Ügyes voltam

Ma nagyon ügyes voltam az oviban: pelus nélkül voltam végig, és ez egyáltalán nem okozott gondot, sőt! Egyszer pisiltem is a wc-be az óvónénivel (nem tudom a nevét, mert nem ő szokott általában lenni). Szóval, mikor a Mama jött értem, és látta, hogy ugyanaz a nadrág van rajtam, mint amiben jöttem, akkor nagyon megdícsért!

Reggel eléggé vártam egyébként, hogy menjünk már az oviba! Mondjuk jó korán is keltem, így elég sokat kellett várni, míg végre elindultunk a Papával, biciklivel.
Az elején az Ilonával játszottam az udvaron: csúszdáztunk, szaladgáltunk, még bicikliztünk is a ketten-ülős biciklivel. Én ültem elöl, ő hátul. A Mama azt mondta, mikor ezt meséltem neki, hogy úgy megnézte volna, hogy ez hogy volt!
Aztán felmentünk, és volt "Good morning!" song, aztán ettem snack-et. Azt nem tudom, hogy mi volt a neve annak, amit ettem, de finom volt. Utána meg lehetett játszani, de most nem rajzoltam.

Hazafelé már elég fáradt voltam, nem is nagyon beszélgettem a Mamával, csak iszogattam a narancslevet, amit hozott. Kicsit el is aludtam, mire hazaértünk, de mikor beértünk a lakásba, már megint ébren voltam, és nem is akartam volna megint aludni menni.
Azért a Mama rábeszélt, és végül is nagy nehezen elaludtam (a Mama már elég szomorú volt, hogy megint nem fogok aludni, mikor mégiscsak elnyomott az álom).

Arra ébredtem, hogy tiszta pisis lettem, és ezen nagyon elszomorodtam. Mentem a Mamához, aki éppen a Borit etette, de akkor abbahagyta, és inkább gyorsan átöltöztetett engem. Aztán lepihentem még a kanapéra, és a Mama odaült mellém a Borival.
Végül is hamarosan felébredtem, és akkor mentem játszani a nappaliba.

A Mama kihozta a Borit is, aki egy rövid ideig egész jól elvolt, de aztán nagyon elkezdett sírni. Kiderült, hogy ő még fáradt volt. Nehezen aludt el aztán, mert már túl fáradt lett, de végül is csak elaludt. Akkor aztán mi a Mamával autókat ragasztottunk, meg festettünk, meg vághattam is. A könyvembe beragasztottunk a Ritáéktól kapott új vonatos képeslapokat, meg még jó pár autót, és posztert is csináltunk.
Utána kicsit bírkóztunk, ökörködtünk a földön (szeretem nagyon a "vigyázz, dől a fa" játékot mostanában: rádőlök a fekvő-Mama lábára, és ő felemel vele és jól megrázogat). Ettől kicsit lefáradtam. Utána jó sokat autóztam, a Mama meg hímzett.

Mire a Bori felébredt már egész késő lett, így ma nem mentünk sehová délután, pedig nagyon szép idő volt kint. Aztán megjött a Papa is, és végül is azért lementünk még egy kicsit teniszezni meg focizni négyesben az udvarra. Az után én nagyon szépen megvacsoráztam, és mentünk fürödni a Mamával, meg aludni.

Újra kint a játszótéren!

Ma annyira szép idő volt egész nap, hogy jó sokat lehetett kint lenni a játszótéren. És ez nagyon jó volt!
Főleg azért, mert délelőtt találkoztunk a Percy-ékkel (meg volt beszélve), és jó sokáig együtt játszhattunk.
A játszótéren a Papa volt velem, a Mama otthon őrizte a Bori álmát. A Percy-vel jó sokat szaladgáltunk, örlütünk egymásnak és sikítoztunk is! Nagyon jó volt!

Aztán, mikor megéheztünk, a Papa rendelt ennivalót egy étteremből, és aztán hazajöttünk a Percy-éekkel együtt, és a Papa hazahozta az ennivalót, és akkor mi azt jól megettük. Nagyon finom volt, olyan indiainak hívták, és nekem főleg a rizsi, és a speciális kekszi ízlett. Meg utána az almás pite!

Amikor a Percy-ék elmentek, akkor nekem pihenni kellett menni, de elaludni most se tudtam (pedig a Mama kért, hogy próbáljam meg). Egyszer ki is kellett jönnöm az ágyból, mert dolgom volt, de nem értem el a wc-ig végül. Mikor ezt láttam, akkor gyorsan odamentem a szekrényhez, és kiválasztottam egy másik gatyót ahelyett, ami összepiszkolódott, és úgy hívtam a Mamát, hogy azt adja rám.
Szóval, végül is nem aludtam, és amikor hallottam, hogy a Bori már felkelt, akkor én is kijöttem, és akkor már a Mama is megengedte, hogy kijöhessek.

Délután megint elmentünk a játszótérre a biciklimmel. Odafelé találkoztunk egy kedves cicával, akit meg lehetett simizni.
Aztán fújtunk buborékot (annak a többi gyerek is nagyon örült), meg hintáztunk és felmásztam a mászóka legetetejére is, többször.
Ezalatt a Bori űrhajós kiképzésen vett részt a Mama jóvoltából, nagyon élvezte.
Mikor már végképp nagyon fáradt voltam, akkor elindultunk haza, útba ejtve a filmes boltot. Aztán jött a gyors vacsora fürdés, és hamarosan már mentem is aludni.

Almás pite!

Képzeljétek, ma olllllllyan finom almás pitét csináltunk, hogy csak na!
Így készült:

Először összegyúrtam (na, jó a Papa is segített kicsit).Aztán állni hagytuk a hűtőben a tésztát, és elmentünk almát venni.
A délutáni pihenőm után pedig (szigorúan csak pihenőről van szó, aludni nem tudok már) kinyújtottuk a tésztát.Beletettük a tölteléket, kisütöttük, és mikor elkészült (a virsli vacsora után), megettük.Végül nem csak almás készült, hanem túrós is, ahhoz a tojás-fehérje felverésben segítettem sokat.

Nagyon finom lett!!!

Könyvtárban

Ma elmentünk a könyvtárba az ovival! Nagyon jó volt! Ráadásul ez egy olyan könyvtár, ahol eddig még nem is voltunk, és nagyon szép, nekem nagyon tetszett.

Úgy mentünk, hogy először a Papa elvitt az oviba (már kicsit vártam, hogy mehessek), és mikor odaértünk, szaladtam be a többiekhez. Az üdvözlés után lehetett kicsit játszani, én például rajzoltam egyet. Utána meg felöltöztünk és kiementünk az utcára, én a Rosa kezét fogtam. A könyvtár nagyon közel van, úgyhogy most nem is kaptunk szürke ovis sapit, mindenki a sajátjában lehetett.
Aztán a könyvtárban mindenki leült a kabátjára, és a könyvtáros néni mesélt nekünk, meg énekelt és bábozott is. Én a Delaney mellett ültem.

Aztán visszementünk a Rabbit room-ba, és akkor már vége is volt az ovinak, jött a Mama. Nagyon örültem neki, és a Borcsának, és adtam nekik puszikat. A Mama picit beszélgetett a Soniával, aztán megkértek, hogy álljak az ajtó elé, és s Sonia lefényképezett, hogy legyen nekem is az akasztóm mellett kép. Először mosolyogtam, de az kicsit grimasz lett, úgyhogy inkább kértek, hogy ne mosolyogjak, és akkor jó lett a kép.
Aztán még a Bori evett, meg készülődtünk haza, és vissza kellett menni a piros cipőért is, de utána csak elindultunk.

