Voltunk a Niagara vízesésnél, ami nagyon különleges dolog, nem sok ilyen van a világban. A vízesés lényege az, hogy nagyon sok víz van, és az leesik egy magas helyről, úgy, mint itthon a zuhany, csak sokkal több víz, és sokkal magasabbról. Így:
A felnőttek sokáig tudják nézni ezt a vízesés dolgot, de mondjuk nekem nem tűnt azért annyira érdekesnek. Meg hideg is volt, úgyhogy most az egyszer örültem, hogy a Mama úgy becsomagolt mindenféle ruhákba. Szerencsére a nap nem csak a nézésből állt, hanem ettünk ebédet is:
Meg autóztam is:
Aztán felmentünk egy lifttel jó magasra (sokkal magasabbra, mint itthon szoktunk), és az nagyon érdekes volt. Onnan lehett a legjobban látni a vízesést, és én játszhattam álldogálósat és ablakütögetőset ott. A Mama azt mondta, hogy ez egy kilátó volt, és tényleg, elég jól lehetett kilátni, bár mi nem mentünk ki Mamával a külső részbe, mert ott nagyon fújt a szél, ami belülről nézve egyébként vicces volt. Volt olyan is, hogy a Papa kint volt, mi meg bent és az nagyon vicces volt, mert mindenféléket csinált nekünk, vicceseket, én meg odanyomtam neki az arcomat az üveghez és azon jókat nevetett.
Visszafelé aludtam az úton, és odafelé is, így nem tudom pontosan, hogyan jut el az ember a Niagarához, de aki szeretne, kérdezze meg a Mamámat, mert ő tudja.
Este történt egy meglepő dolog, mégpedig az, hogy a Mama joghurtot evett, és én azt nagyon szeretem, úgyhogy akartam kérni belőle. De picit messze voltam tőle és álltam, és akkor valahogy úgy sikerült odajutnom hozzá, hogy nem ültem le, és nem is guggoltam vagy másztam, hanem csak úgy odaértem valahogy! Hű, a Mama és a Papa ettől nagyon fellelkesültek, azt mondták, hogy ez volt az első lépésem életemben! Nem tudom pontosan ez mit is jelent, de holnap majd megpróbálom újra elkápráztatni őket, és akkor hátha kiderül számomra is, hogy mi az a lépés!
No comments:
Post a Comment