Tábortűz

Tegnap még kicsit furcsa volt, hogy itt van a Nagyim, de ma már nagyon jól összebarátkoztunk. Még a kutyusaimat is mindig odavittem neki, amikor kérte.

Délelőtt elmentünk a játszótérre négyesben, és ott nagyon jól mulattunk! Megmutattam a Nagyinak, hogy hogyan szoktam döcihintázni, meg felmászni mindenfélére, és a csúszdán is jó sokszor lecsúsztam vele. Nagyon jókat rötyögtem közben, mert nagyon vicces volt. A Mama néha nem is volt ott, de ha megláttam, akkor nagyon megörültem neki, és mindenféléket akartam, hogy csináljon.

Délután meg, mikor felébredtem, akkor a Nagyi jött be hozzám és aztán kimentünk a nappaliba játszani. A Mama meg a Barnus nem voltak otthon, kiderült, hogy a doktor nénihez kellett menni az új ovi miatt.
De nem volt baj, mert jót játszottunk az új babámmal meg a nyomkodóssal, aztán meg úgyis megjöttek. Akkor aztán igazán szuper jót játszottunk: lufiztunk, meg a Nagyi feltette a hátamra a Big bird-ös hátizsákot és akkor abban parádéztam.
A Mama pakolászott a szobában, az nagyon érdekelt, úgyhogy sokszor átmentem hozzá, de aztán mindig visszahívtak a nappaliba játszani.

Később megjött a Papa is, és kiderült, hogy megyünk a pakrba, szalonnát sütni! Jöttek az Ilonáék is. Hamarosan meg is volt a tűz, és rögtön a marshmellow-t kezdtük el sütni, mert az a legjobb. Nekem is nagyon ízlett, kértem jó sokat. Szalonnát végül is nem ettem, mert az elég lassan készült el, úgyhogy mi a Nagyival és a Bastival inkább elmentünk hintázni. Aztán a Barnus és az Ilona is jöttek, de őket nem nagyon láttuk, mert másmerre szaladgáltak, mint mi.

A végén még visszamentünk kicsit a tűzhöz, és kaptam megint marshmellow-t, aztán jöttünk haza (nekem hazafelé olyan jó kedvem volt, hogy még!) fürdeni és aludni.

Éjszakai update: már nagyban aludtunk a Barnussal, mikor megszólalt a tűzriadó.
Megint.
Kicsit meg is ijedtünk, de gyorsan jött a Mama és a Papa, odabújtunk hozzájuk és akkor jobban lettünk. Jó hangos ez a sziréna, az biztos! Lementünk megnézni a tűzoltókat, és engem nagyon érdekelt a dolog az elején (a Barnus inkább csak nagyon álmos volt). Aztán kezdett unalmassá válni a felfordulás és én is álmos voltam, úgyhogy a Mama értésére adtam, hogy most már kérek cicit és aludni akarok (ilyenkor ellentmondást nem tűrő nézéssel rámutatok a mellkasára). Még egy picit várni kellett, aztán kaptam is, már idefent, és mehettünk aludni mind. Hát, ez a legújabb téves tűzriadónk hiteles története.

Visszajöttek Ilonáék és megjött Cica nagyi is!

Tegnap újra találkoztunk Ilonáékkal, akik most jöttek vissza Magyarországról. Ma pedig végre megérkezett Cica nagyi, aki már nagyon-nagyon vártam!

Az Ilonáékkal a High parkba beszéltünk meg találkozót, és az volt az eredeti terv, hogy együtt fogunk kirándulni picit.
Végül is inkább játszottunk a fenti játszótéren, mert ott olyan szuper csúszdák vannak. Na, meg aztán elkezdett esni az eső (ezen a nyáron állítólag folyton esik), és akkor először beszaladtunk a kis házba, hogy ne ázzunk meg, de ez egy idő után unalmas lett, meg az Adriennék inkább kint maradtak, úgyhogy végül is én is kimentem. De nem lettem nagyon vizes.
A felnőttek inkább nem akartak megázni, úgyhogy ők a fedett részen beszélgettek.
Aztán megláttam, hogy jön a vonat, és szerettem volna menni vele, és a Mamának is volt kedve, meg az Ilonának is, és aztán az Adriennek is, úgyhogy négyesben elmentünk egy körre. Nagyon jó volt, csak kicsit hideg, de az ellen jól összebújtunk, úgyhogy nem volt vészes. Az viszont vicces volt, hogy a fák lombja mindig bekukucskált a vonatba, és akkor sikítottunk, meg lebújtunk, hogy ne jöjjön nekünk, és kiabáltunk, hogy "Fa, menjél ki, te nem vettél jegyet!"
A vonatozás után aztán hazaindultunk, mert az eső nem állt el, mi viszont elfáradtunk.

A Cica nagyi elé vasárnap délután mentünk, a pihenés után. Nagyon jó volt: metróval mentünk, aztán meg busszal, és a busz még az autópályán is ment! Jó gyorsan odaértünk.
Kiderült, hogy mire odaértünk, addigra már leszállt a gép, de elég sokan voltak a várakozóban és ott nem nagyon lehetett semmit csinálni, úgyhogy a Mamával elmentünk az újságoshoz körülnézni. Aztán egyszer csak ott volt a Nagyi, és nagyon örültem neki! Onnantól vele mentem végig, és együtt néztük hazafelé a buszon az autókat, meg beszélgettünk.

A Bori szerintem nem emlékezett még a Nagyira, ő inkább a Mama öléből ismerkedett vele először. De mikor hazaértünk, akkor már jóban lettek ők is.

Aztán kiderült, hogy a Nagyi hozott nekünk nagyon sok mindent ajándékba, mert ahogy megérkeztünk egyre csak kerültek elő a bőröndjéből a szuper játékok. Én kaptam Harold-ot, három Bob-os filmet, Elmo-s pólót és egy aranyos macikát, a Bori meg egy beszélős Dóra babát, ami lecsukja a szemét, egy csíkos ruhácskát és még egy fehér kutyust is! Ejha, mennyi szuperség!

Fürdés után én még szerettem volna enni egy kis vacsorát, hogy még a Nagyival lehessek kicsit, aztán elalvás előtt jó sokszor megkérdeztem a Mamát, hogy "ugye itt van még a Nagyi?", és reggel is itt lesz-e még. Szerencsére igen!

Júliusi képek

Most nagyon sokat tettem fel (főleg a nyaralásokról), nézegessétek!
Zs.

Hírek Madison-ról

Már alig két hét, és kezdődik! 19-én jönnek a költöztetők, felpakolják a cuccainkat, amiket addig kiválogatunk és átviszik őket az új helyre (hogy pontosan mikor látjuk ezeket viszont még nem világos, 1-3 hét a szállítás). Aztán 25-én mi is megyünk át.
A vízumok rendben megérkeztek pár nappal az igénylés után.

Az ovival kapcsolatban új fejlemény, hogy a napokban kaptunk egy ajánlatot a közeli oviból egy heti öt napos délelőtti helyre (ez 9-11.30-ig tart). Nagyon megörültem neki, ezt szerettem volna a legelejétől, de eddig úgy tűnt, nincs hely. Hát, most lett, úgyhogy kicsit félve lemondtam a távolabbi ovis helyünket (attól féltem, hogy a már befizetett pénz így elúszik, de talán nem) és elfogadtuk ezt.
Szóval, Barnus 26-tól a szomszédba fog járni oviba!