Itthon a Bori rögtön aludni ment, én meg játszottak az autóimmal, míg a Mama ebédet csinált. Mikor kész lett az ebéd, a Mama kért, hogy mossak kezet, de én nem akartam. Úgy viszont nem lehetett ebédelni, és mikor láttam, hogy milyen finomat eszik, akkor mégis inkább mostam kezet, és akkor kaptam is enni. És a nagy széken ültem, a Mama mellett, nem a kék-zöldben, ahogy szoktam! Olyan husis saláta volt, répával, krutonnal, szezámmaggal meg mazsolával. Nagyon ízlett!

Utána a Mama megkért, hogy menjek pihenni. Nem ellenkeztem, mert nem kényszerített, hogy aludjak. Azt mondta, hogy elég ha fekszem az ágyban csöndben egy ideig, nem muszáj aludni. Így is lett, bár kétszer is kijöttem pisilni-kakilni, mert kellett. A Mama nagyon megdícsért, hogy milyen ügyesen szóltam.
Aztán azért is megdícsért, hogy szépen pihentem, és akkor fél 4-kor kijöhettem már. Igaz, süti nem járt, mert nem aludtam, de azért így is jó volt, mert nem volt rám mérges.

Délután autóztam jó sokat, meg rajzoltam (autókat, a Mamának nagyon tetszettek), meg mikor megjött a Papa és a Bori is felébredt, akkor zenéltünk-énekeltünk egy jót.
Vacsira palacsinta volt, aztán mentünk együtt fürödni a Mamával és a Borival. Fürdés alatt a Mama a körmömet is levágta (még a fürdés előtt a Boriét is elintézte, és akkor mi szórakoztattuk a Papával a Borit, hogy ne sírjon). Azért már jó álmos voltam eddigre, úgyhogy gyorsan mentem is ezután aludni.

Bori átaludta

Pillanatnyilag Bori a legbetegebb közülünk sajnos. Nincs is jól, és ez meglátszik az éjszakákon: gyakran kel, nyugtalanul alszik, keveset.
Reggel azért akkor kelt, amikor szokott, és egy ideig el is volt, de aztán elkezdett kifáradni. Így hamarabb indultunk el egy kicsit a szokásosnál, hogy ő tudjon aludni az úton.
Kivételesen bejött a számításom, hamar elaludt, olyannyira, hogy még arra sem ébredt fel, hogy megállt a kocsi, megérkeztünk a zenélősre. Sőt, végialudta az egészet ritmusbotozással, villanykapcsolgatással, gyerekzsivajjal és zeneszerszámos hangoskodással együtt. Aztán pontosan a good-bye song végére felébredt. Legtöbben azt hitték, hogy nem is volt ott ma velünk. :)

Majdnem elkéstünk egyébként, mert abban a hiszemben voltam, hogy sok időnk van odaérni, és csak akkor eszméltem, hogy ez nem így van, amikor megláttam, hogy az előző csoportból egy család jön felénk az utcán. Na, akkor felkaptam Barnust, másik kezemmel toltam Borit és rohanás! Szerencsére megvártak minket.

Szóval, most olyan volt a zenélős, mint még Bori érkezése előtt, ketten voltunk lényegében Barnussal. Jó sokat ökörködtünk. Barnus most egy kicsit kevésbé volt aktív mint azóta, hogy Borival járunk. Érdekes.
Azért ő is nagyon jól érezte magát, és mindenki el volt ámulva rajta, hogy milyen ügyesen segít, hoz-visz mindent (ott természetesen tökéletesen viselkedik). És amikor az egyik dalban improvizálni kellett a szöveget, és beleénekeltem, hogy a Barnus már nem visel pelust, akkor mindenki megtapsolta.
Tényleg, még nem is írtam, hogy ez volt a második zenélős, amit simán pelus nélkül csináltunk végig. És már a délutáni "alváshoz" is gatyót kap pár napja (saját kérésre), ami nem okoz gondot.

Az alvással kapcsolatban azonban ez az egyetlen jó hír. Ugyanis nagyon úgy néz kis, hogy Barnus már nem akar délután aludni.
Még nem akarom feladni, hogy rávegyem valahogy, de egyelőre ez egy hatalmas flusztráció forrás nekünk, nem pihenés... Azért próbálom még tartani ezt a szokást, mert úgy érzem, hogy elfárad, csak nem sikerül elaludni mégsem. Na, és persze jó nekem is egy kis szünet napközben. Ma kipróbáltam mindenféle módszert az alvásra késztetésben: felajánlottam neki finomságot jutalmul, majd, amikor ez nem működött, akkor fenyegetőztem, hogy elveszem az autóit és nem játszhat velük ma. Ettől meg is ijedt, kis ideig próbálkozott erősen, de mégsem ment az alvás. Így aztán délután nem engedtem autózni, de nem tudom, hogy ez bármilyen hatást kiváltott-e (ígérgette, hogy máskor majd aludni fog).

Amúgy is elég fárasztóak most a napjaim, Barnus nem túl könnyen kezelhető továbbra sem, plusz beteg is vagyok (meg a Bori is). Az, hogy mennyire visel meg Barnus viselkedése, attól függ, hogy mennyire vagyok fáradt, mennyire húzom fel magam rajta, és mennyire tudok türelmes lenni. Tegnap nem ment ez túl jól, ma viszont egészen elégedett vagyok az eredménnyel. Egyébként egyre inkább úgy tűnik, hogy ha nem idegelem fel magam egy-egy próbálkozásán, hanem higgadtan válaszolok neki, akkor egy idő után nem is próbálkozik már, tehát, valószínű egyszerűen azt teszteli, hogy mennyit bírok. Ha látja, hogy nem érdekel, nem tud felhúzni, akkor nem is éri meg az egész.
Illusztrációnak itt egy kép, ez a zenélősről hazafelé készült, mikor azon "vitáztunk", hogy menjünk-e a könyvesboltba (már odafelé megmondtam neki, hogy nem megyünk, és így is lett).

Délután elmentem jógázni, ami nagyon jól esett, aztán együtt fürödtünk a gyerekekkel. Barnus ezután ment aludni mint egy angyalka, Bori viszont elég sokáig sírt kitartóan. Minden vígasztalási kísérletünk (még a szopi is) csak hangosabb ordításra sarkallta, így a végén (pár perce) feladtam, és egyszerűen kijöttem a szobából. Ez volt az eredményes, mert mostanra el is hallgatott. Talán azt akarta közölni, hogy neki már mindenből elege van, hagyjuk végre aludni...

Játszóház és kisebb betegségek

Most mindenki kicsit beteg nálunk.
Bori a tegnapi oltástól van kikészülve: nagyon sokat alszik, és amikor fent van, akkor gyakorlatilag csak nyüglődik.
Barnus a náthája legvégén jár, már alig folyik az orra, de még köhög és nehezen kap levegőt alvás közben. Ezen kívül ma valami pocakprobléma is lehetett, mert elalvás előtt délután hányt egyet. Ennek szerencsére nem lett folytatása, és láza sincs, úgyhogy betudjuk valamiféle gyomorrontásnak.
Bence és én is a köhögés, fejfájás, orrfolyás, torokfájás különböző fokain állunk, szóval, nem érezzük valami jól magunkat...

Azért ma délelőtt persze csináltunk programot: elmentünk a nagy játszóházba. Bori odafelé elaludt az úton, de a megérkezésünk utáni 10 percben felébredt és kikéredzkedett.
Barnus nagyon élvezte a dolgot: homokozott, autózott, kirakóztunk, krumplifejezett, legózott. A közös tevékenységekben nem nagyon vettünk részt, bár egy kicsit evett a snackiből (a maradékot én ettem meg, ami nagyon jól esett, tekintve, hogy reggelire sose marad időm).
A furcsa az egészben az volt (az eddigi játszóházazásainkhoz képest), hogy egész végig maga mellett akart tudni, fél méterre se távolodhattam el tőle igazán. Egyszer kicsit odébbmentem, mert akartam énekelni Borinak (aki éppen a kendőből nézegetett) a circle time-osokkal. Akkor is látótávolságon belül voltam, de egyszer csak sírva jött oda, hogy menjek inkább vissza közel hozzá. Szóval, egyértelműen nagyon félt, hogy ott fogom hagyni, ami nyilván az ovi hatása. Jó is, hogy ez kijön belőle, és azt hiszem, hogy az a megoldás, hogy fogunk minden héten járni ilyen helyekre, hogy lássa, megértse, hogy nem hagyom ott, csak az oviba kell egyedül mennie. Biztos nem könnyű ez most neki.

