordult egyszer pár napja, és akkor nagyon álmos voltam és visszaaludtam, de most nem akartam, mert nagyon szerettem volna szopizni, úgyhogy csak sírtam, hogy a Mamámat akarooooom! De nem jött, úgyhogy csak sírtam és aztán elfáradtam, és picit elaludtam, de akkor a Papa le akart tenni az ágyamba, és nekem eszembe jutott, hogy még nem volt szopi, és akkor síííííírtam, és ez így ment, mindig, csak aztán a végén elfáradtam és elaludtam.
Ezelőtt pedig jó napom volt, mert voltunk a könyvtárban és volt baba-foglalkozás, amit szeretek, utána meg lehetett gyakorolni a lépcsőzést, amit itthon nem lehet, mert itt nincs lépcső. Az jó volt, hogy azért a Mama vigyázott rám közben, mert egyelőre csak felfelé megy a dolog, lefelé hiába próbálom, nagyon nehéz. Állítólag nem fejjel előre kéne próbálni, hanem a popóval előre, de ezt nem tudom elképzelni, hogy működne, úgyhogy inkább nem is próbálom ki.
Ja, és vettünk ki nekem is pár könyvet:
Aztán mikor hazajöttünk aludni szerettem volna, a Mama segített és mikor felébredtem nagyon elégedett volt, amiből az következik, hogy sokat aludhattam. Kipihentnek is éreztem magam! Aztán ettünk finomat (azt hiszem hal a neve) és elindultunk sétálni. Mama mondta, hogy most a Papa elé megyünk a dolgozóba, de a dolgozót nem láttam, mert a Papa előbb jött, mint hogy mi odaértünk volna. De azért jó volt és vásárolni is mentünk.
Szóval összességében jó nap volt ez, csak az éjszaka sikerült ilyen furára.
No comments:
Post a Comment