És ha már a szomszédnál tartunk: pár napja kiderült, hogy ugyanabban a házban, amiben az ovi van, azaz a közvetlen szomszédságban lakik egy magyar hölgy, Erika! Már váltottunk is pár levelet, nagyon kedvesnek tűnik, rögtön fel is ajánlott pár cuccot, ami nekik már nem kell használatra. Nagyon jókat írt a házról ( már kiköltöztek a lakók és éppen festik) és a környékről: az épület mögött egy szép park/erdő/játszótér/kertek vannak, ez állítólag a legszebb része az egész egyetemi lakrésznek!
Az érkezésünk után nem sokkal lesz magyar-party is Erikánál, úgyhogy hamar megismerkedhetünk sok (remélhetőleg) kedves emberrel.

Szóval, hajrá pakolás, átutazás, kipakolás!

A szopi vége

Érzem az illatát, még sötétben is. Tudom, hogy mindjárt minden bajom megszűnik, mindjárt eláraszt ez a mindent megoldó, édes, finom íz, ami belőle jön.
Odabújok, megmelegszem, simogatom a bőrét, átjár a szeretete.

Igazából nem is kérem, magától értetődő, hogy kapom.

De most már nem. Már nagyfiú vagyok. Már tudom, hogy szeret, már tudom, hogy ő az enyém és nem kell más bizonyosság.

Azért még jó szorosan összebújunk, fogom a karját, simogatom, odafészkelődök amilyen közel csak tudok. Altatódalt éneklünk, aztán csak szuszogunk együtt, míg el nem alszom.
Az utolsó pillanatban nagyon sóhajtok és még annyit mondok teljes elégedettségemben: nagyon szeretlek téged. Csak, hogy tudja ő is.
Aztán alszom.

De hol a párna?

Nekem az úgy nem tetszik, hogy mostanában a számban mindenféle rosszat érzek. Olyan fájós ez az egész, teljesen rossz kedvem lesz tőle és aludni is alig lehet így, enni meg szinte egyáltalán nincs kedvem.
Ha a Mamához bújok, akkor legtöbbször jobban leszek azért. De például ma délután, mikor aludni szerettem volna, de felébredtem erre az izére, akkor a Mama is még tovább gyötört: mindenféle bogyókat próbált beleerőltetni a számba, aztán meg a popsimba akart beledugni valamit (állítólag attól jobban éreztem volna magam, de nem hiszem, minden esetre gyorsan kikakiltam). Végül is kicsit tényleg jobban lettem aztán és megjött a kedvem a szopizáshoz is, később meg valahogy elaludtam.

Szóval, igazán kiborító dolog ez, ami most a szájamban zajlik!

Szerencsére azért sok jó is történt ma. Elmentünk például délelőtt a játszótérre, és amikor láttam, hogy a Barnus milyen jól szórakozik a kismedencében (egy másik kisfiúval tologattak autókat a vízben, versenyeztek), akkor én is kedvet kaptam a dologhoz.
Először fogtam a Mama kezét és úgy sétálgattunk a vízben, szemügyre vettem mindenféle úszkáló játékokat és felültem a vízparton álldogáló menő motorra is. Aztán gondoltam, leülnék kicsit a vízbe, úgyhogy kaptam uszigatyót, és akkor már azt is szabadott. Meg utána egyedül is sétálgattam jó sokat.
Meg még az is jó volt, amikor reggel kitaláltam, hogy eldugom a Barnus párnáját valahol a lakásban.
A Mama hamar észrevette, hogy hiányzik a párna és Barnussal keresgélni kezdték. De olyan jól eldugtam, hogy nem találták meg! Jól szórakoztam ezen, és aztán, mikor a Mama gyanakodni kezdett, hogy az én kezem lehet a dologban és megkérdezett engem is, hogy hol a párna, akkor nagy büszkén odasétáltam a dugihelyhez, elővettem a párnát és odavittem a Mamának. A Mama nagyon örült, és délután nagy büszkén el is újságolta az egészet a Papának, aki akkorát nevetett, hogy csak na! Neki is megmutattam a szuper bújtatóhelyemet, ami tudjátok mi volt? Hát a fekete konyhai kuka! Jól kifundáltam, ugye?

Kelet Algonquin, kicsit megrövidítve

Képzeljétek, voltunk cottage-ozni, és ott voltak a Zsombiék is, és kirándultunk, meg sütöttünk marshmellow-t, meg voltak kolibrik is, és nagyon szuper volt minden!
Csak az a kár, hogy bármennyire is kértem a Mamát, hogy maradjunk ott mindig, mégis haza kellett jönni. Ráadásul korábban is, mint szerettünk volna, mert a Bori beteg lett és lázas. De egyébként se lehetett volna ott maradni örökre, mert akkor a Greg (aki máskor ott lakik) mit szólt volna?

Szóval, pénteken reggel elmentünk a Papával autót szerezni. A Mama nagyon örült, mikor hazaértünk és elmondtuk, hogy egy Ford Focus-t hoztunk, ráadásul wagon-t, mert ez azt jelentette, hogy az összes fekete zacskó, kajás doboz és egyéb cucc belefér, amit összepakolt.
Hamarosan el is indultunk, és nagyon jó volt, mert az autópályán nézhettem a Bob the builder-emet, így nem unatkoztam. Volt egy kis dugó, de nem volt vészes.

Nem rögtön a cottage-hoz mentünk, hanem előtte megálltunk egy érdekes parknál, ahol lehetett kicsit kirándulni, meg sziklába vésett régi rajzokat megnézni. Ezt úgy hívták, hogy Petroglyphs park. A Bori itt a saját lábán jött sétálni, ami nagyon vicces volt!A sziklarajzoknál nem szabadott fényképezni, zsírkrétával viszont lehetett satírozni egy pár másolaton, és az nekem nagyon tetszett!
Visszafelé még bementünk a park boltjába és kaptam egy bouncy labdát, de az aztán hamar elveszett. Meg piknikeztünk is kicsit odébb, de elég gyorsan kellett, mert jöttek mindenféle csípős bogarak, és azt nem szeretjük.

A cottage-ba estefelé érkeztünk meg, mert jó messze van. Ott várt ránk Greg és a Papának elmondott mindenféle tudnivalót, aztán elment. Közben kiderült, hogy a Leventéék sajnos nem tudnak mégse jönni, úgyhogy egyedül laktunk a cottage-ban.
Ez egy nagyon érdekes hely volt, mert a Greg éppen építkezik benne, így például nem volt mindenhol ajtó, meg a földön és a falon nem volt igazán borítás, de ez nem zavart minket. Plusz így nem kellett figyelni, hogy ne koszoljuk össze a szőnyeget.
Ami viszont szuper volt, az az, hogy az ablakban volt kolibrietető, meg az udvaron is, és folyton jöttek a kolibrik, és ez mindannyiunknak nagyon-nagyon tetszett!

Este aztán gyorsan megvacsoráztunk, megfürödtünk, és mentünk is aludni, mert már jó késő volt.

Reggel meg ébredés után nem tudtam kimenni az ágyamtól, de aztán jött a Mama és odébbhúzta a Bori ágyát, hogy kiférjek. Akkor kicsit lustáztunk a nagyágyon, aztán elkeztünk összekészülődni. Hamarosan elindultunk találkozni a Zsombiékkal! A Keleti kapunál volt megbeszélve, és jöttek is az új Hondával, ami fehér és nagyon szép!