Délután itthon voltunk. A nagy esemény az volt, hogy postán megérkezett a zenélő caboose kocsi és a James szenesvagonja, amiket a Bori születése után nem sokkal vissza kellett küldenünk a kínai ólmosfesték miatt. Akkor 6 hetet ígértek a kicserélés határidejeként, de inkább 3,5 hónap lett belőle. Lényeg az, hogy megvannak a vagonok, és Barnus így úja örülhetett nekik. Jó sokat játszott velük délután.
Borinak volt egy jó időszaka délután 5 és 6 között: nézegetett a játszószőnyegen, és kicsit meg is próbált fordulni a hátáról a hasára, mert most oldalra tettem a játékokat, így nagyobb volt a motiváció. Hét körülre viszont nagyon elfáradt. A fürdés azért persze nagyon tetszett neki, de az utána való öltözést utálta, és elaludni is nehezen sikerült neki, mert túl fáradt volt már. Azért nyolc körülre aludt, és Barnus is kidőlt nem sokkal utána.

Bori négy hónapos!

Elhiszitek? Bori már négy hónapos! Én alig!
Még csak most volt, hogy hazahoztuk a kórházból...
Szóval, Bori négy hónapos nagylány lett, 6400 gramm, 60 cm (a mérés alapján, de ezt nehezen hiszem el, mert a Barnus-örökségből már a 68-as ruhákat hordja). Szép, fejlett, okos, vidám, elégedett nagylány.
Mindezt a mai orvosi vizsgálat is megerősítette. A dokit egyébként Bori teljesen elbűvölte, alig tudott betellni vele. Sokszor hangsúlyozta: "you have made my day!" és Bori csak mosolygott rá ezerrel.

Volt oltás is, ami sajnos két bökéssel járt. Az elsőn még hamar túltette magát megint, de a másodiknál kifejezetten felháborodott, hogy milyen eljárás ez?!! Aztán hamar megnyugodott szerencsére.

A vizsgálat után szaladtunk Barnusért, és még pont időben odaértünk. Ma azzal fogadott, hogy "nem sírtam!" és tényleg nem!!! A Bencétől való búcsúzáskor sem (pedig nem volt ott az Ilona), és egész délelőtt sem! A Sonia megint mondta, hogy sokat mosolygott, játszott, Barnus elmondásából pedig azt lehetett kihámozni (nem túl beszédes ebben a témában, szerintem nem érti, hogy mi nem vagyunk ott Bencével, és ezért nem tudjuk, hogy mit csinált, hacsak nem mondja el), hogy evett a tízóraiból, és még pisilt is. Valószínű kivitték, de elképzelhető, hogy szólt, hogy kell, mert itthon tanítgattuk, hogy azt hogy kell mondani, és nagyon tetszett neki.

Készített egy tészta-nyakláncot is:
Ezt sajnos délután aztán sikerült véletlenül eltörnöm, mert lesodortam az asztalról. Kicsit elkeseredtem ezen, mert tényleg nagyon szép volt, meg akartam őrizni. Ő is szomorú lett, de mikor látta, hogy én hogy sajnálom a dolgot (természetesen bocsánatot kértem tőle), akkor mondta, hogy "ne legyél szomorú Mama, majd csinálok másikat!" Édes kis Husikám!

Délután óriásit aludtak mindketten (3,5 órát majdnem): Bori az oltástól, Barnus az egész hétvégi terheléstől és az ovitól volt nagyon fáradt. Mikor felébredtek nekiálltunk a mosásnak, aztán meg a Bencével közösen elmentünk bevásárolni. Bori olyan fáradt volt, hogy még egyet aludt eközben, és ez után is alig várta, hogy mehessen aludni. Barnust is hamar elnyomta az álom, és szerencsére már egész jól kap levegőt az orrán át is, talán elmúlóban a náthája (mi még Bencével csak most megyünk bele...).

Uborka-virágos kirándulás

Ma voltunk kirándulni a Marciékkal, és nagyon jó volt! Láttunk uborka-virágokat (az olyan vad-dohány szerűség amúgy, csak én ennek neveztem el), pacikat, kutyusokat, szép leveleket, tavat, kilátót. Szóval, jól éreztük magunkat, nagyon!

Reggel indultunk, először felvettük a Marciékat ott, ahol laknak, és aztán mentünk a kirándulásba. A Bori végig aludta az utat, én meg soroltam az autókat. Ha a felnőttek ennek hallgatása helyett beszélgetni szerettek volna, azt kicsit sérelmeztem, mert én az autókról akartam beszélgetni.

Mikor odaértünk a kiránduláshoz (ami egyébként ugyanaz, ahol nem is olyan régen eléggé megáztunk) kitaláltuk, hogy inkább először nem is kirándulunk, hanem elmegyünk ebédelni egy fisaléba (a Mama szerint Swiss Chalet, de én így mondom). Ez főleg azért volt, mert éppen megint nem volt túl jó idő, kicsit szemerkélt az eső és elég hideg volt, a Bori meg aludt. Úgyhogy elmentünk a fisaléba, és ott ettünk finom husit meg krumplit kecsappal. A Bori ott már felébredt és nagyon jól elnézegetett, míg mi ettünk.

Aztán tele pocakkal visszamentünk a kiránduláshoz, és akkor már nem esett, sőt, néha a napocska is kisütött. Úgyhogy, mindenki örült, hogy az ebédelést csináltuk először, mert így nem áztunk meg.

Én a kiránduláson elég sokat sétáltam, és még többet szaladtam, kicsit ültem a Papa hátizsákjában is.
Az elején szedtünk leveleket, meg kavicsokat dobáltunk egy kis tóba. Aztán találtunk még egy tavat, és ott leveket horgásztam. Ez volt a legjobb rész, szerintem.
Aztán megmásztunk egy kis emelkedőt, és fent találtunk néhány érdekes sziklaképződményt meg egy kilátót, ami nagyon szép volt, mert csomó színes fát lehetett látni onnan. Aztán csináltunk autóversenyt is. Én adtam mindenkinek számot: 7-Barnus, 8-Réka, 11-Papa, 17-Marci, 18-Mama. A Bori nem kapott számot mert ő még túl pici, és különben is aludt a kendőben. És akkor indulhatott a verseny, és nagyon gyorsan szaladtunk, és a végén én nyertem. Aztán megmásztam egy kisebb sziklát is, meg a Papa körbe forgatott a levegőben. Az nagyon jó volt!
A végére már jól elfáradtam, de addigra pont visszaértünk az autóba, és akkor már lehetett pihenni. A Bori egy ideig jól elvolt, de aztán sírdogált, pedig a Réka igazán szuperül szórakoztatta, csak már nagyon fáradt volt. Én meg eszegettem, meg mesélt nekem a Marci a Thomasos könyvemből.

Mikor hazaértünk rögtön mentünk fürdeni, de én sírtam is, mert a Mamával szerettem volna, de ő már kiszállt a vízből, hogy letegye aludni a Borit. Aztán végül is visszajött egy picit még velem fürdeni, és utána már nagyon gyorsan mentem aludni.

Zsombi szülinapi bulija

Végre, végre, elérkezett, amit már nagyon vártam: a Zsombi szülinapi bulija!

