Milyen jó is...

... hajnali 5-kor orrot szívni egy kisbabának! A szülői lét egyik legutálatosabb dolga ez...

Mikor még pocakban volt Barnus, eldöntöttük, hogy mi ugyan nem fogjuk porszívóval kínozni a gyereket! Biztos van ennek a takonyeltávolításnak valami humánusabb mondja, nem?
Háááát, nincs...
Legalábbis, mi eddig még nem fedeztünk fel ennél hatékonyabb orrfújáshelyettesítő berendezést (humánusabb van, de azt is utálja a gyerek, és akkor már legalább a célt érjük el, ha úgyis ordít). Úgyhogy marad a porszívó, a lefogás és az ordítás.

Ezzel viszont legalább el tudjuk érni, hogy szegény Borcsa kapjon levegőt az orrán át, és így tudjon enni, meg utána ujjat szopizni és visszaaludni.

Na, persze ez nem megy azért ilyen simán, mert a visszaalvás nem rögtön megy, és az orrszívást se elég általában egyszer eljátszani hajnalban, hanem legalább kétszer kell neki "papírzsepizni".
Amúgy egyébként semmi baja (nap közben nem is igazán szörcsi), csak valami furcsa szindróma hatására hajnali 5 és 7 között bedugul az orra és nem kap levegőt. Így már pár napja orrszívást követő Bori-Bence buli van nálunk 6 és 7 között, aztán még egy szívás, és az ezt követő szopi után általában visszaalszik a delikvens. Bence is menne persze vissza az ágyba, de legtöbbször ilyenkorra Barnus felébred, és akkor annyi a visszafekvési terveknek.
Én meg kiterülve fekszem az ágyban, mert az éjszakák persze ettől nem lesznek jobbak, és a plusz orrszívásos kelések nem nagyon hiányoznak.

Hát, ez most a hajnali programunk. Ma este megpróbálkoztunk a matrac fejrészének megemelésével, hátha ez segít rajtunk kicsit, persze valószínűleg leginkább az idő múlásával eltűnő hapcibenők hozzák majd a megoldást erre a problémára.

Amúgy a hétvége vásárolgatással, szülinapi bulira készülődéssel telt, plusz Barnusék elmentek megnézni a kivilágított tigrist a Kóreai negyednél, és mostunk is. Na meg Bence ma elment Marcival megnézni a Houston Rockets-Toronto Raptors kosármeccset, ami nagyon élvezetes volt, de sajnos nem a Rockets nyert.

Volt emellett sok hiszti, nyifi-nyafi, (Barnus részéről), továbbá eeeee-aaaa-eeee, sikítás, kiabálás, (Bori részéről), nemalvás (na, ki?) és egyebek, de azért legtöbbször nagyon jól elvoltunk egymással.