Gyorsan megbeszéltük, hogy hova menjünk az első kirándulásra, és már indultunk is.
Először a Beaver Pond-ot néztük meg. Kiderült, hogy itt, ebben a parkban minden túránál lehet számokat keresni, úgyhogy mi ezt is csináltuk a Zsombival és a Zalánnal, és nagyon jó volt!Szaladtunk előre és kiabáltunk, ha számot találtunk.
Láttunk a számokon kívül még egyébként hódvárat, kacsákat, vizililiomokat, gombákat is, meg csodás szép erdőt, növényeket. Lehetett sziklákat mászni, amiben én nagyon jó vagyok, ezt különösen élveztem! Nem volt sok szúnyog se, aminek mindenki nagyon örült.
A Bori egy idaig a Papa hátizsákjában utazott, aztán nagyon fáradt lett és sírt, és akkor a Mama kivette és úgy hozta.
Mikor visszaértünk az autóhoz megettük a szendvicseket az autó csomagtartójában ülve (kicsit esett az eső is). Sőt, kaptam még csokis muffint is a Kláriéktól!

Az ebéd után meg elmentünk még egy másik kirándulásra is: a Spruce Bod Boardwalk-ra. Ez is számos volt, és úgy szaladtunk előre, hogy csak na! Hiába kiabáltak a felnőttek, hogy várjuk meg őket, meg hogy vigyázzunk, nehogy beesünk a vízbe!
Mondjuk nem estünk be végül is.
Itt is láttunk érdekes gombákat, sőt, olyat is, hogy a meztelen csigák ették éppen a gomba kalapját!A végén a Mamával és a Zsombival felmásztunk egy hatalmas szikára és integettünk az úton jövő autóknak, akik meg visszadudáltak nekünk. Sőt, itt volt az is, hogy a Papa felfedezett két kígyót, akik ott napozgattak az egyik sziklán egymásba csavarodva. És volt egy chipmunk is, akit jó közelről meg lehetett nézni.

Ez után már visszaindultunk a cottage-hoz, és akkor kezdődött a tábortüzezés! Hú, az nagyon jó volt! A Tamás és a Papa meggyújtották a tábortüzet, mi meg segítettünk a Zsombival. Mikor ezt a felnőttek már megelégelték, akkor elkezdtünk az autókkal ugratóst játszani, aztán meg homokoztunk egy nagyot a fedett részen (volt egy kis eső is).
A finom vacsora hamarosan elkészült, és akkor leültünk mind megenni (a Bori nem, mert ő átaludta az egész délutánt, a Mama szerint akkor már nem volt jól). Nagyon jól sikerült a paprikás krumpli!

A tűz még mindig égett, mikor végeztünk, úgyhogy neki is álltunk marshmellow-t sütni! Hát az valami szuper volt! Én nem ettem sokat, de nagyon élveztem, hogy a botomat a tűzbe tarthatom. Meg az is vicces volt, hogy amikor valaki megégette a marshmellow-t és nem lehetett már megenni, akkor azt beledobtuk a tűzbe és figyeltük ahogy nagy lánggal elég.
Az idő nagyon gyorsan elszaladt és már este is lett. Akkor a Zsombiék elindultak a sátrukhoz aludni, mi meg bementünk a házba. Én kértem még ráadás vacsorát, aztán fürödtünk a Mamával és mentem aludni.

Vasárnap reggel a Mama és a Papa aggódva mondták, hogy a Bori nincs jól, láza lett. Aztért szerencsére nem kellett rögtön elindulni haza, hanem elmentünk a megbeszélt kiránduláshoz találkozni a Zsombiékkal.
Ezt úgy hívták, hogy Big Pines, és nagyon jó volt, mert 12 szám is volt!
Láttunk hatalmas fenyőket, olyan nagy és vastag törzsük volt, hogy csak na!
A Borit a Mama hozta a kendőben, hogy jobban el tudjon aludni, de azért így is sírdogált elég sokat. Végül aztán elaludt.
Mindenkinek volt térképe, és azon néztük, hogy mikor jön már a következő szám. A végére aztán eléggé elfáradtam, így beültem a Papa hátára. De akkor már cak 3-4 szám volt vissza, szóval nem kellett sokáig cipelni.

A kirándulás után visszamentünk a cottage-hoz és a Papa nekilátott a husi megsütésének. Mi a Zsombival addig játszottunk, meg figyeltük a quad-okat, amik jöttek mentek. A Bori aludt, és csak az ebéd vége felé ébredt fel (akkor már eléggé rosszul volt).
A Mama meg a Papa ebéd közben megbeszélték, hogy inkább nem maradunk itt még egy éjszakát, hanem hazamegyünk. Kárpótlásul aztán gyorsan gyújtottak nekünk tüzet, hogy lehessen még egyszer marshmellow-t sütni. Ez is nagyon jó volt! Utána a Zsombiék elbúcsúztak tőlünk, elindultak kirándulni (nekik még nem kellett hazamenni).

Amikor a Mama elkészült a bepakolással, akkor elindultunk hazafelé. Az úton én főleg aludtam, és mikor felébredtam, mert megálltunk akkor nagyon fáradt voltam még. Kiderült szerencsére, hogy csak fagyit venni álltunk meg, ami azonnal jó érzéssel töltött el. Plusz onnan hazáig aztán nézhettem még egy kis Bobot, úgyhogy az nagyon jó volt!

Nagyon jó volt aztán hazaérni, fürödni és jót aludni a saját ágyunkban!

Megyünk az Algonquin parkba!

Holnap indulunk!
Itt hosszú hétvége lesz, úgyhogy hétfőn jövünk haza. A változatosság kedvéért most a keleti oldal felől fogjuk megközelíteni a parkot, így azokat a kirándulásokat is megnézhetjük, amik eddig a nyugati részen állomásozva túl messze voltak.

Egy cottage-ben fogunk lakni, és szombaton csatlakoznak hozzánk Marcsiék a cottage-ben, Kláriék pedig sátorral. Így fogunk együtt kirándulgatni, jókat enni, pihenni, amennyire csak lehet (összesen hat gyerek lesz).

Ma előkészületek folytak az utazáshoz: bevásárlás, pakolás, ruhák macerálása/javítgatása. Na és persze focinap is volt Barnusnak.

Érkezés után beszámolunk!

Járni könnyű, járni jó

Legalábbis Bori már nagyon tud! Az egészben az a legviccesebb, hogy egy hete még csak a legutolsó videón bemutatott 3-4-5 lépéske ment neki nagy unszolásra. Most meg megy-megy-megy, és imádja! Láhatóan nagyon büszke magára. Egyben ez az egyik legaranyosabb videó eddig kettejükről.

Emellett Bori tapsolni is megtanult, meg fejet rázni (ennek a jelentését még nem egészen érti, inkább akkor rázza szupercukin a fejét, ha valami tetszik neki, vagy zenét hall, vagy csak úgy), és megint egyre több mindent megért.

Még egy fejlemény: halványan, mintha, esetleg felfedezni vélném, hogy szófogadóbb lenne talán???!

A főnyeremény

Ma este a Papával megnyertük a főnyereményt az udvari tombolán!
Egy szuper, hat sebességes nagygyerek-biciklit! Úgyhogy gyorsan fel kell nőnöm, mert egyelőre még nem érem el a pedálokat, de így is nagyon tetszik!