Sajnos nem reggel indultunk rögtön, hanem még várni kellett egy ideig ébredés után. Először beszéltünk a Cica nagyival a számítógépben, aztán a Papa meghozta a szuper autónkat, egy Mazda 5-öst! Gyorsan le is mentünk megnézni.
Olyan nagy ez az autó hogy rajtunk kívül még ketten beleférnek (például a Marci és a Réka), és ez jól is fog jönni majd állítólag!
Nagyon szép szürke színe van, és egymás mellett ülünk benne a Borival, és én nagyon jól kilátok belőle.

Szóval, megnéztük az autót, aztán feljöttünk reggelizni: fahéjas csiga volt. Aztán még játszottunk itthon, a Papa megfőzte az ebédet, a Bori meg aludt. Mikor felébredt, akkor elmentünk kicsit vásárolni az autóval. Aztán ebédeltünk, és akkor végre már lehetett indulni.

Elég gyorsan odaértünk a Zsombiékhoz, akik Bramptonban laknak, egy új házban. Majdnem mi érkeztünk legelőbb, de a Kevinék már ott voltak. Rögtön elkezdtünk vonatozni.
A Mamáék megcsodálták a házat, és aztán beszélgetni kezdtek. Mi meg jó sokat játszottunk, néha fent, a Zsombiék szobájában, néha lent. Egyre többen lettünk, és egyre érdekesebb dolgokat lehett játszani. Én főleg autóztam és vonatoztam. Meg aztán ettem is, mert nagyon éhes voltam.

Aztán a Zsombi kinyitotta az ajándékokat, és nagyon örült az órának, amit kapott tőlünk, meg a Lego mentőautónak is. Még játszottunk egy kicsit, aztán jött a torta! Nagyon finom volt! Előtte még elénekeltünk a Happy Birthday-t is, és a Zsombi elfújta a gyertyákat.

A torta után még lehetett kicsit játszani, de aztán már indulni kellett haza, mert késő volt, meg sötét, és mindenki elég fáradt lett. A Bori egyébként egyáltalán nem aludt a Zsombiéknál (csak egy picit a kendőben), de ő is jól érezte magát azért. Hazafelé kicsit sírt, mert már nagyon fáradt volt, de nem akart fürdés nélkül elaludni.

Az autóban én már nagyon fáradt lettem, de a Mama és a Papa nem akarta, hogy aludjak. Ehelyett megnézegethettem a kis ajándékokat, amiket a Klártiól kaptam, és nagyon örültem a Mini Morrisnak, a könyvecskének és a fújós-kigördülős sípnak is. A Bori is kapott ilyen loot-bag-et, neki fogzásos rágóka volt benne, meg egy kis könyv.
Ezt már itthon néztük meg, aztán jött a fürdés és az alvás.
Micsoda szuper napunk volt ma!

Nagyon jó volt az oviban!

Igaz, hogy reggel volt egy jó fél órás hiszti az ovibamenés ellen, mégis Barnus ma nagyon jól érezte magát az oviban! Ennek mindannyian nagyon örülünk!

A reggeli buli leginkább arról szólt, hogy Barnus ellenkezni akart velünk. Megérezte, hogy szimpatizálunk vele, és sajnáljuk, így még jobban rázendített és csak mondta mondta, hogy nem akar menni az oviba. Mikor rájöttem, hogy ez nem igazából a szomorúságáról szól, hanem az ellenállásról, akkortól ennek megfelelően kezeltem a dolgot, és abba is maradt hamarosan a jelenet (egy kis megvesztegetés is volt benne azért).
A dolog pozitívuma, hogy az orrában lévő cucc a sok könnyezéstől szépen felszakadt, így talán már hamarosan túlleszünk ezen az egy hete húzódó náthán is.

A biciklire már vidáman ült fel Barnus, és mikor Bence otthagyta, akkor sem sírt. Azért később elkeseredhetett picit, mert Bence még bekukucskált elmentében, és akkor már a Sonia felvette. De ez nem tarthatott sokáig, mert mikor mi értementünk, akkor az összes óvónéni sugárzó arccal fogadott, és mondták nagy boldogan, hogy a Barnus ma nagyon jól érezte magát: sokat mosolygott, játszott és amikor zenélés volt, akkor táncikált is. Olyan jó ezt hallani! És azt is szuper volt látni, hogy ennek az óvónénik is így örültek.

Barnus azzal kezdte megint, hogy egy picit sírt, de aztán erről már nem is beszélt többet. Megkerestük megint a leveleket, amiket szedett (most teljesen egyedül), aztán felvette a hátizsákját, elköszöntünk (!) és jöttünk is haza.
Mesélte, hogy játszott a busszal, és volt egy zenélős bácsi, akinek nem volt gitárja, és a gyerekek énekeltek (itt ő is nagyon figyelhetett, mert délután néhány olyan éneket is dúdolgatott, amiket eddig nem szokott). A nyuszi nevét is megtudtuk: Albertnek hívják.
Kiderült az is, hogy ma már evett a tízóraiból: "alma volt, meg ilyenek". :)

Szóval, nagyon jól elvolt ma, és remélem, ez már nem is fog visszaesni.

Délután rá tudtam venni egy kis alvásra, és aztán egészen könnyű volt vele lefekvésig. Valószínűleg én is nyugodtabb, türelmesebb voltam ma, figyeltem rá, hogy sokat foglalkozzak vele és elmentünk a játékboltba is, ahol választhatott magának egy kisautót az ovizás jutalmaként. Vettünk ajándékot is a Zsombinak, akinek holnap szülinapi bulija lesz, és már nagyon várjuk, hogy mehessünk.

Sokat játszott a játékboltban, aztán a Wal-Martba is elmentünk, így kicsit később értünk haza, mint Bence.
Itthon aztán összeraktunk az autós könyvét (egy gyűrűs könyvbe kerültek be a lapok), nagyon jó lett, de még lehet bele ragasztani, mert pl. trolibuszos képünk még nincs. A könyv címe "Autók és egyéb járművek" lett.
Bori ma elég sokat játszogatott: már nagyon ügyesen tudja használni a kezeit. Délelőtt és este is sokat matatott a játszóívről lelógatott játékokkal. A babakocsiban meg a kis csigát lökögette nagy összpontosítással (lehet, hogy meg akarta fogni, de a kis piszok mindig elmenekült). Már, amikor nem kéretzkedett ki. Ugyanis a kendőből, kifelé kötve nagyon szeret nézelődni.

Este pedig megint együtt fürödtünk mindannyian, aztán gyerkőcök mentek aludni.

Nem részletezném

A mai pelusnélküliségi fordulót nem részletezem különösebben a t. olvasók érdekében.
Lényeg az, hogy haladunk a kaki wc-be kerülésének tekintetében is, de az út egyelőre kicsit rögös. Viszont ma mindenféle pelus nélkül mentünk már a zenélősre, és nem volt semmi gond. Ja, és állva is tud már pisilni, nagyon élvezi!

A zenélős ma is nagyon jó volt: Barnus végig szuper-aktív volt, sokat énekelt, utánozta a Cyndit és nagyon jól szórakozott. Bori is élvezte a dolgot, és megint teljesen kifáradt a sok ingertől.
Na, meg ez annak is köszönhető, hogy mivel elég későn ébredt reggel, meg se próbáltam elaltatni a zenélős kezdetéig. Így is teljesen jól viselkedett, egy panasz-szava sem volt végig míg tartott a foglalkozás. Aztán felöltöztünk, kapott enni, és pár percen belül elaludt a kocsiban hazafelé.
Barnus meg így sétált a babakocsi mellett. A keze azért van a zsebében, mert állította, hogy fázik (pedig azért még nincs igazán hideg).

Bori végigaluta a délutánt, estére viszont még így is elfáradt. Annyira, hogy fürdés után volt egy nagy kiborulása: a fáradtságtól már nem tudott aludni, csak sírt-sírt, teljesen szívettépően. Nagy nehezen azért sikerült letenni.

Barnus nagyon keveset, de azért aludt talán ebéd után, aztán délután sokat játszott idebent (megint esősre fordult az idő odakint). Így aztán megint nem volt gond az elalvással este.

