Megmutatom a Nagyszüleimnek Torontót

Tudjátok, a Nagyszüleim nem ebben a városban élnek, úgyhogy a Mamával azt határoztuk el, hogy megmutatjuk nekik, milyen dolgok vannak itt, had ámuldozzanak. Igaz, hogy régebben mi sem itt éltünk (bár én erre nem nagyon emélkszem, de a Mama sokszor szokott mesélni nekem arról, hogy régebben milyen volt, és én miket csináltam), de már egész sok mindent tudunk, hogy micsoda és hol van és miről nevezetes, úgyhogy azokat mind megmutatjuk nekik.

Ma arra is újra emlékeztem, hogy nem csak egy nagyszüleim vannak, hanem kettő! Reggel ugyanis a Nagymamám, aki nem itt él, hanem kicsit máshol (a Mama szerint nem annnnyira messze, mint az egyik nagyszüleim és nincs köztünk annyi víz) telefonált, és hallottam, hogy beszélnek vele a szüleim. Utána mondta a Mama, hogy majd ők is jönnek látogatóba, amit már nagyon várok. Majd nekik is megmutatunk mindent!

Reggel azért még nem indultunk el rögtön megmutatni, hanem először nagyon sokat játszottunk. Előtte a szüleim elbúcsúztak tőlem, és mondták, hogy hamarosan visszajönnek. Mondtak valamiféle számokat is, hogy mikor, de azt sajnos nem értettem, csak bíztam benne, hogy az nagyon gyorsan eljön, mert a szüleimet mindig szeretem magam körül tudni. Kicsit el is bizonytalanodtam, mikor elmentek, de a nagyszüleim nagyon ügyesen elterelték a figyelmemet erről.
Egész végig játszottunk, míg meg nem érkezten Anyáék. Közben kicsit álmos lettem, de végül is nem aludtam, mert nem akartam kihagyni egy percet sem a közös nagyszülős-játékból. Pakolásztuk a kockáimat ide-oda, dobozoztunk, négykézlábasmászásoztunk, meg ilyenek.

Érdekes, vannak dolgok, amiket a nagyszüleim sem engednek meg, hogy csináljak. A konyhában van például egy nagy fehér doboz, és azt nem mindig lehet megfogni (a Mama szerint forró, de nem mindig mondja ezt), hát azt elég nehéz tudni, hogy mikor nem szabad, de azért most már értem, ha mondják, hogy "nem!", akkor nem megyek oda.

Amikor Mama és Papa hazaértek már agyon fáradt voltam, úgyhogy nagyon jól esett odabújni Anyához és finomat szopizni, ami körzben el is aldutam. Mikor felébredtem nagy csönd volt, a Mama viszont szerencsére itt volt és örültem neki. Aztán egy idő után a nagyszüleim is előkerültek, kicsit csapzottak voltak, azt mondták aludtak kicsit ők is. Nem is tudtam, hogy a felnőttek is szoktak aludni nap közben!

Akkor volt, hogy elindultunk. Megmutattuk nekik, hogy itt van metró meg mozgólépcső, meg van sok ember és fű és galambok és a nagy-sok víz és a nagy torony is. Meg megmutattam nekik, hogy séta közben hogyan tudok énekelgetni és kekszit enni. Aztán a villamost is megmutattuk nekik, meg megint a metrót (az biztosan különsen tetszett nekik, azért mentünk megint).
Itt vannak képek is erről:

De aztán egy idő után elvesztettük őket, helyette viszont megtaláltuk a Papát! A Mamával így hármasban jöttünk haza, és itthon kaptam egy érdekes dolgot, Anya szerint almapépes-kekszet. Nagyon finom volt, mind menettem.

Közben szerencsére a nagyszüleim is előkerültek, és még játszottunk.
A fürdéskor is ott voltak, aztán kaptam tőlük és a Papától puszit és mentem aludni.