Ma volt ugyanis nálunk a szokásos "resident appretiation" udvari mulatság, ami minden nyáron volt eddig, mióta itt lakunk. Ilyenkor hoznak ugrálóvárat, állatbemutatót, matricafestést, meg ilyen érdekességeket, plusz mindenki ehet-ihat kedvére a sok finomságból, amit grillen sütnek nekünk (csak sorba kell állni érte).
Már öt óra körül láttuk, hogy kezdik fújni a várat, úgyhogy gyorsan felhívtam a Papát, hogy jöjjön, mert hamarosan kezdődik. Jött is, és aztán hat körül lementünk mind a négyen megnézni, hogy idén mik vannak.
Én először az ugrálóvárba mentem, és kétszer egymás után ugráltam is jó sokat! Tavaly ebbe még nem mehettem be, de már nagy vagyok, úgyhogy most már mehettem, és nagyon jó volt! Mindenféle dinoszauruszok is voltak benne!

Aztán ettünk hamburgert, meg hot dogot, meg ittunk is. Közben szólt a zene, egy vicces jamaikai zenekar játszott. Láttunk rendőrlovakat is, ez a Borinak különösen tetszett.
Ez után leültünk az állatbemutatót megnézni mind a négyen. A Mama és a Bori hamarosan elmentek vattacukrot szerezni nekem, mi meg néztük a vicces állatokat: hatalmas csótányok, pókok, kígyók voltak, meg egy nagyon nagy gyík, aminek a farkincáját meg is simizhettem. Volt még hiúz is és a végén egy 9 hetes szibériai tigriskölyök! Addigra a Mamáék is visszatértek, így megeszgethettem a vattacukromat.
A Mama ezután javasolta, hogy csináltassunk nekem a karomra matricát, és én a Micimackósat választottam. Nagyon tetszik!

A tombolára már csak mi maradtunk a Papával, mert a Mama felvitte Borit lefektetni. Én is kezdtem fáradni, már-már feladtam, hogy nyerni fogunk, mikor aztán a legvégén, a főnyereménynél alig hittünk a fülünknek: bemondták, hogy 043, és az mi voltunk! Szaladtunk is átvenni a díjat, és vittük fel nagy büszkén megmutatni a Mamának. Nem semmi!

Hát, ez volt délután.

De délelőtt is klassz volt, mert akkor meg elmentünk a Honda Odyssey-vel a Dávidékhoz, és annyit játszottunk a szuper játékokkal, hogy csak na! Meg még finom ebédet is kaptunk.
Szóval, igazán szuperjó napunk volt ma!

Thomasos hétvége

Képzeljétek, találkoztam a hétvégén Thomas-szal és Sir Topham Hat-tel, és még Bed&Breakfast-ben is aludtunk! Szuper volt!

Úgy kezdődött, hogy péntek reggel a Papa elment autót szerezni, és addig mi pakolásztunk a Mamával. Amikor megjött a Papa és kiderült, hogy egy szép fekete Kia Spectra autót hozott, akkor elkezdtük lehordani a dolgokat, és jól teleraktuk a csomagtartót. Mikor ez is megvolt, beültünk és már indultunk is!

A Bori sajnos elég sírós volt az út elején, pedig én szerettem volna nézni a Bobos filmemet, de nem nagyon hallottam a sírástól.
Hamarosan a Mama kitalálta, hogy hátraül közénk, hátha ettől a Bori jobban lesz. Így a Papa vezetett innentől, és a Bori el is aludt nemsokára. De nem aludt sokat, és mikor felébredt, hirtelen hatalmas dugóban találtuk magunkat. Hát, ennek senki sem örült, de végül is nem volt vészes. Mondjuk két órát álldogáltunk-araszoltunk nagyon lassan előre, de szerintem vicces volt, mert ki lehetett szállni az autósülésekből és úgy nézni a tájat. Sőt, még az autóból is kiszálltunk párszor a Mamával, és gyalog mentünk az autósor mellett, hogy jobban telljen az idő. Nem volt nehéz gyalog leelőzni a Papát az autóban.
Mikor végre megindult a sor (baleset történt és azért állt le a forgalom), akkortól már hamar odaértünk a Thomashoz.
Illetve először még nem a Thomashoz mentünk rgötön, hanem ebédet szerezni, mert már jócskán éhesek voltunk. Aztán kicsit eltévedtünk, de végül is csak megtaláltuk Thomast.

Én először Sit Tophammel fényképezkedtem le, nagyon aranyos volt, csak nem beszélt, ami kicsit fura volt. De azért megölelgettem, és nagyon tetszett (a Borinak nem, ő félt tőle, de ő még kicsi és nem ismeri).
Aztán lehetett ugrálóvárazni az állatos ugrálóvárban, meg szereztem egy klassz kígyós lufit a bohóctól és a szénabála labirintusban is mászkáltunk kicsit.

Ez után jött a nagy vicc: a Thomasos vonatozás! Felültünk a vonatra és hamarosan indultunk is! Először hátrafelé tolt minket a Thomas (úgyhogy hármat füttyentett induláskor), aztán megállt, és visszafelé húzott minket (ekkor két fütty hangzott fel).
A végén még odamehettünk picit Thomas közelébe is, ez már a Borinak is tetszett.
Aztán volt még benti kisvonatozás, vasútmodell-nézés (ott lehetett gombokat is nyomogatni és akkor mindnefélék történtek a terepasztalon), meg még több vonatozás. És kaptam Henry-s kézmatricát is, ami később nagyon nem akart lekopni a kezemről. Volt mesenézés és mesehallgatás is.
A legvégén még egyszer ugráltam az ugrálóvárban és akkor a Bori is bejöhetett mert nem voltak sokan és úgy még viccesebb volt!

Mi voltunk majdnem a legutolsók, akik eljöttek. De akkor még nem haza mentünk, nem ám! Először is, megkerestük a hatalmas elefántszobrot, amit a Mama egy prospektusból nézett ki. Nagyon jópofa volt, de aztán kiderült, hogy ez a szobor egy igazi elefántról való megemlékezés, akit 1885-en egy vonat elütött és az elefánt meghalt. Ez a dolog engem nagyon érdekelt, többször is elmeséltettem magamnak, hogy hogy történhetett ez (valószínűleg a vonat tolatott, a vezető meg nem figyelt oda és úgy), és mondtam, hogy "ez az elefánt rosszul járt".

Ez után pedig elmentünk megkeresni Port Rowan-ben a szállásunkat, ami egy Bed&Breakfast volt.
Én először nem tudtam, hogy az mi, de kiderült, hogy egy jó kis ház felső szintjén fogunk lakni, és mind egy helyen fogunk aludni, én a Thomasos felfújható ágyamban! Nagyon tetszett a dolog!

Mikor odaértünk, találkoztunk Cindy-vel, aki a tulajdonos néni, és odaadta a kulcsot, meg elmondta, hogy hol tudunk vacsorázni. Fel is vittük a dolgainkat, és aztán elsétáltunk egy kis étteremhez, ahol sült krumplit és hamburgert ettünk (mert a hal furcsa módon éppen kifogyott).
Aztán már jó késő és sötét lett, úgyhogy hazamentünk és gyorsan lezuhanyoztunk a Papával. Én rögtön el is aludtam, de a Mama mesélte, hogy a Bori nem tudott könnyen, és végül be kellett tenni az utazóágyát a fürdőszobába (ami sokkal nagyobb, mint a minék itthon), hogy egyedül tudjon lenni és akkor végre ő is elaludt már.