Csak pici sírtam az oviban

Ma reggel biciklire pattantunk a Papával, és elmentünk megint az oviba. Mert szerda van, ovinap.
Én egy kicsit vártam, hogy menjünk már, mondtam is a Borinak reggel, hogy "megyek az oviba", de mire odaértünk már elment a kedvem az egésztől, és inkább nem akartam menni. Vagy akkor legalább a Papa bejöhetett volna!

Úgyhogy, mikor a Papa elment (mert nem maradhatott ott), akkor sírtam. Egy óvónéni vígasztalt, és ott volt az Ilona is, úgyhogy azért picit jobban lettem aztán, és még leveleket is szedtünk a Mamának, szép pirosakat.
Mikor felmentünk a szobába, akkor már nem is sírtam, és játszottam is, meg amikor jött a Music Rob zenélni a gitárjával, akkor leültem én is a gyerekekkel a szőnyegre és meghallgattam. Énekelt is a Rob, meg tapsoltunk is, de táncizni nem lehetett.

Snacket ma sem ettem, és pisilni sem voltam, vagyis igen, csak a pelusba, amit egy óvónéni ki is cserélt rajtam. A végén meg segítettem elpakolni a játékokat is. Aztán jött a good-bye éneklés, és felöltöztünk, és akkor kimehettünk, és ott volt a Mama! Nagyon örültem neki.
Mondtam, hogy kicsit sírtam, de aztán elmeséltem neki a többi dolgot is. Aztán megszereztük a leveleket is, amit neki gyűjtöttem, és nagyon örült nekik!

Most nem akartam pisilni hazamenés előtt, úgyhogy rögtön lementünk, és megtalálam a kék babakocsimat. Bele is ültem (a Bori a kendőben volt), és hazafelé eszegettem, meg néztem az autókat és meséltem a Mamának az oviról.

Ebédre pizza volt, aztán meg menni kellett aludni. Mentem is, de nem sikerült elaludni, kétszer is bekakiltam, és egyáltalán nem voltam álmos. A Mama sokszor bejött, mindig visszafektetettt, de aztán két és fél óra múlva kiengedett, mert akkor már végképp kipihentem magam.

Délután itthon játszottunk, mert kint esett az eső (bár én párszor kérdezgettem, hogy hova megyünk, de a Mama nem akart kimenni). A Bori elég sokat aludt, és amikor felébredt, akkor jókat mosolygott, és nézegetett. Tornázott is a játszószőnyegen, aztán meg, mikor megjött a Papa, akkor együtt repülőztünk: én a Mama lábán, a Bori a Papáén.

Vacsorára gomba volt, meg husi és kenyér, és utána kaptam pici fagyit is tölcsérbe. Aztán együtt fürödtünk a Mama a Bori meg én, és azon nevetgéltünk, hogy a Papa már nem fért be a kádba.
Lefekvés előtt még le kellett vágni a lábkörmömet, ami már húzódott jó régóta, de most se akartam. Akkor a Mama kiment, hogy ő nem vitázik velem ezen, úgyhogy sírtam, de aztán megnyugodtam, és engedtem, hogy levágja. Utána meg mentem gyorsan aludni, mert már nagyon fáradt voltam.

Újra itt a Dac

A Dac nálunk nem túl szívesen látott vendég. Küldjük is mindenféle módszerrel haza, mikor felveri itt a tanyáját, mégis mindig visszajön, és elidőz nálunk néha-néha.
Most pár napja megint itt van (pedig egy ideje nem terhelt minket az ittartózkodásával), sőt, úgy tűnik, mintha elhozta volna a menyét is, mert jó sokat hallatja a hangját, és nehéz kisöprűzni.

És, hogy miért is nem szeretjük mi a Dacot (és a menyét)?
Hát, azért, mert többek között ilyeneket csinál:
- Bemászik Barnus füle mögé és azt suttogja a fülébe alvásidőben, hogy: "ne aludj, ne aludj, nem vagy fáradt".
- Belemászik Barnus zoknijába, és toporzékolásra készteti.
- Barnus kellemes hangját vinnyogóssá, síróssá, kedvetlenné teszi.
- Réveszi Barnust arra, hogy mindig azt válaszolja, hogy nem kell neki pisilni.
- Evéskor Barnus nyelve alá fészkeli be magát és nem engedi neki, hogy lenyelje a falatot, hanem csak vinnyíttatja.
- Induláskor bebeszéli Barnusnak, hogy nem akar sehová sem menni, pláne nem felötözni.

Hát, ilyeneket, és még ilyenebbeket csinál ez a csúnya Dac (és a menye). Reméljük, már nem sokáig, mert mindannyiunk egyöntetű véleménye az, hogy a Dac monnyon le (és a menye is)!

Thanksgiving

Ma ünnepnap van Kanadában: Thanksgiving. Akit bővebben érdekel, hogy mi a csuda is ez (azon túl, hogy pulykát kell enni, és nem kell dolgozni), annak tettem fel egy linket a jobb oldalra (ahol szintén megtalálható a Barnus ovijának oldalára vezető link).

Szóval, munkaszüneti nap volt, és kiderült az is, hogy a Marcsiék itthon vannak (a rossz idő hazaüldözte őket Tobermory-ból, ahová mi is majdnem mentünk), így úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk őket: megnézzük Danikát (Levente kistesóját), aki szeptember elején született.
Elég kipihenten ébredtünk, olyan fél 9 (!!!) körül. Ráadásul Bori egészen hajnali 5-ig kihúzta este 8-tól, így én is szuper jót pihiztem(egyhuzamban öt óra, juhééééé). Gyorsan összekészültünk, és fél 10 körül elindultunk.

Nagyon hamar odaértünk Miltonba, alig volt forgalom. Bori kicsit kesergett az úton, amit lassan kénytelenek leszünk megszokni. A fiúk nagyon gyorsan egymásra találtak, jót játszottak/ökörködtek együtt. Aztán felébredt Danika is, így megszemlélhettük őt, amint Buddha-nyugalommal nézeget Apukája öléből. Eddigre viszont Bori már nagyon elfáradt, így hamarosan visszaindultunk. Egy rövid, de annál hangosabb méltatlankodás után Bori hazáig aludt, és kis szopiszünet után ezt folytatta egészen délután négyig. Hiába, kell az az alvás neki!

Barnus viszont nem volt hajlandó aludni, pedig Bence elég sokat unszolta. Mire visszajöttem a mosásból már kint játszott. Ennek ellenére egészen este 9-ig bírta. Persze ilyenkor sokkal őrültebb, lett is belőle egy kis alsógatya baleset, de ez belefér.

Bori ébredése és a szárító lejárta után elindultunk Curie-ékhez, ahová Hálaadási pulykavacsorára voltunk hivatalosak. A pulyka nagyon jól sikerült (Cranberry szósszal, nyami!!!), és a saját szedésű almákból készült apple pie is hamar elfogyott. Bori szinte végig aludta az egész délutánt. Mikor felvittem az Ilona ágyába szopizni, nem gondoltam volna, hogy elalszik: lent is zsivaly (a három nagy gyerek szuperül eljátszott), fent is zsivaly: a tetőn cserélték a cserepeket. Mindezek ellenére elaludt 6 után valamivel és este, induláskor csak azért ébredt fel, mert betettem az ülésébe.
Itthon aztán gyors fürdés után 9 körül csendesült el mindenki (persze Barnust se kellett nagyon altatni).

Akkor is kirándulunk!

Ha kicsit szemerkél az eső...
ha hűvöskés az idő...
ha a köd elég nagy...
ha elmegy a kedvem és vissza akarok fordulni az első öt méter után...
ha nincs, amiben a labdát hozzuk, így kézben kell vinni...
ha a parkolási díjat nem tudjuk befizetni, mert elromlott az autómata...
ha eléggé ba van dugulva az orrunk a náthától...

mi akkor is kirándulunk! És mindezek ellenére jól érezzük magunkat!

