Vasárnap a parkban

Szeretek kirándulni! Ezt most már eldöntöttem, ugyanis tapasztalatom szerint a kirándulás során a szüleim nagyon sokat figyelnek rám, és mindenféle érdekeset mutatnak. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor mindig kedves emberek vesznek körül, kapok finom tejecskét és nem kell aludnom, ha nem akarok. Úgyhogy azt hiszem, mostantól megpróbálom majd rávenni Anyáékat, hogy minél többet kiránduljunk.

Ma kellemes meglepetés ért délelőtt. A reggeli után szépen lepihentem egy kicsit az ágyikómba, aztán kértem, hogy vegyenek ki, mert már játszani szeretnék. Ekkor Anya egyszer csak kinyitotta nekem a bejárati ajtót és szólt, hogy nézzek ki, hátha látok valami érdekeset.
És láttam is: egyszer csak megjelentek kedves barátaim: Adrienn, Ilona és a szüleik! Hű, nagyon örültem nekik, mindig jól lehet játszani velük!
Most is így volt, bár Ilona inkább csak a hintámat próbálgatta (ő szeret benne ülni), Adriennel viszont jót labdáztunk. Olyan gyorsan telt az idő, hogy észre se vettem és már ebédelni ellett.

Mivel mindenki evett, én is nekiláttam. Kaptam Anyától egy kis fehér csomós dolgot, azt mondta, túró! Egész fincsi volt, és én magam tehettem a számba. A többiből, amit ők ettek nem kaptam, csak egy kis rizses babakekszet kaptam még, de ezzel elégedett is voltam. Valahogy nem tűnt egészségesnek az a sok tészta és szalonna, meg tejföl, amit ők a túróhoz ettek.

Aztán elindultunk: mindannyian beszálltunk Bálinték autójába, és azt hiszem Adrienn nagyon kedvelhet engem, mert átengedte nekem az ő ülését. Így végre nem kellett háttal a menetiránynak utaznom, hanem láthattam, hogy merre megyünk.

De nem mentünk messzire, máris kiszálltunk az autóból ahogy elindultunk. Engem Apa vitt a hátán, hát, az szuper dolog. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki! Én még néha fel is ágaskodtam, hogy jobban lássak, de nem nagyon kellett, mert így is elég magasan voltam. Curie elmondta, hogy most egy őszi fesztivál van abban a parkban, ahová mentünk. Nekem nem túl jó a memóriám, de ismerős volt a hely, Mama mondta is, hogy itt mi már voltunk, csak akkor más kedves emberek jöttek velünk.

Most tényleg kicsit más volt minden, többen voltak, a színek is másmilyenek voltak, és mindenfelé sártak voltak felállítva. Nem mentünk nagyon gyorsan, mert úgy tűnt, hogy a felnőttek és Adrienn mindent meg akartak nézni. Volt, hogy engem levettek a Papa hátáról és letettek a fűbe. Sajnos Mama nem nagyon akarta, hogy megkóstoljam a füvet, nagyon cselesnek kellett lennem, hogy egy picit a számba tudjak tömni. De akkor meg kikanalazta onnan az ujjával.

Szóval mindenféle érdkeseseket láttunk, itt egy kép arról, hogy milyen jól éreztem magam.

Mellesleg itt láthatóak a felső fogacskáim is, ezekre nagyon büszke vagyok. Amiket most növesztek, azok még nem látszanak ki nagyon, de szoktam próbálgatni őket, amire a szüleim mindig így reagálnak: "Jaj, már megint csikorgatja a fogait a Macika!"

SZóval jó volt a parkban, annyira, hogy nem is éreztem álmosnak magam, csak akkor, mikor már hazaértünk. Akkor meg már jött a fürdés, alvás.

Még meg akarom mutatni azt is, hogy este milyen ruhában alszom (a képen már reggel van, és játszogatok, még nem kaptam új ruhát nappalra):