Másnap reggel a Mama és a Papa kérdezgetett, hogy éjszaka hogyan kerültem át a Thomasos ágyról a kanapéra aludni. Hát, az úgy volt, hogy felébredtem és láttam, hogy ég a lámpa a sarokban és odamentem megnézni, hogy mi az. Aztán nem emlékeztem, hogy hol van az ágyam, mert a kanapén aludtam el a Mamával, úgyhogy oda is kuporodtam vissza. Azért a Mama és a Papa megtaláltak éjszaka (eléggé megijedtek, hogy nem voltam az ágyamban) és visszavittek.

A reggelit, ami omlett volt, a teraszon ettük meg, és még dinnye is volt, meg mindenféle cereal-ok, szóval, jól belaktunk. Nézegettük közben a közelben lévő madárházat is, meg az erélyen lévő dolgokkal játszottunk. Aztán felszedelődzködtünk és elindultunk a strandra (Long point, Earie tó), ami nagyon közel volt.
A strand nagyon tetszett, hatalmas homokbuckák voltak és nagy hullámok! A víz jó meleg volt, és szuperül lehetett homokozni a szélén.A Mamával többször is bemerészkedtünk a nagy hullámok közé, és annyit de annyit sikítottunk, hogy csak na! A Papával meg szuper homokvárakat építettünk.
Aztán a Bori nagyon elálmosodott és elaludt a Mamán, mi meg elmentünk a Papával ebédet szerezni. Hoztunk finom hatalmas hot-dogokat, meg sült krumplit. A Mama még mindig ott feküdt a napon a Borival, mikor visszaértünk, és a végén kiderült, hogy ez nem volt olyan jó ötlet, mert leégett a lába így.
Az ebéd nagyon finom volt, és mikor a Bori felébredt, akkor ő is nagyon vidáman játszott velünk tovább még. Aztán három körül visszaindultunk, és éppen időben, mert mikor visszaértünk, akkor kitört egy nagy vihar és elég sokáig esett, meg dörgött-villámlott. Úgyhogy mi addig bent játszottunk meg rendbe hoztuk magunkat.

Vacsorára a csirkés helyre mentünk (The Coop) és a főételek után olyan finom vanília fagyit kaptam, hogy csak na! Az áfonyákat a Bori ette le róla.

Lefekvés előtt még sétáltunk kicsit a kikötőben és néztük, ahogy a kis hajók jönnek-mennek, meg ahogy a horgászok kifognak egy-két halat. A Bori jó sokat sétált itt is, mert mostanra már nagyon megszerette ezt a sétálás dolgot, nem is szereti már, ha viszik.

A szombat éjszaka jól telt, és vasárnap reggel megint jót reggeliztünk. Most nem az erkélyen, mert az vizes volt, viszont pancake-et kaptunk Cindytől, nyami!
A Bori hamarosan visszaaludt, úgyhogy az elindulással vártunk még. Akkor már ki lehetett menni az erkélyre, úgyhogy megint néztük a fecskéket meg rajzoltam-vágtam a Thomasos dolgokat, amiket a Mama gyűjtött nekem pénteken.

Végül is olyan 11 körül indultunk el, elbúcsúztunk Cyndi-től és azután. Elmentünk Turkey point-ra, és sétáltunk egyet az erdőben. Sajnos voltak szúnyogok, de nem volt vészes, viszont a számok megkeresését nagyon élveztem! Tíz szám volt, és mindet megtaláltam. A végén még a Bori is kirándult velünk a saját lábán!
Ez után már hazafelé indultunk, de még út közben megálltunk egy klassz étteremben spagettit enni, és itt is volt fagyi!
Az étterem után Torontóig én végig Bob-ot néztem, a Bori meg aludt.

Hazaérni vicces volt, bár én nagyon fáradt lettem, úgyhogy igazán elkeserített az autóban, mikor a DVD lejátszónak lemerült az aksija és így nem tudtam végignézni az utolsó Bob-ot. De amikor ezen túltettem magam, akkor nagyon örültem, hogy visszaértünk.

A Mama nagyon fáradt lett mire elkészültünk a kipakolással, úgyhogy a Papa elvitt miket a Wal-Martba még egy Bobos filmet venni, hogy a Mama tudjon aludni.
Este fürödtünk egy nagyot, és aztán mindenki mehetett aludni a saját ágyába, ami nagyon jó dolog!

Cukiterrorista

Ez a Bori gyerek hirtelen megtalálta az akaratát. Jaj nekünk!
Nem sok mindent tud még mondani (leginkább csak azt utánozza iszonyú édesen, ha azt mondjuk, hogy ajajajajajjj), de nagyon kifejező lett az "eeeeeeeeeeeeeeee" című szövegelése.
Emellett olyan hangerővel és mérgesen tud sikítani, hogy csak rágondolok és máris fáj a fülem tőle.

Szóval, lesz itt (sőt már van is) bajusz összeakasztás.
Például ma bevásárlásnál kivettem kicsit sétálgatni a kocsiból, mert kézenfogva már nagyon jól lehet vele menni, és akar is (egyedül még nem tesz meg nagy távolságokat). Visszaülni viszont egyáltalán nem szeretett volna, úgyhogy bevetett mindent: volt ott keserves ordítás, ívbe feszülés, hátrahajlás, csapkodás.
Az egészben azon tudom legkevésbé túltenni magam, hogy még csak egy éves. Mi lesz itt még???
Íme, itt a nagyon komoly képű cukiterroristám copfival:
De azért legtöbbször csak simán nagyon cuki.Ma például, mikor felébredt a délutáni alvásából, kivettem az ágyából, bújt hozzám, szopiztunk. Peluscsere alatt plüssállatokkal tereltem el a figyelmét, és attól, hogy a pocakjára ültettem a sapkás majmot hirtelen rátört a megállíthatatlan kuncogás. Akárhányszor megismételtük, ugyanaz volt a hatás: hihihihahaha. Nagyon jól szórakoztunk!

Mostanában kezd igazán megérteni dolgokat. Délután Bence kérdezte tőle, hogy kér-e joghurtot, mire ránézett, kicsit gondolkodott, majd határozottan elindult a hűtő felé, ahol ugye a joghurt van. Leesett az állunk.
Azt is tudja már, hogy hol van a köldöke, sőt, mindegyikünk köldöke. Ez ugyanis a kedvenc testrésze mostanság: imádja pisztergálni a köldököket, és most már felfedezte a sajátját is. Édes, ahogy nagyon közel hajol a pocakjához, hogy szemügyre vegye kis kidudorodó köldökét.

Ma egyébként Barnus igazi profi focistává vált, ugyanis az edzést esőben tartották (az a szabály, hogy ha egy focimeccset a bíró lefújna a vihar miatt, akkor nincs edzés, egyébként van), és teljesen szuperül végigcsinált mindent. Sőt, még tetszett is neki!

Telefon és bumblebee

A Mama mostanában megengedi nekem, hogy telefonáljak! Ez hatalmas nagy dolog, még alig merem elhinni, hogy igaz, mert eddig sose volt szabad.
De azt mondta, hogy most már nagy fiú vagyok, és szeretné, ha megtanulnám, hogy hogyan kell, mert okos vagyok és tudja, hogy nem fogok összevissza telefonálni, csak akkor, ha megengedi.

Szóval, először is azt gyakoroljuk, hogy hogyan kell a 911-et felhívni. Ez a segélyhívó szám, és csak akkor szabad hívni, ha nagyon nagy a vészhelyzet, és segítség kell. A Mama azt is elmondta, hogy úgy kell csinálni, hogy először beleírom a 9-est, aztán egy 1-es és még egy 1-est és utána a zöld gombot. És akkor kicsöng, és meg kell várni, hogy valaki belebeszéljen, és aztán bele kell mondani jó hangosan, hogy help! De csak akkor, ha vészhelyzet van.
Azt is gyakoroltuk, hogy mit kell csinálni, ha véletlenül rossz számot írok be, hogyan kell újrakezdeni a beírást. Azért persze nem hívtuk fel egyszer sem igazából, mert nem volt vészhelyzet.