A ma délelőtti pörkölt és nodekli gyártás, majd evés után (amit a Bori az elejétől a végéig szépen átaludt, mert őt kifárasztotta a reggel 7 órás kelés. Engem nem...), elindultunk a Forks of the Credit kirándulásra.

Nagyon gyorsan odaértünk, ráadásul én (meg a Bori is) aludtunk az úton, így nekünk még gyorsabbnak tűnt a dolog.
Nem volt szép napsütés, vagy kellemes meleg, amit pedig ígértek a hétvégére, de azért így is sokan voltak, de senki sem tudott az autómatánál park-belépőt venni, mert az nem működött. A Papa ki is írta a szélvvédőnkre egy cetlire, hogy sorry, mi megpróbáltuk.

Aztán elindultunk kirándulni, de én fáradt voltam, mert nem aludtam ki magam, úgyhogy nagyon hamar kérni kezdtem a Mamát és a Papát, hogy inkább forduljunk vissza, és menjünk haza. De ezt nem lehetett, és úgy vettem észre, hogy nem is örülnek annyira annak, hogy ezt hajtogatom (ezért persze nem hagytam abba). A Mama egy idő után meg is mondta, hogy ezt ne csináljam, mert elrontom az egész kirándulást. De mondjuk ettől még nem lett több kedvem egy ideig, viszont a végén beláttam, hogy azért jó, hogy akkor nem fordulunk vissza, mert úgy sok minden érdekeset nem láttunk volna, amit így igen.

Hogy jobban érezzem magam, szedtünk köveket és dobáltunk egy tóba, meg énekeltünk az "énelmentemavásárbafélpénzzel" című dalt (vettünk mindenfélét: földet, kukacot, levelet, még zebrát is, a kukac például azt mondja, hogy kuk-kuk-kuk), fociztunk a labdával, beültem a hátizsákba és irányítottam a Papát a fülénél fogva, kaptam finomságokat enni, kerestünk jelzéseket meg ilyenek.
A legjobban mégis az tetszett, mikor egyszer csak vonathangot hallottunk a távolból. Akkor a Papa mondta, hogy még a végén vonatot is lehet, hogy látni fogunk, és akkor nagyon lelkes lettem! És láttunk is! Igaz, hogy előtte kicsit elestünk a Papával (pontosabban csak ő esett el, mert megcsúszott a vizes lépcsőn, de én is huppantam, mert a hátán voltam éppen), de ebből nem lett baj. Aztán hallottuk a vonatot megint, és ott pöfögött el előttünk! Nagyon jó kis vonat volt, nagyon tetszett! Az után már nem is akartam mindenáron hazamenni.

A Bori egyébként a Mama kendőjében utazott és kifelé volt, így nézegetett. A Mama azt mondta, hogy nagy sikere volt a Borinak, mindenki, aki szembe jött vele folyton mosolygott rá és kérdezgették, hogy mennyi idős a baba. Aztán a vonat után kicsivel elaludt a Bori (ezelőtt még gyorsan befordította a Mama). Én meg pisiltem egyet egy útba eső pottyantós wc-be, amire nagyon büszke vagyok ("pisiltem a kiránduláson!").
Egyébként ilyen szépeket láttunk:

Aztán visszértünk a kocsihoz és elindultunk haza. Az út nagy részén a Bori sajnos eléggé sírt, a Mama szerint fáradt volt, és nem akart már az ülésében ülni, de onnan nem lehet kijönni, amíg megy az autó, sajnos. Itthon viszont megint jó kedve lett a Borcsának, és egy nagyot fürdött a Mamával míg én vacsoráztam (megint pörköltet nokedlivel).
Aztán én is fürödtem, és mentem aludni, mert már jó fáradt voltam.

Viharos "kirándulás"

Ma nagyon jól szórakoztunk egy kiránduláson, ami végül is nem lett igazi kirándulás, csak egy nagy vizesedés.

Szóval, az volt, hogy reggel kiderült, hogy a Chevyt mégsem tudjuk kicserélni, mert nincs másik, de végül is ez is jó, mert csak az egyik ajtaja nem akar kinyílni kívülről, és azért az nem olyan nagy baj.
Úgyhogy szóltunk az Ilonáéknak, hogy mehetünk kirándulni. Mivel ők még nem voltak készen, abban állapodtunk meg, hogy majd ott találkozunk.

Mi értünk oda előbb, pedig nem mentünk túl gyorsan és meg is kellett állni, mert a Bori nagyon sírt. Kiderült, hogy azért, mert kakis volt, és éhes is, és amikor ezek már nem voltak tovább, akkor meg fáradt volt, de azon nem tudunk már segíteni. Így továbbra is sírt, de akkor már nem kellett sokáig, mert megérkeztünk. Mi a Mamával elmentünk pisilni (Csak a második wc-be mentünk be, mert az első az nagyon büdi volt, meg legyes. Ja, és ezek vicces wc-k, mert pottyantósak! De abba is tudok már pisilni gond nélkül.).
Aztán eldöntöttük, hogy míg megérkeznek az Ilonáék, megyünk egy kicsit külön is sétálni.
Kicsit aggódtunk a sötét felhők és a távoli dörgéshangok miatt, de végül mégis elindultunk. Utólag nem teljesen értjük, hogy miért. :)
Mentünk, mentünk, de még csak egy kicsit mentünk, mikor egyszer csak úgy elkezdett esni az eső, de úgy, hogy csak na! Először beálltunk egy fa alá, hátha hamar eláll. De nem állt el, és dörgött is rendesen, meg villámlott, és emiatt a Mama és a Papa kicsit nyugtalanok lettek, mert fa alatt állni ilyenkor nem jó. Én meg nem szeretem annyira a dörgést, úgyhogy hamarosan visszaindultunk a kocsiba. Akkor már rajtunk voltak az esőkabátok, így egész jó volt, de azért mire odaértünk a kocsihoz, jól megáztunk. Mert annyira esett.
Én végig kuncogtam, mert viccesnek találtam ezt az egészet, és mikor már a kocsiban voltunk, akkor a Mama és a Papa is jót nevetett velem. A Bori kicsit sírt, mert már éppen elaludt volna a Mamán, mire bekerült a kocsiba, de akkor kapott cicit, és azon elaludt, és akkor jól volt. Ő maradt egyedül szárazon.
Mi meg gyorsan levettük magunkról a vizes ruhákat. Én egy szál gatyóban, a Mama meg a Papa meg póló-alsó összeállításban vártuk, hogy mi legyen.

Egy idő után elállt az eső. Akkor elkezdtük latolgatni az újra elindulás esélyeit, de elég hamar kiderült, hogy erről szó sem lehet, mert tiszta víz volt mindenünk, főleg a cipőnk. Úgyhogy elindultunk haza. Még a parkolóból kikanyarodva találkoztunk az Ilonáékkal, és megbeszéltük, hogy hogy jártunk. Ők aztán mentek kirándulni (szerencsére több eső már nem volt ott, így ők jót sétáltak aztán), mi meg haza.

Én nem aludtam egyáltalán hazafelé, a Bori meg egy kicsit. Mikor nem aludt, akkor volt, hogy picit sírt, de aztán a Papa levette neki a napellenzőt a fejénél, és akkor látott engem, és ez megnyugtatta. Mostanában úgyis nagyon sokat szokott mosolyogni rám, a szüleim azt mondják, hogy valószínűleg már rájött, hogy én vagyok a testvére. Ez jó érzés!

Hazaérve kipakoltuk a vizes cuccokat, aztán újra útra keltünk, elmentünk az IKEÁ-ba, venni dolgokat, meg vacsorázni. Én nagyon szeretek oda menni, mert mindent ki lehet próbálni, felmászni, ráülni, megtapogatni. Talán kicsit túlzásba is vittem ezeket ma, de végül is nem lett baj. Ettem egy kis húsgombócot és sült krumplit is.

