Aludni? Minek?

Rájöttem, hogy nem akarok aludni nap közben! Érdekes, hogy Anya valahogy nem lelkesedik ezért az ötletért annyira, de próbálom meggyőzni, hogy semmi szükség arra, hogy csendben feküdjek egy ideig.
Na, jó, ma azért beadtam a derekam egyszer, de csak egyszer!

Reggel Anya nagyon megdícsért, azt mondta, rendes volt tőlem, hogy hagytam aludni egész sokat. Az az igazság, hogy nekem is jól esett a pihenés, és reggel nagyon frissen ébredtem, énekelgetve. Anya szerint megpróbálhatnánk egyszer már azt is, hogy nem ébredek fel egyszer sem az éjszaka. Sajnos nem ígérhetek semmit ezügyben, a dolog nem rajtam áll. Ha felébredek, akkor pedig mindenképpen szükségem van Anyára, ezt ő is belátja.

Szóval reggel nagyban énekelgettem, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy érdekes szerkezet jelent meg Anya kezében. Kicsi és szürke, és egy piros lámpa világít az elején néha. Anya nem akarta, hogy közelebbről is megszemléljem, pedig engem nagyon érdekelt. Állítólag jó lett volna, ha pont akkor elkezdek beszélgetni és folytatom az énekelést, de én inkább azt a micsodát szerettem volna közelebbről megszemlélni. Ennek az lett az eredménye, hogy Anya egyszer csak (kicsit csalódott ábrázattal) eltette a szerkezetet.

Aztán felgyorsultak az események, Anya felöltözött (az jó móka, ilyenkor mindig engedi, hogy játsszak a ruháival, főleg a nagyon színeseket kedvelem), aztán már indultunk is. Még azt is mondta Anya, hogy "szaladjunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!", ami vicces volt. Kocsival mentünk, és egyszer csak találkoztunk Dávid barátommal és az Anyukájával.

Együtt metróra szálltunk és elmentünk a zenélős-hangos helyre. Nagyon jópofa hely ez, sokat énekelnek ott a felnőttek és mindenféle hagokat adnak ki ott a dolgok. Anya nekem is engedte, hogy játsszak midndenfélével, és nagyon érdekes volt felfedezni mindent. Volt egy olyan érzésem, hogy ezeket a babákat és felnőtteket már láttam valhol!

Hazafelé már elég fáradt voltam, de tartottam magam és nem aludtam el a kocsiban. Csak a tejciek nem tudtam ellenállni, de az már itthon volt.

Aztán arra ébredtem, hogy nem vagyok már álmos és hívtam Anyát. Kiderült, hogy amíg aludtam, vendégeink érkeztek: Ilona és az Anyukája. Anya láthatóan nagyon örült nekik, és Ilonát nagyon kedvelem, úgyhogy nagyokat mosolyogtam én is, és mutattam nekik a játékaimat.

Aztán megint elindultunk, most autóval mentünk, és megint előre nézhettem az utazás közben. Érdekes, Adrienn nem volt ott, de az autós széke igen, remélem nem bánja, hogy használtam.
Egy nagyon nagy, sokemberes helyre mentünk, és úgy láttam, hogy Anya és Ilona mamája nagyon gondolkodnak valamin, aminek végül két negy doboz lett az eredénye. Aztán Ilonával kaptunk tejcit is, bár én nem voltam igazán éhes, mert előtte ettem kekszit és rizsespuffancsot is. Sokkal érdekesebb volt a másik baba a falon (nem tudtam megfogni) és a nyikorgós izé, amit nyitogatni lehetett.

Aztán hirtelen eltűntek Ilonáék, de mi még visszamentünk arra a helyre, bár egy kicsit máshová. Azt hiszem Anya kereshetett valamit, mert embereket szólított meg a másik nyelven. De végül nem találta meg, úgyhogy mondta is, hogy inkább menjünk haza.

Ez is érdekes volt, mert a szeles-gyors helyre mentünk lefelé, ahol sok ember volt, Anya ezt metrónak hívja. Most tényleg nagyon sokan voltak, nem is értem, miért mindenki ugyanakkor akar menni valahová, mint mi. Végül azért hazajutottunk, bár egy kicsit kezdtem fáradni.

Itthon nagyon jó volt, mert Anya csak velem foglalkozott, aztán megjött Apa is, akivel nagyon jót lehet játszani! Most kukucskálósat játszottunk.
Aztán fürödtünk, és én már nagyon álmos lettem, tudjátok, ez esténként így szokott lenni.