A Mama elmonda nekem, hogy mi számít vészhelyzetnek és mi nem, és aztán gyakoroltuk ezt is, de ez elég nehéz, mert például, ha valaki kiesik az erkélyről az vészhelyzet, de ha egy kutyus megharap valakit, az nem. Ezt még majd később is fogjuk gyakorolni, hogy mindig el tudjam dönteni.
Mama kiragasztotta nekem a falra a 911-et, meg azt, hogy HELP, és így akkor meg tudom jegyezni ezt, mert ez nagyon fontos.

Azt is gyakoroltuk, hogy hogyan kell egyedül telefonálni valakinek, például délután felhívtuk a Papát a dolgozóban úgy, hogy én csináltam mindent. A végén a piros gombbal kell letenni a telefont. A Papa nagyon örült, hogy hívtuk, és mondta, hogy hamarosan jön haza.
A Cica nagyit is felhívtuk ma, még délelőtt. Ez nehezebb, mert iosznyú sok számot kell beleírni a telefonba elég gyorsan, de nekem az is megy, és sikerült is beszélni vele (a dédikével és a Breszi nagyival nem, mert nem voltak otthon, pedig őket is próbáltuk). Nagyon jó volt beszélgeti, és közben a Bori is felébredt, és ő is picit hallgatta a Nagyit, de azért legtöbbször én beszéltem vele.

Ma voltunk egyébként a kedvenc könyvesboltunkban a Runnymede megállónál, ahol a vonatok is vannak. Odafelé esett az eső és a Mama mondta, hogy lehet, hogy ne is induljunk el, de aztán megbeszéltük, hogy én jó gyorsan tudok szaladni az esernyővel a kezemben, úgyhogy mégis nekivágtunk. Nem is lett baj, és mire odaértünk már el is állt.
Jót olvasgattunk, a Bori meg gyakorolta a lépcsőmászást. Felfelé már nagyon jól megy neki.

Délután meg, mikor már hazajött a Papa, elmentünk méhecskéket fogni az új begyűjtő felszerelésemmel. Igazából pillangót akartunk, de az nem volt (talán az eső miatt), úgyhogy csak bumblebee-ket kaptunk el, de jó sokat. A Mama olyan ügyes volt, hogy nem is kellett neki a háló, hanem rögtön a dobozkával fogta őket, volt olyan, hogy kettőt is egyszerre. Mindig megnézegettük őket, meghallgattuk picit, ahogy zümmögnek, de aztán gyorsan kiengedtük őket, hadd gyűjtögessék a virágport tovább. Nagyon érdekesek voltak. Láttunk két csigát is, plusz néztük kicsit a focipályán a fiúkat, ahogy meccset játszottak. Bori elég sokat jött sétálva, már nagyon szeret így közelkedni.

Este együtt vacsoráztunk mind, az eredetileg ebédre szánt halacskát, nagyon finom volt! Én kértem hozzá a Papa csípős szószából és a citromléből is, utóbbi kifejezetten ízlett. A Bori is nagyon sokat evett, aztán mentünk aludni.

Balaton szelet helyett

Mikinek jutalomként, és mindenkinek aki szereti. :)

Vízum

Elérkezett a nagy nap: az amerikai vízum igénylésünk benyújtásának napja.
Hogy ez miért olyan nagy wasistdas?
Nos, a következő dolgokat nem lehet bevinni (vagy legalábbis nagyon nem ajánlott) a konzulátus területére (és nincs i tároló, ahol átmenetileg le lehet tenni ezeket):
1. Bármit, ami elemmel/akumulátorral működik
2. Ételt, italt
3. Nagyobb méretű táskát, tárgyat
4. Gyereket
5. Beteg, idős embereket

Hmm....

Szóval, mindkettőnknek meg kellett jelennie a hatóság előtt, a gyerekeknek viszont otthon kellett maradni. Hát, így jött a képbe Joyce. Szóval, alapvetően hálásak lehetünk a robbanásveszélyes (vagy legalábbis hangos, megregulázatlan) gyerekektől idegenkedő, és egyébként sem túl engedékeny amerikai immigrációnak, mert ők adták meg az utolsó lökést ahhoz, hogy ilyen szuper babysitterünk legyen.

A formaidőzítés tökéletesen sikerült, mire a nagy nap elérkezett mindkét gyerek megszokta és megszerette Joyce-ot, így a reggel 7-12 közötti szülőtlenség nem viselte meg őket egyáltalán, sőt, nagyon jól szórakoztak itthon és a parkban Joyce-szal.

Az egyetlen kényelmetlenség így az volt, hogy jó korán kellett kelni, mi 7 után valamivel indultunk itthonról. Őket kelteni kellett, mert nem akartunk búcsú nélkül elmenni. Barnus a felébredési periódus után már nagy vígan játszani kezdett, Bori icipicit sírt, mikor elmentünk.

Hamar odaértünk a konzulátushoz, de már így is sor volt a vízumkérelemhez, szerencsére csak pici, és már 8 előtt elkezdték beengedni az embereket (mi 8-ra kaptunk időpontot, de úgy tűnt, hogy többen voltak így, szóval, ez csak a zsilipelési idő meghatározásra szolgált).
Több szűrő kör volt, mire az igazi ügyintézőhöz eljutottunk az összes előre kinyomtatott és kitöltött iratunk szépen sorba rendeztetett, lepecsételtetett, feldátumozódott, összeláttamozódott, leellenőriztetett.
Mindennek nagy része még a folyosón lezajlott, aztán bekerültünk egy nagyobb váróterembe, ahol egy külön ablak volt még egy extra ellenőrzésre-ráfirkálásra, aztán mondták, hogy üljünk le. Akkor a terem még elég üres volt, de hamarosan szinte az összes széken ültek már.
Elég agymosás szaga volt a dolognak, ugyanis minden szék a tv felé volt fordítva, és a tv-ben jó hangosan rajzfilmeket adtak. A teremben kizárólag felnőttek tartózkodtak (bár a vége felé feltűnt egy ötéveforma kislány is, minő bátorság!), de senki nem merte átváltani a csatornát, sokan meredten nézték a képernyőt!

Kb. egy órát vártunk itt, ez alatt elkezdték odahívni az embereket az egyes ablakhoz: kiderült, hogy itt vesznek ujjlenyomatot az emberekről. Nem érkezési sorrendben jutottak oda az emberek, de aki ezen túljutott, azt utána hamarosan a kettes ablakhoz hívták, ahol ült AZ ügyintéző, aki pillanatok alatt elmondta a magáét mindenkinek, és utána lehetett távozni.
Kellemes meglepetésként az ujjlenyomatos fickó (mikor végre sorra kerültünk) "Jó napot kívánok!"-kal köszöntött minket. Újabb tanubizonyság, hogy Torontóban mindenki magyar, vagy magyarok leszármazottja.
Minket is hamar szólítottak ezután ketteskéhez, aki egy fiatal nő volt, és határozottan kérdezgetni kezdte a Bencét arról, hogy milyen területen kutat, miket fog tanítani és hogy mennyire alkalamzott matematikával foglalkozik (engem szóra sem méltatott). Nem telt el öt perc (olyan fél 10 körül járt) és már kint is voltunk az épületből. Hamarosan küldik az útleveleinket a vízumunkkal! Hoppá!