Aztán hazajöttünk és akkor már csak a fürdés volt hátra az elalvásig.

Kavarodás az oviban

Bár éjszaka kicsit melegnek éreztem megint Barnus homlokát (adtam is neki egy kis lázcsillapítót), de reggel, méréskor mégsem volt láza, meg jól éreztem magát, így az oviba menés mellett döntöttünk. Bíztam benne, hogy a mai könyvtárlátogatás kicsit megkönnyíti majd a helyzetét, talán így nem lesz ideje elszomorodni a sok újdonság hatására.
Hát, nem így lett...

Kiderült, hogy a könyvtáros megbetegedett, így a könyvtárazás lefújva, és ráadásul az Ilonáék is később értek oda Barnuséknál, így Bencének Ilona nélkül kellett otthagynia Barnust. Plusz még nem is az eddigi óvónők voltak ott, hanem olyanok, akikkel eddig nem találkoztunk, és nem is az udvaron kezdődött a nap, hanem egy másik szobában, ahol még eddig nem jártunk. Hát, ennyi minden kavarodás persze, hogy azt eredményezte, hogy Barnus nem akarta elengedni Bencét, kérte, hogy maradjon ott vele egész nap. Mikor ezt nem lehetett, akkor persze, hogy elszomorodott és sírt...

Hamarosan megérkeztek Ilonáék azért, és Bálint elmondása szerint Ilona rögtön vígasztalni kezdte Barnust. Már nem is maradtak ott sokáig, mert a szép idő lehetővé tette, hogy felkerekedjenek a közeli parkba (ahol már eddig is sokat játszott együtt Ilona és Barnus). Az óvónők elmondása szerint ott már megvígasztalódott Barnus és játszottak is. Érdekes módon, mikor erről kérdeztem Barnsut, először azt állította, hogy nem voltak a parkban. Aztán később azt mondta, hogy autósat játszottak, és azt mondogatták felváltva az Ilonával, hogy "it's my turn". Ez nem tudom pontosan mi lehetett, de aranyosan hangzik. Azt is mondta, hogy egy piros ruhás néni kezét fogta, mikor mentek a parkba.

Mikor visszafelé indultak, akkor Barnus újra szomorú lett, sírt is, de mikor kijöttek a végén, már rendben volt, nem is látszott rajta, hogy gond lett volna. Kaptam tőle egy összetekert narancssárga papírt, amin a pumpkin cookies receptje volt. Nagyon aranyosak az óvónénik, hogy ilyesmikre is gondolnak.

Érdekes módon ma nem volt ott Sonia, hanem egy másik óvónő engedte ki a gyerekeket, de ő is aranyos volt. Barnus viszont hiányolta a Soniát.

Mikor kijött, megint mondta, hogy sírt, de nagyon örült nekünk, külön a Borinak is. Aztán már az utcán mondta, hogy azért sírt, mert hiányzott neki a Mama, és mivel akkor éppen a Bori is sírt, azt mondta, hogy biztos a Borinak is hiányzik a Mama.

Aztán itthon megint lement a már-már szokásos cirkusz az elalvás körül. Nevezetesen az, hogy nem akart/tudott elaludni, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon fáradt volt. Vajon az lehet ennek az oka, hogy már túlfárad, és nem tud elpihenni a pörgéstől? Vagy annyira örül, hogy itthon lehet, velünk, hogy nem akar megint elszakadni az alvással?
Minden esetre 2 körül kezdtem altatni, és fél 4-ig mindent bevetve ellenállt. Akkor már-már feladtam a dolgot, de végül is elaludt egy kicsi időre. Még jó, hogy eközben a Bori szépen aludt végig (kis szopiszünettel), így legalább vele nem kellett ügyködnöm.

Az ébredés után Bence hamarosan meghozta a hétvégére bérelt Chevy Cobaltunkat (piros). Sajnos a vezető oldali ajtó kívülről nem nyitható, ami már csak itthon derült ki, így holnap valszeg mehetünk vissza kicserélni a kocsit. Amúgy teljesen jó kis autó.
Elmentünk vele egy próbaútra Rékáékhoz, nagyon szép, otthonos a lakásuk, bár még van rajta rendezni való. Barnusnak különösen a kilátás tetszett, ugyanis az erkélyről rá lehetett látni a Chevynkre.

Bori nagyon elfáradt mire hazaértünk (pedig jó sokat aludt előtte), de azért a közös fürdésünket most is nagyon élvezte. A vízben már nagyon megy neki minden átforduláshoz szükséges kígyózás, így nagyon kell figyelni, hogy ne ott mutassa be életében először ezt a mutatványt, annak ugyanis nagy víznyeléses ordítás lenne a következménye.

Barnus is jó fáradt volt mire ágyba került, így az esti altatással nem is volt gond (bár az orra eléggé be van dugulva).

Szuper zenélős

Barnus a mai zenélősön eszméletlenül jól érezte magát!

Általában is jó élmény szokott lenni a zenélős neki, de legtöbbször csak figyelő pozícióba helyezkedik, és nem nagyon aktív, kivéve, mikor a zeneeszközök kerülnek elő. Ma viszont végig énekelgetett, nem is ült az ölemben, vagy mellettem, hanem előttünk, és nagyon figyelt a Cyndire. Emellett a mellettünk ülő két nagyobbacska gyerekkel is együtt őrültködtek, mikor mozgásos zenék voltak, és szinte teljesen pontosan leutánozta azt, amit a Cyndi a ritmusbotocskákkal csinált. Nagyon jó volt így látni őt!
Cyndi a végén meg is jegyezte, hogy milyen ügyes a Barnus. Azt is hozzátette, hogy teljesen elképesztő, hogy milyen kedvesen, szeretettel bánik a Borival a Barnus.
Ez igaz is, mindig, a legnagyobb zenélés közben is szokta simizni, kedvesen ütögetni a ritmust a lábiján, vagy megpuszilgatni.

Én is nagyon jól szórakoztam egyébként, jókat bolondoztunk Barnussal, Borival meg együtt tánciztunk, nagyon figyelte, hogy miket énekelek.

Amúgy Bori elég fáradt volt mikor elkezdődött a dolog, meg egész délelőtt csak 20 percet aludt a babakocsiban odafelé. Sajnos rögtön felébredt, ahogy odaértünk, pedig reméltem, hogy kicsit még pihizik. Így most nem akart annyira feküdni velünk szemben, hanem sokat volt az ölemben, ami persze nem baj egyáltalán. Közben kicsit eszegetett is.

A végére viszont teljesen kifáradt, így nem is tudott könnyen elaludni hazafelé. De azért mire a könyvesboltba elértünk már aludt (előtte rendesen fellármáztuk ezt a csendes családi házas környéket).
Megígértem ugyanis Barnusnak, hogy ha szépen engedi, hogy Bori ülhessen a kék kocsiban, ő pedig sétál, akkor visszafelé megnézzük a vonatokat. Így is lett.
A vonatokkal nem játszott ugyan annyit (valahogy most nem is volt igazán sok vonat kirakva), de nézegettünk újságokat, könyveket. És vettünk is neki egyet, egy olyat, amiben nagyon sok fajta mozdony/vonat képe látható, mind különlegesek (pl.: TGV, emeletes vonat, hókotró vonat, japán intercity, monorail). Nagyon tetszik neki, abból kellett mesélni elalvás előtt, és legalább tízszer elmondatta velem az összes vonat nevét.

Délután aztán óriásit aludtak. Barnus ébredt fel előbb, valamivel 5 előtt (Bori egyszer felkelt szopizni, de rögtön vissza is alud: jól kifárad a sok új élménytől, ami a zenélősön éri) Kicsit melegnek éreztem a homlokát, de nem volt láza. Ezt nehezen hittem el, így többféle módon is megmértem neki (homlok, hónalj, fül). Kicsit az orra szüttyög, talán azért ezzel küzd a szervezete, és azt éreztem. Estére már nem volt meleg a homloka sem.