Összességében egész pozitív élmény volt ez, minden bürokratikussgával, morgós biztonsági őreivel és legtöbbször morgós irodistáival együtt.
Egész hatékonyan elintézték az ügyünket, ami igazán nagy öröm, tekintve, hogy előtte milyen mennyiségű nyomtatványkitöltés, nyomtatás, fényképezkedés, pénzbefizetés, fénymásolás történt a mi részünkről. Külön kiemelném a folyosón mosolyokat osztogató és segítőkészségről tanubizonyságot tevő fickót, valamint a magyar tudását megcsillantó és szintén kedvesen mosolygó idősebb ujjlenyomatvevő irodista nem-morgósságát, ami bearanyozta az egész délelőttünket. Nahát, így is lehet?!! Ja, és az is kiderült, hogy a Borinak nem is kellett vola folyamodnia, de azért a befizetett 130 dollárunkat nem adják vissza, bocsi.

Bónusznak pedig megmutatom a (szintén morgós fotósok által a Wal-Martban készített) családi vízumkép-gyűjteményünket (nem szabadott mosolyogni a képen):

Nyaralásról

Szóval, ahogy az előbbiekből látszik, idén úgy döntöttünk, hogy itthonról nyaralunk. Az eredeti terv szerint béreltünk volna egy vízparti cottage-ot valahol nem túl messze, és ott lógattuk volna a lábunkat, míg a gyerekek kedvükre pancsolnak. Ettől aztán hamar elment a kedvünk (nem elég jó cottage felhozatal, túl drágán), és végül is az itthonról-csillagtúrázásos megoldást választottuk.
Így viszont a láblógatás része elmaradt a dolognak, úgyhogy a "kipihened majd a munkahelyeden" c. kiemlékszikmégmelyikegyüttesslágerdalánaksora illett legjobban a nyaralásunkra.

De azért nagyon jó volt!

És még nincs vége, ugyanis hamarosan megyünk a Thomasos hétvégére, meg az Algonquinba, úgyhogy ne menjenek sehová, folytatjuk!

Addig is ma már visszatértünk a hétköznapokba: Mazdácska visszament az Enterprise-hoz (sajnos), Bence dolgozni, mi meg a parkban töltöttük a délelőtt nagy részét.
Ilyenekkel:Volt közös ebéd, nagy pihenés délután, aztán próbáltam volna behozni a vasalási lemaradásomat (a házimunkák nagy részét elvégeztem a nyaralás alatt is, de ehhez valahogy nem fűlött a fogam). Ez nagyban megkönnyítette Bence korai hazaérkezése, és az, hogy elvitte a gyerekeket vásárolni.

Estére mindenki nagyon kifáradt, Bori már szabályos "terrible twos"-os hisztiket is nyomott a fürdőkádban, mikor nem kaphatta meg pl. a vizespoharat rögtönazonnaldemostaztániziben, a fáradtságtól. Úgyhogy gyorsan elaludtak aztán.

Családi vakáció, hetedik nap - eső

A Mama mára strandolást tervezett, de már reggel láttuk, hogy nem lesz ez így jó, mert nagy, sötét felhők voltak az égen és esett is. És egész nap csak esett.

Úgyhogy délelőtt inkább idebent játszottunk, először a Papával, aztán a Mama jött és a Bori meg a Papa mentek aludni. Én is elég fáradt voltam, de azért játszottunk Bobosat a Mamával, elég sokat.
Mikor már mindenki felébredt, akkor elmentünk cipőt nézni a Papának egy távolabbi Winners-be, de nem találtunk jót. Végül megnéztük a közelebbiben is még egyszer, de addigra én már tényleg nagyon fáradt voltam, és ezért nagyon kiakadtam azon, hogy a Mama nem engedte, hogy toljam ide-oda a vásárlókocsit a Borival, és iszonyúan sírnom kellett. Úgyhogy kijöttünk a boltból és akkor nehezen, de sikerült túltennem magam ezen a dolgon.

Haza is jöttünk gyorsan, ebédeltünk és mindenki pihent. A Bori olyan sokat aludt, hogy még mikor én készen lettem a második Bob megnézésével, még akkor is aludt.
Azért hamarosan felébredt aztán, és akkor elindultunk az usziba.
Merthogy azt találtuk ki, hogy azért mégiscsak csináljunk egy pancsolást mára, méghozzá a hullámos medencében!

Odafelé kicsit lassan lehetett menni, mert dugó volt, meg aztán elkezdett nagyon-nagyon esni az eső, de azért elég gyorsan odaértünk, és már lehetett is menni!
Nagyon jót szórakoztunk, főleg az tetszett, mikor hullámozott a víz és a Mamával mindenféle vicceset csináltunk. Például megpróbáltunk felállni a krokodil tetejére (nekem sikerült, a Mama mindig beleesett). A Bori is nagyon élvezte a vizezést és végül mi lettünk a legutolsók akik kijöttek a vízből hét órakor.
Az öltözőben én hosszasan zuhanyoztam, egészen addig, míg mindenki fel nem öltözött. Még a hajamat is megmostam, mert annyira kellemes meleg víz volt.

A vizezés végére mindenki nagyon éhes lett, úgyhogy megálltunk egy mekdonáldsznál, és én kaptam apple szlájszikat meg sült krumplit. A Borinak egy jópofa kerekes etetőszéke volt, és nagyon kényelmes padokon ültünk. Láttunk közben egy tévét is, amiben mindenféle érdekes dolgokat mutattak, voltak például oroszlánok is. Kaptam egy játékot is, egy bólógatós fejú majmocskát, és az a Borinak is nagyon tetszett, úgyhogy végül is kineveztük közös játéknak.

Nagyon későn értük haza (és hazafelé a Bori végig sikítozott, hiába mondtuk neki, hogy ne), de nekem már nem kellett fürödni, úgyhogy mentem is gyorsan aludni.

Családi vakáció, hatodik nap - repülők és Zalán szülinapja

Ma volt a Zalán szülinapi bulija, úgyhogy végre megint találkozhattam a barátaimmal és jót játszottunk együtt. Meg volt torta is! És a Bori is nagyon jól szórakozott, úgy látszik, neki a Dani lesz a barátja ezentúl.

Szóval, délelőtt nem indultunk túl korán, mert a Mama letette aludni a Borit, hogy a nagyon korai kelés után kicsit kipihenje magát. Aztán, mikor felébredt (meg a Papa is), akkor még elmentünk a Wal-Martba fényképezkedni, és utána végre elindultunk.
Addigra mi nagyon éhesek lettünk a Borival, úgyhogy ettünk egy csomó cheese stick-et meg mindent, és aztán a Mama és a Papa is éhesek lettek, úgyhogy még a megérkezés előtt vettünk piknikhez való csirkét és egyebeket, és akkor a repülős helynél ettünk ebédet így.

Merthogy a repülőket megnézni mentünk először, a Brampton-i kisreptérhez. Nagyon vicces volt, már az ebéd közben is láttunk egy csomó gépet, és azt is, ahogy fel- meg leszállnak. Nekem ez nagyon tetszett!
Amikor meg készen lettünk, akkor elsétáltunk a múzeum részhez, ahol megnézhettünk jó közelről is pár igazi régi repülőt. Bekukucskáltunk a pilóta üléséhez, ahol nagyon sok kallantyú meg műszer volt, és óvatosan megtapogattuk a gépek oldalát, hogy lássuk, milyen anyagból vannak. Volt olyan repcsi, aminek három szárnya is volt!

Aztán továbbindultunk, és akkor már egyenesen a Zalánékhoz mentünk. Nagyon hamar odaértünk, de a Borinak azért sikerült elaludni az úton (nem baj, felébredt rögtön, ahogy beléptünk).
Én nagyon örültem, hogy ott voltak a barátaim, és hatalmasat játszottunk. Voltunk lent a basement-ben is (a Mama és a Papa szerint a dühöngőben) és annyit sikítoztam, mikor a várat ida-oda taszigáltuk, hogy még!
Azért volt torta is, nagyon finom feketeerdős (bár én erdőt nem láttam benne, csak csokipiskótát meg tejszínt), és aztán a Zalán kibontotta az ajándékokat is. Hú, mennyi mindent kapott!

Ez után nem sokkal már elindultunk hazafelé, és akkor jött a legjobb: mi is kaptunk ajándékokat! Én a névnapomra, a Bori meg a szülinapjára, és plusz még loot bag-et is, úgyhogy alig győztük a hazafelé úton bontogatni a sok mindent! Nagyon köszönjük ezeket a klassz dolgokat!
Itthon gyorsan lezuhanyoztunk, aztán mentünk is aludni, mert jó fáradtak voltunk mind.

Családi vakáció, ötödik nap - Albion Hills

Ma olyan vicceset csináltunk, hogy csak na: tisztára sárgombóccá változtunk a Barnussal, és ez annyira jó volt!

Először is, megint autóztunk, és ez most jó volt, mert nem voltam fáradt, és a Papa mindig adott enni, vagy mással szórakoztatott, mikor már úgy éreztem, hogy ideje lenne kiszállni.

Aztán megérkeztünk, és kiderült, hogy strandolni fogunk! Én nem tudtam pontosan, hogy az hogy megy, de aztán kiderült, hogy az ember levetkőzik, kap egy fürdőgatyót és aztán bele lehet menni a legnagyobb sárba és annyit pancsolni benne, amennyit csak akar!
Szóval, így is tettünk.

Meg még usziztunk is, a Barnus főleg a sárga mentőmellényében, én meg a Mamába vagy a Papába kapaszkodva (belelógatva). De kipróbálhattam az úszógumit is, és az nagyon vicces volt. Különösen az tetszett, mikor eldobtuk a felfújt gumibigyuszt és utána lehetett tekerni, hogy ki kapja el először!
Azért legjobb akkor is a sarazás volt, amikor azt csinálhattam, akkor folyamatosan sikongatnom kellett örömömben, meg hangosan kacarásznom. Még a hajam is saras lett, meg a fülem, de aztán lejött.
A Barnus Rozmit is bevitte a vízbe, ez is eléggé tetszett.
Mikor másodszor mentünk, az ebéd után, akkor még a jó mély vízbe is bevitt a Mama, és ott lehetett csak igazán gyakorolni a kézzel-lábbal kapálódzást, ami nekem nagyon jól megy.

Ebédre egyébként rántott husi volt, meg rizsi és mindenféle zöldségek, és volt még főtt kukorica is, és kiderült, hogy az az egyik kedvenc ételem. Ezt eddig nem is tudtam, mert még sose kaptam ilyet, de amikor rájöttem, hogy ezt hogy kell harapni, akkor állandóan azt kértem, hogy adjanak még, mert annyira tetszett.

A második uszizás előtt még volt egy kis focizás meg kinti homokozás is, meg a Mamához is bújhattam sokat és pisztergálhattam a köldökét, ami az egyik nagy kedvencem mostanában.

Mikor vége lett a strandolásnak, akkor még nem mentünk haza, hanem felöltöztünk és átmentünk a játszótérre, ahol lehetett csúszdázni és hintázni is. Aztán még megnéztük a ludakat, akiket a Barnus megpróbált egy kis fűvel megetetni, a de a ludak inkább nem kértek.

A legvégén meg hazajöttünk, de arra én nem emlékszem, mert ahogy beültünk az autóba én azonnal elaludtam. Utólag derült ki, hogy út közben volt valami fagyizás is, de abból így kimaradtam. Nem baj, itthon kaptam finom sajtit meg kukoricát vacsorára, úgyhogy elégedetten mentem aludni.

Családi vakáció, negyedik nap - tópart és pihenés

Három nap aktív vakációzás után úgy éreztük, ma már nagyon ránk fér egy kis pihenés.

Kicsit a lelkiismeret is furdalt, hogy szegény Borit ennyi mindennek tesszük ki, pláne, hogy az eredeti terv, miszerint ő majd jól letudja a napi alvás szükségletét az autókázások közepette, hát az besült. Ugyanis Bori egyáltalán nem aludt az autóban az elmúlt napokban, inkább dumálgatott, és ha fáradt lett, akkor meg kiabált. Ez utóbbit időről időre csillapítani tudtuk, de az elalvásra nem sikerült rávenni.
Úgyhogy az elmúlt három napban kb. fél órákat aludt nappal, és persze nagyon sok mindent csináltunk.

Éjszaka így majdnem végig aludt tegnap, csak 6 körül ébredt fel és azonnal vissza is aludt 9-ig (ami egyébként nagyon kellemesen érintett engem). Barnus is jó későn ébredt, így mindenki kipihente magát.
Délelőtt azért elmentünk a tópartra boccia-t játszani és megnézni a Music gardent.
A boccia -legalábbis ez a készlet, ami nekünk van-, amit úgy kell mondani, mint azt, hogy Borcsa, csak nincs benne r, olyasmi mint a petanque: egy kis golyót kell eldobni az elején és aztán az nyer, aki közelebb tud dobni hozzá a nagy golyóval. Csak ebben színesek a labdák és könyebbek. Barnus igazán őstehetsének bizonyult a bocciá-zásban, az első jó pár kört ő nyerte rövid szabálymagyarázat után (a szabályokat azonnal vágta). Bori helyett is ő dobott, így Bori is nyert pár menetet.

Amikor már eleget játszottunk, akkor körülnéztünk a gyönyörű virágok között, Bori kicsit legelészett is, aztán indultunk vissza.

Ebéd után hatalmas sziesztázás következett, majd a fiúk elindultak a fociedzésre. Szerencsére most nem a pálya napos részén volt a szaladgálás, hanem egy árnyékosabb oldalon, így nem volt annyira melegük a nagy hőségben. Barnus nagyon ügyesen csinálta a feladatokat, és már teljesen babakocsi nélkül jöttek-mentek a fiúk. Ez nagy szó!

Mikor Bori felébredt, kezdődött a lányok programja is: száraz ruhák hajtogatása és elpakolása, aztán pedig shoppingolás!
Utóbbi során vettünk Borinak egy aranyos kacsás lecsukószemű babát, amiért iszonyúan oda van most. Imádja pisztergálni a baba szemét, teljesen extázisba jön tőle.
Barnus is kapott valamit: egy homokzókészletet egy szuper hajóval, holnap jól fog jönni a strandon.
Aztán pedig bevásároltunk.
Az egész délután alatt annyira élveztem, hogy Borira tudok koncentrálni! Hallgattam a cuki szövegelését, csomószor bújtunk össze és látszott rajta, hogy ő is nagyon örül nekem.

A végén a parkban találkoztunk a fiúkkal és hazaszállítottuk a rakományt a kocsival.
Este gyors fürdés után jött a megérdemelt esti pihenés.