Én jógázni mentem aztán, Bence pedig elvitte őket a játszótérre. Mikor mindenki hazaért, indult a szokásos esti menet, és 8 körül már mindketten aludtak.

"Jó volt az oviban!"

Ezt Barnus mondta, miután hazaértünk, teljesen magától.

Persze, azt is mondta, hogy "Picit sírtam". És ez igaz is, nem is picit.
Az óvónénik azt mondták, hogy odakint nagyon jól érezte magát, sokat játszott, de mikor felmentek a terembe, onnantól kezdve bizony majdnem végig sírt szegénykém. Ha erre gondolok, nagyon összeszorul a szívem.

De azértösszességében jó érzésem van az egész ovival kapcsolatban. Egyrészt, nagyon jó, hogy az udvaron kezdenek, és olyankor ugye ott van az Ilona, így együtt jól érzik magukat, könnyebb otthagyni Bencének őt így.
Másrészt, látom az óvónőkön, hogy jól kezelik a dolgot, tudják, hogy ennek hamarosan vége lesz, és nem csinálnak tragédiát abból, hogy sír (engem is vígasztaltak, nyugtattak, mikor látták, milyen rosszul esik hallanom, hogy sokat sírt). Sonia mesélte, hogy megpróbáltak neki mindenféle játékokat mutatni, még olyanokat is elővettek, amiket amúgy nem szoktak használni. Igaz, hogy ettől nem hagyta abba a sírást, csak időnként kicsit elhallgatott, de jó tudni, hogy ott vannak vele, próbálják vígasztalni. Ettől talán kialakul benne majd az óvónők felé is a bizalom, pl. a Soniát már a nevén nevezi, mikor beszél róla (nekem is ő a legszimpibb óvónéni).

Az is jó, hogy amikor szomorú, akkor sír, szerintem ezzel kiadja magából a rossz érzést. Mikor megérkeztem, már nem sírt, és ahogy kijöttek, rögtön vidáman odajött hozzám, és mondta, hogy sírt. Én mondtam neki, hogy semmi baj, és ha szomorú, akkor sírjon is. Megígértem neki, hogy nem lesz mindig szomorú.
Azt is mondták, hogy általában 2 hét, mire megszoknak mindent, de van, akinek tovább tart. És, hogy volt egy kisfiú, az Alberto, aki odament hozzá, és próbálta vígasztalni, és mondta neki, hogy "I know, how you feel!". Nagyon jó ezt tudni, hogy ilyen aranyosak a gyerekek is.

Mikor kijöttek, ő volt az első, fel volt ötlöztetve, hátán a táskája. Leültem vele beszélgetni, de előtte még gyorsan megsimizte a Borit, láthatóan örült neki.
Aztán elmentünk még pisilni egyet, azt mondta, hogy ott is sírt. Az lehetett, hogy megpróbálták a wc-re ültetni (ahogy kértük), de valszeg nem pisilt, hanem csak sírt. A pelus viszont száraz volt, és rögtön pisilt is velem.
Azt mondta, nem evett semmit, mert akkor is sírt, így hazafelé eszegetett mindenféle snackiket, és itthon is szépen bekajált a borsólevesből.

Most alszik, remélem, szépen kialussza magát. Amióta újra együtt vagyunk, azóta teljesen a régi önmaga egyébként, nem látom letörtnek, vagy szomorúnak, szerintem elfogadja, hogy ez van, majd jobb lesz. Olyan büszke vagyok rá!
Nem mondja, hogy nem akar többet menni, sőt, hazafelé már azt ecsetelte, hogy ha majd megnő, akkor az iskolába fog járni a többi gyerekkel.

Szóval, ezek voltak.
Kaptunk egy októberi listát is, hogy miket fognak csinálni, és egy csomó klassz dolog van benne: lesz könyvtár látogatás (mindjárt most pénteken), kétszer is jönnek zenészek hozzájuk, mennek boltba sütőtököt venni Halloween-re, plusz lehet otthonról játékot hozni majd bizonyos napokon, és van "show and tell" is, amikor rajzolni kell valamit, amiért hálás az ember (Thanksgiving alkalmából), és azt megmutatni. Minden gyerek más napon kerül sorra, mi 24-re vagyunk beosztva. Kíváncsi leszek! A programok nagyon tetszenek nekem, meg úgy az egész ovizás is!

Ma amúgy Bence vitte már reggel Barnust a biciklivel, így én fél 9-től 11-ig szabad voltam. Főztem, vasaltam, Boriztam, mi tagadás élveztem a dolgot! Aztán úgy rohantunk Barnus elé, mikor Bori felébredt, hogy csak na. 16 perc alatt ott voltunk, mert már nagyon vártam, hogy újra magamhoz ölelhessem Barnust!

Ez volt hát a mai nap. Este már nem írok, vendégeink lesznek.

Value Village-ben voltunk

Ma délelőtt jött értünk a Curie a Honda Odussey-vel, és elmentünk a Value Village-be. Mondtam is a Mamának, mikor odaértünk, hogy "Ez nem volt messze, ugye?".
Nagyon jó volt ott, sokat játszhattam az autókkal, míg a Mama meg a Curie ruhákat nézegettek. Amikor meguntam az aktuális autókat, akkor mindig hozott nekem újakat a Mama, a régieket meg visszavitte (mert most magasan vannak az autók, nem érem el őket).

A Bori az elején nyiffancsolt, de aztán a Mama rájött, hogy nem akar még aludni, hanem inkább nézelődne, úgyhogy megfordította őt a kendőben, és akkor meg nagyon jól elvolt. A végére már elfáradt, és akkor visszafordította a Mama, úgyhogy el is aludt.

Én kaptam egy vicces, zenélős buszt, fel kell húzni, és akkor egy dallamot játszik. Meg kaptam még egy szenyor Tukános pólót is, meg egy pumpkin jelmezt Halloween-re, az nagyon tetszik (még nem mutatom meg, majd, csak ha már hivatalosan is fel lehet venni). A Bori is kapott nagyon sok ruhát. Mikor hazaértünk a Mama elmagyarázta, hogy mit kell majd csinálni a jelmezben a "trick or treat"-elésnél, és ez nekem nagyon tetszik (főleg az a rész, mikor az ember csokit, cukrot kap), alig várom már, hogy mehessünk. Az Ilona is pumpkin lesz!

Itthon ettem túrós csuszát, utána meg aludtunk a Borival. Mikor felébredtem a Mama mondta, hogy itt volt egy bácsi amíg aludtam és megjavította a hűtőnket, ami egy ideje nem hűtött eléggé. A Mama ennek nagyon örült, mert már egy jó csomó mindent ki kellett dobni a megbuggyanás miatt, így viszont már jó lesz a hűtés ezután.

Délután mostunk, aztán meg, mivel a Bori már nem akart újra elaludni, de ébren lenni se, elindultunk a vásárlásba. Vettünk pelust (nekem már csak a biztonság kedvéért, meg alváshoz), ééééés, nekem egy új hátizsákot! A Big bird-ös ugyanis nem elég nagy, nem fér bele az összes dolog, amit az oviba kell vinni. És most kaptam egy autósat, méghozzá olyat, amin az összes autó rajta van a filmből (bár a filmet nem láttam, mégis tudom ezt). Mikor a Mama megvette, én azonnal felvettem, és aztán le se vettem míg haza nem értünk és meg nem mutattam a Papának. Még a kocsiban is ez volt rajtam, míg a Mama elintézte a bevásárlást a banános boltban.

A Papa nagyon örült a hátizsáknak, és aztán mentünk rögtön fürdeni, mert már nem voltam éhes a sok bun és joghurt után, amit vásárlás közben megettem/ittam.
A fürdés után volt mese, aztán irány az ágy!